Vele vagy nélküle - KATA 2021.

A kisvállalkozók tételes adójának (KATA) szabályai jövőre szigorúbbak lesznek, a 2020. december 31-ig hatályos előírásokhoz képest. Az alábbiakban ezeket vesszük górcső alá.

    

A törvénymódosítás legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozza, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA) – számos szempontból még mindig kedvező – szabályait tényleges munkaviszony „álcázására” használják fel, a felek közötti jogviszonyt vállalkozások közötti ügyletekként feltüntetve.

 

Újabb 40 százalékos adó bevezetése

 

40 százalékos adóval korábban is számolniuk kellett a katásoknak, és ez a „régi” 40 százalék továbbra is fennmarad.

A jelenleg hatályos szabályok alapján a kisadózó vállalkozókat kétféle adófizetési kötelezettség terheli:

• havonta egy tételes adófizetési kötelezettség (25.000/50.000 vagy 75.000 forint összegben, és

• abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás bevétele éves szinten meghaladja a 12 millió forintot, úgy az ezt az értékhatárt meghaladó rész után 40 százalékos mértékű adófizetési kötelezettség terheli.

 

A 2021. január 1-től hatályos módosítások (amelyeket amúgy a nyári adócsomagnak ¹ „köszönhetünk”) alapján a fentiekben említett tételes és százalékos adókötelezettség mellett egy újabb – ugyancsak 40 százalékos mértékben megállapított adóval is számolniuk kell a katásoknak, ha

• összeghatárra tekintet nélkül, olyan vállalkozótól származik a bevételük, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban állnak, vagy

• az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételük van más (kapcsolt félnek nem minősülő) vállalkozótól.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy a bevételt juttató fél az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 7.§. 31. pontjában rögzített fogalma szerint kifizetőnek minősül-e, illetve belföldi vagy külföldi vállalkozásról beszélünk-e.

 

Nézzük meg ezeket a szabályokat kicsit részletesebben is, kezdjük a kapcsolt vállalkozásokkal!

 

• Kapcsolt vállalkozások közötti kifizetések

Ha az Art. fogalmai szerint kifizetőnek minősülő vállalkozás juttat olyan kisadózó vállalkozásnak bevételt, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban áll, úgy a kifizetőnek a juttatás után a juttatás hónapját követő hónap 12. napjáig 40 százalékos mértékű adót kell megállapítania, bevallania és megfizetnie. A bevallásban a kifizető köteles feltüntetni a kisadózó vállalkozás adószámát, nevét és címét.

Ezzel szemben, ha a juttató kapcsolt vállalkozás nem minősül kifizetőnek, hanem külföldi illetőségű jogi személy vagy egyéb szervezet, ez esetben a 40 százalékos mértékű adófizetési kötelezettség fennáll ugyan, de az nem a külföldi partnert, hanem a kisadózó vállalkozást terheli.

Ez esetben a bevétel 71,42 százaléka után, az annak megszerzése hónapját követő hónap 12. napjáig kell a katásnak megfizetnie a 40 százalékos mértékű adót.

(Miért pont a bevétel 71,42 százaléka az adó alapja? Nos, ez csak matematika: a bevétel ez esetben már az adó összegét is magában foglalja, azaz – az áfánál már megszokott, felülről számított adókulcs logikájával – a bevétel adótartalma 71,42 x 0,4= 28,57 százalék, valamint 71,42 + 28,57= 99,99~ 100,0 százalék.)

A katás kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletei esetében tehát a 40 százalékos adó fizetésének kötelezettségét önmagában e tény megalapozza, az már nem feltétel, hogy éves szinten meghaladja az adott féltől kapott bevétel a 3 millió forintot.

 

• 3 millió Ft-ot meghaladó éves bevételt terhelő adó

Ha az Art. szerint kifizetőnek minősülő – de a katás vállalkozóval kapcsolt vállalkozási viszonyban nem álló - vállalkozás a tárgyévben ugyanazon kisadózó vállalkozásnak az év elejétől összesítve 3 millió Ft-ot meghaladó összegű bevételt juttat, a juttatás 3 millió Ft-ot meghaladó része után 40 százalékos mértékű adót köteles megállapítani, bevallani és megfizetni. Az adó alapjának meghatározása során nem kell számításba venni azt az összeget, amely után a kifizető - a következő pontban részletezettek szerint – 40 százalékos mértékű adót köteles fizetni.

 

Fontos, hogy a 40 százalékos mértékű adót csak egy jogcímen kell megfizetni! Ez azt jelenti, hogy a kapcsolt vállalkozással folytatott ügyletek, illetve az egy kifizetőtől származó, éves szinten számított 3 millió forintot meghaladó bevétel kapcsán már megfizetendő adó alapját nem kell figyelembe venni a „másik” 40 százalékos adó szempontjából vízválasztó 12 millió forintos értékhatár számításakor.

 

Továbbá az „új” 40 százalékos adó alapjának számításakor, az éves szinten göngyölített összegben vizsgált 3 millió forintos értékhatárban nem kell figyelembe venni azt az összeget,

a)  amely után a kifizető, mint a kisadózóval kapcsolt vállalkozói viszonyban álló, 40 százalékos mértékű adót köteles fizetni;

b)  amelyet a kifizető az Egészségbiztosítási Alapból származó finanszírozásként juttat az egészségügyi szolgáltató kisadózó vállalkozásnak;

c)  amelyet a kifizető jogszabályban meghatározott díjszabás alapján juttat az arra jogosult kisadózó vállalkozásnak, vagy

d)  amelyet az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szerint költségvetési szerv kifizető juttat a kisadózó vállalkozásnak.

 

A kifizető az adót elsőként annak a hónapnak a 12. napjáig állapítja meg, vallja be és fizeti meg, amelyet megelőzően az említett juttatási értékhatárt átlépte, majd a tárgyév minden olyan hónapját követő hónap 12. napjáig, amelyben a kisadózó vállalkozás részére bevételt juttat. A bevallásban a kifizető feltünteti a kisadózó vállalkozás adószámát, nevét és címét.

 

 

Új adatszolgáltatási kötelezettségek

 

Az előzőekben ismertetett, új adóteherrel párhuzamosan 2021. január 1-től módosulnak a kisadózó vállalkozásokat és azok üzleti partnereit terhelő adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályok is.

A 2020. december 31-ig még hatályos szabályok alapján, mind a kisadózó vállalkozásokat, mind pedig azon üzletfeleiket adatszolgáltatási kötelezettség terheli, amelyektől a kisadózó vállalkozás a naptári évben 1 millió Ft-ot meghaladó bevételt szerez.

Mindkét adatszolgáltatás során mentesültek azonban az adatszolgáltatási kötelezettség alól azok a bevételek, melyekről a kisadózó vállalkozás nem számlát állított ki.

 

A 2021. január 1-től hatályos módosítások értelmében az 1 millió Ft-os értékhatár nem változik, de bővül azoknak a bevételeknek a köre, amelyekről nem kell adatot szolgáltatni:

az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése során azokat a bevételeket sem kell figyelembe venni, amelyekről a kisadózó vállalkozás nem költségelszámolásra alkalmas bizonylatot állított ki.

 

Viszont 2021. január 1-től a kisadózó vállalkozásokat egy új tájékoztatási kötelezettség is terheli: kifizetővel létesített szerződéses jogviszony esetén, a szerződés megkötésekor kötelesek a kifizetőt írásban tájékoztatni arról, hogy kisadózó vállalkozásnak minősülnek.

 

Továbbá, a kisadózó vállalkozások kötelesek a velük szerződéses kapcsolatban álló kifizetőt arról is tájékoztatni, ha Katv. szerinti adóalanyiságuk megszűnik vagy újrakeletkezik.

 

Az átmeneti rendelkezések alapján a kisadózó vállalkozások által 2020. december 31-ig kifizetővel létesített és 2021-ben még fennálló szerződéses jogviszony esetében, a kisadózó vállalkozásnak 2021. január 15-ig kell tájékoztatást nyújtania a kifizetőnek a fentiekben megnevezett körülményekről.

A fentieken túl a kifizető a tárgyévet követő év január 31-ig köteles tájékoztatni a kisadózó vállalkozást a 40 százalékos mértékű adó alapjaként figyelembe vett összegről.

 

Számoljunk! 

Visszatérve a fentiekben bemutatott, a 40 százalékos adót érintő új szabályokra, a Katv. módosítása a korábbiakhoz képest szigorúbb szabályokat fogalmaz meg a kapcsolt vállalkozások és a 3 millió Ft feletti kifizetések esetében.

Továbbá, a Katv. korábbi szabályaival ellentétben, az ezeken a jogcímeken való kifizetések esetében az adó megállapítása, megfizetése és bevallása a kifizető kötelessége lesz, amennyiben a bevétel kifizetőnek minősülő adózótól származik.

Azokban az esetekben, ahol már 2020-ban is a kisadózó vállalkozás a vele kapcsolt vállalkozási viszonyban álló, illetve olyan kifizetőnek dolgozott, akitől éves szinten 3 millió forintot meghaladó bevételhez jutott, készülve a 2021. évre célszerűnek tűnhet, hogy kapcsolt félnek nem minősülő vállalkozás közbeiktatásával, illetve a feladatok egy részének „ismerős” katás vállalkozáshoz való kiszervezésével működjenek együtt a továbbiakban.

 

Például, ha az „A” vállalkozás és „B” katás vállalkozás egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban áll, akkor miért is ne rendelhetné meg az adott szolgáltatást „B”-től „C” vállalkozás (amely egyikükkel sem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban), és közvetíthetné azt „A”-nak?

Esetleg – az egyébként egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban nem álló – „D” és a katás „E” miért is ne állapodhatna meg úgy, hogy „D” a szolgáltatások egy részét „E”-től, míg másik részét „E” egyik tulajdonosának ugyancsak katás egyéni vállalkozójától veszi igénybe, máris kikerülve az éves szinten 3 millió forintos korlátot?

Ez utóbbi kérdésre gyorsan megtalálhatjuk a választ: ez azért nem jó ötlet, mert 2021. január 1-től megszűnik a „kettős katázás” lehetősége is, tehát ugyanaz a személy csak egy vállalkozásban lehet kisadózó. Jelen esetben az „E” cégben már kisadózó tulajdonos az egyéni vállalkozásában már nem lehet katás.

Persze, lehet, hogy mégis érdemes adnunk ennek a megoldásnak egy esélyt. Ugyanis, ha az „E” társaság érintett tulajdonosa egyéni vállalkozóként mondjuk az Szja tv. szerinti átalányadózó, akkor könnyen lehetséges, hogy még így is kedvező pénzügyi feltételekkel szerződhet „D”-vel.

 

Viszont ez esetben is mérlegelendő – ami az „A” és „B” valamint „C” vállalkozásoknál -, hogy milyen mértékben beszélhetünk az ügyletek valós gazdasági tartalmáról, és az adott ügylet részfeladatokra osztása mennyiben ésszerű.

 

Miről is van szó?

 

Azok, akik már néhány évtizedet eltöltöttek a számvitel, az adózás területén, jól tudják, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye már az „ősidőkben is” az adóeljárás egyik alapelve volt, napjainkban pedig még inkább hangsúlyossá vált ez az elv – akár nemzetközi környezetben bonyolódó ügyletekről, akár belföldiekről van szó.

Eszerint, az adójogviszonyokban a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és nem minősül rendeltetésszerűnek az olyan ügylet, amelynek célja az adószabályokban foglalt kötelezettségek megkerülése.

Ez azt jelenti, hogy az adott ügylet vagy ügyletsorozat látszatra jogszerű, azonban valós célja kizárólag vagy túlnyomó részben olyan adómegtakarítás elérése, ami ellentétben áll az adószabályok célkitűzéseivel.

Az – akár – nem rendeltetésszerűnek is minősíthető ügyleteknél nemcsak az adóhatóság feltételezhető álláspontja érdekes, hanem az is, hogy ha az ügy bíróság elé kerül, milyen megítélésre számíthat a vállalkozás, van-e és mit mond a bírói gyakorlat ebben a kérdésben.

A Deloitte Legal a Kúria közel 100 egyedi adóügyben hozott ítéletét dolgozta fel ( https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/ado/articles/ado-hirlevelek/adoelonyt-eredmenyezo-ugyletek.html ) annak vizsgálata érdekében, hogy milyen szempontok alapján tekint a Kúria egy adóelőnyt eredményező gazdasági ügyletet jogszerűnek vagy adókikerülésre irányuló jogellenes magatartásnak.

Az elemzés tanúsága szerint, bár az adóhatóság előszeretettel, és igen gyakran hivatkozik a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmére, azonban a bíróságok a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét általában csak olyan esetekben állapítják meg, amikor a felek közötti ügylet elsődleges – „uralkodó” – célja tiltott adóelőny elérése.

A bírói jogértelmezés szerint, nem minősíthetőek így azok az esetek, amikor az ügylet célja a piacon elérhető valós gazdasági előnyök kiaknázása, még akkor sem, ha a vállalkozás az ügylet következtében adóelőnyt is elér.

 Ugyanakkor, azt már tiltja a törvény, hogy a vállalkozások abból a célból kreáljanak ügyleteket, hogy ilyen módon adóelőnyhöz jussanak. E körbe tartozik – például-, ha a termék csak „papíron cserél gazdát”, vagy a termék értékesítése indokolatlanul sokszereplős értékesítési láncolaton keresztül valósul meg.

Így, ha a fentebb példaként hozott esetben, az „A”és „B”, valamint „C” vállalkozások közötti ügyletnek, adott esetben valamilyen szolgáltatás közvetítésének semmilyen más, racionális oka, gazdasági előnye nincs, pusztán a „katás szabályok” semlegesítése, úgy a vállalkozóknak könnyen meggyűlhet a baja a NAV-val, és számíthat rá, hogy a bíróság is az adóhatósági álláspontot erősítené meg.

Ez érvényes lehet a „D” és az „E” cég mesterkedésére is, vagyis arra, hogy a korábban az „E” cégtől rendelt szolgáltatás „felszeletelése” mennyire mesterséges, erőltetett.

Így például – a Deloitte Legal elemzése szerint - a Kúria az ügyek vizsgálatánál kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az adóhatóság által vitatott gazdasági ügyletnek ki az irányítója, finanszírozója, és az ügylettel elért előnyökből ki részesül, illetve az adóelőnyt eredményező ügyletek mennyire életszerű körülmények között valósulnak meg. A tisztán mesterséges körülmények között lejátszódó gazdasági ügyleteknél feltételezhető az összejátszás, a jogellenesség.

Nézzünk fentiekre egy példát is!

Tegyük fel, hogy az „E” katás vállalkozás számviteli szolgáltatói tevékenységet folytat, és regisztrált mérlegképes könyvelő tulajdonosa egyéni vállalkozóként is e tevékenységet végzi.

„D” cég az eredeti megállapodás szerint, 2020-ban nettó 350.000 forint díjat fizet, amelyben a bérszámfejtési tevékenység díjazása is beletartozik. E díjazás mellett, a „D” társaság éves szinten 4.200.000 forintot fizet ki „E” társaságnak. Ebből következően, változatlan díjak mellett is, 2021-ben 480.000 forint adót kellene „D” vállalkozásnak megfizetnie, az éves szinten 3 millió forintot túllépő díjkifizetés miatt.

Tegyük fel, hogy a bérszámfejtés, a bérnyilvántartások vezetése és egyéb, e tárgykörbe tartozó feladatok ellenértéke havi 110.000 forintot képviselt a fenti díjazásban. Ez esetben, ha az „E” vállalkozás a továbbiakban csak a szorosan vett számviteli szolgáltatásokat nyújtja, és „D” a bérszámfejtésre az említett tulajdonossal, aki egyéni vállalkozóval (és aki e minőségében nem katás) szerződik, úgy „E”-vel folytatott ügyleteit érintően megmenekül a 40 százalékos adó alól.

Persze, ez a megoldás csak akkor elfogadható, ha „E”-nek nem „D” az egyetlen ügyfele, amelynek bérszámfejtésére már nincs kapacitása…

Lényeges, hogy az önmagában - a jelen esetben a 40 százalékos – adó elkerülésének szándékával összehozott, és más gazdasági előnyt magukban nem hordozó ügyletek nem tartozhatnak a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával megvalósítottnak, és több kárt okozhatnak, mint hasznot az érintettek számára.

Bizonyára lesznek, akik a katásokra vonatkozó, jövőre életbe lépő rendelkezések miatt, más adózási módra való áttérést fontolgatnak.

Azt, hogy számukra ez a lépés - a társasági adózás – mely feltételek mellett járhat előnyökkel 2021-ben, illetve mit tehetnek, ha mégis inkább katásak maradnának, következő cikkemben vizsgáljuk meg. Egyben górcső alá vesszük a kisvállalati adót (KIVA) jövő évi szabályait is.