Dr. Harnos László PhD okleveles közgazdász

Végzettségem szerint okleveles közgazdász vagyok. A pályám során fokozatosan „sodródtam” a jelenlegi szakmám felé. Eredetileg ugyanis épületgépészként végeztem, bár csak rövid ideig dolgoztam az építőiparban. Hamarosan ingatlangazdálkodási területre kerültem, majd egy olyan céghez, mely a vagyongazdálkodás mellett könyveléssel is foglalkozott. Innen már egyenes út vezetett a közgazdasági felsőoktatásba, ahol két diplomát is szereztem; először informatikus közgazdászként, majd gazdálkodási szakon.

A gazdasági pályafutásom az ingatlangazdálkodással indult, majd ingatlan befektetések tervezésével, később pedig vagyonértékeléssel kezdtem foglalkozni. A könyvvezetés területére az átmenetet pont a vagyonértékelés jelentette számomra, melyhez elengedhetetlen az alapos pénzügyi és számviteli felkészültség. Ezt követően több könyvelőirodánál is dolgoztam, ill. dolgozom jelenleg is. Az oktatással 17 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni, először vagyongazdálkodási területen, majd később a pénzügyi-számviteli szakképzésben is.

Egy nagy könyvelő és könyvvizsgáló cégnél dolgozom, ahol a könyvelők, bérszámfejtők és könyvvizsgáló asszisztensek betanítása és rendszeres továbbképzése a feladatom.

Szeretek emberekkel foglalkozni, a tudásomat és a tapasztalataimat átadni másoknak.

Büszke vagyok a publikációimra, továbbá azokra a szakmai javaslataimra, melyek az évek során megvalósultak és utóbb sikeresnek is bizonyultak. Természetesen a legbüszkébb azokra a hallgatóimra vagyok, akiknek sikerült megszerezniük az áhított oklevelet, ill. bizonyítványt.

Néhány éve volt egy hallgatóm, egy fiatal lány, aki nagyon nehéz körülmények között nevelkedett. Bár leérettségizett, de mivel nem adatott meg neki, hogy jó iskolákba járjon, nagyon hiányosak voltak a bemeneti kompetenciái. Először pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesítést szerzett, majd onnan ment tovább a mérlegképes könyvelői tanfolyamra, mindezt úgy, hogy mellette éjszakánként egy hajléktalan szállón dolgozott. Azért tanult, mert ebből a közegből szeretett volna kitörni. Rengeteg energiát fektetett a tanulásba, a tanórákon kívül is nagyon sokat gyakorolt, én is sokat korrepetáltam őt, így első nekifutásra sikerült minden vizsgarészt eredményesen teljesítenie a mérlegképes tanfolyamon, pedig a vizsga idejére már első babáját is várta. Nagyon jó érzés töltött el, mikor a vizsga végén a bizonyítványát átadtuk. Azóta megszületett a babája és most egy könyvelőirodában dolgozik. Számomra ő az élő példája annak, hogy igenis van értelme a munkánknak, mert a tudás egy olyan érték, mely képes jobbra fordítani az emberek életét.

Hétköznapokon 8 órai munka után érkezem ide csakúgy, mint a hallgatóim többsége. Ennek ellenére többnyire jó hangulatúak az órák, így alapvetően jól érzem magam.

Alapvetően hiányszakmáról van szó, így megfelelő jövedelemmel és karrier lehetőséggel kecsegtet. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ehhez nem elég a könyvelői végzettség, hanem szükség van a szakmai ismeretek folyamatos naprakészen tartására, ill. bővítésére is.

A könyvelőt az adatrögzítőtől az különbözteti meg, hogy a jó könyvelő ismeri és érti az üzleti folyamatokat is. A szakma szépsége szerintem abban áll, hogy újabb és újabb cégeket ismersz meg, belelátsz azok belső folyamataiba, egyre többet tudsz meg a menedzsmentjükről, a termékeikről, szolgáltatásaikról, partnereikről. Látod a cégek sikereit, szembesülsz azok esetleges kudarcaival és megpróbálsz mindezekből te magad is tanulni.

Mik a könyvelői szakma nehézségei? Hát először is, hogy nagyfokú kitartást, úgy is mondhatnám, hogy monotonitás-tűrést kíván, ugyanis a felmerülő gazdasági események többsége rutinszerűen ismétlődik hónapról-hónapra és az igazán érdekes, elgondolkodtató, kreativitást igénylő dolgokkal azért csak ritkábban találkozunk. Másrészt problémát jelent, hogy – elsősorban a mikrovállalkozások – sokkal többet várnak el a könyvelőjüktől, mint arra az hivatott. Sokszor várják, hogy egyszemélyben legyen ne csak könyvelő, de adótanácsadó, pénzügyes, sőt néha jogász is.

A legnagyobb kihívást a felnőttként, munka mellett, család mellett, gyakran vállalkozás mellett történő tanulás jelenti. A könyvelői képzéseken a hallgatók közt a hölgyek egyértelmű túlsúlyban vannak, így gyakran a tanulás mellett még az ő nyakukba szakad a család számos gondja is. Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy gyakori a kellő motiváció hiánya, mert rövidtávon mindig van valami sürgősebb és fontosabb, mint a tanulás, pedig a tananyag sikeres elsajátításához rengeteg otthoni gyakorlásra lenne szükség.

Tapasztalatom szerint a hallgatók a feladatok megoldását szeretik a legjobban. Mikor kisebb (4, max. 5 fős) csoportokban dolgozunk, azt mindenki szokta szeretni.

Szerintem erre nem létezik egyértelmű recept. Sokat számít, hogy mennyire képzett szakmailag és ebben nagy szerepe van annak az iskolának, ahol a könyvelői szakma alapjait sajátította el. Sokat tehet az ügy érdekében saját maga is a folyamatos önképzéssel, továbbképzéseken való részvétellel. Ugyanakkor jelentős a szerepe a munkahelyi környezetnek, a gyakorlottabb kollégáknak és a szakmai vezetőknek is. Végül fontos, hogy a könyvelő kellő empátiával viseltessen az ügyfeleivel szemben és tisztelje őket még akkor is, ha időnként nem könnyű velük, hiszen tőlük kapja a mindennapi kenyerét.

Először is a jó kommunikációs készséget emelném ki, mind szóban és mind írásban. Az informatikai alapszoftverek, különösen az Excel készségszintű használata mellett ismerni kell legalább egy komolyabb könyvelőprogramot. Nagyon fontos a pontos és precíz munkavégzés, hiszen a könyvelői munka komoly felelősséggel jár. A szakmai (pénzügyi, számviteli, adózási, jogi, stb.) ismeretek meglétére most nem térnék ki, mert az alap. Viszont sok könyvelőnél komoly hiányosság, hogy bérügyi ismeretekkel csak elvétve rendelkezik. Ez azért okoz problémát, mert tapasztalatom szerint jó bérszámfejtőt nagyon nehéz találni manapság, így gyakran hárul ez a feladat is a könyvelőkre, főleg a kisebb könyvelőirodákban.

Szeretek utazni, felfedezni olyan tájakat, városokat, ahol korábban még nem jártam. Kifejezett hobbim nincs, de gyűjtöm a képeslapokat, amik elsősorban az utazásaim emlékei. Van már néhány ezer darab, bár nézegetni azokat szinte soha nincs időm.

Kulturális téren elég furcsa ízlésem van. Szeretek olvasni, bár leginkább csak a szabadságom alatt szokott időm lenni rá, hogy egy-egy hosszabb művet elolvassak. Kedvelem a történelmi témájú regényeket, de szívesen olvasok klasszikusokat és könnyedebb műveket is. Filmet ritkábban nézek, tévét – legalább is magyar csatornákat – pedig már szinte soha. A zenei ízlésem is hagy némi kívánnivalót maga után, így inkább nem ajánlgatok konkrét műveket.

Kifejezett példaképem nincs. Próbálok normális és boldog éltet élni mind a munkámban, mind a magánéletemben. Igyekszem nem belegázolni másokba, de a véleményemet bátram felvállalom, és mindig hajlandó vagyok érdemben megvitatni azt.