Számlaguru: a számlázás gyakorlati kérdései 2016-2017. - 2. rész

Ahogyan arról a cikksorozat első részében már volt szó, az Áfa törvény az egyes ügylettípusokhoz kapcsolódóan elvár „extra” adatokat is.

KÖZÖSSÉGEN BELÜLI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉS

Így például a Közösségen belüli termékértékesítés esetében a vevő már említett közösségi adószámán túl (amit az ügylet teljesítésének időpontjára vonatkozóan az adóhatóság adatbázisában és a VIES adatbázisában is ellenőrizzünk és mentsük le a kapott adatokat) az ügylet adómentességére való hivatkozást is fel kell tűntetni a bizonylaton, például „Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés”, „VAT exempt intra-Community supply of goods”.

Amennyiben a termékértékesítés ún. harmadik államba (export) történik, akkor pedig a számlára ráírjuk, hogy „Adómentes exportért értékesítés”, azaz „VAT exempt export of goods”.

Abban az esetben, ha háromszög ügyletben, az erre érvényes egyszerűsítés mellett, veszünk részt ún. „B” (azaz közbenső) szereplőként, akkor az ügylet utánunk következő („C”) szereplőjének Közösségi adószáma mellett, az áfa rendszerét érintő egyszerűsítés tényét is rá kell vezetni a számlára: „Háromszög-egyszerűsítés, a vevő az adófizetésre kötelezett”, azaz „Triangulation simplification , VAT is payable by customer”.

(Gondolva az áfa-összesítő jelentésekre, ez mind a vevői, mind az értékesítői oldalon fontos.)

Határon átnyúló szolgáltatások kapcsán a vevő Közösségi adószáma mellett, itt is lényeges, hogy utaljunk az ügylet adómentességére, azaz a belföldi Áfa törvény hatályán kívül eső voltára: „Magyar áfa területi hatályán kívüli, a vevő az adófizetésre kötelezett”, azaz „Out of scope of Hungarian VAT, VAT is payable by customer.”

 

ÚJ KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ KÖZÖSSÉGEN BELÜLI ÉRTÉKESÍTÉSE

Amennyiben az ügylet tárgya új közlekedési eszköz Közösségen belüli értékesítése (itt mindig a célország szerinti adózás érvényesül, attól függetlenül, hogy a vevő adóalany-e vagy sem), a szóban forgó járműre vonatkozó adatokat is fel kell tűntetni a számlán: az eszköz azonosító adatait (például vízi jármű esetében hajózott óra, hosszúság), első forgalomba helyezése időpontját.

Nem számlázási kérdés – bár a bizonylat adattartalmát fentiek szerint érinti -, hogy az új közlekedési eszköz Közösségen belüli értékesítéséhez adatszolgáltatási kötelezettség is társul:

- ha a vevő a Közösség más tagállamában bír illetőséggel, és közösségi adószámmal nem rendelkezik, akkor az értékesítő bevallási kötelezettségével egyidejűleg, az áfa bevallás 1665A-A88 számú lapjának kitöltésével teljesíti az adatszolgáltatási kötelezettségét, az új közlekedési eszköz értékesítésének napját magába foglaló adó-megállapítási időszakot követő hónap 20. napjáig.

- ha a vevő a Közösség más tagállamában bír illetőséggel, és közösségi adószámmal rendelkezik, az eladó az áfa bevallás mellett a 16A60 számú (főszabály szerint a

bevallási gyakoriságnak megfelelően havonta, illetve negyedévente a tárgyhónapot/tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig benyújtandó) összesítő nyilatkozaton is köteles szerepeltetni az ügyletet.

Az új közlekedési eszköz adómentes értékesítését az említett mindkét esetben az áfa bevallás 1665A-01-01-es lapjának 03. sorában kell feltüntetni.

 

TOVÁBBI SZABÁLYOK

Az Áfa törvény a különös adózási módok (például az utazási irodák különbözet szerinti adózása), vagy a számlázás módja (önszámlázás, időszakos elszámolás, gyűjtő számla) szerint is elvárja bizonyos adatok feltűntetését.

A belföldi fordított adózás alá eső ügyleteknél – ahogyan erről már volt szó- a vevő adószámát is fel kell tüntetni a számlán. Fontos, hogy ezt az ügylet, vagy az azt terhelő adó összeghatárától függetlenül fel kell tüntetni, azaz e körben akkor is, ha a számla 50 ezerről szól, és természetesen akkor is, ha 50 millióról.

Ugyanúgy rá kell írni a számlára a kibocsátó alanyi adómentes státuszára való utalást, vagy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó eladó esetében ezt a tényt („pénzforgalmi elszámolás”).

Önszámlázás – ennek részleteiről és szabályairól később lesz szó – során pedig írjuk rá a bizonylatra ezt is, azaz „önszámlázás”(az is lehet, hogy külföldi partnerrel folytatott értékesítéshez kapcsolódik a számlázási mód, ezért vezessük rá a számlára ezt a tényt idegen nyelven - célszerűen angolul – is, azaz „self-billing”.

Az olyan különös adózási módoknál, mint például az utazási irodák már hivatkozott különbözeti adózás, az erre utaló megjegyzést is rá kell vezetni a bizonylatra:

• „különbözet szerinti szabályozás  – utazási irodák”, vagy
• „különbözet szerinti szabályozás  - használt cikkek”,
• „különbözet szerinti szabályozás  - műalkotások”,
• „különbözet szerinti szabályozás  - gyűjteménydarabok és régiségek”.

Időszakos elszámolás alkalmazásakor az adott számlával lefedett időszak kezdő és záró dátuma (ez nem lehet hosszabb, mint egy naptári év) is kötelező kelléke a bizonylatnak.

Gyűjtőszámla esetében pedig nem maradhat le a bizonylatról:

• az egyes önálló ügyletek teljesítési időpontja,
• az egyes önálló ügyletek egyedi adóalapja, adómértéke, áfája (ez utóbbi devizás számlák esetén saját egyedi árfolyammal átszámítva forintra).

Gyűjtőszámla és időszakos elszámolás esetében a feleknek erről előzetesen (írásban) meg kell állapodniuk, csak erre alapozva állítható ki ennek megfelelő bizonylat! Tudni kell, hogy gyűjtőszámla legfeljebb egy naptári hónapban, illetve az eladó egy adott áfa-bevallási időszakának teljesítéséről bocsátható ki.

Gyakrabban is lehet számlázni, akár hetente is, de nem biztos, hogy ezzel jól járnak a felek. Például, ha a hó vége nem vasárnapra esik, akkor előfordulhat, hogy hetenkénti számlázásnál az időszak egyik fele átkerül a következő hónapra. Ez havi bevallóknál – akár fizetendő, akár levonható adóról beszélünk – okozhat némi fejtörést.

Tudni kell, hogy határon átnyúló ügyleteknél nem lehet a naptári hónapnál hosszabb időszakot számlázni gyűjtőszámlában!

A gyűjtőszámla és az időszakos elszámolás egyébként nagyon hasonlít egymásra, a vízválasztó különbségekről később még többször lesz szó, így többek között az egyes ügyletek teljesítési idejére, az adókötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó szabályok boncolgatásakor is.

 

KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJ

A jövedéki termékek vagy a környezetvédelmi termékdíj kapcsán más jogszabály miatt is fel kell írni a számlára ezt-azt.

A környezetvédelmi termékdíj számlán való feltüntetésének (az ún. számlazáradéknak) a kötelezettségét a  környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény (2011. évi LXXXV. törvény /Ktdt./ 2.§. 29. pontja, 13.§.) írja elő, míg ennek konkrét feladatait, módját a törvény végrehajtási rendelete (343/2011. (XII.29.) Kormányrendelet 7-9.§.) szabályozza.

Ennek megfelelően kötelező:

• számlán történő átvállalás esetén, vagy
• a kötelezett és vevőinek visszaigénylésre jogosult vevő partnerei által igényelt esetben, vagy
• a csomagolószer, illetve reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozatalakor

a törvény végrehajtására kiadott rendeletben (343/2011.(XII.29.) Korm. r.) meghatározott számla záradékkal megegyező szöveget feltüntetni.

Fontos, hogy a termékdíjat és a hozzá tartozó záradékszöveget a számlán tételesen (!), vagy ennek hiányában konkrétan a számla tételeire hivatkozva kell feltüntetni! Nem felel meg a törvény előírásainak az a megoldás, ha a számlának csak a végén van záradékszöveg, vagy csak összesített összegben szerepel a termékdíj, mivel ilyenkor nem teljesül a számla tételeire történő konkrét hivatkozásra vonatkozó törvényi elvárás!

Több fajta termék értékesítése esetén tehát az egyes tételekre külön-külön hivatkozva kell megadni a termékdíj összegét. Például a vállalkozás stancolt papírkartont, papírtekercset, műanyag fóliát értékesít egyidejűleg, az ügyletről egy számlát állítanak ki. A bizonylaton ekkor három tétel szerepel, és a számla záradéka ennek megfelelően:

„1. tételnél a csomagolószer termékdíj összege a bruttó árból….forint.”

„2. tételnél a csomagolószer termékdíj összege a bruttó árból … forint.”

„3. tételnél a csomagolószer termékdíj összege a bruttó árból… forint.”

Bár más körülmények között én személy szerint nagyra értékelem a kreativitást, de ez nem az az eset: a számlán mindig a kormányrendeletben meghatározott fix záradékszöveget kell feltüntetni, és nem annak szerintünk megfelelő, átfogalmazott vagy éppen rövidített változatát!

Tegyük fel, hogy kartondoboz termékdíját kell a számlán feltűntetni.

Hiba, ha ezt – mondjuk – így oldja meg a számla kibocsátója:  „a kartondoboz termékdíj összege bruttó árból ...... Ft.” 

Helyesen  ez a kitétel így fest: „a csomagolószer termékdíj összege bruttó árból ...... Ft.”

A jelenleg hatályos szabályoknak megfelelő számla záradékszövegek, például: 

„a csomagolószer termékdíj összege bruttó árból ...... Ft”

„a csomagolás termékdíj-kötelezettség az eladót terheli”

„a csomagolószer termékdíja a vevő eseti nyilatkozata alapján nem kerül megfizetésre”

„a csomagolószer termékdíja a vevő …számon iktatott időszakra vonatkozó nyilatkozata alapján nem kerül megfizetésre”

„a reklámhordozó papír termékdíj összege a bruttó árból ...... Ft”

„az egyéb kőolajtermék vevője nem termékdíj-kötelezett, a bruttó árból ...... Ft termékdíj átvállalásra került”

„a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ...) pontja ...) alpontja alapján a vevőt terheli”

„a termékdíj visszaigénylését az eladó igénybe veszi!”

Szükség esetén a záradékszöveget még további adatokkal (például KT/CSK kód, díjtétel, súly, termékdíj megfizetését igazoló dokumentumok adatai, stb.) kiegészítheti a számlakibocsátó, de ekkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy a kötelezően feltüntetendő záradékszöveget ilyenkor is az előírt formában kell ráírni a számlára. (Kiskereskedelmi értékesítés esetén a számlazáradék feltüntetése nem kötelező!)

Amennyiben a vállalkozás számlázó programot használ – és ez a gyakorlatban jellemzően így van -, akkor termékdíj-ügyben (sem) okos vakon megbízni a szoftverben, főként az ingyen letölthető változatoknál. Mielőtt megvásárolunk egy számlázó programot, mindenképpen próbáljuk ki annak demo változatát, és ellenőrizzük, képes-e a termékdíjat és az ahhoz kapcsolódó záradékszöveget tételesen szerepeltetni a számlán. Akkor is keressünk más szoftvert, ha a demo tanúsága szerint a programban nincs beépített KT/CSK kód jegyzék, vagy az nincs aktualizálva, esetleg a szoftver által felajánlott záradékszövegek nem a jogszabályban előírt szövegezést tartalmazza.

 

JÖVEDÉKI ADÓ

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény is támaszt elvárásokat a számlák adattartalmával szemben. Így például:

• Közösségi adófelfüggesztési eljárás során AHK szám feltűntetése (20.§. (4) bekezdés),
• Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítéséről kiállított számlán köteles a jövedéki termék KN-kódját is feltűntetni (41.§.),
• Az adóraktár engedélyese, az importáló, illetve a bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő az általa megfizetett, vételárban felszámított adót a vevő kérésére köteles a számlán elkülönítve feltűntetni (47.§. (8) bekezdése),
• A jövedéki engedélyes kereskedő számlájának tartalmaznia kell a jövedéki termékek KN-kódját, a jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosítási számát… (106.§. (4) bekezdése).

A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény sem marad ki a sorból: az adóalany az általa kibocsátott bizonylaton (számla, számviteli bizonylaton, az érétkesítésről szóló okiraton) köteles feltűntetni, hogy az adókötelezettség őt terheli.

Fontos, hogy a számla nem csak az Áfa törvény által megkívánt dokumentum, de számviteli bizonylat is egyszersmind, így tartalmának az Szt. 166-167.§.-aiban előírtaknak is eleget kell tennie!

A számviteli alapelvek közt gondoljunk elsősorban a világosság elvére: a számlát áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek megfelelően rendezett formában kell megszerkeszteni.

Bár ezek a „kimenő számlának” alapvetően nem részei és a számla befogadója számára nem is fontos információk, de a számlának tartalmaznia kell a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlára való hivatkozást (kontírozást), a könyvviteli nyilvántartásban történt rögzítés időpontját és ennek igazolását. Ezek az adatok a bizonylat számviteli feldolgozása során kerülnek rá a számlára.

Egy esetleges ellenőrzés kiterjed az egyes ügyletek dokumentumai közti összefüggések, valamint mindezek könyvviteli nyilvántartásokkal való kapcsolatának vizsgálatára is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerződésben meghatározottaknak kell megfelelnie a számlának, a teljesítésigazolásnak, a szállítólevélnek, a készletre vétel raktári bizonylatnak, ezeknek egymással összhangban kell lenniük. A könyvelés során a bizonylatra feljegyzett információknak pedig segíteniük kell a számla könyvelési adatok alapján való gyors visszakereshetőségét és fordítva.

Az időszakos elszámolás és a gyűjtőszámla sokban hasonlít egymásra, de az időszakos elszámolás: az időszak során értékesített termékek, nyújtott szolgáltatások mennyiségét összesítetten tartalmazza a számla. Azaz a számlából nem derülnek ki az egyedi teljesítések adatai (annak azonban nincs akadálya, hogy a számlához ezt a részletezést tartalmazó mellékletet is csatoljanak, amely egyben alátámasztja a kiszámlázott ellenérték pontosságát is).

Az időszakos elszámolású termékértékesítésre kézenfekvő példa a pékség esete, amely a közeli szállodának rendszeresen szállít péksüteményt, és erről havonta számolnak el. Például így:

2016. augusztus 1-31. között 1000 darab sós-köményes kifli eladása 27.559,-Ft + 27% áfa (Azaz itt lényegtelen, hogy a hónapon belül melyik napokon és naponként hány darabot adtak el a kiflikből.)

Ezzel szemben a gyűjtőszámlán minden egyes ügylet adatait külön felsorolják:

• Augusztus 1.: 100 db sós-köményes kifli 2.756,-Ft + 27% áfa
• Augusztus 2.:  80 db sós-köményes kifli 2.205,-Ft+27% áfa,
• (…)
• Augusztus 31.: 120 db sós-köményes kifli 3.307,-Ft + 27% áfa

Augusztus összesen: 1000 db sós-köményes kifli 27.559,-Ft+27% áfa

A gyűjtőszámlákkal kapcsolatos költséget/bevételt ennek megfelelően kell könyvelni is, azaz minden egyes teljesítést külön-külön.

A teljesítés időpontja kiemelten fontos adata a bizonylatnak, hiszen ez határozza meg a kibocsátó adófizetési kötelezettségének keletkezését, de a befogadó adólevonási jogának megnyíltát is, az adott beszerzésre vonatkozóan.

Persze ugyanilyen fontos az is, hogy mely, az adott ügylet kapcsán felmerült tételeket kell figyelembe venni az adó alapjában és melyeket nem, mi a helyzet az árengedmények számlázásával, és összetett, külön-külön eltérő adókulcs alá eső értékesítéseket összefogó ügyleteket esetében miként kell az adómértéket meghatározni, mit kell írni a számlára.

Legközelebb ezekről a kérdésekről lesz szó.