Utalvány: az „egycélú” egyszerű. Vagy mégsem? (2.)

Az utalványokat érintő, új áfa-szabályokkal e keretek között már foglalkoztunk, de alkalmazásuk még mindig okozhat fejtörést a vállalkozóknak. Ezért példákon keresztül, ismét górcső alá vesszük az adótörvény vonatkozó előírásait.

Cikkem előző részében az egycélú utalványokat érintő áfa-kötelezettséggel foglalkoztunk,
Így azt is tudjuk, az egycélú utalvány értékesítését úgy kell tekinteni, mint az alapul szolgáló termékértékesítést, vagy szolgáltatásnyújtást.
Ehhez pedig szervesen kapcsolódik a számla, nyugta vagy egyéb bizonylat kérdésköre is.

Ne zavarjon össze minket a termék különleges volta. Az utalványok adóalany általi értékesítésére ugyanúgy vonatkozik a számlaadási kötelezettség, mintha egy doboz mosóport vagy egy zsák almát adott volna el a kereskedő.

Ezért az utalvány értékesítését számla, illetve nyugta kell, hogy kísérje. Kérdés, mikor melyik.

Számla kontra nyugta - egy kis ismétlés „adótanból”

Az adóalany köteles számlát kibocsátani a belföldön és ellenérték fejében teljesített
termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, a szolgáltatás
igénybevevője részére (ha az tőle eltérő más személy, vagy szervezet).
Fontos, hogy e kötelezettség az ügylet teljesítéséhez (és nem a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő fizetési kötelezettségéhez) kapcsolódik. Ez az oka annak, hogy a számlaadási kötelezettség kiterjed azokra az ingyenes ügyletekre is, amelyeket az Áfa tv. ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősít.

Nem terjed ki azonban az olyan esetekre, amelyek az Áfa tv. alkalmazásában nem minősülnek adóalany által teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak, így nem kell számlát kibocsátani például a kártérítés fizetési kötelezettségről.

(Tekintettel arra, hogy az előleg megszerzésének időpontjában – főszabály szerint adófizetési kötelezettség keletkezik, számlaadási kötelezettség kapcsolódik termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás mellett az ezen ügyletek ellenértékébe beszámítható vagyon előny, vagyis a felek megállapodása alapján szolgáltatott előleg megszerzéséhez is.)
Fő szabály szerint tehát a számla – ideértve az egyszerűsített adattartalmú számlát is - az a bizonylat, amelyet az adótörvény hatálya alá tartozó ügyletekről ki kell bocsátani.

Ugyanakkor egyes esetekben az adóalany mentesülhet e kötelezettség alól, de ez persze nem jelenti azt, hogy semmiféle „papírt” nem kell kiállítani az adott ügyletről.
Ilyen esetekben nyugtával, illetve számviteli bizonylattal köteles az adóalany dokumentálni az értékesítést.

Az Áfa tv. szerint, az adóalany mentesül a számlaadási kötelezettség alól az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében, amely a tevékenység közérdekű illetve speciális jellegére tekintettel adómentes feltéve, hogy az ügyletről a számviteli törvény
- rendelkezéseinek megfelelő bizonylatot bocsát ki. Ugyancsak számviteli bizonylattal kell kísérni az ügyletet, ha a szolgáltatás (adóalany vagy nem adóalany) igénybevevője nem kéri a számla kiállítását, az Áfa tv. 105. §-a alapján adómentes – külföldi indulási vagy külföldi érkezési helyű – nemzetközi légi személyszállításról, vagy
- ha a nem adóalany személy (ide nem értve a nem adóalany jogi személyeket) 900 ezer forintot el nem érő előleget szolgáltat és számla kibocsátását nem kéri. Átutalással történő előleg fizetés esetén a pénzmozgást pl. banki bizonylat dokumentálja, de egyéb esetben számviteli bizonylatot kell kiállítani az előlegről.

A számlaadási kötelezettség alóli mentesülésnek e jogcímei tehát nem vonnak maguk után nyugtaadási kötelezettséget.

Ezzel szemben nyugtát kell kibocsátania az értékesítőnek
- áfával számítottan 900 ezer forint értékhatár alatti értékesítésről, ha a terméket megvásárló, a szolgáltatást igénybevevő olyan nem adóalany személy (ide nem értve a nem adóalany jogi személyeket), aki az ügylet ellenértékét – a teljesítés napjáig – készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, vagy pénzhelyettesítő eszközzel megtéríti, és számla kibocsátását nem kéri.

Számla az utalványokról

A számlán fel kell tüntetni a termék vagy szolgáltatás megnevezését (Áfa tv. 169. § f) pontja).

Az utalványokra értelmezve, ez azt jelenti, hogy ha ismert, hogy az egycélú utalvány milyen típusú termékre vagy szolgáltatásra váltható be, akkor nemcsak azt kell feltüntetni a számlán a termék/szolgáltatás megnevezésénél, hogy utalvány, hanem mondjuk azt is, hogy könyvutalvány, stb.

Abban az esetben, ha az utalvány (a beazonosíthatósága érdekében) rendelkezik egyedi azonosítóval, úgy ezt a számlán szintén célszerű feltüntetni (több utalvány esetében ez lehet például sorszámtartomány megadásával is).

Tekintettel arra, hogy az egycélú utalvány beváltása (azzal történő fizetés) esetében nem mindig jelent áfa-köteles ügyletet, esetleg az csak részben tartozik az áfa hatálya alá, így Áfa-törvény szerinti bizonylatot sem mindig kell kibocsátani, vagy adott esetben nem olyan összegről, amennyit a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő pénzben fizetett.

Ugyanakkor figyelni kell a számviteli előírásokra, amelyek lényegét – ebben a vonatkozásban – úgy is megfogalmazhatnánk, hogy ügylet bizonylat nélkül nem maradhat!
Ha ez a bizonylat nem (legalábbis nem kötelezően) az Áfa tv. szerinti, azaz nem számla vagy nyugta, akkor a számviteli elszámolás szempontjából a polgári jog szerinti ügyletet tükröző bizonylatra, azaz a számviteli törvény fogalmai szerinti bizonylatra van szükség.
Lényeges, hogy ebben az esetben sem szabálytalan, ha az ellenérték utalvánnyal megtérített része is szerepel a bizonylaton, mint áfa hatályán kívüli tétel.

Térjünk vissza a könyvutalványok példájához, és tegyük fel, hogy egy adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt bocsát ki 5.000 Ft értékben, mely egyaránt beváltható az adóalany által üzemeltetett és más adóalany által üzemeltetett könyvesboltokban is.

Egy adóalany vevő könyvet vásárol az utalványt kibocsátó adóalanytól eltérő adóalany által üzemeltetett könyvesboltban 7.500 Ft áfát is tartalmazó értékben. A 7.500 Ft-ból 5.000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2.500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki.
A könyvet értékesítő adóalany az utalvány kibocsátójától 5.000 Ft kap az utalvánnyal történő elszámoláskor. Ez esetben úgy kell tekinteni, hogy a könyvet értékesítő adóalany 5.000 Ft adóval növelt értéken értékesített könyvet az utalvány kibocsátója, és 2.500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor.
A könyvet értékesítő adóalany tehát kiállít egy számlát 5.000 Ft adót is tartalmazó könyvértékesítésről az utalvány kibocsátója részére, továbbá kiállít egy számlát az adóalany vevő részére.
Ahogyan arról fentebb már volt szó, az áfa szempontjából nincs akadálya annak, hogy a vevő részére kibocsátandó számlán az is szerepeljen, hogy a könyv adóval növelt ellenértéke 7.500 Ft, melyből 5.000 Ft kiegyenlítése egycélú utalvánnyal történt (áfa körön kívüli tételként), és 2.500 Ft készpénzzel.
A számlán ennek megfelelően, fizetendő áfa-ként 2500 x 0,0476= 119 Ft-ot kell feltüntetni.

Persze ahogyan a könyveknek, úgy az utalványoknak is megvan a maguk sorsa, így az is előfordul, hogy az utalványt nem váltják be.
Az, hogy vajon miért nem, érdekes kérdés lehet, ahogyan az is, mi a helyzet ilyenkor az áfával.
Jelen keretek közt ez utóbbira keressük meg az Áfa törvény válaszát.

Az Áfa tv. 153/D. § e) pontja tartalmazza az idevágó szabályt. Eszerint, ha a kibocsátott, értékesített egycélú utalványt nem váltják be, az egycélú utalványt kibocsátó, értékesítő adóalanynál az utalvány be nem váltására tekintettel nem kell módosítani az utalvány kibocsátása, értékesítése kapcsán felmerült beszerzést terhelő előzetesen levonható adót.

Megtörténhet, hogy az egycélú utalvány kibocsátása és beváltása között adómérték változás
történik. Amennyiben az adómérték váltás következtében az utalvány ellenében
beszerezhető termékek, szolgáltatások ugyanazon adómértékkel adóznak a továbbiakban is, úgy az utalvány – az egyéb feltételek változatlansága mellett – marad egycélú utalvány, azt a továbbiakban is az egycélú utalványokra vonatkozó, fentebb bemutatott szabályok szerint kell kezelni.
Ilyen eset az, ha mondjuk az utalvány olyan termékekre váltható be, melyek egyformán 18%-os adómértékkel adóznak, az adómérték váltás következtében pedig az utalvány egyformán csak 5%-os adómértékkel adózó termékekre váltható be.

Csavarjunk egy kicsit a helyzeten, és tegyük fel, hogy az adómértékek úgy változnak, hogy az utalvány ellenében beváltható termékek köre már nem egy, hanem két eltérő adómérték alá tartoznak.
Az egycélú utalvány ebben az esetben sem minősíthető át többcélú utalvánnyá, holott az egycélú utalvány kibocsátásakor érvényes állapothoz képest a szabályozási
környezet úgy változott meg, hogy az utalvány a továbbiakban már nem felel meg az egycélú utalvány feltételeinek.
Ebben az esetben a kibocsátónak gondoskodnia kell arról, hogy az utalvány csak olyan körben, mértékben legyen felhasználható, mely megfelel a kibocsátáskori célnak (például csak azon termékekre lehet beváltani, melyek adómértéke a kibocsátáskori állapothoz képest nem változott meg).
Ha ez a feladat nem megoldható, úgy a kibocsátó részéről az az ésszerű (és célszerű) lépés, ha az ilyen utalványokat érvényteleníti, visszaváltja vagy más egycélú utalványokra cseréli be.

Az egycélú utalványok könyvelőszemmel
Bár az utalványok kezelését érintő szabályok az Áfa törvényben módosultak, de ez magával hozta a számviteli elszámolás változását is.
Számviteli szempontból az utalványokat - gazdasági tartamuk szerint - a kibocsátónál kötelezettségként a másik félnél követelésként kell kimutatni.
Továbbá a kibocsátó személye szerint meg kell különböztetni a saját kibocsátású, és az idegen kibocsátású utalványokat.
A saját kibocsátású egycélú utalványokat a kibocsátónak névértéken kell nyilvántartania a 0-ás nyilvántartási számlák számlaosztályában.
A saját kibocsátású utalvány értékesítésének elszámolása eltérő az Áfa törvény, és a számviteli törvény rendelkezései alapján.
Ahogy arról az előzőekben már volt szó, az Áfa törvény alapján az értékesítés áfa kötelezettséget eredményez.
Ugyanakkor a számviteli törvény 72 § (1) bekezdése alapján sem termékértékesítés sem szolgáltatásnyújtás ezen a ponton még nem valósul meg, ezért árbevételként sem lehet elszámolni.
A saját kibocsátású egycélú utalványok értékesítésekor a vállalkozásnak kötelezettsége keletkezik a pénz átvételekor, és a kibocsátott utalványok éven belüli lejáratúak, ezért a kapott pénzösszeget rövidlejáratú kötelezettségként kell kimutatni.
Az értékesítésről kiállított számla alapján az elszámolás az alábbi:
T 38. Pénzeszközök
K 479. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség
K 467. Fizetendő általános forgalmi adó.
A számviteli törvény szabályai szerint a saját kibocsátású egycélú utalványok beváltásakor beszélhetünk értékesítésről és így árbevételről, vevőkkel szembeni követelésről, függetlenül attól, hogy az Áfa tv. szempontjából már korábban – magának az utalványnak az értékesítésekor - megvalósult a termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás.
Beváltása esetén számvitel szempontjából számviteli bizonylatot kell kiállítani, amely lehet számla, vagy nyugta, de áfa körön kívüli tételként kell feltüntetni:
T 311. Vevőkövetelés
K 91-92 Értékesítés nettó árbevétele
Az utalvány beváltása gyakran nem pont ugyanazon az értéken történik, amelyiken az utalvány kibocsátása, azaz nem az utalvány névértékén. Ráadásul az sem ritka, ha az egycélú utalvány kibocsátója nem azonos azzal, aki majd beváltja azt.
Ez utóbbi esetben beszélünk idegen kibocsátású utalványokról, azzal, hogy itt is érvényes az a szabály, miszerint az utalvány beváltáskor nem keletkezik adóztató tényállás.
Az utalvánnyal történő vásárláskor azonban a beváltó a kibocsátó részére teljesít termékértékesítést, vagy szolgáltatás nyújtást.
A megvásárolt utalványok számvitel elszámolás szempontjából szintén nem jelentenek termékértékesítést, illetve szolgáltatást, ezért a vásárláskor ezeket is egyéb követelésként kell kimutatni. (Persze ettől függetlenül, az Áfa törvény értelmében az egycélú utalványok a vásárláskor áfa kötelezettséget keletkeztetnek.)
T 36. Egyéb követelés
T 466. Előzetesen felszámított áfa
K 38. Pénzeszközök
Amennyiben a beszerzéshez kezelési költség is kapcsolódik, természetesen azt is könyvelni kell:
T 52. Egyéb igénybe vett szolgáltatás
K 38. Pénzeszközök
A fentiekből látszik, hogy az egycélú utalványokat (a fentebb említett kezelési költségen túl) a beszerzéskor költségként, illetve ráfordításkor nem lehet elszámolni.
Megtörténhet azonban, hogy a vállalkozás az utalvánnyal terméket szerez be, vagy szolgáltatást vesz igénybe. Ilyen esetben a számla alapján a beszerzést költségként, illetve ráfordításként el lehet számolni.
T 16. Beruházások
T 2. Készletek
T 51. Anyagköltség

T 814-815 ELÁBÉ, Eladott, közvetített szolgáltatások
K 45. Szállító
Az ügylet végén a beszámítás elszámolása
T 45. Szállító
K 36. Egyéb követelés
Az utalványokat a vállalkozás a saját dolgozóinak is adhatja.
Ha ezek az utalványok saját kibocsátásúak, úgy a kibocsátás ellenérték megfizetése nélkül történik, a cég adóalanyiságot nem eredményező tevékenységének keretében. Ez ugyan nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, de ezzel összefüggésben a vállalkozás adólevonási jogával sem élhet.
Fentiekből következően sem az áfa elszámolást, sem az ügylet könyvelését érintően nem beszélhetünk termékértékesítésről, sem szolgáltatás nyújtásáról.
Az ilyen utalványokat a munkavállalóknak úgy kell átadni, hogy az átvételt igazoltatni (aláíratni) kell az érintettekkel. E dokumentum a könyvviteli elszámolás alapja is:
T 55. Személyi jellegű egyéb kifizetés
K 479. Egyéb rövidlejáratú kötelezettség.
A juttatást 2019-től úgy terheli adó és járulék, mintha jövedelem-kifizetés történt volna, azaz a munkavállalótól le kell vonni a személyi jövedelemadót és a járulékokat (33,5%), és a munkaadót szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás (21%) terheli. (Ez érvényes attól függetlenül, hogy a juttatást nem a bérek között, hanem a személyi jellegű egyéb kifizetések között kell elszámolni!)
T 56. Bérjárulékok
K 463. Szociális adófizetési kötelezettség
K 474. Szakképzési hozzájárulás
és
T 471. Jövedelem-elszámolási számla
K 462. Személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség
Az utalványokat a beváltásig kell a 479. számlán (egyéb rövidlejáratú kötelezettségek között) nyilvántartani.
Amennyiben az arra nyitva álló határidőig nem történik meg az utalványok beváltása, akkor a számviteli törvény alapján, mint elévült kötelezettséget, egyéb bevételként kell elszámolni.
Nem csupán a saját kibocsátásúakat, de az idegen kibocsátású és megvásárolt utalványokat is lehet a munkavállalóknak adni, és ezt is személyi jellegű juttatásként kell elszámolni.
Ugyanakkor az Áfa törvény fogalmai szerint (18. §/A §. (4) bekezdése) ez esetben ellenérték fejében történő átruházásról van szó. A vállalkozás az utalvány szerzéséhez kapcsolódóan részben vagy egészben élt adólevonási jogával – ha a beszerzéskor még nem volt ismert, hogy a beszerzés célja a juttatásként történő átadás -, vagy nem, amennyiben már az utalványok megvásárlásakor ismert volt a cél.
Ez esetben is szabály, hogy az utalványt átvételi elismervény alapján lehet a dolgozóknak átadni, és annak alapján könyvelni az ügyletet:
T 55. Személyi jellegű egyéb kifizetések
K36. Követelések
K 467. Fizetendő általános forgalmi adó
és
T 56. Bérjárulékok
K 463. Szociális adófizetési kötelezettség
K 474. Szakképzési hozzájárulás
és
T 471. Jövedelem-elszámolási számla
K 462. Személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség
A lejárt, vagy be nem váltott utalványok esetében a követelést ki kell vezetni a könyvekből, behajthatatlan követelésként le kell írni:
T 86. Egyéb ráfordítások
K 36. Egyéb követelés
Természetesen az utalványokra többféle határidő is vonatkozhat, ezért a számviteli elszámolásukhoz célszerű analitikát vezetni.
A többcélú utalványok is felvetnek adózási és számviteli kérdéseket. Ezeket egy következő cikkben „vesézzük ki”.