Valós idejű adatszolgáltatás az év második felétől (5.)

Közeleg - a köznyelvben online számlázásként elhíresült - valós idejű adatszolgáltatás bevezetésének határideje. Még van néhány hét arra, hogy a vállalkozók felkészüljenek a feladatra.
A távolsági értékesítések számos számviteli és adózási kérdést – ideértve természetesen az áfa-fizetési kötelezettséget is-, és számlázásuk is gyakran okoz fejtörést az érintetteknek.

Első lépésben azt kell tisztáznunk, mit is jelent maga a fogalom – hisz bizonyos nézőpontból minden értékesítés távolsági, amit nem a cég boltjában vesz át a vevő, hanem el kell szállítani valahová.

Az Áfa tv. alkalmazásában azonban távolsági értékesítésnek azt az esetet nevezzük, amikor a belföldi adóalany más tagállambeli nem adóalany személyeknek, szervezeteknek, vagy közösségi beszerzés után adó fizetésére nem kötelezett adóalanyoknak értékesít úgy, hogy az értékesített termék fuvarozását a magyar adóalany, mint értékesítő (vagy megbízásából harmadik személy) végzi.
E vevői körbe tartozik – a nem adóalany magánszemélyek mellett - az alanyi adómentes, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző, vagy a különleges jogállású mezőgazdasági termelő, vagy a nem adóalany jogi személy, aki/amely nem rendelkezik közösségi adószámmal.
Fontos, hogy az említetteknek (a nem adóalany magánszemély kivételével) bizonyos esetekben rendelkezniük kell közösségi adószámmal.
Közösségi adószámuk megállapítását kell kérniük az adóhatóságtól akkor, ha a tárgyévben az általa a Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke a 10.000 eurót meghaladja, azon közösségi beszerzést megelőzően, amellyel ezt az értékhatárt meghaladja. (E partnereik közösségi adószámának érvényességét is célszerű ellenőriznie a vállalkozóknak!)
Egyebekben az említett körnek – amennyiben az előzőek szerint nincs közösségi adószáma a vevőnek - teljesített termékértékesítések után az értékesítőnek keletkezik adókötelezettsége.
Az értékesítő e kötelezettségének az érintett tagállamban, illetve saját tagállamában (jelen esetben Magyarországon) teljesítheti.
Saját tagállamában akkor, ha a felsoroltaknak teljesített termékértékesítései adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelőző évben nem haladta meg az átvevő tagállama által erre az esetre meghatározott értékhatárt (ekkor is dönthet úgy – például az adókulcsok közötti eltéréseket mérlegelve-, hogy az adófizetési kötelezettségét az érintett, átvevő tagállamban teljesíti).
A Magyarországra történő értékesítések esetében például 35 ezer euró ez az értékhatár. Az átszámítást a csatlakozás napján érvényes MNB árfolyamon kell elvégezni. (A csatlakozás időpontjában érvényes árfolyamon számítva 35 000 euro 8 826 650 forintnak felel meg.)

(Az egyes tagállami értékhatárokról az Európai Bizottság honlapján érhető el tájékoztató:
http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/vat/traders/vat_community/index_en.htm)

Az értékesítésre a belföldi adóalany ilyenkor a terméknek megfelelő belföldi (5%, 18%, 27%os) adómértéket (nem a közösségi értékesítéshez kapcsolódó mentességről van szó!) alkalmazza. Ez számára a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az áfa-bevallás megfelelő belföldi értékesítési sorában kell ezen ügyletek adatait szerepeltetnie.
Továbbá ez az értékesítés nem minősül az Áfa törvény alkalmazásában Közösségen belüli értékesítésnek, ezért az összesítő nyilatkozatban erről nem kell/lehet adatot megadni.

Ezzel szemben, ha az értékesítő belföldi adóalany jelzett körnek történő értékesítéseinek
ellenértéke meghaladja a célország (az átvevő tagállama) által erre az esetre meghatározott értékhatárt, az értékesítőnek kötelező a vevő tagországában (a célországban) adóalanyként bejelentkeznie.

Az értékesítésről ilyenkor a belföldi áfa-bevallásban kizárólag a részletező adatok között kell adatokat közölni. (Ezekben az esetekben ugyanis az ügylet a magyar Áfa törvény
területi hatályán kívüli, arra vonatkozóan a célországban kell hozzáadott értékadó bevallást
benyújtani és hozzáadott értékadót fizetni. Az értékesítésről kiállított számlában is a
célországnak megfelelő hozzáadott értékadót kell szerepeltetni.)

Lényeges, hogy a távolsági értékesítésnek nem lehet tárgya új közlekedési eszköz, továbbá fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék. Ahogyan az az esetkör is kizárt a távolsági értékesítés szabályainak hatálya alól, amikor az értékesítő a használt ingóságokra vonatkozó különbözet szerinti adózási módot alkalmazza az adott termékre.

Szolgáltatásnyújtások teljesítési helye

A szolgáltatásnyújtás akkor esik belföldön általános forgalmi adó alá, vagyis akkor keletkezik utána áfa-kötelezettség, ha annak az Áfa törvény rendelkezései szerint megállapított teljesítési helye belföldön van.
A szolgáltatásokra is igaz, hogy a törvény a teljesítés helyét érintően rögzít egy főszabályt és amellett különös szabályokat is előír. A szolgáltatások teljesítési helyének vizsgálatakor is az a követendő módszer, hogy először ezeket a fő szabálytól eltérő, különös szabályokat nézzük meg, és ha ezek egyike sem illik az adott ügyletre, akkor járunk el a főszabály alapján.
Ez utóbbi szerint a szolgáltatás teljesítésének helye attól függ, hogy a szolgáltatás igénybevevője adóalany-e (illetve adóalanyként vesz-e részt az ügyletben).

Lényeges, hogy a szolgáltatás teljesítési helyének megállapítása szempontjából adóalanyként kell kezelni azokat a belföldi, egyébként nem adóalany jogi személyeket is, akik rendelkeznek (vagy rendelkezniük kellene) közösségi adószámmal, illetve azokat a másik tagállambeli nem
adóalany jogi személyeket is, akik rendelkeznek (vagy rendelkezniük kellene) saját
tagállamukban adószámmal.

Amennyiben a szolgáltatást adóalany veszi igénybe – és az ügylet teljesítési helyét a főszabály szerint kell megállapítani -, akkor a szolgáltatás teljesítési helyét a
szolgáltatást igénybevevő adóalany székhelye, állandó telephelye, lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg.
Gyakori, hogy a szolgáltatást olyan adóalany veszi igénybe, akinek/amelynek a székhelye mellett egy vagy több telephelye is van. Ilyenkor a teljesítési helyet az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett letelepedési helye határozza meg.
Ez azt jelenti, hogy hiába van a megrendelő székhelye például Franciaországban, ha van állandó telephelye Magyarországon is, és a szolgáltatást ez utóbbihoz kapcsolódóan rendeli meg. ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy a teljesítés helye Magyarország, hiszen a megrendelőnek a szolgáltatás igénybevételében legközvetlenebbül érintett gazdasági letelepedési helye belföldön van.
A szolgáltatás nyújtója számára ebből az is következik, hogy a számlát a magyar áfával terhelten kell kiállítania.

Egy picit módosítsunk a fenti példán, és induljunk ki abból, hogy a megrendelő adóalany, franciaországi székhellyel, és Magyarországon csak – itt felmerült áfa-fizetési kötelezettsége okán - regisztrációs adószámmal rendelkezik. Ez esetben az ügylet teljesítési helye Franciaország lesz. Ugyanis az Áfa tv. a szolgáltatások teljesítési helyét érintően csak a gazdasági letelepedéshez fűz joghatást, az adóregisztrációhoz nem.
A szolgáltatást nyújtó magyar cég számára ez azt is jelenti, hogy az Áfa tv. területi hatályán kívüli szolgáltatást számláz. (Ez akkor is érvényes, ha a megrendelő ún. harmadik államban letelepedett adóalany.)

Az adóalanyokat általában az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanynak kell tekinteni.

Ebből az is következik, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalanynak nem kell mérlegelnie, hogy az adóalany által megrendelt szolgáltatást az adóalany vajon az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységéhez veszi-e igénybe, vagy az áfa hatálya alá nem tartozó tevékenységéhez: a teljesítési helyet úgy kell meghatározni, mintha a megrendelő adóalanyi minőségében venné azt igénybe.
Ez a szabály nem alkalmazható, ha az adóalany a szolgáltatást végső fogyasztóként saját vagy alkalmazottai magánszükségleteire veszi igénybe. Ilyenkor a teljesítési helyet is úgy kell megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe.
Ilyen eset például, ha a szolgáltatást úgy veszi igénybe, hogy azt ingyenesen „továbbnyújtja” a munkavállalói felé.
Nézzünk erre egy példát is!

A fodrászati szolgáltatás teljesítési helyét a főszabály szerint kell megállapítani. Tegyük fel, hogy egy soproni illetőségű fodrász nem kizárólag a Sopronban található üzletében dolgozik, hanem vendégei kívánságára helyszínre is megy, többek között osztrák megrendelésre, Ausztriába is.
Amennyiben a megrendelő nem adóalany, osztrák magánszemély, mondjuk az esküvőjére készülő menyasszony, aki erre az alkalomra a frizuráját készítteti el. Ekkor a szolgáltatás teljesítési helye (37.§.(2) bekezdése) az a hely, ahol a szolgáltató gazdasági letelepedésének helye van, azaz példánkban Magyarország. Ezért – annak ellenére, hogy a szolgáltatás nyújtására fizikai értelemben véve Ausztriában kerül sor – az ügylet teljesítési helye Magyarország, a szolgáltatást 27%-os áfa terheli.
Változtassunk egy picit a fenti példán, és tegyük fel, hogy a szolgáltatást egy osztrák cég rendeli meg azzal, hogy az általa gyártott ruhák bemutatóján a modellek frizuráját készítse el Ausztriában a fodrász. Ez esetben az ügylet teljesítési helye Ausztria (37.§. (1) bekezdés), a fodrász az osztrák cég számára a magyar Áfa tv. területi hatályán kívüli szolgáltatásról bocsátja ki a számlát.
Módosítsunk még egy kicsit a feltételeken, és induljunk ki abból, hogy az osztrák cég az alapításának 50. évfordulóját ünnepli, és az ez alkalomból rendezett divatbemutató szervezésében és lebonyolításában résztvevő munkavállalói frizuráját elkészítteti „ajándékba”.
Ebben az esetben az osztrák céget úgy kell kezelni, mint amely nem adóalanyi minőségében vette igénybe a szolgáltatást. Azaz a fentebb említett menyasszony esetével azonosan kell a teljesítés helyét elbírálni, ami jelen esetben Magyarország lesz.

Persze rögtön adódik a kérdés, hogy ugyan honnan is kellene tudnia a szolgáltatónak, hogy a megrendelője – ha adóalany – éppen milyen minőségében eljárva veszi igénybe a szolgáltatásait.
Mondhatnánk, hogy erre következtethet a szolgáltatás jellegéből, de amint a fenti példa bizonyítja, ez sem feltétlenül egyértelmű, még akkor sem, ha a szóban forgó szolgáltatás jellemzően „magáncélú fajta” is.
Érdekes helyzetet teremthet, ha a szolgáltatónak – mondjuk a példánkba n szereplő fodrásznak – telephelye, vagy tevékenységének ekként minősíthető helyszíne van (amint látni fogjuk, a kettő nem ugyanaz!) Ausztriában.
A teljesítési hely megállapításának speciális szabályairól nem is beszélve.
Cikkem folytatásában ezekről lesz szó.