Miért szeretjük a könyvvizsgálókat?

A 2025. évet érintően számottevően kevesebb céghez kell majd kötelezően „meghívni” a könyvvizsgálót, de ott is érdemes ezt fontolóra venni, ahol a tervezett változásoknak köszönhetően ez már csak tulajdonosi döntés kérdése.

A 2024 őszi adócsomag társadalmi egyeztetése a napokban zárult le, még sok minden változhat a tervezetben, de valószínű, hogy a könyvvizsgálati kötelezettségben markáns változás elé nézünk. Várhatóan jelentősen megemelkedik a könyvvizsgálati kötelezettséghez kapcsolódó árbevételi határ, a 2025. évről készült beszámolókra vonatkozóan 600 millió forint lesz. A jelenleg hatályos szabályok szerint 300 millió forint árbevétel a vízválasztó a könyvvizsgálati kötelezettség megítélésekor.

Egyebekben a tervezet nem csak a könyvvizsgálati határt emelné meg, hanem az egyszerűsített éves beszámoló készítési lehetőségének és a konszolidált beszámoló készítési kötelezettségének a határát is jelentősen növelné. Egyszerűsített éves beszámoló mérlegfőösszeg értékét 1.200 millió forinttól 2.000 millió forintra, míg az árbevételi határt 2.400 millió forintról 4.000 millió forintra. A létszám változatlanul 50 fő maradna.

A konszolidált beszámoló készítési kötelezettség értékhatárainál a mérlegfőösszeget 6.000 millió forintról 10.000 millió forintra, míg az árbevételt 12.000 millió forintról 20.000 millió forintra tervezik emelni. A foglalkoztatotti létszám itt sem változna, maradna 250 fő a továbbiakban is.

A duplájára emelt értékhatár miatt, sok cég esik majd ki a könyvvizsgálatra kötelezettek köréből.

Ennek sok cégtulajdonos örülni fog, de könyvelőik sem bánkódnak majd, hogy ügyfelükre már nem vonatkozik ez a kötelezettség. A könyvvizsgálat egyrészt költséget és időráfordítást jelent a vállalkozásoknak, másrészt a társaságok tulajdonosaiban felmerül, miért is fizetik a könyvelőjüket, ha körmére kell nézni, hiszen a könyvvizsgáló a számviteli elszámolások szabályos voltát, teljes körűségét hivatott ellenőrizni. Hasonló gondolatmenetet követ sok könyvelő is, akik úgy érzik, szaktudásukat kérdőjelezi meg a könyvvizsgálat puszta ténye is.

Ugyanakkor, a könyvvizsgálatnak vannak olyan előnyei is, amelyek miatt érdemes átgondolni a most kieső társaságok vezetőinek, hogy a továbbiakban is igénybe veszik a könyvvizsgálatot.

A már viszonylag hosszabb ideje fiatalok biztosan emlékeznek még Kellér Dezsőre – a korai Kádár-korszak népszerű, mai szóval stand-up komikusára –, aki magyarok millióit nevettette meg ezzel a néhány mondattal:

– Az öregségnek is van ám számos szépséges oldala – hallom ismerősömtől.

Mire én: Egyet mondjon!

Gondolom, sok vállalkozónak hasonló gondolatai támadnak a könyvvizsgálat előnyös voltáról. Kellér Dezsővel e keretek között nem szállnék vitába, de a könyvvizsgálat mellett azért igyekszem néhány érvet felsorakoztatni.

A könyvvizsgálat nemcsak egy formális eljárás, amelynek célja a számviteli törvények betartásának ellenőrzése, hanem egy olyan szakmai szolgáltatás is, amely segíthet a társaságoknak és tulajdonosaiknak a cégük pénzügyi helyzetének javításában, a vállalkozói tevékenység kockázatainak csökkentésében, és a társaság hitelképességének növelésében.

A könyvvizsgálat folyamatában a könyvvizsgáló nemcsak a számviteli adatokat ellenőrzi, hanem tanácsokat is adhat a vállalkozás vezetésének, abban és az által, hogy

·        a pénzügyi beszámolók átláthatósága, megbízhatósága, és összehasonlíthatósága növelik a vállalkozás hitelességét a külső érdekeltek, így a befektetők, a hitelezők, a beszállítók, és az ügyfelek szemében;

·        a hatékony belsőellenőrzési rendszer megelőzheti a csalásokat, a hibákat, és a veszteségeket, valamint növelheti a vállalkozás erőforrásai felhasználásának hatékonyságát;

·        a jogszabályi és szakmai követelményeknek megfelelő számviteli politika és az abból következő eljárások hozzájárulnak ahhoz, hogy a cég minimalizálja az adóhatósági szankciók, a jogi viták kockázatát;

·        a szakszerű és alapos pénzügyi tervezés és elemzés segítheti a vállalkozót a jövőbeli lehetőségek és kihívások felismerésében, valamint a stratégiai döntések megalapozásában;

·        egy tapasztalt könyvvizsgáló segítségével a cég döntéshozói megtalálhatják az adózás terén alkalmazható azon kedvezményeket és megtakarítási lehetőségeket, amelyek feltételinek a társaság megfelel, és jövőbeni üzleti terveiket is szolgálja.

A megfontolt cégtulajdonosok tehát a könyvvizsgálatban nemcsak a kötelezettséget láthatják, hanem felfedezhetik az ebben rejlő lehetőségeket is.

Ha könyvvizsgálatról beszélünk, adódik a kérdés, hogyan találhatunk rá a „könyvvizsgálók királyára”, a cégünknek leginkább megfelelő szakemberre?

Fontos szempont, hogy a társaság tulajdonosai, vezetői megbízhatónak ítéljék a könyvvizsgálót, mivel az betekinthet a könyvelésbe, a beszállítói és vevői szerződésekbe, munkaszerződésekbe, megismerheti az üzleti titkokat, az árképzési politikát, a beérkező panaszokat, jóformán minden információhoz hozzáfér, ami a vállalkozó számára fontos – adott esetben üzleti titok is – lehet.

Fontos ellenőrizni, hogy a felkérni kívánt könyvvizsgáló rendelkezik-e azokkal a képesítésekkel és kompetenciákkal, amelyek a társaság iparágában működő vállalkozások beszámolóinak hitelesítéséhez szükségesek. Ez főleg olyan speciális ágazatokban lehet lényeges, ahol a könyvvezetési és beszámolási szabályok köre nem korlátozódik a számviteli törvényre, hanem további, külön kormányrendeletekben rögzített szabályok is érvényesülnek.

Utána kell járni annak is, hogy a kiválasztott könyvvizsgáló kellő tapasztalattal rendelkezik-e abban az ágazatban, üzletágban, amelyben az adott társaság tevékenykedik. Könnyen belátható, hogy az a könyvvizsgáló, aki már rendelkezik előzetes ismeretekkel annak az iparágnak a működéséről, amelyben a vizsgált cég dolgozik, inkább szolgálhat hasznos és érdemi tanácsokkal a vállalkozás számviteli rendjét, működésének gazdasági kereteit érintően, mint az, aki csak most ismerkedik az adott területtel.

A könyvvizsgáló által alkalmazott technológia korszerűsége is lényeges szempont: a modern informatikai megoldások, a könyvvizsgáló által alkalmazott adatelemzési technikák hozzájárulnak az ügyfél számára valódi értéket teremtő elemzésekhez és tanácsokhoz.

Érdemes kérdezni a könyvvizsgálót az általa bevezetett minőségbiztosítási eljárásokról is: ezek alkalmassá teszik őt arra, hogy a lehető legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtsa a megbízója számára. Ilyen eljárások lehetnek a könyvvizsgáló kollégák által elvégzett kereszt-ellenőrzések, a törvény által kötelezőeken túl is rendszeres továbbképzések, és a megbízásban közreműködő egyéb szakértők – például: jogász, adószakértő – kiválasztásának szempontjai is.

Érthető, ha a vállalkozás tulajdonosai igyekeznek a működés költségeiből lefaragni, de a könyvvizsgálatot érintően nem árt az óvatosság. Azokkal a szakemberekkel, akik feltűnően alacsony könyvvizsgálati díjak mellett látnák el a feladatot, azt kockáztatja a társaság, hogy a beszámoló ellenőrzése, illetve az egyéb könyvvizsgálati szolgáltatások színvonala hagy maga után kívánnivalót, a kifizetett összegért cserébe nem az elvárt szolgáltatást, hanem későbbi jogi problémákat és ezek velejáróit kapja.

Ha már rátalált a társaság a maga emberére, a könyvvizsgáló pedig megkezdi a munkát a cégnél, lehetséges, hogy további, adott esetben a korábbi tapasztalatokhoz mérten, meglepő költségekkel találja magát szemben a vállalkozó.

Így járt az a társaság is, amely a könyvvizsgáló céggel kötött megállapodása értelmében köteles a könyvvizsgálati díjon felül megfizetni a kapcsolódó járulékos költségeket is, úgymint szállás, utazás, étkezés.

A számlán ezeket „Járulékos költségek” megnevezéssel, a főtevékenység áfa-kulcsával számlázza a könyvvizsgáló. A társaság korábbi könyvelője nyugdíjba ment, utódja átnézte a cég számvitelt érintő iratait, és kérte az ügyvezetőt, szerezze be e költségek részletezését – korábban ezt a könyvvizsgáló nem mellékelte a számlához –, valamint a könyvvizsgáló társaság nyilatkozatát arról, hogy a kiküldetést teljesítő munkavállalója étkeztetéséről munkaadóként gondoskodott, e költségek megbízóra történő átterheléséről van szó.

Szerinte ennek hiányában egy esetleges ellenőrzés során az adóhatóság az étkezésre jutó részt természetbeni juttatásnak minősítheti, és adóhiányt állapíthat meg.

A társaság ügyvezetője nem ért ezzel egyet, hivatkozva arra, hogy jelen esetben az étkezés elvesztette önálló tevékenység jellegét, hiszen a vállalkozás nem étkezést rendelt meg és biztosított a magánszemély számára.

A szerződés tartalma a könyvvizsgálatról szólt, a járulékos költségeket is könyvvizsgálati díjként kezelte a társaság, és így is könyvelték. Szerinte a szerződésben minden, az ügy szempontjából releváns információ szerepel.

A társaság sem munkáltatóként, sem kifizetőként nem áll kapcsolatban az étkezési szolgáltatást igénybe vevő magánszeméllyel.

A bemutatott esetben adóköteles természetbeni juttatásról van szó, vagy „csak” könyvvizsgálati díjról?

 Az ügyvezetőnek igaza van abban, hogy az ügylet megítéléséhez legelőször is azt kell tisztázni, hogy mely szereplő kinek milyen szolgáltatást nyújtott. A könyvelő „dokumentum-éhsége” is indokolt, az adóellenőrzésekhez kapcsolódó gyakorlati tapasztalatok alapján.

A példaként hozott esetben a társaság könyvvizsgálati szolgáltatást rendelt meg, a partner cég pedig könyvvizsgálati szolgáltatást nyújtott. Az ellenérték része volt a könyvvizsgálati díjon felül a könyvvizsgáló cég munkavállalójának a tevékenység ellátásával felmerülő költségeinek megtérítése is.

Az ügylet megítéléséhez a szerződés és a ténylegesen teljesített szolgáltatások pontos ismeretére lenne szükség – a példánkban részletezett esetben erre nincs mód –, de a rendelkezésünkre álló adatok alapján feltételezhető, hogy a könyvvizsgáló számára ténylegesen a munkáltatója biztosította az étkezést, aminek költségeit később – a megállapodásuk értelmében – áthárította a társaságra.

Ettől a cég nem vált a szolgáltatás nyújtójává, hiszen nem a magánszeméllyel állt jogviszonyban, és nem neki nyújtott étkeztetést, hanem a könyvvizsgáló céggel, és felé sem étkeztetést biztosítottak, hanem az általa végzett szolgáltatás ellenértékének részét képező költségtérítést fizettek.

A munkavállaló részére nyújtott étkeztetés – így a társaság általi adófizetési kötelezettség – akkor merülhetne fel, ha a könyvvizsgáló céggel kötött megállapodás nem költségtérítésről, hanem arról szólna, hogy a vállalkozás köteles a könyvvizsgáló társaság munkavállalója étkeztetését biztosítani.