Menyasszonyi ruha és sportautó a NAV-tól – árverés, áfa és számvitel

Járjunk az év bármely szakában, az adóhatóság kiemelt feladata a költségvetést megillető adóbevételek beszedése. Ennek a napokban beérkező társasági – és kisvállalati adóbevallások is friss lendületet adnak. Ezzel együtt, akár a végrehajtási eljárásoknak is.

Előfordulhat, hogy az adótartozás beszedésének nem marad más, lehetséges módja, mint az adós eszközeinek árverésre bocsátása. Noha az érintetteket bizonyára ez érdekli legkevésbé, de az árverés mind a vevői, mind az „eladói” oldalon adó- és számviteli feladatokkal jár.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 57. § (1) bekezdése alapján a végrehajtás alá vont ingóságot illetve ingatlant – többek között – elektronikus árverésen kell értékesíteni. „Ennek részletszabályait az Avt. 89-91. §-ainak rendelkezései, valamint az 89. § (10) bekezdés felhatalmazása alapján elkészített Üzemeltetési Szabályzat tartalmazza. Az Elektronikus Árverési Felület (EÁF) olyan virtuális árverési csarnok, ahol a NAV végrehajtási eljárásai során lefoglalt vagyontárgyak értékesítése történik.”– áll az adóhatóság tájékoztatójában. (Az EÁF elérési címe: https://arveres.nav.gov.hu)

Sokak szerint érdemes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal árverési felületét böngészni, rengeteg lefoglalt ingó és ingatlan vagyontárgyra lehet ajánlatot tenni –, akár a becsült érték feléért is vásárolhat a vállalkozó szellemű licitáló. Az árveréseken többnyire ruhaneműt vernek dobra, de a teljes kínálat ennél sokkal változatosabb, így talált már itt új gazdára kisrepülőgép, Formula 3-as versenyautó, műtőasztal, ugrálóvár, vízi csúszda, sörcsap, menyasszonyi ruha, de még látásvizsgáló tábla, sőt, vadmacskabőr-preparátum is szerepelt már a tételek között.

A NAV honlapján közzétett adatok tanúsága szerint, a legmagasabb áron elkelt ingóság egy limitált példányszámú Ferrari Keyvany F8 835 Super Tributo típusú szupersportautó volt, amely 135,6 millió forintért cserélt gazdát.

Az ingóságok mellett rengeteg ingatlanra, üzletrészre is lehet ajánlatot tenni az árverési felületen. Gyakorlatilag minden, forgalmi értékkel bíró vagyontárgy értékesíthető, kivétel az engedéllyel tartható ingóságok, illetve értékpapírok. (Az elektronikus árverésen az vehet részt, aki nagykorú, cselekvőképes és regisztrált a hivatal oldalán.)

Ha a vállalkozás adótartozásait nem tudja rendezni, és az adóhatóság ezért végrehajtási eljárás keretében viszi azt, ami „mozdítható”, akkor a kellemetlen élmény mellett, feladatokat is kap a pórul járt társaság – például ki kell vezetnie könyveiből a szóban forgó vagyontárgyakat –, de a vásárlónak is, feltéve, hogy ő maga is vállalkozó, könyvelnie kell a beszerzett eszközöket. Emellett felmerül a kérdés, kell-e, és kinek számláznia az árverésen szerzett ingóságokat, ingatlant.

Akár árverésen, akár árverésen kívüli eladással kerül sor egy céges ingatlan, vagy gép, berendezés, készlet értékesítésére, az áfakötelezettséggel számolni kell. Az Áfa törvény szerint ugyanis a termékértékesítésre nincs befolyással, hogy az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági határozat alapján, vagy árverés útján történik. E szabály alapján, ha az árverés során az adóhatóság által lefoglalt vagyontárgy kerül kényszerértékesítésre, akkor ez az áfa rendszerében termékértékesítésnek minősül, amennyiben az adós áfaalany (ellenkező esetben áfakötelezettség értelemszerűen nem merül fel). Noha az adós társaság rendelkezési joga korlátozott, az árverésen történő értékesítést, minden esetben az adós teljesíti az árverési vevő felé. Másként fogalmazva: az adóköteles ügylet az adós és az árverési vevő között jön létre. Az áfa szempontjából az árverés szervezője – adott esetben a NAV – soha nem tekinthető úgy, mint aki saját nevében teljesíti az értékesítést. Az árverési vétellel önálló jogcímen szerez tulajdont az árverési vevő az eladó adóstól.

Fentiekből következően, az adós az elárverezett vagyontárgy értékesítéséről köteles számlát kibocsátani: igaz, nem mindegy, hogy hogyan. A végrehajtási eljárás során ugyanis figyelembe kell venni az áfatörvény fordított adózásra vonatkozó szabályait is. Így fordított adózás alá eshet a vállalkozásban tárgyi eszközként nyilvántartott ingatlan – de más, az értékesítés teljesítésekor 100 ezer forintot meghaladó piaci értékű vagyon – értékesítése, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll. Az Áfa tv. 142.§ (1) bekezdés g) pontja szerint az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti „a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése, valamint egyéb, a teljesítésekor a szokásos piaci árat tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítésre kötelezett adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen vagy véglegessé vált döntéssel megállapító eljárás hatálya alatt áll”. A NAV gyakorlata – a HÉA irányelv rendelkezéseivel összhangban – az adóhatóság által foganatosított végrehajtást is ilyen eljárásnak tekinti az általános forgalmi adót érintően. Természetesen a fordított adózásra ilyen esetekben is csak akkor kerülhet sor, ha:

• az árverési vevő maga is áfaalany (ide nem értve az alanyi adómentes adóalanyt, illetve a kizárólag mezőgazdasági különös adózási jogállású adóalanyt), és
• nincs olyan törvényben szabályozott jogállása, amely alapján tőle áfa fizetése ne lenne követelhető.

Vagyis, ha az árverési vevő áfaalany, akkor a fordított adózás szabályait kell alkalmazni a számla kiállításakor: az árverési vételárat, mint nettó összeget kell feltüntetni a számlán, a vevő adószámával és a fordított adózásra történő szöveges utalással együtt, például: „Fordított adózás alá eső ügylet az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés g) pontja alapján.”) Az adót ilyenkor a vevő a számla alapján a nettó értékre állapítja meg és rendezi a költségvetés felé. Ha az árverési vevő nem áfaalany, vagy alanyi adómentes, esetleg kizárólag a mezőgazdasági tevékenységet folytatókra vonatkozó, különös szabályok szerint (kompenzációs felár) adózik, akkor a fordított adózás alkalmazása szóba se jöhet. Ilyenkor az áfaalany adós lesz az áfa fizetésére kötelezett. Ez azt jelenti, hogy az árverési értékesítésről az egyenes adózás szabályai szerint állítja ki számlát, amelyben az előzetesen felszámított áfát az árverési vevőre hárítja át. Ugyanakkor, itt is egy speciális szabály érvényesül: mivel az árverési árnál magasabb összeg a vevőtől nem követelhető, az árverési vételár bruttó (áfát is tartalmazó) ellenértéket úgy kell tekinteni, mint amely az adót is magában foglalja. Az adós sok bonyodalomtól menti meg magát, ha az árverés előtt az adóhatóságot bízza meg – írásban, az Áfa tv. 160-162.§-ban részletezett feltételek mellett –, hogy a nevében meghatalmazottként állítson ki számlát az árverésen történő értékesítésről. (Ez azért is nagyon jó megoldás, mert egyébként, ha az adós a számla-kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, úgy mulasztási bírsággal sújtható.) A számlakibocsátás az árverési vevő szempontjából is fontos, mivel e bizonylat birtokában gyakorolhatja az őt megillető adólevonási jogot (amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak). Amennyiben nem áll rendelkezésére számla (mert az adós számla-kibocsátási kötelezettségének nem tett eleget), akkor az árverési jegyzőkönyvvel, mint a fizetendő adó megállapításához szükséges okirattal igazolhatja adólevonási jogát.

Árverésen vett eszközök kapcsán azt sem szabad elfelejteni, hogy az árverési vétel az árverési vevő szempontjából az illetékekről szóló törvény (Itv.) alapján illetékköteles, amely kötelezettség az árverés napján keletkezik. Az adott esetben mélyen áron alul vett tárgyi eszköz a cég mérlegét is szebbé teheti, ha a vállalkozás él azzal a lehetőséggel, hogy aktuális piaci értékén tartja azt nyilván. Az ehhez kapcsolódó értékelési tartalék a saját tőke értékét is növeli. Az árveréshez számviteli feladatok is kapcsolódnak, nézzünk ezekre egy gyakorlati példát is!

Egy gazdasági társaságnál 2024. szeptember végén adótartozás miatt, végrehajtás keretében lefoglaltak egy személygépkocsit és a cég árukészletet. Az árukészlet értékesítését az adóhatóság decemberben kezdte meg, de az 2025-ben is folytatódik. Az elárverezett árukészletről tételes jegyzőkönyvet küld a NAV, amelyből egyebek mellett az is kiderül, hogy a vevő adóalany-e vagy sem. Miként kell az árveréssel, végrehajtással kapcsolatos gazdasági eseményeket könyvelnie a vállalkozásnak?

A NAV által lefoglalt személygépkocsi, árukészlet árverés útján történő értékesítésének esetében, ha az értékesítés december 31-ig nem történt meg, számviteli feladat a lefoglalt eszközök várható piaci értékének meghatározása, annak összevetése a könyv szerinti értékkel. Ha a várható piaci értéket eszközönként a könyv szerinti érték meghaladja, a különbözetet a személygépkocsinál terven felüli értékcsökkenésként, az árukészletbe tartozó eszközöknél értékvesztésként még 2024-ben az egyéb ráfordítások között, az eredmény terhére kell(ett) elszámolnia a társaságnak. Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról külön törvény, a 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) rendelkezik. Ennek 67. § (1) bekezdése szerint az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és abban feltünteti legalább:

• az eljáró végrehajtó nevét;
• a jogosultak (jelen esetben az adóhatóság) követeléseinek a jogcímét és összegét;
• az adós (a kérdező cég), a jelen lévő más érdekelt esetleges kérelmét, észrevételét;
• az elárverezett ingóság (személygépkocsi, áru) megnevezését, becsértékét és az árverési vételárat, és
• az árverési vevő nevét, nem természetes személy árverési vevő esetében a szervezet megnevezését és székhelyét.

Mivel az árverés az értékesítés sajátos formája, az adós társaság feladata az, hogy az elárverezett termékekről vevőnként az áfa felszámításával számlát állítson ki (adott az árverési vételár is, a jegyzőkönyv alapján). A vevőnként számlázott áfa nélküli ellenértéket, ha áruról van szó, az értékesítés árbevételeként, ha személygépkocsiról van szó, egyéb bevételként kell elszámolni, a felszámított áfát pedig fizetendő áfaként kell bevallani. A tárgyi eszközök értékesítésekor, a főkönyvből egyéb okkal történő kivezetéskor a nettó elszámolás szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy egyéb bevételként vagy egyéb ráfordításként, technikai számla közbeiktatásával kell az ügylet eredményét – attól függően, hogy az „nyereséggel” történt-e vagy sem – elszámolni, de a vizsgált eset könnyebb értelmezése érdekében most a „régi” szabályt” követjük. A nyilvántartás szerinti értéket az egyéb ráfordítások között könyveljük.

T 311. Belföldi vevők	K 91-92. Belföldi értékesítés árbevétele K 467. Fizetendő áfa
T 311. Belföldi vevők	K 961. Értékesített immateriális javak, tárgyi eszközök bevétele K 467. Fizetendő áfa
T 148. Egyéb berendezések (…) járművek terven felüli értékcsökkenési leírása és annak visszaírása T 149. Egyéb berendezések (…) járművek terv szerinti értékcsökkenése	K 142. Egyéb járművek
T 861. Értékesített immateriális javak, tárgyi eszközök könyv szerinti értéke	K 142. Egyéb járművek

Természetesen az elárverezett áru könyv szerinti értékét is ki kell vezetni az eladott áruk beszerzési értékeként:

T 814. Eladott áruk beszerzési értéke

K 261. Áruk beszerzési áron

A számlákon eladóként a kérdező (az adós) cég nevét kell feltüntetni akkor is, ha a vevő az ellenértéket közvetlenül az adóhatósághoz fizeti be. Ez esetben az adóhatóságnak az árverési vevő befizetéséről szóló értesítése alapján, a befizetett összeggel csökkenteni kell az adós vállalkozás adóhatósággal szembeni kötelezettségét:

T 464. Költségvetési befizetési kötelezettségek teljesítése T 468. Áfa-elszámolási számla

K 311. Belföldi vevők

Végezetül nézzük át a „másik oldalra”, azaz az árverésen tárgyi eszközt, készletet vásárló társaság könyvviteli kérdéseire. Az alábbiakban egy olyan cég esetét vesszük górcső alá, amely árverésen vásárolt ingatlant, de azt nem sikerült birtokba vennie.

Egy gazdasági társaság nyilvános árverésen vásárolt meg egy ingatlant, 2024 februárjában. A tulajdonjog bejegyzése 2025 februárjában megtörtént, de a birtokba adásra azóta sem került sor. A cég bírósági eljárást kezdeményezett emiatt. Ez esetben hogyan szerepelhet a társaság eszközei között ez az ingatlan? A vállalkozás tulajdonosai még nem döntöttek az ingatlan sorsáról. Lehetséges, hogy értékesítik azt – bár nem ez a fő tevékenységük –, a saját célú használata kérdéses. Igaz, eredetileg ezzel a szándékkal vették meg, de mivel majd 1,5 év után sem került az a birtokba, lehet, hogy inkább megválnának tőle.

A vállalkozásnak ebben az esetben is abból kell kiindulnia az ingatlan nyilvántartásba vételénél, a vásárlással mi volt a céljuk. Ez a saját célra történő használat volt. Ezért a megvásárolt ingatlant a beruházási számlán kell kimutatniuk. Az aktiválás, a terv szerinti értékcsökkenési leírás feltétele az, hogy az ingatlant üzembe helyezzék, rendeltetésszerűen használatba vegyék. A használatbavétel elsődleges feltétele azonban jelen esetben hiányzik, mivel az ingatlan birtokba adása még nem történt meg. Az ingatlan birtokba adásakor kell majd dönteniük az ingatlan sorsáról, addig a beruházási számlán kell kimutatni, jellemzően bekerülési értéken. Ha később a birtokba adás megtörténik, akkor a saját célra történő használatbavétel esetén, az ingatlant üzembe kell helyezni, az amortizáció elszámolását meg kell kezdeni az Szt. 52. §-ában előírtakat követve. Viszont, ha a birtokba adás után a saját használat helyett az ingatlan értékesítéséről döntenek, akkor a megvásárolt ingatlant a beruházási számláról át kell vezetniük a vásárolt készletek (áruk) számlára, a számlázott eladási árat árbevételként, fizetendő áfaként, a beszerzési értéket az eladott áruk beszerzési értékeként kell elszámolniuk.