Misit megint átvágták... - Segít a NAV útmutató: az áfa-levonási jog és ellenőrzésének szempontjai

Az áfa a költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása, ezért az adónem az adóhatósági vizsgálatok jellemző terepe. A NAV most közzétette honlapján a 3010/2015. számú útmutatóját, amelyben összefoglalja azokat a szempontokat, amelyekre az ellenőrzés épül.

MISI ÉS FANTOMAS

Margitka és Magdika - a Csupabaj Kft titkárnője és pénzügyese – reggelente a kávét friss péksüteménnyel és nem kevésbé friss pletykákkal fogyasztja. Most éppen – lényegében mindig – Misi, a cég mérsékelten sármos, ám annál balszerencsésebb ügyvezetője van terítéken.

- Képzeld, már megint átvágták! Kiderült, hogy a cég, amelytől a betonozást megrendelte, nem is létezik!- újságolta Margitka.

- Ahhoz képest elég szép summát számláztak ki - kuncogott Magdika.

- Végül is – tűnődött el Margitka – valaki mégis megcsinálta azt a betont…

- Ezt próbáld megmagyarázni a revizoroknak! - sóhajtott mélyet Magdika.

Ismerős a helyzet? Önnel is előfordult már, hogy kiderült, egy fantomcéggel szerződött, vagy a vállalkozás létezett ugyan, de soha életükben nem hallottak Önről, azaz ki tudja kivel kötött szerződést, de velük biztosan nem?

A Nemzeti Cégtár Nonprofit Zrt. (NCT) adatai szerint a hazai cégek 35 százaléka köthető kiemelt kockázatú vállalkozáshoz, azaz olyan társasághoz, amelyik az átlagosnál sokkal nagyobb valószínűséggel fog csőd vagy felszámolási eljárás alá kerülni, vagy olyanhoz, amelyik már eljárás alatt is van vagy volt. Honlapjukon, a www.nemzeticegtar.hu oldalon elérhető információs bázis segítségével a Magyarországon bejegyzett vállalkozásokról díjmentesen fontos információkat nyerhetünk, amely segíthet ellenőrzési eljárásunk kidolgozásában és üzleti partnerünk konkrét ellenőrzésében.

A szóban forgó honlapon közzétett adatok alapja a cégbírósági információk szűkített köre, így a tulajdonosok felsorolása, a jegyzett tőke, valamint az éves mérlegekből átvett pénzügyi adatok. A rendszerben szerepel az is, hogy a cég tulajdonosainak, illetve vezetőinek milyen arányban vannak kiemelten magas kockázatú vállalkozásai.

Annak, hogy potenciális szállítónk vagy vevőnk kockázatosnak minősül-e vagy sem, nem csupán az Áfa-tv. előírásainak betartása miatt fontos, hanem azért is, hogy ne szerződjünk olyan céggel, amely fizetésképtelen, vagy várhatóan hamarosan az lesz.

Ugyancsak az NCT elemzése szerint, egy kiemelt kockázatú vállalat fizetésképtelenségi eljárás alá kerülésének valószínűsége több mint ötvenszerese egy jó besorolású cégnél. Ráadásul a vállalkozások életpályájának alakulása szoros összefüggést mutat a velük kapcsolatban álló cégekével, így a veszélyes - jellemzően kapcsolt viszonyban is álló - vállalkozások azonosítása rendkívül fontos. Az NCT honlapján az adott vállalkozással kapcsolatban arra is találunk iránymutatást, hogy javasolt-e a céggel az üzletkötés.

De hogyan „jön a képbe” az adóhatóság friss – 2015. november 2-án közzétett- útmutatója?

EGY IGAZÁN HASZNOS ÚTMUTATÓ A NAV-TÓL

Nos, úgy tűnik, az adóhatóság a „szolgáltató hatóság imidzs” dolgot komolyan gondolja.

Ugyanis a tizenhat oldalnyi terjedelmű, átfogó útmutató a számla kibocsátásával, és mint az adólevonási jog tárgyi feltétele elvárt adattartalmával kapcsolatos, Áfa-törvénybeli (és így a vállalkozások számára a törvény szövegéből is viszonylag jó hatásfokkal kimazsolázható) feltételeit összegző részén túl, kitér az adótörvény más idevágó, fontos elvárásaira is. Jelesül az olyanokra is, amelyek eddig jellemzően „az akarom vektor, ha akarom piktor”jogértelmezési kategóriába tartoztak a „hétköznapi” adóalanyok számára.

Az ügyfélbarát – azt is mondhatnám, hiánypótló – útmutató tényleg betölti a nevének megfelelő szerepét, és valóban segíti a vállalkozásokat abban, hogy a levonható áfa számításakor elkerülhessék a bajt, azaz tudtukon kívül ne kerüljenek mindenféle, utólag fiktívnek minősíthető ügybe. Azaz megmagyaráz, pontosít olyan kitételeket, amelyek értelmezését eddig nagyvonalúan rábízták a vállalkozás tapasztalataira és sokkal inkább fantáziájára – majd ellenőrzéskor kiderült, ráhibázott-e a dolog adóhatóság szerinti velejére, vagy sem. Ez utóbbi általában sokba került a cégnek…

Nézzünk erre egy a „ki kicsoda valójában az üzletfeleim között” feladványhoz – és Misihez, a pórul jár ügyvezetőhöz – kapcsolódó kiragadott példát!

A SZÁMLA EREDETÉNEK HITELESSÉGE

Ha az Áfa-tv. 168/A.§-át emlegetjük, akkor tapasztalataim szerint kétféle ügyvezető (és könyvelő) van – legalábbis ebben a vonatkozásban. Az egyik csapat tagjai tennék, amit kell – ha értenék, tudnák mi is az. A másik társaság pedig nem érzett rá (még, a legközelebbi adóbírásig) a dolog fontosságára. Mentségükre szóljon, hogy az üzleti ellenőrzési szabályzat készítése konkrétan nem kötelező. Igaz, a szabály lényegéből következően szükséges (lenne).

(Bár ez itt nem az reklám helye, de talán hasznos információ, hogy a PALLAS TUDÁSHÁLÓ-n beszerezhető ez a szabályzatminta (sok más fontos szabályzattal egyetemben), amit hamarosan tovább turbózunk a 2016. évi adóváltozások miatt indokolt kiegészítésekkel.)

Akárhogyan is, a vállalkozások többségének rémálma az adótörvény 168/A.§-a, amely szerint a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát.

A „sértetlenség” és az „olvashatóság”, mint fogalom, mint elvárás értelmezése, még nem okoz gondot – bár ez sem annyira egyszerű, mint azt a gyanútlan alanyok első olvasatra gondolják -, de a „számla eredetének hitelessége”, az már tényleg kemény dió.

A magyar köztudottan túlélő nép, így a sokat tapasztalt és korábbi ellenőrzések fájdalmas jegyzőkönyvein edződött vállalkozó (itt még) nem adja fel, gyakorlott mozdulatokkal pörgeti át a jogszabálygyűjtemény valós, vagy virtuális lapjait, és utánanéz a fogalomnak az Áfa-tv. értelmező rendelkezései közt, jelesül a 259.§. 6/A. pontjában. Itt pedig azt olvashatja, hogy „eredet hitelessége: a terméket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó vagy a számla kibocsátó azonosságának biztosítása.”

Magyarról magyarra fordítva ez azt jelenti, a feladat az, hogy a vállalkozásnak bizonyítania kell, hogy az az üzleti partnere, aki/amely az adólevonást megalapozó számlán értékesítőként, szolgáltatóként szerepel, egyrészt létezik – legalábbis az ügylet teljesítésekor létezett-, másrészt valóban ő adta el a terméket, a szolgáltatást. Természetesen az a kiindulási alap, hogy az ügylet maga is valós.

Mindezeket az Art. szerinti elévülési időn belül, utólag is ellenőrizhető módon, iratokkal kell igazolni. Ezekből az elvárásokból következnek azok a módszerek – stílusosan nevezzük őket üzleti ellenőrzési eljárásnak -, amelyekkel e kötelezettségét a vállalkozás teljesítheti.

Az adóhatósági útmutató ezek mibenlétére is kitér azzal, hogy az e körbe tartozó módszereket a vállalkozás a sajátosságait, körülményeit is figyelembe véve maga választja és alakítja ki. A végeredménynek azonban meg kell felelnie a jogalkotó elvárásainak. Azaz a szóban forgó eljárásnak

• alapvetően végig kell kísérnie az egész ügyletet a megrendeléstől a számla pénzügyi rendezéséig,
• ellenőrizhető kapcsolatot kell kiépítenie a számla és az alapjául szolgáló ügylet között, annak igazolására, hogy a bizonylat tényleges, a valóságban is megtörtént gazdasági eseményt támaszt alá,
• valamint az eljárás során a számlát az üzleti és a számviteli folyamaton belül kezelik és ellenőrzik.

Fentiek egyben azt is jelentik, hogy valamely termék beszerzése vagy szolgáltatás igénybevétele nem feltétlenül igazolható egyetlen dokumentummal – önmagában a számlával, legyen az formailag bármilyen szabályos is -, hanem kapcsolódnia kell ehhez más iratoknak is, az ügylet jellege és cég ügykezelési, számviteli folyamatainak, rendszerének megfelelően. Így például megrendelés, szerződés, fuvarokmányok, banki kivonat, fizetési felszólítás tartozhatnak a szükséges dokumentumok körébe.  Ezeket az iratokat – természetesen - az adóhatósági ellenőrzéskor a vállalkozás köteles átadni a revizoroknak.

Nagyon fontos – és ezt az útmutató III. része alaposan meg is magyarázza -, hogy az adólevonási jog gyakorlásának egyik alapvető feltétele az, hogy az érintett beszerzés egyrészt ténylegesen, bizonyíthatóan megtörtént ügylet legyen, másrészt, hogy az ezt tanúsító számlát valós adóalany állítsa ki, továbbá azt is igazolni kell, hogy az ügyletet az teljesítette, akit ekként megjelöltek a bizonylaton.

Az adóellenőrök nem hiszékeny emberek, így az ellenőrzés során a vizsgált vállalkozástól kapott adatokat összevetik más, a hatóság rendelkezésére álló információkkal, figyelemmel az Art. 95.§. (1) bekezdésében és a Ket. 50.§. (6) bekezdésében rögzítettekre.

S ezzel megint csak visszatérünk a sokat emlegetett üzleti ellenőrzési eljárásra azzal, hogy annak a partner adóalanyiságának vizsgálatára is ki kell terjednie, célszerűen az adóhatóság nyilvános – honlapjáról elérhető- adatbázisaiból kiindulva, vagy akár a fentebb már ajánlott weblapon is kutakodva. Figyelem, ez a „vizsgálat” nem csak a közösségi adószámokra vonatkozik, hanem a belföldi ügyletekre is érvényes! (Mondjuk, esetleg felfüggesztették, vagy törölték a szállító adószámát a kérdéses ügylet teljesítését megelőzően…) Arról se feledkezzünk meg - és ez is kiderül a NAV szóban forgó adatbázisából -, hogy az üzleti partner rendelkezhetett-e az ügylet teljesítéséhez szükséges alkalmazotti létszámmal az adott időszakban. Természetesen, önmagában ez az utóbbi adat még csak jelzésértékű, mert dolgozhat a szolgáltató mondjuk alvállalkozókkal is. Ez például tipikus az építőiparban, akkor is, ha a fővállalkozónak még futó gondolatként sem támadt semmiféle, adócsalásnak akárcsak haloványan nevezhető ötlete. Viszont, ha az alvállalkozók bevonásáról, ennek lehetőségéről elfelejtkezett a szerződésben, akkor gyanakodhatunk, nem csak az a gond vele hogy nem olvasta elég figyelmesen a Ptk. idevágó passzusait…

A NAV szóban forgó tájékoztatójából – többek közt- az is kiderül, mikor és miért válik a revizorok szemében adócsaló-jelöltté a számla befogadója. Az útmutatóban tárgyalt, és azokhoz kapcsolódó áfás problémákkal – például az ügyvitelnek az üzleti ellenőrzési eljárás kritériumnak megfelelő szervezésével - további cikkekben foglalkozunk majd.

Addig is javaslom minden vállalkozónak, töltse le, mentse el, nyomtassa ki – és főleg rendszeresen tanulmányozza a tárgyalt útmutatót!