Valós idejű számla adatszolgáltatás az év második felétől

Közeleg - a köznyelvben online számlázásként elhíresült - valós idejű adatszolgáltatás bevezetésének határideje. Még van néhány hét arra, hogy a vállalkozók felkészüljenek a feladatra.
Ahogyan mondani szokás, úriember biztosra nem fogad, így arra sem, hogy júliustól az adóhatóság a vállalkozások által kiállított számlák valamennyi részletével tisztában lesz anélkül, hogy ellenőrzést indítana. Ez ugyanis biztos.

Hiszen a számlák minden egyes adata befut a rendszerükbe, így az egyes formai vagy tartalmi hibákra azonnal fény derül.

A felkészülést - amire már hetekben számolva sem maradt túl sok idő - ezért a vállalkozás számlázási gyakorlatának vizsgálatával kell megkezdeni!

Első lépésként a vállalkozás számlázásában illetékesek tegyenek fel maguknak néhány kérdést:
- Biztos, hogy a cég kimenő számlái alaki és tartalmi szempontból – így különösen a teljesítés időpontjai – megfelelnek az Áfa tv. hatályos előírásainak?
- Biztos, hogy a vállalkozás tevékenységéhez, ügyleteihez kapcsolódó „számla-szabályokkal” teljes egészében tisztában vannak?
- Biztos, hogy minden ügyletnél a megfelelő típusú bizonylatot állítják ki?
- Biztos, hogy mindig a megfelelő árfolyamokat alkalmazzák?
- Biztos, hogy az időszaki elszámolás, az utólagos árengedmény szabályait helyesen értelmezik, alkalmazzák?
- Biztos, hogy az áfán kívüli adóval (például környezetvédelmi termékdíj) kapcsolatos adatokat helyesen tüntetik fel a számlákon?
Ha a válaszok bizonytalanok, akkor elengedhetetlen, hogy a számlázással kapcsolatos, az adott vállalkozás számára lényeges tudást még június végéig „összecsipegessék”.
Az alábbiakban ehhez igyekszem támpontokat adni.

Kell-e egyáltalán számlát kiállítani?

A kérdés nem költői, és még csak nem is beugratós, ugyanis vannak olyan ügyletek, amelyeket nem muszáj számlával kísérni – ezekről később még lesz szó.

A számlázásra vonatkozó előírásokat elsődlegesen az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.), valamint az e törvény felhatalmazása alapján
kiadott rendeletek tartalmazzák. Ilyen a témánk szempontjából fontos, a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet is.

Az Áfa tv. főszabálya az, hogy ha áfaalany olyan ügyletet teljesít (elad, szolgáltat), amely az adótörvény szerint belföldön teljesül, és amelyért ellenértéket kap, akkor arról köteles számlát kiállítani.
Itt azonnal belefutunk két nagyon fontos kérdésbe:
- kit tekintünk áfaalanynak, és
- mi az, hogy ellenérték.
Nagyon fontos- és ezzel sajnos nem minden vállalkozó van tisztában -, hogy nem csak az minősül áfaalanynak, aki konkrétan köteles áfát fizetni!
Sokszor hallottam már vállalkozóktól, hogy „áfa körön kívüli vagyok”, pedig csak alanyi adómentes volt az illető. (Persze vannak olyan ügyletek, amelyek nem tartoznak az Áfa tv. területi vagy tárgyi hatálya alá, de most nem ezekről van szó.)

Ugyanis az Áfa törvénynek – akár tetszik, akár nem – mindenki alanya, aki belföldön rendszeres gazdasági tevékenységet folytat. Ennek fogalmát az adótörvény meghatározza: “Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.”
Ha e kritériumnak megfelel az érintett, akkor ő alanya az Áfa törvénynek akkor is, ha éppen a tevékenysége adómentes vagy ő maga alanyi adómentes és ténylegesen nem kell áfát fizetnie.
Ez fontos, hiszen egyben azt is jelenti, hogy számlaadási kötelezettsége annak is van, aki – például – alanyi adómentes, és nem fizet áfát.
Sőt. A rendszeres gazdasági tevékenységnek nem feltétlenül velejárója az, hogy az érintett egyéni vállalkozó, vagy társas vállalkozás (Kft, Bt.), az ún. adószámos magánszemély is kötelezett lehet az áfa fizetésére, ha a gazdasági tevékenység kategóriájának megfelel az általa folytatott tevékenység.

A számlát akkor kell kibocsátani, ha a vevő, a szolgáltatás igénybevevője az adóalanytól eltérő személy vagy szervezet. (Így saját maga számára nem kell számlát kiállítania a vállalkozásnak – ennek eseteiről is lesz még szó.)
Nagyon fontos, hogy a kötelezettség az adott ügylet teljesítéséhez kapcsolódik, és nem az a döntő, hogy a vevő, a megrendelő mikor köteles az ellenértéket megfizetni, vagy egyáltalán szükség van-e tényleges pénzügyi rendezésre (és nem – például – beszámításról van szó vagy korábbi túlfizetés jóváírása történik majd).
A számlaadási kötelezettség nem terjed ki az olyan esetekre, amelyek az adótörvény értelmezésében nem minősülnek adóalany által teljesített termékértékesítésnek,
szolgáltatásnyújtásnak, így nem kell számlát kibocsátani például a közhatalmi tevékenységről, a kártérítés fizetési kötelezettségről, az értékesített készpénz-helyettesítő fizetési eszközről/pénzhelyettesítő eszközről (ilyen például az ajándék utalvány), a bíróság által megítélt perköltségről (stb.).

Fentiekben az ellenérték fejében teljesített ügyletekről volt szó, mint olyanokról, amelyekről – a további feltételek mellett- számlát kell kiállítani. Az ellenérték fogalmát ugyancsak meghatározza az Áfa tv.. Eszerint ellenérték:” bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést.”
Ugyanakkor a számla kiállítási kötelezettség – és az áfa fizetésének kötelezettsége is – kiterjed olyan ügyletekre is, amelyeknél nem beszélhetünk tényleges ellenérték fizetéséről, de a törvény mégis úgy minősíti ezeket, mint ellenértékes ügyleteket.
Itt is igaz, hogy csak akkor merül fel számlaadási kötelezettség, ha a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adóalanytól eltérő személy, szervezet.

Fontos előírása az Áfa törvénynek az, hogy nemcsak a már teljesítetnek tekinthető ügyletekhez, hanem az ezekhez kapcsolódó, még a tényleges teljesítést megelőzően fizetett előleghez (ennek megszerzése időpontjában) is adófizetési – és számlaadási kötelezettség társul.
Feltéve, hogy az összeg a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékbe beszámítható – a felek megállapodása, szerződése alapján. Egy „sima” vevői túlfizetés – amit későbbi vásárlásaiba beszámítanak majd - nem minősül előlegnek, és nem is jár a fenti kötelezettségekkel.
A kapott előlegről kibocsátott számlában annak a termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak az adatait kell szerepeltetni, amelynek az ellenértékébe az előleg beszámítható.

Az előleghez kapcsolódó számlaadási kötelezettség nem terjed ki azokra az esetekre, amikor fordított adózásról van szó, azaz az áfát a vevő állapítja meg és fizeti be, mint például az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés esetén. Az ennek ellenértékébe beszámító előlegre nem vonatkozik az áfa-fizetési kötelezettség.

Továbbá nem kell számlát kibocsátani a (nem jogi személy) nem adóalany által szolgáltatott – 900 ezer forintot el nem érő – előlegről abban az esetben, ha a termék vevője, szolgáltatás igénybevevője a számla kibocsátását nem kéri. Akkor viszont, ha az előleg 900 ezer forint vagy annál nagyobb összeg, a számlaadás – a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő kérésétől függetlenül – kötelező.
Számlaadási kötelezettség a külföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén is van, ami abban az esetben teljesítendő az Áfa tv. előírásai szerint, ha az adóalanynak belföldön van az ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye (ennek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye).
Annak, hogy a külföldön teljesített ügylet számlázására az Áfa tv. előírásai vonatkozzanak - az Európai Közösség másik tagállamában teljesített ügylet esetén - további feltétele, hogy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás a teljesítés tagállamában fordított adózás alá tartozzon (vagyis az ügylet utáni adófizetési kötelezettség ne a belföldi számlaadásra kötelezettet, hanem a másik tagállambeli termékbeszerzőt, szolgáltatás igénybevevőt terhelje).

Lényeges, hogy a számla-kibocsátási kötelezettség a számla előállítása mellett a számlának a jogosult (vevő, megrendelő) részére történő átadását, eljuttatását is magában foglalja.

Mindig az Áfa törvény szabályai szerinti számlát kell kiállítani?

Amennyiben az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás Áfa tv. szerinti teljesítési helye belföldön van, akkor igen, a magyar Áfa törvény előírásait kell követni a bizonylat tartalmi és alaki követelményeit illetően is. Vannak azonban kivételek, amikor az ügylet ugyan Magyarországon teljesítettnek minősül, de mégsem az Áfa törvény rendelkezései az irányadóak. Ilyen esetkörökről beszélünk, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
- az ügyletet teljesítő adóalany gazdasági tevékenységének a székhelye illetve a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett állandó telephelye (ezek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye) a Közösség másik tagállamában van és belföldön gazdasági célú letelepedési hellyel nem rendelkezik vagy a belföldi állandó telephelye nem érintett a termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás teljesülésében,
- az ügylet után a termék beszerzőjét, szolgáltatást igénybevevőjét terheli az adófizetési
kötelezettség,
- a számlát nem a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője bocsátja ki.

Ezekben az esetekben a számlára vonatkozó kötelezettségekre a termékértékesítő,
szolgáltatásnyújtó adóalany gazdasági tevékenységének a székhelye illetve a teljesítéssel
legközvetlenebbül érintett állandó telephelye (ezek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye) szerinti állam szabályai alkalmazandóak.


Fordított helyzet is előfordulhat – azaz az ügylet külföldön teljesül, de mégis az Áfa tv. számlára vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni:
- ha az ügyletnek az Áfa tv. előírásai alapján meghatározott teljesítési helye a Közösség
területén kívülre esik és az ügyletet teljesítő adóalany gazdasági tevékenységének a
székhelye, illetve a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett állandó telephelye (ezek
hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye) belföldön van,
illetve
- ha az ügyletet teljesítő adóalany gazdasági tevékenységének a székhelye illetve a
teljesítéssel legközvetlenebbül érintett állandó telephelye (ezek hiányában állandó
lakóhelye, szokásos tartózkodási helye) belföldön, az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési
helye pedig a Közösség másik tagállamában van, és az után a termék beszerzőjét,
szolgáltatás igénybevevőjét terheli az adófizetési kötelezettség (feltéve, hogy a
számlaadási kötelezettséget nem a másik tagállambeli termékbeszerző, szolgáltatást
igénybevevő teljesíti).

Továbbá vannak olyan esetek is, amikor a számlaadási kötelezettség alól van törvényes kibúvó, sőt az is lehetséges, hogy a számlát nem az ügyletet teljesítő fél, hanem más – mondjuk a vevő, vagy harmadik fél – bocsátja ki.
A folytatásban erről és az Áfa törvény teljesítési hely szabályairól lesz szó.