Nagy Györgyi
közgazdász, okl. könyvvizsgáló

1993. óta könyvvizsgálóként dolgozom, de középiskolás korom óta számvitel tanár szerettem volna lenni. Az élet úgy hozta, hogy a tanári szak helyett a számvitel szakra jelentkeztem. De hiszek benne, hogy mindenkinek van egy sorsa, így közel 30 év után egy barátnőmmel elkezdtünk tanítani. Most érzem, hogy a helyemen vagyok.

Az akkori Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végeztem el, közgazdász lettem. Közvetlenül a diploma után végeztem el a könyvvizsgálói, és az igazságügyi szakértői képzéseket. Dolgoztam privatizációs cégnél, bankoknál, de leginkább saját vállalkozásomban. A könyvvizsgálat, könyvelés az igazi profilom.

Jelenleg saját cégemben dolgozom, könyvvizsgálattal foglalkozom, illetve dolgozom állami ellenőrző szerveknek, ahol a könyvvizsgálathoz hasonló ellenőrzéseket végzünk. Úgy érzem, szükség van a tapasztalatokra, hogy a tanításnál hiteles tudjak maradni. Az oktatás során sok példát hozok az életből pozitív és negatív példákat egyaránt. Ezek hasznosak, és hiszem, hogy ezekből lehet a legjobban tanulni. De a legfontosabb, hogy folyamatosan képzem magam. Ez a mi szakmánkban elengedhetetlen. Ahogy Juhász Gyulai is mondta „ a tanár az a gyerek, aki a legtovább jár iskolába”.

Nagyon szeretem a számvitelt, mind tanítani, mind gyakorolni. A sok éves rutin lehetőséget ad arra, hogy gyorsan átlássam az adott helyzeteket, de arra is jó, hogy az oktatás során a kérdésekből, a válaszokból gyorsan leszűrjem, kell-e még az adott témával bővebben foglalkozni. Az oktatásban szeretem, hogy nagyon sok emberrel találkozom, különféle problémákkal keresnek fel az előadások során. Szeretek segíteni másoknak.

Korábban elkészítette egy asztrológus a horoszkópomat. Az ő meglátása szerint az én életfeladatom mások céljait segíteni úgy, ahogy azt mások nem tudják, egyedi módon. Erre törekszem. Az oktatásban és a munkám során is ezt a célt valósítom meg és látom az eredményeket. Nagyon sokszor büszke vagyok arra, amikor a hallgatók szépen vizsgáznak, tudom, hogy a munkám célba ért. Büszke vagyok arra is, amikor sikereket érnek el, vagy tovább tanulnak azokkal az alapokkal, amelyeket én „tettem le”. Mindig ösztönzöm a hallgatókat, hogy itt nincs vége a tanulásnak. Szerintem egy oktatónak ugyanúgy fontosak a visszajelzések. Én sok visszajelzést kapok.

Mint könyvvizsgáló nagyon sok élmény ér a munkám során. Az egyik nagyobb élményem még bankos koromban ért. Én belvárosi születésű vagyok, még biciklizni sem tudok. A mezőgazdasághoz meg egyáltalán nem értek. A banknál olyan társaság finanszírozását bízták rám, amely halastavat működtettek. A feladatom az volt: leltározzam a halastavat! Nem egyszerű dolog még halászoknak sem mozgó, különféle fajtájú halakat megszámolni. A másik nagyobb élményem egy pénzmosás gyanús ügylettel volt. Hallgatóimnak mindig elmesélem, amikor ezt a témakört vesszük. Könyvvizsgálóként dolgoztam egy cégnél, és egy gyanús ügyletet akartak létrehozni. Miután könyvvizsgálóként nem tudom megakadályozni az ügylet létrejöttét, kértem, hogy a pénzmosási törvény mellékletét képező beazonosítási adatlapot az érintettek töltsék ki, illetve egyéb nyilatkozatokat is bekértem. Erre mindenki megijedt, és nem lett az ügyletből semmi. És persze le is váltottak, mint könyvvizsgálót. Azóta az oktatáson minden alkalommal elmondom a hallgatóknak: egyetlen ügyfél kedvéért sem kockáztatunk. Nincs olyan ügyfél, akiért a munkánk becsületét feladnánk!

Közel 7 éve tanítok a Pallasnál, és elmondhatom, hogy nagyon szeretem a kollégákat, de a hallgatókat is. Vannak nehezebb osztályok, ahol én is nehezen nyílok meg, de utólag mindig kiderül, nagyon jó volt tanítani őket. Miután ismerek néhány más iskolát is, elmondhatom, hogy mind a tanárokkal, mind a hallgatókkal az itt dolgozok türelmesek, kedvesek, és probléma megoldók. Sokat köszönhetek a Pallasnak, mind emberileg, mind szakmailag.

A mai világban az egyik legtöbb szakmai fejlődést kívánó szakma: a könyvelő szakma. És pont ettől olyan nehéz is. Az ügyfelek elvárják, hogy a könyvelő minden téren tájékozott legyen: számvitel, adó, jog, munkaügy…stb. Mégis épp ez a kihívás a legszebb ebben a szakmában. Sosem – még én sem – mondhatom,hogy „tudom”. Állandóan képezni kell magunkat, új ismeretek szerezni. Ettől nem unalmas, és ettől nem lehet egy igazi jó könyvelőt beskatulyázni.

A szépsége a precizitásban, a sokoldalúságában, a problémamegoldó helyzetekben van. De a nehézségek is pedig épp ebben rejlenek.

A legnagyobb probléma szerintem azoknál a hallgatóknál, akik nagyon kevés alapokkal rendelkeznek: az idő. Én 4 évig tanultam szakközépiskolában, 4 évig a főiskolán azt, amit most 6 hónap alatt át kell adnom. Viszont tudom, hogy ez a képzés nem a kezdőknek szól! Akik már dolgoznak könyvelőirodákban, van tapasztalatuk, könnyebben, gyorsabban tanulnak, náluk az irányvonalat kell erősíteni, és a specialitásokat megmutatni. A kezdő hallgatókra több figyelmet is fordítok az órák elején, de idő után egy szinten kell, hogy legyenek. Sok, nagyon sok szorgalom és idő kell. Volt egy hallgatóm, a számviteli modulzáró vizsgája nem sikerült. Kérdeztem tőle, hogy eleget tanult-e. Nem volt szinte semmi szakmai alapja, amikor elkezdte a számvitelt tanulni. A válasz az volt: egy hete csak a számvitelt gyakorolja! Hát ez nem elég!! Számvitelt megtanulni nem lehet egy hét alatt, de még egy év alatt sem! Viszont volt olyan hallgatóm is, aki nálam tanulta meg a T, K fogalmakat. Elsőre minden vizsgáján átment. Igaz óriási szorgalommal tanult végig! Nem rég találkoztam vele egy mérlegképes kötelező továbbképzésen, azóta már regisztrált mérlegképes könyvelő.

Azon tananyagok közül, amelyeket én tanítok, a legjobban mégis a számvitelt szeretik. Ez a fő tantárgy. Aki ezt nem szereti, ne is jöjjön mérlegképes könyvelői képzésre. Azt gondolom, hogy a legtöbben azért maradnak el, és fejezik be idő előtt a tanulást, mert rájönnek, ez nem nekik való.

A jó könyvelő titka: a folyamatos továbbképzés. Nincs megállás. Akkor leszek jó könyvelő, ha a tudásomat fejlesztem, nyitott vagyok az újdonságokra, és szokták mondani: „ha úgy megyek át egy adórevízión, mint kés a vajon”. Munkám során nagyon sok fiatal jó könyvelővel találkozom. Látom bennük a tüzet, a tudni akarást, a precizitást.

A könyvelői szakma nem könnyű. Azok jelentkezzenek könyvelőnek, akiknek a gondolkodásuk logikus, és munkájuk során rendkívül precízek. Látni lehet, hogy akik jók voltak matekból a középiskolában, jó könyvelők lesznek. A számvitel egy zárt rendszer, ha sokszor nem is tudjuk, hogy mit könyveljünk a „másik oldalra”, logikával ki lehet találni. Ezt szoktam is gyakoroltatni az órán. Szükség van türelemre, problémamegoldó készségre. Ezen tulajdonságok nélkül igazán jó könyvelővé nem válhatunk.

Magamról nem szoktam sokat beszélni, ilyen téren egy kissé zárkózott vagyok. Tudom, hogy közhelynek hangzik, de nagyon kevés szabad időm van. Szeptembertől május végéig legtöbbször csak a vasárnap a pihenőnapom, de sokszor dolgozom ilyenkor is. Ha lehet, akkor pihenek. Sokat meditálok, szeretem a spirituális dolgokat. Tanultam asztrológiát, képzett asztrológus vagyok. Ha véletlenül a számvitel órán elő kerül ez a „végzettségem”, mindjárt kérdezik a hallgatók: átmennek-e a vizsgán? Ha tanul biztosan, szoktam válaszolni.

Kedvenc könyvem Jane Austintól a Büszkeség és balítélet. Sokszor adom ezt a könyvet ajándékba. A regényben nagyon jó karaktereket lehet találni, sok tanulság van benne. A regényt szellemes párbeszédei igazán szórakoztató olvasmánnyá teszik, pszichológiája pedig mindannyiunk tanulságára szolgálhat. De szeretem a dél koreai, japán történelmi filmeket is. Alázatra és becsületre tanítanak.

Korábban írtam az asztrológus által megfogalmazott életfeladatomról. Hiszek benne, hogy azért születtem, hogy másoknak segítsek. Ezt a tanításon keresztül meg is tudom élni. A segítés persze nem azt jelenti, hogy bárkit is tudás nélkül átengedek a vizsgán, a feladatom az, hogy tényleges tudást adjak át. Ez persze nem mindig sikerül. Vannak, akik fogékonyabbak az én módszeremre, vannak akik kevésbé.

Az én mottom Széchenyi Istvántól ered: „Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa milyen keveset is tud.” Ez az én olvasatomban elsősorban a szakmám iránti alázatot példázza.