Bagoly Anita TB tanácsadó

Társadalombiztosítási szervezőként végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi karán. Édesanyám 40 éven keresztül dolgozott ebben a szakmában. Nem szerette volna, ha Én is ezt az utat választom, mégis az Ő, szakma iránti elszántsága, elkötelezettsége, szeretete és persze hihetetlen nagy tudása ösztönzött arra, hogy kövessem Őt a társadalombiztosítás világába.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon kezdtem dolgozni ügyintézőként, majd munkám elismeréseként revizornak neveztek ki. 2003 februárjától az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál folytattam tevékenységemet. Ügyintézőként kezdtem, majd osztályvezető, végül főosztályvezető-helyettes lettem. 2016. áprilisától társadalombiztosítási tanácsadóként és szakértőként dolgozom.

Társadalombiztosítási tanácsadó és szakértőként elég széles a tevékenységi köröm. Elsősorban a hozzám forduló ügyfeleknek próbálok segítséget nyújtani. Emellett közreműködök kifizetőhelyek indításában, megszüntetésében is, illetve szakmai támogatást nyújtok kifizetőhelyi ügyintézőknek. Évente 30-40 előadást tartok a témában az ország különböző helyszínein. Elkészítettem első szakkönyvemet is, melyre nagyon büszke vagyok. A tavalyi év sikerén felbuzdulva idén is megjelent a hatályos jogszabályokat tartalmazó kiadás. Cikkeim jelennek meg különböző szaklapokban. Egyszóval, majdnem mindennel, amire felkérnek, amivel megkeresnek, és persze ami a szakmámba vág. Számomra fontos, hogy mindig legyen új célom, így van még egy-két ötlet a tarsolyomban. Mikor elkezdtem a vállalkozásomat mindent egyszerre akartam megvalósítani. Aztán egy kis családi nyomásra, magam is rájöttem, hogy ezt nem lehet, mindig apró „tyúklépésben” kell haladni, és amit elvállalok, azt maximális kell teljesíteni.

Leginkább a változatosságot. Nincs két egyforma élethelyzet, nincs két egyforma feladat. Természetesen szakmailag folyamatosan fejlődni kell, lehetőség szerint fel kell készülnöm az előttem álló feladatra. De ez nem mindig lehetséges. Például egy előadás után jönnek kérdezni a hallgatók. Általában nem az előadás anyagával összefüggésben, de az én szakterületemet érintően. Ezekre kérdésekre nem lehet előre felkészülni. Vagy a hozzám forduló ügyfelek problémáira, kérdéseire sem lehet előre felkészülni. Csak egy megoldás van. Naprakésznek kell lenni a jogszabályok területén és felvállalni azt, ha esetleg az adott kérdésnél Nekem is konzultációra van szükségem. Azt tapasztalom, hogy többre értékelik azt, ha esetleg azt kell válaszolnom, hogy „nem tudom, de utána nézek”, mint a bizonytalan mellébeszélést.

Talán arra, hogy a több mint 20 éves közigazgatásban szerzett szakmai tapasztalatomat ma már egyrészről segítségnyújtásra, másrészről a tudásom átadására tudom fordítani. És nagyon büszke vagyok arra is, amikor eljött azaz idő, amikor már nem az édesanyám lányaként emlegettek a szakmában. Nem volt könnyű bizonyítani, hogy én is ugyanolyan elszánt és elkötelezett vagyok a szakma iránt, mint Ő. Sokan azt gondolták, hogy nem a tudásom, hanem a hátterem miatt kerültem vezető beosztásba. Ma már talán kevesen vannak, akik ismerték Őt. Mégis nemrégiben történt, hogy egy társaságban elkezdtek róla beszélni. Én csak meghatódva mosolyogtam. Aztán megkérdezték tőlem, hogy ismertem-e Őt, dolgoztam-e együtt vele. Csak annyit válaszoltam, hogy az édesanyám. Többen megdöbbenve csak annyit mondtak: „Ezt nem is tudtam!”

Nehéz kiemelni egyet a sok közül. Talán az egyik legemlékezetesebb élményem, amikor egy 4 órás szakmai előadás végén állva megtapsoltak a résztvevők. Persze ezek nem mindennapi pillanatok! Talán nem nevezhető élménynek, de mindenképpen nagyon jó érzés, amikor azok a kismamák, akik tanácsadásért fordultak hozzám, hónapok múlva elküldik megszületett pici babájuk fényképét és ismét megköszönik a segítségemet!

2017. januárja óta tanítok a Pallasban. Köszönöm jól érzem magam Nálatok. Minden udvariasság nélkül mondhatom, hogy eddig megkaptam maximálisan minden segítséget ahhoz, hogy a tanórák rendben lemenjenek.

Azt szoktam mondani, hogy a társadalombiztosítás az a szakterület, ami az embereket életük során végig kíséri. Rendkívül változatos szakma, mivel, mint mondtam,nincs két egyforma élethelyzet, ezért is fontos, hogy a jogszabályok ismerete mellett kreatívak is legyünk. És azt se felejtsük el, hogy Tb-s szakemberekre mindig is szükség lesz.

Már megint azzal kell kezdenem, hogy a szakma szépsége és egyben nehézsége is a változatosság. A szépségénél még a segítségnyújtást emelném ki, még a nehézségénél inkább a rendkívül szerteágazó jogszabályi hátteret.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az általam írt könyvből taníthatok. Azt tapasztalom, hogy nagy szüksége van a hallgatóknak arra, hogy az órai jegyzet mellett tankönyvből is tanulhassanak. A tananyag elsajátítása során mindig nagy kihívásnak tekintik a hallgatók, ha eljutunk odáig, hogy elkezdjük kiszámolni a táppénz, csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, illetve a baleseti táppénz összegét különböző élethelyzetekben. A kezdetekkor úgy érzik, hogy nekik egyedül sohasem fog sikerülni. A tananyag végére, a tanfolyam végére már szinte követelik, hogy egyedül oldhassanak meg egyre nehezebb példákat, mivel hatalmas sikert jelent számukra, amikor kiderül, hogy helyesen oldották meg a feladatot.

Ezt a szakmát csak a szakma szeretetével, teljes odaadással, és folyamatos képzéssel lehet jól csinálni. Szerintem akkor „jó” egy Tb ügyintéző, ha azok az emberek, akiknek az ügyeivel nap, mint nap foglalkozik, elismerik Őt, bíznak benne, mernek a kérdéseikkel, kéréseikkel hozzá fordulni, azaz a kollégák, vagy ügyfelek „jó” ügyintézőnek ismerik el.

Fontos, hogy egy ügyintéző szeressen emberekkel foglalkozni, legyen türelme, érezze azt, hogy aki hozzá fordul, akinek az ügyével, kérelmével foglalkozik, annak az emberkének a saját ügye a legfontosabb, minél hamarabb szeretné megkapni a neki járó ellátást. Nagyon fontosnak tartom az önképzés igényét is, mivel a jogszabályok folyamatos változása mellett a tudásának napra kész kell lennie. Ne szégyelljen kérdezni, merje felvállalni, hogy elbizonytalanodott, esetleg nem tud valamit pontosan. Az a tapasztalatom, hogy a kollégák, illetve más munkahelyen dolgozó szakmabeliek szívesen segítenek egymásnak.

A hobbim a szakmám. Tudom, hogy közhelynek tűnik, de nálam tényleg így van. Szabadidőmben, ami szerencsére kevés van, gyakran kutatok, keresek jogszabályok között. Az igazi kikapcsolódás számomra, amikor párommal kimegyünk a telekre, és ott a virágaimmal, a kerttel foglalkozhatom, egy kis esti bográcsozással összekötve.

Hát lehet, hogy most illúzióromboló leszek, de Én a könnyed, vidám könyveket és filmeket kedvelem, amiben nincs erőszak, nem kell végig koncentrálni. Engem a humoros, romantikus könyvek, filmek kapcsolnak ki, melyeknek gyakran a címét sem jegyzem meg, legfeljebb ha újra olvasom, vagy látom, akkor emlékszem rá és eldöntöm, hogy szeretném-e újra olvasni, látni vagy sem.

Valószínű ezzel a válasszal sem leszek túl népszerű, de van egy Máté Péter dal, melynek a címe: „Most élsz”! Ebben a dalban van egy mondat, ami sokszor eszembe jut, és nagyon igaznak gondolok. Így hangzik:

„Most élsz! Most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád, megbosszulja Önmagát!”