Kötelező visszaváltási díjas termékek a főkönyvben

A számvitelben hemzsegnek azok a kérdések, amiket vissza-visszatérő – örökzöld – problémáknak nevezhetünk. 2024-től a lista a kötelező visszaváltási díjas termékek könyvvitelével gyarapodott.

Az italcsomagolások új visszaváltási rendszere, a kötelező visszaváltási díjak (DRS) rendszere, 2024. január 1-jén lépett életbe Magyarországon. Ezzel egyidejűleg – emiatt –a számviteli törvény egyes rendelkezési is módosultak.

 Ennek megfelelően, a számvitelben eltérően számoljuk el:

·        a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek visszaváltási díját,

·        a kötelezően visszaváltási díjas, újrahasználható termékek díját,

·        a gyártók által önkéntesen vállalt visszaváltási díjas termékek díját.

A vállalkozóknak a kötelező visszaváltási díjas termék értékesítésekor visszaváltási díjat kell felszámítaniuk. A visszaváltási díjjal növelt ellenértéket az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni.

Egyéb ráfordítások között kell elszámolni a vállalkozó által – a nem újrahasználható termék után – a koncessziós társaságnak fizetett (fizetendő) kötelező visszaváltási díj összegét, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 81. § (2) bekezdésének r) pontja alapján.

Lényeges, hogy a fogyasztó visszaváltás esetén a visszaváltási díjat a forgalmazótól, illetve a koncessziós társaságtól is visszakaphatja.

Abban az esetben, ha a forgalmazó fizeti vissza a koncessziós társaság helyett a visszaváltási díjat, akkor a forgalmazónak egyéb követelések között kell kimutatnia az általa a koncessziós társaság helyett visszafizetett, visszaváltási díjból származó követeléseket is, mindaddig, amíg ezek kiegyenlítése megtörténik. A számviteli törvény vonatkozó rendelkezését a 29. § (8) bekezdésében találjuk.

A forgalmazónak a megvásárolt termék után a gyártónak fizetett visszaváltási díjat a megvásárolt termék bekerülési értékében kell figyelembe vennie, az Szt. 47. § (2) bekezdésének d) pontja szerint. Ebből következően, értékesítéskor e tétel az eladott áruk beszerzési értékeként jelenik meg a forgalmazó könyvelésében, figyelemmel az Szt. 78. § (5) bekezdésében rögzítettekre.

A fogyasztótól megkapott visszaváltási díjat a forgalmazónál is termék ellenértéke részeként, az értékesítés nettó árbevételeként kell könyvelni.

Az újrahasználható termékek és az önkéntes visszaváltási díjas termékek esetében, a gyártónak kell a forgalmazó, vagy a fogyasztó részére a visszaváltási díjat visszafizetnie, ezért annak számviteli elszámolása a betétdíjas göngyölegek visszavételére vonatkozó előírások alkalmazásával történik.

A gyártónak az újrahasználható termék és az önkéntes visszaváltási díjas termék után a helyesbítő számviteli bizonylatban rögzített, visszafizetett visszaváltási díj összegét az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként kell elszámolni, az Szt. 73. § (2) bekezdésének f) pontjában rögzítettek szerint. Az említett jogszabályi hely rendelkezik arról is, hogy a helyesbítés a visszafizetés időpontjára vonatkozik.

A forgalmazó ugyancsak az Szt. 78.§ (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el a gyártótól visszakapott visszaváltási díj könyvelésekor, azt az eladott áruk beszerzési értékét csökkentő tételként számolja el.

Ezzel szemben, a fogyasztónak minősülő vállalkozónak a visszakapott visszaváltási díjat az anyagköltséget csökkentő tételként kell elszámolnia, figyelemmel az Szt. 78. § (2) bekezdésében előírtakra.

Megszokott, hogy a vállalkozások üzleti partnereiket, ünnepnapok kapcsán munkavállalóikat vendégül látják, azaz „reprezentálnak”. Az ennek kapcsán felhasznált, kötelezően visszaváltási díjas termékeket reprezentációs költségként számolja el a cég, így a visszaváltási díj is reprezentációs költségnek minősül (ez egyben azt is jelenti, hogy része a reprezentáció után fizetendő adók alapjának).

A visszakapott visszaváltási díj pedig a pénzügyi teljesítés időszakában csökkenti a reprezentációs költséget, így a reprezentáció után fizetendő adó alapját is.

Speciális szabály szerint kell eljárnia az éttermeknek és a büféknek. Vendéglátás esetén a visszaváltási díjat a vendégnek akkor kell megfizetnie, ha a terméket a csomagolással együtt kapja meg. Viszont az étteremben a vendég nem viszi el az üveget az asztalról, így itt nem merülhet fel visszaváltási díj sem. Más a helyzet a büféknél: a vendég elviszi a terméket, vagy rendelés esetén, házhoz szállítja neki a futár, ezért fel kell számítani a visszaváltási díja is.

„Teszteljük” fentieket egy gyakorlatban is előforduló esettel!

A Sarki Bolt Élelmiszer-kereskedelmi Kft üzleteiben rendszeres vevők a közeli irodaházban bérlő cégek beszerzői, akik átutalásos számlát kérnek a vásárolt ételről, italról. Emellett be szeretnék váltani a visszaváltó automata által a vállalkozásnál gyűjtött visszaváltási díjas termékekre járó kupont.

A kereskedő jelenleg úgy oldja meg ezt a helyzetet, hogy a bolti pénztárban készpénzben fizetik ki, váltják be a kupont, a vásárlás teljes összegéről pedig kiállítják az átutalásos számlát.

Mit kell tenniük a pénztárgép által nyomtatott kiadási bizonylatokkal? Át kell azokat adni a „céges vevőnek”, ami alapján az el tud számolni a visszaváltási díjjal, vagy ezt a bizonylatot a boltnak meg kell őrizniük a szükséges egyeztetésekhez?

A vizsgált esetben a számviteli törvény 166. § (1) bekezdésének az előírásából kell kiindulnunk, mely szerint számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

Továbbá, az Szt. 165. § (1)–(2) bekezdései előírják, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek.

A számviteli törvény fentiekben hivatkozott előírásaiból következik, hogy a „céges vásárlónak” a visszakapott visszaváltási díjat könyvelnie kell, és ehhez számviteli bizonylatra van szüksége. Arra nézve nincs speciális szabály, előírás, hogy e bizonylatnak milyen formátumúnak kell lennie, vagyis az lehet például a pénztárgép által nyomtatott kiadási bizonylat, de más dokumentum is.

Természetesen a kereskedőnek is eleget kell tennie könyvvezetési kötelezettségének, a számviteli törvényben előírtakat betartva. Az elszámolásai teljességét, pontosságát is ellenőriznie kell, az elszámolásokat alátámasztó, megfelelő dokumentumokról is gondoskodnia kell, így – többek között – a pénztárost a pénzkészlettel el kell számoltatnia.

Ennek a társaságnál alkalmazott gyakorlatát a cégnek magának kell kidolgoznia, szabályoznia. Kívánatos esetben a „kupon ügy” elszámolásához, egyeztetéséhez szükséges adatok kigyűjthetőek a pénztárgép forgalmából.