Mire figyeljünk az év végi hajrában - azaz a munkáltatók decemberi feladatai

Elek Ida

Szerző: Elek Ida

Eredetileg közgazdász vagyok, de világéletemben munkaüggyel, tb-vel foglalkoztam ill. az ehhez kapcsolódó területekkel. Miért ezt a szakmát választottam? – mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, problémáik megoldásában segítséget nyújtani: a munkabér és a táppénz fontos mindenki számára, így bőven nyílt lehetőségem a legjobb - a jogszabályok adta keretek között - a leghelyesebb megoldás felkutatásában.
Kezdetben bérszámfejtő, majd tb-ellenőr/felülvizsgáló voltam és ahogy egyre nagyobb gyakorlatra tettem szert és közben folyamatosan képeztem magam, humánpolitikus, majd vezetői pozícióba kerültem.

Közeledik az év vége, ennek apropóján érdemes áttekinteni, hogy ebben az időszakban mire kell különösen odafigyelni az év végi zárást megelőzően. Tekintettel arra, hogy a munkáltatók többsége számára a december rövid hónap, sok helyen a két ünnep közötti időszak általában leállást vagy kötelező szabadságot jelent.


Szabadság kiadása

Optimális esetben a munkavállalói szabadságok kiadását egész évben folyamatos odafigyelés kíséri, de azért célszerű átnézni, hogyan állunk ezen a területen az év végéhez közeledve. A Munka Törvénykönyve ugyanis pontosan meghatározza a szabadság kiadásának szabályait.

Az Mt. 122. § (1) bekezdése alapján a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.

Az Mt. 123. § (1) bekezdése alapján a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, azonban e főszabály alól több eltérő lehetőséget biztosít a törvény:

  • A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
  • Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni a szabadságot, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Gyakori a félreértelmezése e rendelkezésnek, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az öt munkanapot csak úgy lehet átvinni, ha december végén megkezdődik a szabadság, és január első öt munkanapjára folytatólagosan átnyúlik. Tehát az nem jogszerű gyakorlat, ha pl. a 2022. évről úgy viszünk át öt szabadságnapot, hogy 2023. január 16-20. között adjuk ki a munkavállalónak.
  • A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
  • A munkáltató – a felek naptári évre kötött írásbeli megállapodása alapján – az alap és az életkori pótszabadság legfeljebb egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki. Ez a 25 év alattiak esetében legfeljebb 7 munkanap (20 munkanap alapszabadság 1/3-a, illetve 45 éves kortól 10 munkanap lehet). A megállapodásnál nem vehetők figyelembe a további jogcímen járó, pl. gyermek utáni pótszabadságok. A megállapodásnak nincs formai előírása, de ha 2023. év végéig szeretnénk kiadni a tárgyévi szabadságot, akkor még 2022-ben hozzuk létre a megállapodást.

 Az Mt. nem rendelkezik arról, hogy a szabadság természetbeni kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el, illetve arról sem, hogy a szabadság pénzbeli megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik, így ezekben az esetekben az általános szabályok az irányadóak (Mt. 286. §).

Fontos hangsúlyozni, hogy a kiadni elmulasztott szabadságok természetbeni kiadására mindaddig lehetőség van, amíg a munkaviszony fennáll, ezért például a 3 évnél régebbi szabadságok sem „vesznek el”. Ez azért lehetséges, mert a munkáltató nyilvántartásában a bennragadt’ szabadság évről évre szerepel, azaz ezzel elismeri, így a 3 éves általános elévülési idő minden évben újra kezdődik. Ekkor a jogviszony megszűnésekor a munkavállalót megilleti a szabadságmegváltás ezen napok után is.

A szabadság kiadására vonatkozó szabályok betartása egy esetleges munkaügyi ellenőrzésnek mindig tárgya, ezért a munkáltatónak is különösen fontos érdeke, hogy a felhalmozódott, még ki nem vett szabadságok helyzetét rendezze a dolgozókkal.


Cafeteria-rendszer felülvizsgálata

Minden évben érdemes áttekinteni a cafeteria-rendszert. Az adott évben irányadó munkáltatói szabályzatok felülvizsgálata, a juttatások áttekintése minden év végén célszerű, hiszen az ezekből levont következtetések nyomán azok módosítása, aktualizálása egyik első lépése lehet majd az évkezdésnek.

A törvényi változások, illetve a NAV esetleges célirányos vizsgálatai miatt célszerű a decemberi cafeteriaelemek hó közben történő kifizetése. Ez azt jelenti, hogy ésszerű minden cafeteriaelemet 2022. december 30-ig kifizetni a munkavállalóknak, illetve ugyanezen napig feltölteni a SZÉP-kártyákat, kiosztani az utalványokat és átutalni az önkéntes pénztári összegeket. Ez az extra feladat azokat a munkáltatókat érinti, ahol a decemberi bér – és ezzel együtt a cafeteria is – csak az új év januárjában kerülne kifizetésre.

Ha januárban történne a cafetéria kifizetése, az már következő évi jövedelemnek minősülne.

Legkésőbb az év végéig gondoskodni kell bizonyos cafeteriaelemekhez kapcsolódóan – pl. önkéntes pénztári befizetések – a szükséges munkavállalói nyilatkozatok beszerzéséről is. 


Munkaidőkeret körüli teendők

Amennyiben a munkáltató munkaidőkeretet alkalmaz, annak lezárása, elszámolása év végén is esedékes lehet. Ez jelentős többletfeladatot jelenthet, az ünnepek miatt vélhetően megrövidült decemberben.

Munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén a munkavállaló minden hónapban megkapja a munkaszerződés szerinti alapbérét, ezen felül a munkaidő nyilvántartás alapján járó bérpótlékokat, továbbá az adott hónapban elrendelt túlórát is.

A munkaidőkeret utolsó hónapjában felmérik, hogy a munkavállaló az adott időszak alatt többet vagy kevesebbet dolgozott mint az általános munkarend szerinti törvényes munkaidő, és azt az utolsó havi bér számfejtésekor kompenzálják.

Ha kevesebbet dolgozott és max 8 óra hiányzik, - az érvényben levő munkáltatói szabályzat alapján - azt ledolgozhatja a következő munkaidőkereten belül, vagy ezt az időtartamot kiírhatja a munkáltató szabadságnak is. Az Mt előírása alapján azonban, levonható a munkavállaló munkabéréből, a munkabérelőlegre vonatkozó szabályok szerint.

Amennyiben viszont a munkaidő nyilvántartás alapján, beosztás szerint többet dolgozott, mint a törvényes (általános) munkaidő, azt a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerint ki kell fizetni.



 Rendkívüli munkaidő korlát felülvizsgálata

A munkaügyi ellenőrzés gyakori témája, sőt igen magas bírságokkal sújtott területe a rendkívüli munkavégzés korlátjának betartása, így az év végén is érdemes ezt leellenőrizni.

Az Mt. 109. §-a alapján naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

A munkavállaló és a munkáltató írásbeli megállapodása alapján az előbbi két korlátot felülírva, maximum évi 400 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.

 Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, határozott időre vagy részmunkaidőre jött létre, úgy a rendkívüli munkaidő arányos része rendelhető csak el.


Határozott idő/próbaidő lejárta év végén

A határozott idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló jogviszonya, az abban meghatározott időpontban automatikusan megszűnik, pl. december 31. Amennyiben a munkáltató a hosszabbításban gondolkodik, ebben a megrövidült hónapban célszerű időben közös megegyezéssel elkészíteni az új munkaszerződést, hogy az átvétel még decemberben megtörténjen.

A próbaidő tartama alatt bármelyik fél azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül szüntetheti meg a munkaviszonyt. Az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá. Vagyis, ha egy olyan dolgozónak szeretne a munkáltató indokolás nélkül felmondani, akinek a próba ideje december 31-én jár le, akkor ügyelni kell arra, hogy a felmondás közlése ne ütközzön akadályba, pl. szabadságolás miatt. Ugyanis amennyiben akár személyes, akár postai úton (ez esetben közlés: a levél átvételének időpontja) nem közli a munkáltató a felmondást a próbaidő tartama alatt a munkavállalóval, akkor az a jognyilatkozat jogellenesnek minősül.


Decemberi bérszámfejtés elkészítése

December hónapról lévén szó különösen fontos, hogy a tárgyévi jövedelmek még ebben a hónapban elszámolásra kerüljenek.

Az, hogy mi számít tárgyévi jövedelemnek adózás szempontjából, a kifizetés (utalás) időpontja a meghatározza meg.

Munkabérek tekintetében a következő év január 10-e a határidő. Ha decemberben új dolgozó kerül alkalmazásra, az ő bérének számfejtésére/utalására is ez a határidő vonatkozik.

Egyéb jövedelmek esetében viszont un. pénzforgalmi szemlélet az irányadó, azaz december 31-ig kell megtörténnie a kifizetésnek.

A leggyakoribb jogcímek a megbízási díj, de ebbe a körbe tartozik a béren kívüli juttatás is. Ebben az esetben a bérként viselkedő’ cafetéria elemekre is gondoljunk. Ezek a juttatások akkor is már következő évi jövedelemnek minősülnek, ha január első napjaiban kerülnek kifizetésre.

Érdemes átgondolni, hogy a munkáltató belső szabályzatai vagy kialakult gyakorlata alapján milyen juttatásokat akar még kifizetni ebben az évben, - pl. karácsonyi jutalom vagy 13. havi bér - hogy időben a munkavállaló számlájára kerüljenek.