Mikrogazdálkodói egyszerűsített beszámoló és könyvvizsgálat

A könyvelők – tisztelet a kivételnek- nem szeretik a könyvvizsgálókat. Általában azért, mert sértésnek érzik azt, hogy valaki felülvizsgálja az ő szakmai teljesítményüket, ennek során „kiszolgáltatja magát” velük, ráadásul az övékénél magasabb óradíjért „kukacoskodik”.

A cégtulajdonosok sem szeretik (általában) a könyvvizsgálókat. Ők pedig azért nem, mert ha egész évben – szerintük nem kevés- pénzt „dobtak ki” a könyvelőre, aki lényegében a NAV-ot szolgálja ki, akkor igazán elvárható lenne, értse úgy a dolgát, hogy ne kelljen mellé még külön házi ellenőrt is fizetni.

Ismerős?

Természetesen mind a könyvelők, mind a könyvvizsgálók védelmében érvek egész sorát sorakoztathatnánk fel, és ennek ellenkezőjét is igazolhatnánk. Mindenki hallott már kókler könyvelőkről, és …hm.. nem kifejezetten tehetséges könyvvizsgálókról is. Ahogyan ügyetlen cukrászokról, kétbalkezes mérnökökről, csapnivaló fogorvosokról (és másokról, akik szintén nem kerülnek ki szakterületük dicsőségtáblájára).

A kérdés sokkal inkább az, hogy van-e – és ha igen, akkor miféle – haszna abból egy cégtulajdonosnak, ha önként, a számviteli törvény szerinti kötelezettség nélkül, ad megbízást egy könyvvizsgálónak az éves beszámoló és az azt megalapozó könyvelés felülvizsgálatára.

Például mikrogazdálkodói egyszerűsített beszámolót készíthetnek azok a társaságok (Szt. 9.§. (6) bekezdése), amelyeknél két egymást követő üzleti évben, a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

• a mérlegfőösszeg a 100 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.

További feltétel, hogy a cég nem kötelezett könyvvizsgálatra, valamint az Szt. 9.§-ának az idén januártól életbe lépő (6a) bekezdése szerinti kizáró körülmények (mondjuk pénzügyi holding vállalkozás) sem állnak fenn.

(Csak kiegészítésül: elvileg minden, kettős könyvvitel vezetésére kötelezett vállalkozónak kötelező lenne a könyvvizsgálat, de a törvény a fenti három mutatóhoz magasabb értékeket kapcsolva, az azokat túl nem lépő vállalkozásokat mentesít ez alól. Fontos azonban, hogy hiába maradnak a szóban forgó értékhatárok alatt a takarékszövetkezetek, a konszolidálásba bevont vállalkozások, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepei, nekik beszámolóikat mindenképpen könyvvizsgálóval kell ellenjegyeztetniük! Ugyanez a helyzet, ha egy vállalkozás a megbízható és valós kép biztosítása érdekében eltér a számviteli törvény előírásaitól, ekkor szintén értékhatártól függetlenül köteles a könyvvizsgálatra.)

Amint látjuk, a férj-feleség/beltag-kültag típusú, a munkanélküli segély (jár, amíg jár) kontra vállalkozás alternatívával alapított családi vállalkozások magyar valóságában, a mikrogazdálkodói éves beszámoló készítésére jogosult cégek is éppen elég bevételt érhetnek el – és húzós bírságokat kockáztathatnak - ahhoz, hogy a tulajdonost érdekelje, vajon tényleg minden OK a könyvelésben, vagy van még hova fejlődniük e téren.

De térjünk vissza az alapkérdésünkhöz: mi értelme van a könyvvizsgálatnak?

A könyvvizsgálatot gyakorlati szemszögből nézve fontos, hogy az éves beszámoló megbízhatóságának ellenőrzése a könyvvizsgálói munkának csak egy részét képezi. Nem kevésbé fontos az is, hogy a könyvvizsgáló a vizsgálat eredményeinek elemzésével egyúttal olyan következtetéseket is levonhat – és erről természetesen a tulajdonosokat is tájékoztatja -, amelyek elősegítik az adott vállalkozás hatékonyságának, jövedelmezőségének (több osztalék!) növelését.

Továbbá a könyvvizsgáló az általa feltártak alapján segíthet elkerülni a jogilag vagy gazdaságilag hibás döntések meghozatalát, megelőzni a könyvelési hibákat, illetve azokat – a NAV-nál sokkal olcsóbban - feltárni, például a tevékenységgel nem összefüggő költségelszámolások kiszűrésével. (Adott esetben hatékony támogatója lehet a könyvelőnek, a cégtulajdonosok meggyőzésében, nem minden céges költség, ami – tulajdonosi szemmel - annak látszik…)

Visszatérve a mikrogazdálkodói egyszerűsített beszámolót készítőkre, nekik fontos tudniuk, nem veszítik el e beszámolóforma választásához való jogukat, ha önkéntes alapon vállalkoznak a könyvvizsgálatra!

Az Szt. fentebb már hivatkozott, 9. §-ának (6) bekezdése alapján mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készíthet a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó. A jogalkotó itt a „kötelezett” kitételre helyezi a hangsúlyt. (Amint láttuk, abba a bizonyos három paraméterbe beleférhet olyan cég is, amely egyéb okból kötelezett a könyvvizsgáló megbízására.)

Azok a vállalkozások azonban, amelyeknek tulajdonosai saját elhatározásuk alapján bíznak meg könyvvizsgálót a beszámoló felülvizsgálatával, de egyébként ez jogszabály előírása alapján nem lenne kötelező számukra, megfelelnek a számviteli törvény idézett szakasza szerinti követelménynek: így továbbra is készíthetnek mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót.