Oktatóink - Elek Ida

Eredetileg közgazdász vagyok, de világéletemben munkaüggyel, tb-vel foglalkoztam ill. az ehhez kapcsolódó területekkel. Miért ezt a szakmát választottam? – mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, problémáik megoldásában segítséget nyújtani: a munkabér és a táppénz fontos mindenki számára, így bőven nyílt lehetőségem a legjobb - a jogszabályok adta keretek között - a leghelyesebb megoldás felkutatásában.

Teljesen az alapoktól indultam, kezdetben bérszámfejtő, majd tb-ellenőr/felülvizsgáló voltam és ahogy egyre nagyobb gyakorlatra tettem szert és közben folyamatosan képeztem magam, humánpolitikus, majd vezetői pozícióba kerültem.

Korhatár előtt, a Nők 40 évi’ kedvezményével eljöttem nyugdíjba, így ma már csak oktatok, vizsgáztatok.

A kihívást – amikor a hallgatók az első órák után kételkednek abban, egyáltalán magyar anyanyelven folyik e az oktatás, de vizsgára már letisztul a kép és értik a szakmai nyelvet, de tudják a megoldásokat is.

Mindig törekedtem pozitívan és maximálisan hozzáállni a dolgokhoz, ennek meg is lett az eredménye: felsővezetőként fejeztem be pályafutásomat, oktatóként pedig büszkeséggel tölt el, ha a hallgatók jó eredménnyel vizsgáznak.

Több mint 15 éve oktatok, rengeteg visszajelzést kapok. Örülök, ha sikerül valakinek elhelyezkednie ezekkel a képesítésekkel vagy csak megoldott egy ’ügyet’, legutóbb talán afölött örömködtem, egy hallgató felfedezte nem jól számolták ki a betegszabadságra járó díját – helyesbítették. Ezek után a kollégái is megkérték nézné meg az ő bérlapjukat is, kiderült az adott cégnél évek óta nem helyesen számolták a bérpótlékokat – dicséretére legyen mondva a munkáltatónak - visszamenőleg megkapták a munkavállalók a különbözetet.

Kb. 3 éve tanítok itt és nagyon jól érzem magam, jó a csapat.

Erre a két szakmára mindig szükség lesz, mert többségünk bérből, fizetésből él

és néha megbetegszünk, de egyszer nyugdíjba is megyünk. Az embereket tájékoztatni kell ki, mikor, milyen ellátásra jogosult, de ezeket a juttatásokat valakiknek le is kell számfejtenie, tehát ilyen szakemberekre szükség van, szükség lesz. Ezt lehet alkalmazottként, de akár egyéni vállalkozásban is végezni. Jelzem a további szakmai fejlődés szempontjából, egy mérlegképes vagy adótanácsadói képzéshez is nagyon jó alapot nyújtanak ezek a képesítések.

Mind a bér, mind a tb szakma emberekkel való törődést jelent – ez adja a szépségét. Nehézségként talán a folyton változó jogszabályok alkalmazását említhetem.

Talán a foglalkoztatáshoz kapcsolódó biztosítási jogviszonyok elbírálása és ezek járulékainak, közterheinek megállapítása okozza a legnagyobb nehézséget, de a különféle bérelemek számítása is jelenthet egyeseknek kihívást. A ’kedvenc’ tananyag a gyakorlati óra, amikor élesben, az RLB bérszámfejtő programmal ismerkednek meg a hallgatók.

Azt szoktam mondani a hallgatóknak, akkor intézünk el ügyet jól, ha azt úgy oldjuk meg, hogy ügyfélként mi magunk is elégedettek lennénk vele. Tehát legyen az ügyintéző empatikus és szakmailag korrekt.

Csak ismételni tudom, szeressen – legyen türelme – emberekkel foglakozni, szakmájában pedig mindig naprakész, friss ismeretekkel rendelkezzen.

Valamikor tanár szerettem volna lenni, így a hobbim – az oktatás, a hosszú évek alatt megszerzett elméleti, gyakorlati ismeretek átadása. Azt hiszem ez látszik a vizsgázók eredményein is. Szabadidőmben unokázok, szeretek túrázni, utazni, olvasni.

Legutóbb Sandro Monetti Colin Firthről írt könyvét olvastam - bizonyára ismerős a Büszkeség és balítélet, A király beszéde vagy a Bridget Jones naplójából. Önfegyelme, tudatos szakmai fejlődése – minden szakmában követendő lehet.

A múltkoriban olvastam egy brazil író, Paulo Coelho gondolatát, ezt idézném:

„… mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg a nehézségeit és a sikereit.
Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget.
Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.”

;