Meggyűlt a baja a transzferár-adatszolgáltatással? Segít a PM!

A transzferár-adatszolgáltatási kötelezettség megfelelő teljesítése érdekében a Pénzügyminisztérium egy tájékoztatót állított össze, amelynek célja elősegíteni az adózók jogkövetését.

Noha a 2022. évi társasági adóbevallás benyújtására előírt határidőből már csak néhány nap van hátra, az utolsó pillanatban sem hiábavaló a bevezetőben hivatkozott Tájékoztató tanulmányozása.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet 8–8/A. §-ai szabályozzák a kapcsolt vállalkozások részére előírt transzferár-adatszolgáltatási kötelezettség részletszabályait. Az adatszolgáltatás megfelelő teljesítése érdekében a Pénzügyminisztérium egy tájékoztatót állított össze, amelynek célja elősegíteni az adózók jogkövetését.

A Tao. tv. 18. § (5) bekezdése 2022. augusztus 26-i hatállyal a transzferár-nyilvántartás készítésére köteles adózói kör részére új kötelezettségként írja elő a transzferárral összefüggő adatszolgáltatást, amelyet a társasági adóbevallásban kell teljesíteni. A kötelezettséggel azok a 2022. december 31-ét követően benyújtott éves társaságiadó-bevallások érintettek, amelyek jogszerű bevallási határideje 2022. december 31-ét követő időpontra esik.

A bevallás esetleges önellenőrzése vagy késedelmes benyújtása ezen nem változtat: azok a bevallások, amelyeknek jogszabály által előírt bevallási határideje 2022. december 31-ére vagy ezt megelőző időpontra esik, nem tartoznak adatszolgáltatási kötelezettség hatálya alá akkor sem, ha az adózó a jogszabályi határidőn túl, 2022. december 31-ét követően, pótlólagosan tesz eleget adóbevallási kötelezettségének.

Ugyanez vonatkozik a 2022. december 31-ét megelőző esedékességű adóbevallások 2022. december 31-ét követő önellenőrzésére is.

A bevallásban megjelent két – a korábbiakból ismert garnitúrához képest merőben új –

lap, amelyek a társasági adót érintően az elmúlt időszakban bekövetkezett egyik legnagyobb horderejű változáshoz, a transzferár-adatszolgáltatáshoz kapcsolódnak.

Ennek kapcsán fontos tudni, hogy a transzferár-korrekciók szabályai is módosultak tavaly: a Tao. tv. 18. § (9) bekezdésének 2022. augusztus 26-ától hatályos szövege értelmében, ha az adózó a transzferár-megállapítási módszerek alkalmazásakor az összehasonlítható termékre, szolgáltatásra vagy vállalkozásra vonatkozó nyilvános vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisban tárolt vagy egyéb forrásból elérhető, nyilvánosan hozzáférhető vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatokat vesz figyelembe, akkor azon középső tartomány alkalmazásával, amelybe a minta elemeinek fele esik (interkvartilis tartomány), további szűkítést végez.

Ebből következően, az interkvartilis szabály általános érvénnyel alkalmazandó minden olyan esetben, amikor a hivatkozott adatok alapulvételével történik a szokásos piaci ár meghatározása (korábban a Tao. tv. az interkvartilis szabály alkalmazását „indokolt esetben” írta elő).

Továbbá a Tao. tv. 18. § új (12) bekezdése szerint, ha az adózó által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon kívül esik, akkor az adóalap-kiigazításkor szokásos piaci árként a mediánt kell főszabály szerint figyelembe venni. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha az adózó igazolni tudja, hogy a mediántól eltérő érték felel meg leginkább a vizsgált ügyletnek.

Lényeges, hogy a transzferár-nyilvántartásra egyébként nem kötelezett adózókat az adatszolgáltatás sem terheli, akkor sem, ha egyébként az adóévben voltak kapcsolt felekkel zajló ügyleteik!

A nyilvántartási kötelezettség alól mentesülő egyes ügyletek főszabályként ugyancsak mentesülnek az adatszolgáltatás alól. Ennek kapcsán azonban célszerű elmélyedni egy keveset a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendeletben (transzferár-rendeletben), ugyanis egyes, egyébként mentesülő ügyleteket korlátozott adatszolgáltatási kötelezettség terhel.

Az adatszolgáltatás tartalmát a transzferár-rendelet írja elő, valamint megadja a téma vonatkozásában legfontosabb fogalmi meghatározásokat is.

A kötelezettség teljesítésében segítséget nyújthat a Pénzügyminisztérium által készített tájékoztató is, amely mind a minisztérium, mind a NAV honlapjáról elérhető (https://cdn.kormany.hu//uploads/sheets//a/a8/a8a/a8a9bdaad44f9b37332b2cd7ac30f1a.pdf).

A 25 lapos dokumentum átfogó magyarázatot fűz az adatszolgáltatásra kötelezett ügyletekhez, valamint kitér a teljeskörűen, illetve részlegesen mentesülő ügyletekre is, továbbá bemutatja az adatszolgáltatás elvárt adattartalmát is. Ebben a vonatkozásban a Tájékoztató is felhívja az adózók figyelmét arra, hogy egyes ügylet megnevezéseket a 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet – újraszabályozott – 3. §-a tartalmazza.

A Tájékoztató kitér – többek között – olyan fontos kérdésekre is, mint

• gyártási és forgalmazási modellek;
• klasszikus gyártási és forgalmazási modell;
• közvetlen számlázás a kapcsolt forgalmazónak;
• közvetlen számlázás a független vevőnek;
• gyártás és forgalmazás egy jogi személyben;
• bizományosi forgalmazás;
• az ügylet értéke;
• a szokásos piaci ár-megállapítási módszer.

Ez utóbbit érintően – például – a Tájékoztató hangsúlyozza, hogy az adatszolgáltatásban, e tárgykörben csak a legmeggyőzőbb, legmegbízhatóbb eredményt adó módszert (elsődleges módszert) kell megadni, ha az adott ügyletnél több módszert alkalmaztak, Ha több módszer alkalmazása hasonló bizonyító erejű, akkor az egyéb módszer választandó. Ha az egyik módszer keretében alkalmaztak több módszert (például: a nyereségmegosztásos módszer keretében – reziduális nyereségmegosztással – az összehasonlító árak módszerét és az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszert), akkor csak azt a módszert kell jelölni, amelyik keretében alkalmazták a többit (a példában tehát a nyereségmegosztásos módszer jelölendő).

A jövedelmezőségi mutatók körében a Tájékoztató kiemeli a Berry-rátát (az értékesítés bruttó eredményének és az értékesítés közvetett költségeinek hányadosa). Ehhez kapcsolódóan a Tájékoztató felhívja a figyelmet arra, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény tartalmazza a Berry-ráta és a bruttó árrés meghatározásánál alkalmazott fogalmakat (különösen az Szt. 82. § (3) bekezdése, valamint 3. számú melléklete releváns a kérdésben).