Társadalombiztosítás a kisadózók esetén

A kisadózó vállalkozó lehet egyéni vállalkozó, egyéni cég, kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság, kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti társaság. 

A KISADÓZÁS VÁLASZTÁSAKOR HÁROM KIZÁRÓ OKOT KELL FIGYELEMBE VENNIE A VÁLLALKOZÓNAK, ILLETVE A VÁLLALKOZÁSNAK:

Az első kizáró ok:

Nem választhatja a kisadózást az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság a bejelentést megelőző két éven belül törölte, vagy ezen időszakban a vállalkozás adószáma jogerősen fel volt függesztve.

Második kizáró ok:

Nem választhatja a kisadózást az a vállalkozás, amely az önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke, illetve a TEÁOR 2008 szerint 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységből az adóalanyiság választásának évében bevételt szerzett.

Harmadik kizáró ok:

Nem lehet kisadózó, akinek a tevékenységét munkaviszonyban kellene ellátni. Erre tekintettel az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében - az ellenkező bizonyításáig - vélelmezi, hogy munkaviszony jött létre. Ezt a vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul: 

• a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
• a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
• az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
• a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
• a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
• a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
• a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, illetve vállalkozói, társas vállalkozói jogviszonyban.

NEM FŐÁLLÁSÚ KISADÓZÓK

Ha a vállalkozó a fentiek alapján jogosan választotta a kisadózást, akkor el kell különíteni a főállású kisadót és a nem főállású kisadózótól. A törvény azokat a kisadózókat sorolja fel, akik nem minősülnek főállásúnak. Ennek megfelelően nem lesz főállású kisadózó az, aki 

• legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll (heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani),
• kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül (érdekességként megemlítem – amelyet már egy korábbi cikkünkben is olvashattak -, hogy a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nő, ha egyéni vállalkozóként, vagy társas vállalkozóként a kisadózást választja, akkor nem minősül főállású kisadózónak. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság* értelmezése alapján, a főállásúnak nem minősülő kisadózó a kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 10. § (2) bekezdése értelmében nem minősül biztosítottnak, és esetében a keresőtevékenységénél nem érvényesül jövedelemkorlát.) [*Forrás: http://www.onyf.hu/hu/uegyintezes/ügyintézési-tájékoztatók.html]
• szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,
• kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
• olyan magánszemély, aki rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és 2011. évi CXCI. törvény alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,
• rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,
• kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.

A fentiekben felsorolt nem főállású kisadózók havi 25 000 forint tételes adót fizetnek és nem minősülnek biztosítottnak.

 

KISADÓZÓK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSA

Azok a vállalkozók, akik a kisadózást választhatták és nincsenek felsorolva a nem főállású kisadózók között főállású kisadózónak minősülnek. A főállású kisadózó – egyes eseteket kivéve - köteles havi 50.000. forint tételes adót fizetni. 

A főállású kisadózó biztosított és erre tekintettel jogosult többek között 

• egészségügyi szolgáltatásokra,
• nyugellátásra, 
• egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira (táppénzre, csecsemőgondozási díjra, gyermekgondozási díjra), 

Tekintettel arra, hogy az 50 000 forint mértékű tételes adó több közterhet is magába foglal - beleértve a járulékokat is -, így a nyugellátásnak és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak alapját külön meghatározza a kisadózásról szóló 2012. évi CXLVII. törvény. Erre tekintettel 50 000 forint tételes adó esetén a társadalombiztosítási pénzbeli ellátások alapja havi 81 300 forint. 

Magasabb alapú társadalombiztosítási ellátásra is jogosult lehet a főállású kisadózó, ha választása szerint megfizeti a magasabb - havi 75 000 forint mértékű - tételes adót. Ez esetben a társadalombiztosítási pénzbeli ellátások alapja havi 136 250 forint lesz. 

A kisadózói bejelentésben nyilatkozni kell arról, hogy 

• a kisadózó főállású kisadózónak minősül-e (biztosítása a kisadózókénti bejelentéssel jön-e létre), valamint 
• nyilatkozni lehet arról, ha a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adó.

A magasabb összegű tételes adó a bejelentést követően is választható. A magasabb összegű fizetési kötelezettséget a választásról szóló nyilatkozat megtételének hónapjától kell teljesíteni. A magasabb összegű tételes adó fizetendő

• a választás visszavonása hónapjáig, illetve 
• a kisadózó vállalkozó főállású jogállasának megszűnése hónapjáig vagy 
• a kisadózó vállalkozás adóalanyiságának megszűnése hónapjáig.