Szép új világ: jó könyvelő= jó szoftver (?)

Nem tudom, a könyvelők szeretik-e a tudományos-fantasztikus irodalmat – már amikor van idejük a Magyar Közlönyön kívül bármi más olvasására. A tudomány viszont- úgy tűnik – pikkel a könyvelőkre… Miért és hogyan? Kiderül az alábbiakból. 

Pályakezdő koromban egy építőipari tevékenységet folytató vállalkozásnál dolgoztam. Egyik kollégánk mélyen megsértette a Főkönyvelési osztály teljes csapatát, amikor „jópofizni” akart, és elmesélte az alábbi – szerinte jó – viccet:

Két vállalkozó találkozik az utcán.

- "Sietek, megyek a könyvelőmhöz!" - mondja egyikük.

- "Ó, könyvelő! Nekem is volt, de aztán vettem egy zsebszámológépet."

Azt, hogy erre idősebb – és erősebb szakmai öntudattal bíró – kolléganőim mit válaszoltak, azt most fedje jótékony homály. A szóban forgó kolléga mentségére szóljon, hogy nem volt „igazi” kolléga, a gépészmérnökök csapatát erősítette a cégnél.

Ez a történet jutott eszembe, amikor ma erre a nézőpontra kísértetiesen hajazó hírt olvastam egy országos napilapban. A könyvelői szemmel nézve bosszantó írás arról adott hírt, hogy a TomorrowToday Global amerikai jövőkutató központ szerint 2025-ben már nem lesz szükség könyvelőkre, mert szoftverek helyettesítik majd őket. (A szóban forgó cikk egyébként megadja a kegyelemdöfést az ügyvédeknek, privátbankároknak is, de őket e keretek közt nem vesszük a védelmünkbe. Elég nagylányok és nagyfiúk ahhoz, hogy kiálljanak magukért.)

A lap – természetesen az említett jövőkutató központot idézve – siet megnyugtatni minden érintettet, hogy ez egy természetes, a technikai haladással, a felgyorsult élettempóval járó folyamat. Egyes szakmák kihalnak, de máris születnek újak. A vállalkozások, pontosabban azok tulajdonosai, egyre inkább felismerik a csak egy-egy projektre szerződtetett, szabadúszók foglalkoztatásával járó előnyöket. Éppen ezért a munkaerő-piacon – illetve stílszerűen a szabadúszó-piacon - viszik majd, mint a cukrot, azokat, akik képesek a reménybeli projektek reménybeli csapatjátékosait önmenedzselésre, önreklámozásra, a folyamatos marketingtevékenység minden csínjára-bínjára kitanítani.

Nem tudom, hogy a könyvelő szakma számára felragyog-e a nem is olyan távoli jövő bíztató képe a gondolatra, hogy – állítólag – Hollywoodban már ma is így, hol ennek, hol annak a cégnek csapatához csatlakozva dolgoznak. Persze nem is a szabadúszással – lényegében a vállalkozó léttel – van probléma, a könyvelők jellemzően már most is így, külsősként léteznek, csak kevés vállalkozás foglalkoztat saját szakembert ezen a területen.

Az, amivel vitatkoznék, és amiért rávetettem magam a számítógépem billentyűzetére, az a feltételezés, hogy egy szoftver - legyen az bármilyen tökéletes, mégiscsak egy algoritmus – teljes egészében pótolhat egy embert, egy olyan összetett, elemző készséget, lényeglátást (és szerintem empátiát is) igénylő szakmában, mint a könyvelőké. Nem kétséges, az informatika már most is sok mindent megkönnyít, és a jövőbeni fejlesztések további terheket vesznek majd le a vállunkról. Mondjuk, remélhetőleg, felgyorsítják valamilyen módon az adatok rögzítését. Ha a számlák csak úgy ripsz-ropsz bekerülnének annak rendje és módja szerint kontírozva a könyvelésbe – anélkül, hogy a könyvelő a kisujját is mozdítaná (na jó, de csak azt ) -, azt azért el tudnánk viselni. 

Azt azonban, hogy mit is kezdjünk ezzel az adattömeggel, és az ebből leszűrhető tanúságokkal, azért mégsem bíznám pusztán a számítógépre. 

2025-ig még van 10 évünk – pesszimista változatban már csak ennyi időnk van -, és nem árt már most gondolni a jövőnkre. Persze nem kell azonnal félbehagyni a mérlegképes könyvelői tanfolyamot, de (és ismét csak az amerikai jövőkutatókat idézem:) tekintettel az idős emberek egyre növekvő táborára, ha nem akarunk coachként dolgozni és önmenedzselésre okítani jobb sorsra érdemes embertársainkat, bedolgozhatjuk magunkat akár az emlékiratíró szakmába is. Bár tartok tőle, hogy ha eljön mégis az idézett jövő, több lesz a magát „önállósító” könyvelőprogramok által kitúrt könyvelő, mint a memoárján gondolkodó, de az elemi iskolában fogalmazásból kegyelem kettessel átevickélő nyugdíjas. Szóval sok lesz az eszkimó, és kevés a fóka. De ezt már megszoktuk…

Fel a fejjel, kedves kollégák, egy jó könyvelő – gondoljunk csak a mérlegkészítési időszak még friss tapasztataira – nem ismer lehetetlent!

Önök mit gondolnak erről?

(Az általam idézett cikket a Népszava 2015. július 21-i számában olvashatják, „Szép új világ: ügyvédekre nem lesz szükség (…)” címmel.)