Számviteli gyorstalpaló ügyvezetőknek (1. rész) - Hogyan olvassunk a mérlegből?

A mérlegadatok „elemzésekor” az ún. "A" változatú mérleget használjuk majd, de azok számára is hasznos információk következnek, akik a „B” változatot készítik. 

A két változat között az a különbség, hogy a „B” a forrásokat „sürgősségi sorrendbe” rendezi, azaz azok a fizetnivalók szerepelnek elől, amelyeket egy éven belül rendeznie kell a cégnek (rövid lejáratú kötelezettségek), míg a saját tőke elemei (például jegyzett tőke) zárják a sort, mint a társaság saját forrása, és így belátható időn belül fizetési kötelezettséggel nem járó tételek.

A magyar vállalkozói szemlélethez az „A” változat áll közelebb – jellemzően ezt is alkalmazzák-, míg a „B” inkább a külföldi (így különösen az amerikai) vállalkozások beszámolóival mutat összhangot.

Használjuk bármelyik változatot is, a könyvviteli mérleg a vállalkozás adott időpontban (ez a mérleg fordulónapja és fő szabályként december 31.-e) meglévő vagyonának (Eszközök, azaz másként szólva Aktívák) értékét és azok forrását (Források, azaz a Passzívák) mutatja.

Ezek mibenlétét hosszasan lehetne tárgyalni, de e helyett csak egy (remélem szemléletes) példával magyarázva: a vállalkozás számára vásárolt gépsor (befektetett eszköz) a vagyon része, eszköz. Ha ezt a cég a saját pénzéből vásárolta, forrása a saját tőke (például a jegyzett tőke, vagy a társaság működésének eredménye), amely a mérleg mások oldalán, a források közt szerepel. Azaz az eszközök azt mutatják, milyen vagyonelemekkel rendelkezik a cég, míg a források azt, miből „tellett” ezekre.

A mérlegnek vannak bizonyos alapösszefüggései, melyek egy része ránézésre is látható. Azaz számszakilag helyes a mérleg, ha 

• Az eszközök összértéke – azaz a főösszeg- megegyezik a források összértékével.
• A nyereséget (eszköztöbblet) és a veszteséget (eszközhiány) a források között kell kimutatni. Szakszóval ez a mérleg szerinti eredmény. Ha ez veszteség, akkor negatív előjellel találjuk a mérlegben.
• Az egymást követő évek mérlegeinek számszerűen kell kapcsolódniuk egymáshoz. Ezért a mérleg két időpontra vonatkozó adatokat tartalmaz: az előző év december 31-i es a tárgyév december 31-i adatokat.

A mérleget az éves főkönyvi kivonat és a leltár adatai alapján készíti a könyvelő (e dokumentumokról későbbi írásokban lesz még szó).

Az eszközoldalon „fordított mozdíthatósági” sorrendben találjuk a társaság vagyonának elemeit. A mozdíthatóság azt jelenti, hogy ha a társaságnak gyorsan pénzre van szüksége, melyek azok a vagyonelemek, amelyeket leggyorsabban pénzzé tehet. A befektetett eszközöket (ezek szerepelnek a mérleg eszközoldalán elől) – a gépeket, ingatlanokat – nyilván nehezebb mozdítani (szó szerint és átvitt értelemben is), eladni, mint mondjuk az árut, vagy a bankszámlán, a házi pénztárban lévő pénzt. Ez utóbbiak a vállalkozás mobil eszközei, míg a befektetett eszközök kevésbé azok.

Ugyanakkor a forrásoldalon a fentebb már említett „fordított sürgősségi sorrend” egyben a vállalkozás pénzszükséglete szempontjából likviditási sorrendet is jelöl, azaz azt, mely forrás állhat leggyorsabban a társaság rendelkezésére. Természetesen ebben a vonatkozásban az a „győztes”, amelyre legkevésbé tartanak igényt hitelezők (a vállalkozás szállítói, az adóhatóság, stb.). Így a saját tőke (például az adózott eredmény) gyorsabban hozzáférhető, mint az az összeg, amelyet mondjuk egy éven belül ki kell fizetni másoknak

A források saját tőkén kívüli tételeit nevezzük idegen forrásoknak, ezek csak átmenetileg állnak a vállalkozás rendelkezésére, de valakik (a szállítók, az adóhatóság, a munkavállalók az esedékes bér erejéig) emiatt a hitelezőink, és ki kell őket fizetnünk.

Megközelíthetjük az eszközök oldaláról nézve úgy is a kérdést, hogy azok a vagyonelemek, amelyek egy éven túl lesznek részei a vállalkozás tevékenységének – mondjuk egy teherautó, vagy számítógép-, azok befektetett eszközök (a megszerzésére fordított pénzünk tartósan „áll” bennük). Míg az egy éven belül „felhasznált” eszközök – például az eladásra szánt áruk – a forgóeszközök körébe tartoznak, a megszerzésére elköltött pénzünk egy éven belül az eladási árban visszatérül. Ezt újból áruvásárlásra (is) fordíthatjuk, azaz a pénzünk forog.

Fentiekből bizonyos finanszírozási alapelvek is következnek, amelyeket egy „egészséges” vállalkozásnak fontos betartania. Jelesül:

• Az idegen tőke aránya ne haladja meg a saját tőke kétszeresét.
• A befektetett eszközöket legalább 50 százalékban a saját tőke finanszírozza.
• A hosszú távú eszköz befektetéseket (tárgyi eszközök, mondjuk egy üzemcsarnok építése) lehetőleg hosszú lejáratú források (legalább ötéves futamidejű beruházási hitel) finanszírozzák.
• A forgó eszközök (készletek, pénzeszközök, követelések) értéke ne haladja meg a rövid lejáratú kötelezettségek értékét.
• A forgó eszközök tartósan lekötött részét lehetőleg hosszú lejáratú források finanszírozzák.

Ez utóbbi pontnál álljunk meg egy pillanatra! Annak megértése nem okoz gondot senkinek sem, hogy a befektetett eszközök (épületek, gépek stb.) miért tartósan lekötött eszközök. Viszont első pillantásra a tartósan – azaz egy éven túl – lekötött forgóeszközök gondolata okoz némi képzavart. Kérdés, hogy ugyan miért nem kerül át a vállalkozás céljait tartósan szolgáló „valami” (legyen is az bármi) a befektetett eszközök közé, ha egyszer tartósan „dolgozik” a társaságnak. 

Nos, arról van szó, hogy a forgóeszközök (anyagok, áruk, követelések, pénzeszközök stb.) egy része ugyancsak lehet tartósan, azaz éven túl lekötött, anélkül, hogy át kellene minősítenünk befektetett eszközzé. Nézzünk erre egy példát!

Képzeljük el, hogy kedvenc pékségünk polcait szemléljük! A kenyeres polcon sorakoznak a rozscipók, a fehér- és félbarna kenyerek, stb. Ezek a pékség szempontjából forgóeszközök, nyilvánvalóan nem hevernek a polcon egy évet meghaladóan. Ugyanakkor a pékség akkor működik jól, ha polcai soha nem üresek, újra- és újra feltöltik azokat friss pékáruval. Ha éves szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor a szóban forgó polcokon mindig van áru, igaz ilyen-olyan okokból változó mennyiségben. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy-egy rozscipó forgóeszközként viselkedik, de a kenyeres polc – egy bizonyos szintig – állandóan tárol árut, azaz a polcokon tárolt cipók, kenyerek értéke erejéig folyamatos, éven túli forrásokra van szükség a tevékenység finanszírozására. Szerencsés (és kívánatos) esetben ennek forrása nem csupán az aktuális szállítónak (mondjuk, akitől a pékség a lisztet vette), vagy a munkavállalóknak rövid időn belül fizetendő ellenérték, munkabér, hanem tartós forrás: saját tőke vagy hosszabb lejáratú működési, fejlesztési hitel. 

A lényeg itt is az, hogy a bevételek lehetőség szerint abban az ütemben érkezzenek, (realizálódjanak), mint ahogyan az érdekükben felmerült kiadások, kötelezettségek felmerültek, esedékesek. Ellenkező esetben a vállalkozás gyorsan eladósodhat, fizetőképtelenné válhat. Azt, hogy ez a veszély fenyegeti-e a céget, a mérleg adataiból számítható mutatókból is kiderülhet. Legközelebb ezekről lesz szó!

(Addig is mindenki keressen egy „A” változatú mérlegsémát, de legjobb a cég saját, aktuális mérlege!)

Sinka Júlia