Czindrich Erika
Okleveles közgazdász, mérlegképes könyvelő



1993-ban végeztem a Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskolában, mint könyvelő, vállalati tervező, statisztikus. Azóta is a szakmában dolgozok. 1998-ban elindítottam a saját könyvelő vállalkozásomat, mely azóta is sikeresen működik. A munka mellet elvégeztem a főiskolást és rengeteg OKJ-s szakmai tanfolyamot. Jelenleg is a könyvelő irodát vezetem, aktívan dolgozok, és több cégnél vagyok tanácsadó különböző területeken. Elsősorban könyveléssel, adó- és HR szaktanácsadással, bérszámfejtéssel foglalkozok.
Gyerekkori álmom volt, hogy tanár legyek. A vállalkozás beindítása, a szakmai felkészülés, a folyamatos naprakészség mellett kicsit homályba merült a tanítás gondolata. Aztán megszülettek a gyermekeim, akiknek a folyamatos tudásvágyát kellett kielégíteni a munka mellett. Később az évek múlásával mindig visszatérő gondolat volt, hogy „Tanítani kéne!”. Eleinte csak egyetemistáknak segítettem a vizsgákra felkészülni, majd az évek múlásával egyre több pénzügy-számvitel, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó tanítványom lett. Végül elhatároztam, hogy megkeresek egy iskolát, hogy végre egy komplett osztályom legyen. Így kezdtem el a tanítást, hosszú évek után, több év szakmai tapasztalattal. Ezt most már így utólag nem is bánom, hiszen kellett a tapasztalat, hogy életszerű példákkal tudjam minél közelebb hozni a számvitelt a hallgatókhoz. Az a lényeg, hogy megvalósult a gyerekkori álmom: taníthatok.
A tanítást hobbynak mondhatom. Kikapcsol a napi munkamenetből. Nagyon élvezem, hogy újabb és újabb emberekkel találkozok, akik szeretnék megtanulni a könyvelő szakma rejtelmeit. Mindig elmondom, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket, mert a mi szakmánk napi szintű tanulást igényel. Ez az a szakmai, ahol napról-napra változnak a dolgok. A jó könyvelőnek folyamatosan kell figyelni, tanulnia!
A tanított tantárgyak közül (adózás, pénzügy, számvitel) a legkedvesebb számomra a számvitel. Szeretem átadni a tudást, megosztani a mindennapi tapasztalataimat a tanítványaimmal. Hiszem, és tudom, hogy sokan vagyunk, akik a hétköznapi esetekből könnyebben megjegyezzük a nehezebb területek buktatói.
„Igen!... én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem."- mondja Nyilas Misi kipirult arccal egy kislánynak Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regényében.
A kedvenc idézetem szerint próbálom élni a mindennapokat és tanítani.