Mégis, kinek a pénze? Tagi kölcsön a cégnél, vagyonosodási vizsgálat a tulajdonosnál…

HOGYAN LESZ TAGI KÖLCSÖNBŐL VAGYONOSODÁSI VIZSGÁLAT?

A fizikusok szerint az anyag nem vész el, csak átalakul. Bár az adózásnak vajmi kevés köze van az említett tudományhoz, de az idézett alapelv – picit átalakítva ugyan, de – itt is érvényesül. Azaz a cég problémája (a tagi kölcsönt megalapozó körülmény) nem szűnik meg a kölcsönt rögzítő könyvelési tétellel, hanem átalakul a tulajdonos gondjává, ami jelen esetben az ellene indított vagyonosodási vizsgálat.

A cég (nem mindig valós) veszteséget mutató működéséről – ideértve a tagi kölcsön helyett még szóba jöhető megoldásokat is -, az indokolt tagi kölcsön szabályos szerződéséről, nyilvántartásáról már többször volt szó a Tudáshálón. Amiért mégsem nevezném a témát „lerágott csontnak” az az, hogy a probléma örökzöld, újra és újra visszatér.

Jelen keretek közt most csak arra hívnám fel mind a könyvelők, mind az érintett cégek tulajdonosainak, ügyvezetőinek figyelmét, hogy óvakodjanak a tagi kölcsön „zsigeri” könyvelésétől. Amennyiben a költségeket nem fedezik a bevételek, és – mondjuk – a házipénztár is romokban, pontosabban mínuszban van, célszerűen az okokat kell első lépésben megkeresni. Mondjuk teljes körűen elszámolták-e a bevételeket, nem könyveltek-e költséget hibás, vagy esetleg kétszeres összegben, stb. Ha ennek alapján tényleg az a valós helyzet, hogy a tulajdonos volt kénytelen a zsebébe nyúlni a szóban forgó kiadások kifizetésekor, akkor és csak akkor könyveljük a tagi kölcsönt – annak egyéb papírmunka részéről sem elfeledkezve. Fontos, hogy a kölcsönt tényleg annak a tagnak a nevére írjuk, akihez valóban tartozik a szóban forgó zseb, továbbá az sem mellékes kérdés, hogy az érintett tud-e arról, hogy kölcsönt adott, vagy sem.

A kedves Olvasók - bízunk abban, hogy - kivételek, de vannak olyan „laza” könyvelők, akik nem kérdeznek, nem szólnak, csak könyvelik a kölcsönt. Így a „kreatív” kollégák megbízói gyakran csak mérlegkészítéskor, illetve bevallási időszakban szembesülnek azzal, hogy jelentős összegű tagi kölcsönt nyújtottak a vállalkozásnak. Szélsőséges eset, de volt rá példa, hogy a társaság működését súlyos milliókkal finanszírozó tulajdonos csak az adóhatósági vizsgálat során értesült e tényről. S ebből az ellenőrzésből lett aztán vagyonosodási vizsgálat.

Először az adóhatóság – általában – a társaság iratait kéri be vizsgálatra. Ha a könyvelésben tagi kölcsönt talál, akkor azonnal kíváncsi lesz, miből futotta erre az érintett tulajdonosnak. Megkezdődik a vagyonosodási vizsgálat annak kiderítésére, hogy a tagi kölcsönt a magánszemély adózott jövedelméből finanszírozta-e, egyáltalán – a bevallások adatai alapján – volt-e annyi legális jövedelme, hogy kölcsönt adjon a cégének.

Ha nem tudja meggyőzni a revizorokat arról, hogy adózott pénzből segítette ki likviditási gondokkal küzdő cégét, akkor terhére adóhiányt állapítanak meg, ráadásul nem csak az adott összeg adóját, de akár 200%-os adóbírságot és késedelmi pótlékot is fizetnie kell majd.

Az is előfordulhat, hogy az adóellenőrök nem csak a cégnél, hanem rögtön a tulajdonosnál is kopogtatnak. Ugyanis az adóhatóság a magánszemélyeket is célzottan

választja ki – s jelen esetben már a társasági adóbevallás részeként közölt mérlegadatokból (rövid lejáratú kötelezettségek) kiderül, hogy a cégnek tetemes tagi kölcsön tartozása van. A hatóság ellenőrzi a tagok személyi jövedelemadó bevallásait, hogy az adózott jövedelmük megfelelő fedezetet nyújt-e a kölcsönökhöz. És akkor sem biztos, hogy mind a cég, mind a tulajdonos megússza a vizsgálatot, ha már visszafizették a kölcsönt.

Lényeges, hogy a tagi kölcsön állományt 5 évre visszamenőleg vizsgálni kell!

Adójogilag 2016. december 31. napjával évül el a 2010-es év. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság az elévült időszakokra nem állapíthat meg adóhiányt, és nem bírságolhat.

A VAGYONOSODÁSI VIZSGÁLAT

A NAV előtt a vizsgálat alá vont magánszemélynek kell bizonyítania, hogy a kölcsön folyósítása adózott pénzből történt és azt is kétséget kizáróan kell igazolnia, hogy a pénz a tagi kölcsön nyújtásának napján – nem előtt fél évvel, vagy utána két nappal, hanem pontosan akkor – az adózó rendelkezésére állt.

Amennyiben ezt nem tudta bizonyítani, az adóhatóság korábban becslési eljárást alkalmazott, de idén januártól már erre vonatkozóan szűkültek a lehetőségei. Ugyanis akkor becsülheti meg az adóhatóság a magánszemélyek vagyonát, ha előtte indít egy büntetőeljárást. Így a vagyonosodási vizsgálatok és a büntetőeljárások kéz a kézben járnak majd.

Az Art. 2016. január 1-jétől hatályos 109.§. (1) bekezdése kimondja: „Ha az adóhatóság megállapítása szerint - kizárólag a Btk. XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. Fejezetében szabályozott bűncselekmény nyomozó hatóság részéről fennálló gyanúja esetén - az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.”

A törvény fentiek szerinti módosításának indoklása szerint a vagyonosodási vizsgálatban becslés alkalmazásának az adhatóság eljárásában kizárólag a vagyon elleni bűncselekmények, a pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények, a költségvetést károsító bűncselekmények, a pénzmosás és a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények gyanúja miatt indított büntetőeljárás esetén van helye.

A bűnügyi hatóság egyes pénzügyi bűncselekmények esetén eddig is kezdeményezhette – és meg is tette- az ügyben érintett magánszemélyek vagyonosodási vizsgálatát. Persze nem csupán az „aki hazudik, az lop is” ősi elve alapján, csak úgy feltételezve a dolgot, hanem a bűncselekmény jellegének köszönhetően. Például, a fiktív számlákkal, a levonható és visszaigényelhető áfával ügyeskedő társaságok tulajdonosainak, ügyvezetőinek jellemzően a magánvagyona gyarapodott, nem a cégbe forgatták vissza az összecsalt milliókat.

Az Art. idén életbe lépő szabálya annyiban változtat a fenti gyakorlaton, hogy nem csak lehetőséget ad erre, de kötelezővé is teszi, hogy, ha az adóhatóság vagyonosodási vizsgálat keretében meg akarja becsülni, hogy mennyi eltitkolt jövedelme lehetett a magánszemélynek, akkor kötelező büntetőeljárást indítania.

Azaz a vagyonosodási vizsgálat során kifejezetten jó eséllyel számíthat az alany egy büntetőeljárásra is. Szerencse a szerencsétlenségben ilyenkor az, hogy a pénzügyi bűncselekmények többségének – így például a költségvetési csalásnak (az adócsalás is e

körbe tartozik) is – a büntetése korlátlanul enyhíthető, amennyiben a kárt az államnak megtérítik.

A vállalkozók számára – hacsak nincs jogi végzettségük -, valószínűleg csupa-csupa rejtély a „pénzügyi bűncselekmény” vagy a „költségvetési csalás” kitétel. Vajon mit kell elkövetni ahhoz, hogy ilyesmivel vádolják az embert?

A PÉNZÜGYI BŰNCSELEKMÉNY – PÉLDÁK, ESETEK

Nézzünk néhány, a gyakorlatban is előforduló, céges példát mindezekre!

Például a vállalkozás tulajdonosai vagy ügyvezetője (esetleg mindezek együtt) sikkasztást követnek el, ha a cég pénzét a sajátjukként használják. Erre utaló jel például, ha a vállalkozásnál sok a banki készpénzfelvétel, de kevés ennek könyvelése, azaz hiányosan, vagy egyáltalán nem számolják el e tételeket, és mind a pénz, mind a kapcsolódó iratok köddé válnak. A bankszámla és a könyvelés adatai szerinti különbözet az elsikkasztott, eltitkolt jövedelem.

A nem a tényleges munkaidejének, bérének megfelelően, vagy egyáltalán be sem jelentett munkavállalót foglalkoztatóknak nem csak a munkaügyi ellenőrökkel gyűlik meg a bajuk, hanem a NAV-val is, ugyanis járulékcsalással fogják megvádolni őket. Ez egyebekben társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatásokkal való visszaélést jelent.

Ide értendő az is, ha a cég azért nem fizet járulékot, mert nem jelentette be a dolgozót, esetleg kevesebb járulékot fizet, mert részmunkaidőként jelentette be az egyébként nyolcórás alkalmazottat, de az is, ha bejelentik a munkavállalókat az adóhatóságnál, de nem fizetnek utánuk járulékokat. Ez utóbbi megoldást azok a társaságok választják, amelyek egy idő után csendben, mint szürke szamár a ködben, eltűnnek az élő vállalkozások köréből.

A járulékra ki nem fizetett összeget a cég tulajdonosai teszik zsebre – majd valószínűleg ügyvédre költik. Ugyanis mind büntetőügy, mind vagyonosodási vizsgálat indul ellenük.

A járulékcsalásra is érvényes, hogy korlátlanul enyhíthető a büntetés, ha az elkövető a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaéléssel okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.

Az igazán komoly csaló azonban nagyban – mondjuk többmilliárdos áfában – utazik, és költségvetési csalást, magyarul adócsalást követ el. A már említett áfa-csalókon túl, ide tartoznak az egyéb adónemekkel ügyeskedő társaságok.

Itt is elmondható, hogy korlátlanul enyhíthető annak a büntetése – a legtöbb esetben -, aki meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

Az is megjárja, aki a számviteli törvénnyel húz ujjat. Ugyanis a számvitel rendjének megsértése is bűncselekmény. Ha a vagyonosodási vizsgálatnál ilyesmit talál az adóhatóság, akkor büntetőeljárást kell indítania, azaz máris alapja van arra, hogy becsléssel állapítsa meg a vizsgált magánszemély eltitkolt vagyonát.

Megsérti a számvitel rendjét az, aki:

• az előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló-készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

• a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy
• az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja,

• büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

Vagyonosodási vizsgálat gyakran indult közérdekű bejelentés – magyarul feljelentés – alapján. Maga az intézmény továbbra is megmarad, azzal a változással, hogy idén januártól már a feljelentés mellé csatolni kell egy ún. feljelentő okiratot is. Így a hirtelen felindulásból elkövetett, sokszor puszta irigységből fakadó (és nem ritkán névtelen) bejelentéseknek ezzel (valószínűleg) vége.

Milyen adatokat kell rendszeresen megkapnia könyvelőjüktől a cégtulajdonosoknak? Hogyan igazolhatja a könyvelő, hogy figyelmeztette a vállalkozás vezetőségét, tulajdonosait a tagi kölcsönnel, és minden más, olyan eseménnyel kapcsolatban, amely alapja lehet egy vagyonosodási vizsgálatnak? Egyáltalán, mire számíthat egy társaság, annak tulajdonosa (vagy bárki más), milyen jogai, kötelességei vannak az ellenőrzöttnek, ha adóhatósági vizsgálatra kerül sor?

 

Mindezekről, és sok más, kapcsolódó és érdekes kérdésről tájékozódhat hamarosan megjelenő, több mint 100 oldalas kiadványunkból.