Ki vagyok én? Természetes személy és egyéni vállalkozás viszonya

Sokan biztosra vennék, hogy az egyéni vállalkozókról szóló törvény egyértelműen meghatározza az egyéni vállalkozó fogalmát és az egyéni vállalkozónak minősülők körét. Miként az is logikus lenne, hogy amikor egy másik jogszabály rendelkezik az egyéni vállalkozókról, akkor mindig ebből a fogalomból indul ki, mindig erre a törvényre utal vissza. Ez azonban nem mindig van így.

KI MINŐSÜL EGYÉNI VÁLLALKOZÓNAK?

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény ugyanis nem ad konkrét meghatározást az egyéni vállalkozóról, és azok köréről. Általánosságban fogalmazza meg, hogy „Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretében üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet.” (2009. évi CXV. tv 2.§ (1)) (Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése, szüneteltetése és megszüntetése bejelentéshez és az egyéni vállalkozói nyilvántartásban való megjelenéshez kötött.)

A törvény azt is meghatározza, hogy kikre nem kell alkalmazni rendelkezéseit:

·         a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági őstermelői tevékenységre,

·         a szolgáltató állatorvosi tevékenységre,

·         az ügyvédi tevékenységre,

·         az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenységre,

·         a közjegyzői tevékenységre és

·         az önálló bírósági végrehajtói tevékenységre.

Kérdés, hogy a felsorolt tevékenységet végzők akkor nem tekintendők egyéni vállalkozónak? Vagy azok, de mivel a tevékenységükre vonatkozóan külön törvény rendelkezik, ezért az eljárási szabályok náluk mások?

A statisztikai számjel elemeiről és nómenklatúráiról szóló 21/2012 (IV.16.) KIM rendelet tisztábbá teszi a helyzetet. Az alapján a fent felsoroltak – az őstermelők kivételével -  egyéb önálló vállalkozónak minősülnek. A rendeletben ugyanis a gazdálkodási forma osztályozásának (statisztikai számjel 13-15. karaktere) magyarázata a következőket tartalmazza:

23 Önálló vállalkozó

231 Egyéni vállalkozó

232 Egyéb önálló vállalkozó

233 Adószámmal rendelkező magánszemély

Így egyéb önálló vállalkozó például az egyéni vállalkozói nyilvántartásban nem szereplő közjegyző, önálló bírósági végrehajtó, egyéni szabadalmi ügyvivő, egyéni ügyvéd, magán-állatorvos.

EGYÉNI VÁLLALKOZÓ, KICSIT MÁSKÉPP

Egy másik törvény, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§.ának 17. pontja szerint egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki

a) az ingatlan-bérbeadási, és a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében;

b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);

c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);

d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;

e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);

f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében.

Ez hasonlít ugyan az egyéni vállalkozóról szóló törvényhez, de bizonyos fajta adózási módok választása esetén mégis különbséget tesz az egyéni vállalkozók között. Ezt a fogalmat az egyéni vállalkozó jövedelemadózása szempontjából használjuk, de sok más törvény is utal rá.

És tovább folytathatnánk a sort, mert több törvényünk is más-más jogszabályra hivatkozik az egyéni vállalkozó fogalmára vonatkozóan. (Például, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény szerint az szja-törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő adózók választhatják a kisadózó vállalkozások tételes adóját. De érdemes megnézni a járulék törvény vagy az Art. adószámos magánszemélyekre vonatkozó meghatározását is.)

SZEMÉLYES VS VÁLLALKOZÓI VAGYON

Az egyéni vállalkozás esetében a „gazdálkodó szervezet” valójában maga az egyéni vállalkozóként működő természetes személy, s mint ilyennek, a vállalkozási vagyona egybeesik az egyéni vállalkozó, mint természetes személy vagyonával, tehát nem különül el a magánvagyonától. Ezt támasztja alá egy, az egyéni vállalkozóról szóló miniszteri indoklás vagy például a Kúria döntése ebben a körben, de az állami adóhatóság is hasonló álláspontot képviselt adózói kérdésre adott válaszában. Így megállapítható, hogy mind a jogalkotás, mind a hatósági és a bírósági joggyakorlat egységes véleményen van a tekintetben, hogy az egyéni vállalkozó, a természetes személy, illetőleg ezek vagyona nem választhatóak el egymástól, melynek következtében a természetes személy akár magánszemélyként, akár vállalkozói minőségében vállal valamely kötelezettséget, azért teljes – mind vállalkozói, mind magán – vagyonával helytállni tartozik. Azaz például, ha valamilyen tartozása miatt végrehajtásra kerül a sor, a teljes magán és vállalkozói vagyonával is felel érte a természetes személy. Ezt már sok egyéni vállalkozó meg tapasztalhatta.

Miközben vagyon szempontjából nem, adózási szempontból (természetesen) külön kell választanunk, hogy mikor egyéni vállalkozó és mikor magánszemély az illető. Szerencsére utóbbit már egyre több egyéni vállalkozó fogadja el és egyre kevesebb olyan tisztító- és tisztálkodó szer, karácsonyi ajándék, szórakoztató-technológia eszköz, stb. számlával találkozhatnak a könyvelők, amit a természetes személy nem a magánszükségleteihez, hanem a vállalkozói tevékenységéhez kapcsolódóan felmerülő költségként próbál nevesíteni. (Bár erről a könyvelők többet tudnának mesélni.)

Ádám József