Légy a piszoárban – a költségek és az adó optimalizálásáról, a célkitűzés fontosságáról (1. rész)

A MŰLÉGY ÉS A KONTROLLER ESTE

Az amszterdami Schipol piszoárjai alatti csempe tisztasága vetekszik egy műtőével. Ezt a - piszoárokra általában nem jellemző - állapotot a legyeknek köszönhetik a derék hollandok. Ugyanis minden piszoár belsejében van egy légy. 

Persze nem igazi, élő légy, hanem olyan, amelyet belegravíroztak a csészébe. A légy műlégy volta azonban nem von le „használati értékéből”, sőt. Remekül lehet rá célozni!

Így azon túl, hogy az erősebb nem képviselői számára a kisdolog egyszeriben remek mókává válik, döbbenetes mértékben csökken a mellépisilés kockázata! (A „piszoárban-a-légy” kutatások szerint akár 80%-kal is...)

Ugyanis, ha egy fickó meglát egy legyet a piszoárban, akkor minden figyelmét arra irányítja, hogy sikerüljön eltalálnia, így rácéloz. Ezért aminek a csészében kell landolnia, az ott is fog. Nem mellette, alatta vagy felette. Pontosan ott. Amint látjuk, már kis dolgokban is nagyon fontos a helyes célmeghatározás!! 

S hogy mi köze mindehhez az Ön cégének és/vagy a kontrollereknek?

Nos, nem csupán az, hogy a fenti módszerrel okos hollandjaink mennyit spóroltak meg a tisztítószer és takarítási költségeken. Bár ez sem mellékes. Egy vérbeli kontroller - amilyenné Ön is válhat saját vállalkozásában, (arról, hogy hogyan, majd később lesz szó) – pontosan tudja, hogy a költségek lefaragása során sem lehet csak úgy vaktában tapogatózni. A jó hír az, hogy minden költség(fajta) befolyásolható!

KÖLTSÉGEK LEFARAGÁSA?

Nemrégiben egy vállalkozó ismerősöm azt mondta, hogy ez nem igaz, mivel vannak olyan költségek, kiadások, amelyeknek törvényi minimuma van, így például a minimálbér. Nos ez igaz is - meg nem is...

Igaz, mert valóban jogszabály határozza meg a minimálbér összegét. És nem igaz, mert a bérköltségek esetében is vannak alternatívák. Azokra gondolok persze, amelyek törvényesek...

A vállalkozások vezetői számára egyértelmű, hogy nagyon fontos a költségek lefaragása. Az azonban már korántsem ennyire egyszerű eldönteni, hogy hol és hogyan is kezdjük a „faragást”.

Első lépésben rögtön tisztázzunk egy fontos dolgot, hogy miféle szerzet is az a „kontroller”. Feltételezzem, hogy tudják miről van szó, de azért szögezzük le: a kontroller sokkal több, és fontosabb személy attól, mint hogy bemutatását csak úgy elintézzük. Ő az, aki egyfolytában elemzéseket meg kimutatásokat gyárt, és adatokért macerálja a könyvelőt meg a pénzügyest. Utálják is, de még hogy!

A kontroller valójában a cég gazdasági tanácsadója, aki jelzi a problémákat és azok – költségek alakulásával összefüggő - okát a vállalkozás vezetőinek, tulajdonosainak. Kétségtelen, hogy ehhez elemző munkát kell végeznie, kimutatásokat készítenie (mi mással tudná meggyőzni az ügyvezetőt), és az is biztos, hogy a mindezekhez fontos aktuális adatokat a könyvelőtől és a pénzügyestől kell megszereznie.

Lehet, hogy most még nem hiszi el – akkor sem, ha pontosan tudja, a költségek lefaragása jó dolog -, de a virágzó vállalkozás és az éppen a végrehajtót váró cég között sokszor csak annyi a különbség, hogy az előbbi odafigyelt a költségekre, az adóterhekre, míg a másik… Ha a kontroller ilyen „nagy úr”, miért ne lehetne ez Ön, a saját vállalkozása számára?

 

ÉRTÉKCSÖKKENÉS KISOKOS

Mielőtt elmerülnénk a kontroller szakma rejtelmeiben, ráhangolódásként nézzük meg közelebbről az értékcsökkenési leírást, pontosabban a számviteli törvény szerint megengedett elszámolási módok közötti választás következményeit, az abban rejlő lehetőségeket.

Arra az esetre, ha ez (most még) kínaiul hangzana, mondjuk azért, mert soha nem tanult számvitelt, és nem tudja, mit jelent az, hogy értékcsökkenési leírás: a tartósan használt eszközök, mint mondjuk egy gép, egy teherautó vételárát nem lehet azonnal, úgy ahogy van, elszámolni költségként. Ez több részletben történik, azokra az évekre felosztva a ráfordítást, amelyekben várhatóan a cég használja a munkájához a szóban forgó gépet.

Azt, hogy hány részletről, azaz évről van szó, és az egyes években hány forintot lehet e jogcímen elvonni az adóalapból a választott elszámolási mód határozza meg. (Lehetőség van az egy összegben történő elszámolásra is - maximum 100 ezer forintos eszközbeszerzésig -, és nem csak a gépeknek van értékcsökkenési leírása, hanem az olyan fizikailag meg nem fogható dolgoknak is, mint mondjuk egy vagyoni értékű jog - de erről később lesz szó.)

Az értékcsökkenési leírásnak, mint az adóalappal szemben is elismert költségnek az a célja, hogy megteremtse a pénzügyi fedezetet egy új eszköz vásárlására akkor, amikor a régi már oly mértékben elhasználódik, hogy tovább már nem használható a vállalkozás tevékenységéhez. A feladat tehát az, hogy a vállalkozás tevékenysége, körülményei alapján megtaláljuk az értékcsökkenés meghatározására azt a módszert, amely a lehető legpontosabban fejezi ki annak egy termékegységre jutó részét, ráadásul nem ütközik a számviteli törvény előírásaival sem.

Ez az a költségfajta tehát az, amit számviteli szempontból leginkább befolyásolhatunk, bár a társasági adótörvény meglehetősen makacs e kérdésben, de erről is lesz később szó.

Mielőtt elintéznénk a problémát azzal, mindegy milyen módszer, csak faragjon szépen az adóalapból, két dolgot kell szem előtt kell tartanunk (minimum ennyit):

• az értékcsökkenési leírás, mint a költségek általában, befolyásolják az árképzést;
• a számvitel szerinti adóalapot lehet befolyásolni a választott elszámolási móddal, de az adóalap számításakor ez az értékcsökkenési leírás adóalapot növelő tétel, és a társasági adó szabályai szerint megállapított amortizáció, mint a számviteli törvény szerint kidolgozott érték - csökkenti az adóalapot.

JÁTÉK A SZÁMOKKAL?

A játék a számokkal – pontosabban jelen esetben az amortizációval – azonban mégsem hiábavaló, hiszen a kétféle érték közötti különbség (annak negatív vagy pozitív volta) befolyásolja az adóalapot és az adózás után megmaradó eredményt, amit vagy osztalékként vesznek fel a tulajdonosok, vagy visszaforgatják a cégbe, és az sem mindegy, hogy a bank mit lát a mérlegben, ha netán hitelt szeretne felvenni a vállalkozás.

A számviteli törvény úgy rendelkezik, hogy az immateriális javaknak és a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartamuk végén várható maradványértékkel csökkentett beszerzési, illetve előállítási értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben a vállalkozás azokat előreláthatóan használni fogja. (Azaz a tárgyi eszköz üzembe helyezése napjától, az állományból való kivezetése napjáig kell elszámolni az értékcsökkenési leírást.)

A maradványérték az az érték, amennyiért eladható az adott eszköz, ha fizikai, technológiai elhasználódása már oly mértékű, hogy a tulajdonos cég tevékenységéhez már nem használható tovább. Ez az érték az „ócskavasérték”, ami lehet akár nulla is, ha valószínűsíthető, hogy darabjaira szedve, alkatrészként sem adható el. Az az időtartam pedig, amely alatt a gép dolgozni fog a termelésben, az a hasznos élettartama. (Például, ha a cég várhatóan öt évig használja a gépet, úgy évenként a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték 20 százaléka a számviteli amortizáció.) Mindkét kérdésben a vállalkozás tulajdonosainak, ügyvezetőjének kell döntenie, és nem a cég könyvelőjének!

A számviteli törvény az alábbi lehetőségeket kínálja az értékcsökkenési leírás számítására:

• degresszív: kezdetben nagyobb, majd kisebb összeget írunk le,
• progresszív: időben előrehaladva egyre nagyobb összeget írunk le évente,
• lineáris: minden évben azonos értékű értékcsökkenést számolunk el,
• teljesítményarányos: az értékcsökkenés összege függ a tárgyi eszköz összteljesítményétől, évenkénti elhasználódásától.

 

HOGYAN TERVEZZÜK AZ AMORTIZÁCIÓS KÖLTSÉGEKET?

Nézzük meg, hogy mikor milyen leírási módot célszerű választani! Ehhez segítségül szolgálnak a marketingből ismert, a termékek életciklusát elemző modellkategóriák:

• Degresszív elszámolás: akkor indokolt, ha az eszköz értéke a használat elején többet, majd egyre kevesebbet veszít értékéből, vagy a karbantartási költségek nőnek. Amennyiben a cég olyan terméket gyárt, amely közelít a hanyatló ciklusához (azaz „döglött kutya”), vagy valamilyen okból a termelési műszakok számának csökkentését tervezik, célszerű ezt a módszert választani.
• Progresszív elszámolás: célszerű választás a hitelből finanszírozott eszközök esetében, a futamidő elején nagyobb, végén kisebb kamatterhek miatt, a ráfordítások egyenletesebbé tétele miatt, vagy a növekedési ciklusukban lévő termékek („sztárok”) gyártása esetében.
• Lineáris elszámolás: az érettség, vagy más néven telítettség szakaszában lévő termékek („fejőstehenek”) gyártása esetén, ahol a termékek iránti kereslet és ennek megfelelően a gyártás volumene egyenletes, vagy csak kismértékben változik.
• Teljesítményarányos elszámolás: ha a vállalkozás olyan terméket gyárt, amelynek piacra dobását tervezi („kérdőjelek”), ahol eleinte elhanyagolható bevétellel, de azok gyors növekedésével számolnak, vagy a termelési műszakok számának növelését tervezik.

A „kérdőjelek” esetében felmerülhet még a progresszív elszámolás lehetősége is. Szerintem a bevezetésre váró, bizonytalan piaci megítélésű termékek esetében azonban reálisabban tükrözi a költségek felmerülésének nagyságrendjét az amortizáció teljesítményarányos elszámolása.

A fentieket természetesen szolgáltatásokhoz kapcsolódó eszközök esetében is lehet alkalmazni, hiszen a piaci kereslet szempontjából is beszélhetünk olyan szolgáltatásokról, amelyek egyre kevésbé népszerűek, vagy olyanokról, amelyek éppenséggel egyre divatosabbá válnak.

Nézzünk az értékcsökkenési leírásban rejlő lehetőségekre egy példát!

A Gyárt és Elad Kft 2014-ben bevezetett speciális terméke nagyon keresett volt a 2014-2015-ös években, ezért két műszakban folyt a termelés, s az ehhez használt, 2014-ben a vállalkozás céljaira tervezett és legyártatott gépek hasznos élettartamát is ennek megfelelően állapította meg. A cég tulajdonosai azonban most, 2016-ban úgy látják, hogy a piaci kereslet lanyhult, belátható időn belül számottevően csökkenni fog, egy műszakban is elegendő árut lesznek képesek előállítani. Ha ezt a helyzetet nem kezelik valamilyen módon az értékcsökkenési leírás elszámolásában is, számvitelileg veszteségre (osztalékra viszont nem) számíthatnak.

Mi a teendő?

Tegyük fel, hogy két műszak esetén a szóban forgó gépek várható, hasznos élettartama öt év, míg a futamidő közepén, az aktiválását követő harmadik évben (2016-ban) bekövetkezett változás - két műszak helyett egy műszak – miatt az eszköz leterhelése csökken, tovább „bírja”, így az öt évből hét év lesz. A negyedik-hetedik évben az amortizációs kulcs a korábbi felére csökken.

Mivel speciális gépekről van szó, használati ideje végén már nem értékesíthető más vállalkozás számára, tulajdonképpen „ócskavas” lesz, így maradványértékét nulla forintban határozta meg a társaság. A gépsor nettó bekerülési értéke 30 millió forint volt.

Bruttó érték alapján számított lineáris kulcs (L) megváltoztatása

1-3 év (két műszak): lineáris bruttó érték alapján L = (1/5)*100% = 20%

4-7 év (egy műszak): az amortizációs kulcs a felére változik L = 20%*0,5 = 10%

(A táblázat ezer forintban rögzíti az adatokat.)

 

A vállalkozás körülményeinek megfelelően módosított leírásnak köszönhetően a bevételek a gyengébb időszakokban is fedezetet adnak a költségekre.

ADÓALAP-CSÖKKENTÉS

A pozitív adózási eredményt elérő vállalkozások számára az értékcsökkenési leírás elszámolása lehetőség, az adóalap, és így az adóteher csökkentésére.

Ennek során kihasználható – ahogyan erről már fentebb volt szó - az, hogy bár a társasági adótörvény és a számviteli törvény szerinti értékcsökkenés eltér egymástól, de az adótörvény egyes esetekben elfogadja a számviteli értékcsökkenés alkalmazását, anélkül, hogy a maradványértéket érvényesíteni kelljen. Azaz az eszköz tényleges avulása szerint elszámolhatjuk a számviteli értékcsökkenést, míg az adóalap csökkenthető a megengedett kulccsal – amely bizonyos esetekben azonos a számviteli értékcsökkenéssel. S a fentieket a vállalkozások előnyükre fordíthatják!

Ehhez arra van szükség, hogy a társaságnak érdemes párhuzamosan kétféle értékcsökkenési nyilvántartást vezetni: egyet a számviteli törvény szempontjai alapján, egy másikat pedig az adótörvény rendelkezéseinek megfelelően. Ezekben, a párhuzamos nyilvántartásokban eltér az elszámolható értékcsökkenés - például azért is, mivel az adótörvény nem írja elő maradványérték figyelembevételét.

A társaságok kedvence ebből a szempontból a számítástechnikai eszköz, mivel itt gyorsított elszámolás (abszolút értékben, vagy az első évben arányosítás nélkül 50 százalék leírása) alkalmazható. Így nincs akadálya annak, hogy egy decemberben vásárolt, korábban még használatba nem vett (új) számítógép értékének felét már abban az évben leírhassák - feltéve, hogy számviteli politikájuk is ezzel összhangban rendelkezik -, úgy, hogy azt a társasági adótörvény is elfogadja

 

MI ÉS MÁSOK

Saját vállalkozásunk mellett a potenciális üzletfeleink mérlegbeszámolóit vizsgálva is célszerű az értékcsökkenési leírás évenkénti alakulását elemeznünk és a bérköltségeket sem árt megnéznünk.

Gyakorlati szempontból vizsgálva egy vállalkozás mérlegbeszámolójának adatait, az átlagosnál magasabb bérköltségek esetén feltételezhetjük, hogy bevételei olyan termékek és szolgáltatások értékesítéséből származnak, amelyek magasabb hozzáadott értéket tartalmaznak: ezek magasabb szakképzettséget – és ennek megfelelően magasabb bérköltséget – igényelnek. Ugyanakkor az értékcsökkenés átlagosnál gyorsabb növekedése azt jelzi, hogy a magasabb leírási kulccsal elszámolható és a gyorsabban leírható modern gépek aránya a vállalkozás eszközállományában az átlagosnál magasabb. Az e körbe tartozó vállalkozások jellemzően sikeresek, más fontos mutatók gondos elemzését követően érdemes velük üzletet kötnünk!

Persze az amortizációs politikának az adott cég szempontjából legelőnyösebb kialakítása még nem klasszikus kontroller feladat, hiszen már kiadott pénzt – a gép, berendezés beszerzésének költségét – „darabolja” fel, osztja szét az egyes évek között.

A vérbeli kontroller olyan, mint a jó háziorvos: nem a már meglévő bajt gyógyítja, hanem azon dolgozik, hogy a probléma – a betegség – fel se merüljön. Legközelebb megbeszéljük, hogyan csökkenthetőek az anyag- és árubeszerzés költségei!