Utalvány: az „egycélú” egyszerű. Vagy mégsem? (1.)

Az utalványokat érintő, új áfa-szabályokkal e keretek között már foglalkoztunk, de alkalmazásuk még mindig okozhat fejtörést a vállalkozóknak. Ezért példákon keresztül, ismét górcső alá vesszük az adótörvény vonatkozó előírásait.

Ami utalvány, és ami nem…

Az utalványokra vonatkozó szabályokat – ideértve az utalvány fogalmának meghatározását is- az Áfa-törvény 18/A-B. §, 66/A.§, 69/A. §, 153/D. § e) pont, 259. § 24/A. pont, 318. §-ában találjuk meg.
Hasznos, ha a hivatkozott definícióban elmélyedünk, itt is igaz, hogy minden szó fontos.
Az Áfa-törvény alkalmazásában utalványnak minősül az olyan eszköz, amelyet
termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban - ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is - fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése.

Fontos, hogy a fenti meghatározással a jogalkotó elhatárolta az utalványokat az általánosan elfogadott fizető eszközöktől, illetve a kizárólag árengedményre jogosító eszközöktől.
Ebből következően nem beszélhetünk utalványról az olyan elektronikus kártya esetében, amelyre feltöltött pénzzel, egy adott országon belül bármely értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál bármilyen termék, szolgáltatás ellenértéke kiegyenlíthető megkötés nélkül, vagyis amely esetében sem az elfogadóhely, sem a beszerezhető termék, igénybe vehető szolgáltatások köre nem korlátozott.
Nem minősül utalványnak az sem, ha a vevő a korábbi vásárlására tekintettel kap olyan eszközt, amely őt egy következő vásárlás során jogosítja árengedményre, vagy „ingyen” adott termék, szolgáltatás megszerzésére (pl. pontgyűjtő kártya, vagyis amikor a korábbi vásárlások után kapott pontok egy következő vásárlás során a megtérítendő ellenértékbe beszámítandóak).
Ezzel szemben utalványnak minősül – például - a vásárlási utalvány, ajándékutalvány, vagyis az, amikor az adott utalvány ellenében a vevő a meghatározott elfogadóhelyeken adott terméket, szolgáltatást vagy az adott elfogadóhely által kínált bármely terméket, szolgáltatást vásárolhat meg, vehet igénybe.

Fontos, hogy az utalvány nem feltétlenül egy darab papír: ugyanis lehet papír alapú és elektronikus is.
Ráadásul az sem feltétele az utalványminősítésnek, hogy azon szerepeljen névérték. Viszont az ingyenesen kibocsátott utalványok nem tartoznak az utalványokra vonatkozó szabályozás alá.
Példaként gondoljunk az egyes újságokból kivágható utalványokra, melyekkel valamely termék beszerezhető, szolgáltatás igénybe vehető: ezekre nem kell az utalványokra vonatkozó áfa-szabályokat alkalmazni.
Az Áfa tv. az utalványokon belül megkülönbözteti az egycélú és a többcélú utalványt:
- egycélú utalvány az, amelynek kibocsátásakor ismert a tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege, míg
- (tkp. „maradékelven”) többcélú utalványnak minősül minden olyan utalvány, mely nem egycélú utalvány.


(Adótervezési szempontból a többcélú utalvánnyal jár jobban a kibocsátó. Egyrészt azért, mert az áfát csak utólag, a beváltás időpontjában kell megfizetnie, ezzel javul a cash-flow helyzete. Másrészt, ha az utalványt nem váltja be a vevő, akkor a teljes összeggel gazdagodik, viszont az egycélú utalvány esetében annak csak a nettó összegével.)

Az egycélú utalványok ismérveiből az is következik, hogy ahhoz, hogy az utalvány ekként minősüljön, az utalvány kibocsátásakor ismernie kell a kibocsátónak, hogy konkrétan hol van a teljesítési hely, mekkora az adóalap és az alkalmazandó adómérték azon termékértékesítés (ek) és/vagy szolgáltatásnyújtás (ok) esetében, amelyekre az adott utalvány beváltható.

Így például egycélú utalványnak minősül az olyan utalvány, amely belföldön váltható be meghatározott boltban, meghatározott értékben bármilyen ruhára, tekintettel arra, hogy ez esetben a kibocsátáskor ismert, hogy a teljesítés helye belföld, az alkalmazandó adómérték a normál kulcs, az adóalap pedig az utalvány értéke és az adómérték alapján kiszámítható.

Ezzel szemben többcélú utalvánnyal állunk szemben, ha annak ellenében olyan termékek, szolgáltatások vásárolhatóak, amelyek eltérő adómértékkel adóznak – e körbe tartoznak például az élelmiszerutalványok -, vagy amelynek kibocsátásakor nem ismert a konkrét teljesítési hely. Ez utóbbira szemléletes példa a szálláshely-szolgáltatásra jogosító utalvány, amelyet az adott szállodalánc több eltérő országában lévő szálláshelyén is be lehet váltani.
A szállodai szolgáltatás teljesítési helye ugyanis ott van, ahol a szálloda van (Áfa-törvény 39. §).

Logikus, ha valakiben felmerül a kérdés – és ez az áfa-fizetési kötelezettség keletkezése kapcsán nagyon fontos-, hogy az utalványért fizetett összeget (illetve az azon feltűntetett névértéket) nem kellene-e előlegként, méghozzá 100 százalékos előlegként kezelnünk.

Idézzük csak fel, mit is mond az Áfa törvény az előlegről!
Eszerint (59. § (1) bekezdése) “Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani.”

Végül is, az utalvány által képviselt értéket teljes egészében beszámítják az ügylet ellenértékébe.
Azonban ez utóbbi és az egycélú utalvány között van egy nagyon fontos különbség!
Jelesül: az előleg esetében pontosan beazonosíthatónak kell lennie az ügylet minden elemének (felek, ellenérték, ügylet tárgya), mely megkötött szerződést feltételez.
Ezzel szemben az utalvány egy kereskedelempolitikai eszköz, mely forgatható, több szereplőn keresztül értékesíthető a láncban, alkalmazása nem két félre korlátozódik.
Gondoljuk át továbbá azt is, hogy az áfa törvény a „készpénz-helyettesítő eszköz” fogalmát önállóan nem határozza meg, hanem utal a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényre, illetve az azzal bevezetett meghatározásra /6.§. 55. pont/, amely szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a csekk, az elektronikus pénz, valamint a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél közötti keretszerződésben meghatározott olyan személyre szabott dolog vagy eljárás, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a fizetési megbízás megtételét. Amint látjuk, az utalvány nem tartozik ide.
Ez sarkalatos változás az Áfa törvény eddig ismert fogalomrendszeréhez képest, hiszen eddig (2019. január 1-jét megelőzően) a vásárlási utalványok, mint készpénz-helyettesítő eszközök szerepeltek, azaz termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékének tekintettük őket, vagyis kibocsátásuk, vagy beváltásuk nem járt adókötelezettséggel.
Nem véletlen, hogy az egycélú és többcélú utalványok ismérveinek alapos „kivesézését”nem úszhatjuk meg, ha szakcikket, tájékoztatót olvasunk a témában.
Az utalványok tárgyalt megkülönböztetésének a rájuk vonatkozó adózási szabályok
szempontjából döntő jelentősége van: míg egycélú utalvány esetében lényegében az utalvány minden értékesítése az áfa hatálya alá tartozik, addig a többcélú utalvány esetében csak az utalvány beváltása keletkeztet adóztatandó tényállást.

Egycélú utalványok több szerepben

Vegyünk most górcső alá néhány, az egycélú utalványhoz kapcsolódó esetet és azok áfa-következményeit!
A gyakorlatban az utalványok nem feltétlenül csak egyszer cserélnek gazdát, hanem azokat kibocsátásuk és beváltásuk (felhasználásuk) között többször is értékesíthetik.
Az áfa-fizetési kötelezettség kapcsán fontos, hogy megkülönböztessük egymástól az utalványt kibocsátó, és az azt beváltó adóalanyt.
Az utalványt kibocsátó adóalany fogalmát ugyan nem adja meg az Áfa-törvény, de azt az adóalanyt kell ennek tekinteni, aki (amely) először értékesítette (hozta forgalomba) az utalványt a saját nevében.
Az utalványt beváltó adóalany pedig az az adóalany- erre viszont van definíció az adótörvényben-, aki (amely) az utalványt termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként saját neve alatt elfogadja (Áfa törvény 259. § 24/A. e) pont).

Az értékesítési láncban a fentebb meghatározott adóalanyokon kívül előfordulhatnak olyan adóalanyok, akik (amelyek) vagy a saját nevükben, vagy más nevében és javára (ügynökként), értékesítik az utalványt.
Az egycélú utalvány saját név alatti, minden egyes ellenérték fejében történő átruházását, átengedését az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának kell tekinteni (Áfa tv. 18/A. § (1) bekezdése).

Ez azt jelenti, hogy ha egy adóalany a saját nevében értékesít egycélú utalványt, úgy ez az értékesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Az adófizetési kötelezettséget úgy kell megállapítani (teljesítési hely, adóalap, adómérték vonatkozásában), mintha az adóalany, azt a terméket értékesítette, szolgáltatást nyújtotta volna, amelyre az utalvány beváltható.
Az egycélú utalványok értékesítése is történhet megbízásból, azaz más nevében és javára. Ebben az esetben az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást az adóalany teljesíti – és őt terheli az áfa fizetésének kötelezettsége is-, akinek (amelynek) a nevében az utalványt átruházzák. A megbízott pedig – pontosabban az ügynök – a közvetítői szolgáltatása után fizeti meg az áfát.

Bonyolítsuk picit tovább a helyzetet, és tegyük fel, hogy az utalványt kibocsátó adóalany egyben az is, akinél az utalványokat be lehet váltani. Jellemző példa erre a könyvesbolthálózatot működtető adóalany, amely a hálózathoz tartozó üzletekben levásárolható könyvutalványokat bocsát ki.
Ezekre az esetekre az adótörvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben a beváltó az egycélú utalványt kibocsátó adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek (Áfa tv. 18/A.§ (2) bekezdése).

Tekintettel arra, hogy ez esetben – az egycélú utalványokra vonatkozó szabály szerint - a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után az adófizetési kötelezettség már az utalvány kibocsátásakor megtörténik, és adófizetésre az utalványt saját nevében kibocsátó adóalany kötelezett, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésekor nem áll be az utalványt kibocsátónál további adófizetési kötelezettség.

Ez a szabály azonban csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét a vevő, igénybevevő teljes egészében utalvánnyal téríti meg.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez – a főszabály önmagában – csak kivételesen érvényesül az ilyen esetekben, hiszen a gyakorlatban az utalványok beváltásakor inkább nagyobb értékben vásárol a vevő (hiszen az utalvány le nem vásárolt részét nem lehet visszafizetni), az utalvány névértékét forint fillérre lefedő ügylet ritka.
Ezért jellemzően az történik az utalvány felhasználásakor, hogy a vevő, igénybevevő az adott termék ellenértékét részben, az utalvány névértékén felül, pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) egyenlíti ki.
Ekkor az utalvány beváltója – az Áfa tv. nézőpontjából - a pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) megtérített rész erejéig terméket értékesít, szolgáltatást nyújt a vevő, igénybevevő részére.

Nézzük meg ezt a számok nyelvén is!

Tegyük fel, hogy egy könyvesboltot üzemeltető adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt értékesít 5.000 Ft értékben, mely utalvány 5.000 Ft értékben váltható be a könyvesboltban. Az utalvány értékesítésekor az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik. A vevő könyvet vásárol a könyvesboltban 7.500 Ft áfát is tartalmazó értékben.
A 7.500 Ft-ból 5.000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2.500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki.
Ez esetben úgy kell tekinteni, hogy az adóalany 2.500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor.

Ha a példánkban szereplő adóalany havi bevalló, és az utalvány értékesítésére 2019. január hónapban, míg annak beváltására 2019. február hónapban került sor, úgy az adóalanynak az utalvány értékesítése után január hónapban, míg a könyv értékesítés tekintetében február hónapban keletkezik adófizetési kötelezettsége 238 (5000 x 0,0476= 238 Ft), illetve (2500 x 0,0476) 119 Ft összegben.

Bonyolítsuk ismét a helyzetet, és tegyük fel, hogy az utalvány a kibocsátónál és más adóalanynál is beváltható. Maradva a könyvesbolti példánál, egészítsük ki azt azzal, hogy a könyvutalvány más hálózatba tartozó üzletekben is beváltható, nem csak a kibocsátó által üzemeltetettekben.
Ekkor az Áfa tv. 18/A. § (3) bekezdése az irányadó, amely szerint akkor, ha a beváltó az egycélú utalvány kibocsátójától eltérő adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek, azonban úgy kell tekinteni, hogy a beváltó - olyan érték fejében, amelyen az utalványt ellenértékként vagy részellenértékként elfogadja - az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít az utalványt kibocsátónak.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az esetben az utalvány kibocsátója és beváltója egymástól eltérő adóalany!
Ilyenkor az ügyletet – ahogy ezt már fentebb is boncolgattuk - úgy kell tekinteni, hogy az utalvány beváltója annak beváltásakor a terméket, szolgáltatást nem a vevő részére értékesíti, hanem az utalvány kibocsátója részére.
A jogalkotó ezzel a minősítéssel azt akarta biztosítani, hogy az adott termék, szolgáltatás mindenképpen adózzon úgy, hogy ne lépjen fel kettős adóztatás sem.
Természetesen a vásárló számára közömbös, hogy az utalvány – annak kibocsátása, beváltása – miként esik áfa-kötelezettség alá, kinek, milyen jogcímen kell adót fizetnie, így nem is igyekszik az érintettek számára „kényelmes” adózási helyzetet teremteni. Az viszont nyilván érdekes a vevő számára, hogy az utalvány névértékén aluli vásárlás különbözete elveszett a számára, annak kifizetését nem kérheti. Ezért általában az utalvány névértékén felüli értékben vásárol. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kosarába pakolt könyvek értékét csak részben fizeti ki az utalvány beváltásával, azon felül más módon (készpénzben, bankkártyával) is fizetést teljesít. Ezt a helyzetet már ismerjük az előző példánkból, de ott a beváltó adóalany azonos volt a kibocsátóval. Itt azonban nem erről van szó, így kérdés, mi lesz az áfával!

Első lépésben gondoljunk arra, hogy itt is arról van szó, hogy a termék, szolgáltatás ellenértékét a vevő csak részben téríti meg utalvánnyal.
Tekintettel azonban arra, hogy a kibocsátó és a beváltó adóalany nem azonos, az utalvány beváltója két ügyletet teljesít: az egyiket az utalvány kibocsátója, a másikat pedig a vevő részére.
Az utalvány kibocsátója felé teljesített ügylet adóval növelt ellenértéke az, amit a kibocsátótól kap (kapnia kell), a vevő részére teljesített ügyleté pedig, amit a vevőtől kap (kapnia kell).
Maradjunk a könyvutalványoknál és fordítsuk le ezt a helyzetet is számokra, pontosabban áfára!
Az adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt értékesít 5.000 forintért, mely
5.000 Ft értékben váltható be. Az utalvány egyaránt beváltható az adóalany által üzemeltetett és más adóalany által üzemeltetett könyvesboltokban is. Az utalvány kibocsátásakor az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik.
A vevő könyvet vásárol az utalványt kibocsátó adóalanytól eltérő adóalany által üzemeltetett könyvesboltban 7.500 Ft áfát is tartalmazó értékben.
A 7.500 Ft-ból 5.000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2.500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki.
Az utalványt beváltó adóalany a kibocsátótól 5.000 Ft-ot kap az elszámoláskor. Ez
esetben úgy kell tekinteni, hogy a könyvet értékesítő adóalany 5.000 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést az utalvány kibocsátója, és 2.500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor.

Utalványok ingyen – áfával és anélkül…

Az Áfa-törvény értelmében ellenérték fejében történő átruházás az is, ha az adóalany az egycélú utalványt más tulajdonába ingyenesen átruházza, feltéve, hogy az utalvány szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg (18/A.§. (4) bekezdés).
Az utalványt kibocsátó adóalany általi ingyenes átruházás esete nem tartozik ide, ezekre az Áfa tv. más szabályokat rögzít. Jelesül: ha a kibocsátó ingyen bocsát ki olyan eszközt, amely utalványnak minősülhetne a fogalom-meghatározás értelmében, akkor maga a kibocsátás nem minősül az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenysége körébe tartozónak, így adólevonásra nem jogosít, ugyanakkor adófizetési kötelezettséget sem keletkeztet.
Amennyiben tehát egy adóalany az ellenérték fejében beszerzett egycélú utalványt enged át ingyen másnak, és már az utalvány beszerzésekor ismert volt számára, hogy azt ingyen engedi át, nem élhet levonási joggal az utalvány beszerzése kapcsán, azonban az utalvány ingyenes átengedése sem keletkeztet adófizetési kötelezettséget.
Ezzel szemben, ha az adóalany az egycélú utalvány beszerzésekor még nem tudta, hogy az utalványt a későbbiek során ingyen engedi át másnak, és az utalvány beszerzése során az előzetesen felszámított adó részben vagy egészben levonható volt, úgy az egycélú utalvány ingyenes átengedése adófizetési kötelezettséget keletkeztet.

Amennyiben az egycélú utalvány ingyenes átengedése adófizetési kötelezettséget
keletkeztet, úgy az adó alapja az utalvány adó nélkül számított beszerzési ára (Áfa tv. 69/A. §.).
Utalvány ingyenes átengedése történik például akkor is, ha a munkáltató az általa megvásárolt utalványt béren kívüli juttatás keretében adja át a munkavállalói részére.
A fenti ügyleteket természetesen bizonylatolni – számlázni – is kell. Arról, hogy ezt miként kell szabályosan tenni, cikkem folytatásában lesz szó.