Számviteli politika: kötelező és a vezetőség döntése szerinti módosítások

A társaságok tulajdonosainak számos esetben kell döntést hozniuk a számviteli munkára vonatkozóan. A számviteli törvény által felkínált alternatívák közül a számviteli politikában kell rögzíteni azt a megoldást, amelyik a cég adottságainak leginkább megfelel.

A számviteli politika – mint legfőbb számviteli szabályzat – keretében kell rögzíteni azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel a társaság vezetősége meghatározza, hogy mit tekintenek a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, illetve a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket és milyen feltételek mellett alkalmazzák. 

A számviteli politika a leltározási, értékelési, önköltségszámítási és pénzkezelési szabályzatokat tömöríti, tartalmát a vállalkozás a törvény szabta lehetőségeken belül saját magára nézve állapítja meg. A megalakulástól számított 90 napon belül kell elkészíteni. A törvényi változásokat 90 napon belül át kell rajta vezetni. 

A 2026-ban életbe lépő számviteli változások kapcsán például, a bekerülési értéket és az érétkesítés nettó árbevételét érintő változást – amennyiben a piaci árhoz képest keletkezett különbözet utólagos elszámolásáról állapodtak meg a kapcsolt felek egymás közötti ügyleteikre vonatkozóan – kell a számviteli politikában is rögzíteni. [Szt. 47.§ (10) bekezdés; 73.§ (4) bekezdése; 78. § (8) bekezdése] 

Fontos, hogy a számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős. Természetesen ennek szakmai feltételeit nem neki kell biztosítania, de önmagában annak tényéért, hogy e dokumentum elkészül, ő a felelős. 

A számviteli politika keretében az alábbi szabályzatokat kell összeállítani:

• eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata;
• eszközök és források értékelési szabályzata;
• önköltségszámítás rendjére vonatkozó szabályzat;
• pénzkezelési szabályzat. 

A számviteli politika keretében meghozott döntések céljukat tekintve három csoportba sorolhatóak:

• általános kérdésekhez kapcsolódóak, amelyeket minden gazdálkodónak meg kell válaszolnia a számviteli munka megkezdése előtt;
• a gazdálkodó eszközeinek és forrásainak értékelésével összefüggőek;
• az információkat lényegességük, hasznosságuk és előállítási költségeik alapján megkülönböztetőek (a vezetői információs rendszert is megalapozóak).

Az általános kérdések körében döntenie kell a tulajdonosoknak arról, hogy a számviteli törvény, illetve a számviteli kormányrendeletek által meghatározott beszámolóformák közül melyiket választják. Hasonlóképpen a számviteli politika keretében meg kell határozni azt is, hogy a gazdálkodó a beszámolóját alátámasztó könyvvezetést az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint kívánja vezetni. (Egyszeres könyvvitelről az egyéb szervezetek vezetői dönthetnek.) 

Az előzőek mellett, a vállalkozónak választania kell a számviteli törvény által felkínált mérlegformák, illetve eredménykimutatás-formák közül is, illetve rendelkeznie kell a vállalkozásnál használt költségelszámolási rendszerről.

2026. január 1-től a jogalkotó emelte a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló választására jogosító értékhatárokat:

-   a mérlegfőösszeg 150 millió forintról 180 millió forintra,

-   az éves nettó árbevétel 300 millió forintról 360 millió forintra

változik. A számviteli politikában az e beszámolóra történő áttérésről is lehet döntést hozni.

A gazdálkodónak döntenie kell a mérleg és az eredménykimutatás tagolásának mélységéről, és arról is, hogy mit tekint a társaság üzleti évnek, azaz milyen mérlegfordulónapra vonatkozóan készíti el a beszámolóját. 

Az eszközök és a kötelezettségek év közbeni és év végi értékelése kifejezetten olyan részterülete a számviteli munkának, amellyel kapcsolatosan a számviteli törvény a vonatkozó részletszabályok kidolgozását a gazdálkodóra bízza. Ezeket a részletszabályokat a gazdálkodónak az eszközök és a források értékelési szabályzatában kell részletesen rögzítenie. A részletes kidolgozás előtt azonban elvi döntéseket is meg kell hoznia a cég tulajdonosainak. 

Például, dönteni kell – egyebek mellett – a valós értéken történő értékelés lehetőségéről, a devizás ügyletek esetében alkalmazott árfolyam meghatározásáról is. Ki kell térnie a szabályzatnak arra is, hogy milyen elveket kíván követni a társaság a befektetett eszközök értékcsökkenésének számításakor, illetve hogy az értékhelyesbítés alkalmazásának feltételeiről. 

A számviteli politikában kell rendelkezni a készletek évközi nyilvántartásának módjáról is, valamint arról is, hogy milyen szabályok szerint végzi a cég a követelések minősítését:

-   milyen kritériumokat tekint irányadónak egy követelés, egy adós megítélésekor, illetve, hogy

-   a meghatározott paramétereket miként kívánja mérni.

A számviteli törvény az aktív és passzív időbeli elhatárolások elszámolásával kapcsolatosan számos kötelezően alkalmazandó előírást tartalmaz.

Az elhatárolások között azonban vannak olyanok is, amelyek elszámolását csak lehetőségként kínálja a törvény. A vállalkozásnak a számviteli politikájában kell rendelkeznie arról is, hogy egyrészt a kötelezően képzendő céltartalék nagyságát, képzésének módját hogyan kell a számviteli munka során meghatározni, másrészt milyen más esetekben kíván céltartalékot képezni és milyen eljárási szabályok mellett.

Például, a környezetvédelemmel kapcsolatos költségekre (a vállalkozás által e területen elvégzendő munkák ráfordításaira) képzett céltartalék nem kötelező, hanem a társaság tulajdonosai által választható lehetőség. 

Az előzőek kapcsán is igaz, hogy a számviteli törvény általános – a gazdálkodók méretétől független – szabályozást kíván adni, ezért a valós és megbízható összképre jelentős vagy lényeges hatással bíró tételek nagyságrendjének meghatározását több esetben a gazdálkodóra bízza. Az egyes ide tartozó témáknál tehát a vállalkozás vezetőinek kell meghatározniuk, hogy mit tekintenek jelentősnek (ehhez kapcsolódóan a kötelezően alkalmazandó eljárást, szabályt már a törvény tartalmazza). 

Az előzőekhez kapcsolódóan vissza kell lépnünk az időben két évet: a 2023-ban induló üzleti évektől új lehetőség nyílt a magyar számvitelben: az egyedi beszámolóban is kimutathatóvá vált a halasztott adó.

Ennek alkalmazása jelentős hatással bírhat a társaság pénzügyi tervezésére és átlátható működésére, így a számviteli politikára is. A halasztott adó célja az adózás előtti eredmény és az adóalap közötti időbeli eltérések kezelése. Új üzleti évre készülve, ennek választását is fontolóra kell venni. 

Halasztott adó akkor mutatható ki, ha a társasági adó számításához kapcsolódó módosító tételek átmeneti jellegűek, és a jövőben várhatóan ellentétes irányban hatnak az adóalapra.

Ez azt jelenti, hogy a tárgyévben elszámolt adóalap-korrekció a következő években visszafordul, így annak adóhatása időben eltolódik. A halasztott adó alkalmazásának kulcsa az átmeneti különbségek felismerése.

Néhány példa az átmeneti különbségekre:

-   a számviteli és a társasági adó törvény alapján számolt értékcsökkenés közötti különbözet;

-   vevői követelésekre elszámolt értékvesztés;

-   céltartalékok képzése;

-   fejlesztési tartalék felhasználása;

-   korábbi évek elhatárolt veszteségei;

-   adókedvezmények. 

Szempontok, melyeket indokolt átgondolnia a társaság vezetőinek a halasztott adó alkalmazásával kapcsolatban:

Előnyök megfontolása: 

• A halasztott adó alkalmazása előnyös a vállalkozás számára? A döntéshozatal során különösen vegyük figyelembe a globális minimumadó (GloBE) szabályokat: Ezeket érintően ugyanis különösen fontos, hogy a halasztottadó-egyenlegek milyen tételhez kapcsolódnak és mikor keletkeztek.
• Mikor és milyen körülmények között jelent gazdasági előnyt a halasztott adó alkalmazása? Az optimális időzítés vállalkozásonként eltérő lehet, például: a globális minimumadóban lényeges az átmeneti különbözetek mozgása is, az, hogy mire számíthat ezek kapcsán a cég a jövőben.
• Leányvállalatok esetében, a halasztott adó alkalmazása hoz-e adminisztratív előnyt az anyavállalat felé történő jelentések, beszámolók esetében? Például, ha a halasztott adó egyedi beszámolóban megjelenített és a konszolidáció céljából jelentett összege megegyezne, úgy ezáltal csökkenne az egyedi könyvelés és a csoport felé jelentett adatok közötti eltérések száma.

 Döntés meghozatala 

Ha a vállalkozás a halasztott adó alkalmazása mellett dönt, természetesen ezt is be kell vezetnie a számviteli politikájába. Ehhez a döntés meghozatalát megalapozó szempontok mellett, a gyakorlati alkalmazás előkészítését is át kell gondolni. Ez egyrészt jelenti a szükséges szakértelem megszerzését, az átmeneti különbségek azonosítását, de a megfelelő analitikák kialakítását, és az adatszolgáltatási (az anyavállalat felé teljesítendő jelentések) folyamatba történő beépítését. 

A számviteli politikában előírtak között az eredményt érintő döntések is szerepelnek. 

Így az eszközök és kötelezettségek értékelésére vonatkozóan dönteni kell – többek között: 

-   a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelésről,

-   külföldi pénzértékre vonatkozó követelések és kötelezettségek forintra való átszámítása során alkalmazott árfolyamról,

-   a befektetett eszközök értékcsökkenésének számításának alapelveiről,

-   a piaci értéken történő értékelésről és az ebbe bevont eszközök köréről,

-   a választható időbeli elhatárolásokról,

-   a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásának egy összegben történő elszámolásáról,

-   a fajlagosan kis értékű készletekről (értékvesztés).

Ezekről cikkem folytatásában lesz szó.