Készenlét és a készenléti jellegű munkakör elkülönítése

Többen is azonosnak tekintik a 2012. évi I. törvényben (Mt.) foglalt készenlétet a készenléti jellegű munkakörrel, holott csak a megnevezésük hasonló. Az alábbi cikkben elkülönítem a készenlétet a készenléti jellegű munkakörtől, és ismertetem ezen foglalkoztatásokra vonatkozó munkajogi szabályokat.

A készenlét esetén a munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején túl, adott időtartamban munkavégzés céljából rendelkezésre áll. A rendelkezésre állás alatt a munkavállaló köteles munkára képes állapotban olyan helyen tartózkodni, hogy ha szükségessé válik, akkor haladéktalanul a munkáltató rendelkezésére álljon, illetve munkát végezzen.

Példa: Ha a munkavállaló adott mobiltelefon-tornyok karbantartását végzi, akkor készenléte esetén köteles olyan helyen tartózkodni, hogy ha az adott toronynál gyors javítás szükséges, akkor a munkáltató utasítására mielőbb odaérjen a toronyhoz a munka megkezdése céljából, és köteles olyan állapotban lenni – például nem fogyaszthat alkoholt -, hogy a munkát el tudja látni.

Ezzel szemben az Mt. a készenléti jellegű munkakört a következőképpen határozza meg: Készenléti jellegű munkakör akkor áll fenn, ha

• a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy
• a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Példa: Ha átgondoljuk a munkavégzést, munkaterhelést, akkor ilyen munkakörök lehetnek többek között az iskolai portás, vagy az éjjeliőr, vagy a ruhaboltban dolgozó biztonsági őr munkaköre.

Úgy gondolom, hogy a fenti példák által elhatárolható egymástól a készenlét és a készenléti jellegű munkakör.

Mindezek alapján tekintsük át, hogy milyen munkajogi szabályok vonatkoznak a fenti két tevékenységre! Kezdjük az áttekintést a készenléttel!

Készenlét időtartama, rendszeressége kapcsán a következő munkajogi szabályokat kell betartani:

• A készenlét időtartama havonta nem haladhatja meg a 168 órát azzal, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell azt figyelembe venni.
• A munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb 4 alkalommal rendelhető el.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy nem rendelhető el készenlét az alábbi esetekben:

• A munkavállaló nőnek, egészen a várandóssága megállapításától a gyermek 3 éves koráig.
• A munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor.
• A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke 3 éves koráig. A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára – gyermeke 3 éves korától 4 éves koráig – készenlét csak a munkavállaló hozzájárulásával rendelhető el kivéve, ha baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében az szükséges.

Tekintettel arra, hogy a készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles úgy folytatni a napi tevékenységét, hogy bármikor amikor szükségesség válik, akkor a munkáltató rendelkezésére álljon, illetve a munkát végezzen, így a készenlét alatt a munkavállalót többletjuttatás, méghozzá 20 százalék bérpótlék illeti meg. Ezen juttatásra is tekintettel a munkáltató köteles olyan nyilvántartást vezetni, hogy abból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

Milyen munkajogi szabályok vonatkoznak a készenléti jellegű munkakörre!

Nézzük meg azt a négy szabályt, amelyek az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket fogalmaznak meg a készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállalók foglalkoztatására!

• Az általános szabály alapján a teljes napi munkaidő napi 8 óra. Ettől a szabálytól el lehet térni a készenléti jellegű munkakörnél. A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi 12 órára is emelhető készenléti jellegű munkakör esetén.
• Az általános szabály alapján a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 12 óra, míg a heti munkaideje legfeljebb 48 óra lehet. Ugyanakkor a készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállaló esetén – ha a munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodik – a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 24 óra, míg a heti munkaidő legfeljebb 72 óra is lehet. Ezt a megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára 15 napos határidővel felmondhatja. Ugyanakkor a munkavállalót nem érheti hátrány abból, ha nem egyezik bele a fenti megállapodás megkötésébe, illetve nem érheti hátrány a megállapodás felmondása esetén.
• Ugyancsak általános szabály, hogy a munkaidőnél nem kerül figyelembevételre a munkaközi szünet. Ettől az általános szabálytól el kell térni a készenléti jellegű munkakörnél, ugyanis készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállaló munkaidejénél figyelembe veszik a munkaközi szünetet.
• Az általános szabályok alapján a munkaidőkeret tartama legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét. Ezzel szemben a munkaidőkeret tartama legfeljebb 6 hónap vagy 26 hét is lehet, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakörben dolgozik.

Végezetül meg kell említeni, hogy a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak vasárnapra rendes munkaidő osztható be, és ezen munkavégzés kapcsán a munkavállaló 50 százalékos bérpótlékra jogosult.