Kacagó számvitel - Éppen most élt túl egy katasztrófát? Akkor se mulassza el az adófizetési határidőt! - Ami még a NAV-nak is sok(k) lenne…

ELJÖN A VILÁGVÉGE? LEHET – DE ADÓZÁS UTÁNA IS LESZ!

Ha eddig azt hitte, a NAV szívtelen hivatalnokok gyülekezete, akkor itt az ideje, hogy más országok adóhatóságait is megismerje! Nézzük például az USA adóhivatalát! Nekik még a világvége utánra is van az adóbeszedés hatékonyságát célzó tervük (tényleg!), immár majd harminc éve! Mentségükre szóljon, hogy „parancsot” teljesítettek ezzel.

1987-ben a vészhelyzetek menedzselésére alakult amerikai kormányügynökség ugyanis utasította az adóhivatalt (IRS), dolgozzák ki annak vészforgatókönyvét, hogy globális katasztrófák, háborúk esetén hogyan lehet rendezetten és fennakadás nélkül beszedni az adókat. Az IRS elbíbelődött a dologgal két évig – jó munkához még a tengeren túl is idő kell -, majd 1989-ben elkészült – igaz csak belső használatra- a „MŰ”. Miközben mi itt Kelet-Európában a szocializmus leépítésével voltunk elfoglalva és vágyón tekingettünk a (legalábbis azt hittük, hogy) gazdag és művelt Nyugat felé, az amerikai adóhatóság a túléléséért küzdött – igaz még csak elméletben.

A minden bizonnyal Steven Spielberg legjobb pillanataira hajazó vészforgatókönyv 30 napig még némi szervezetlenség felett is hajlandó szemet hunyni: addig az adóhatóság alkalmazottainak is legfontosabb feladata a túlélés, és az alapvető ellátórendszerek – mint a víz-, áram- és élelmiszer-ellátás - helyreállításában való segédkezés. Az alig egy hónapos határidő lejártával azonban már egy atomháború, vagy egy globális UFO invázió sem adhat okot a lazaságra, az adóhatóságnak újra kell szerveznie önmagát – legalábbis a szóban forgó kézikönyv szerint. Ezt dicséretesen demokratikus módon kell megtennie: nem számít a katasztrófa előtt betöltött poszt, mindenki olyan feladatkörbe kerül majd, amiben a legjobb, ezzel is biztosítva a szervezet lehető leghatékonyabb működését.

Mielőtt elérzékenyülnénk, gondolva, hogy lám-lám, a nagy amerikai álom mégsem álom, itt bárkiből bármi lehet, még egy világégés után is, a kézikönyv azonnal kijózanít minket. A korábbi hierarchia sutba dobásának prózai – azt is mondhatnám, morbid – oka van. A kézikönyv megálmodói is számítanak arra, az esetleges atomtámogatást még az adóellenőrök sem élnék túl – legalábbis nem teljes létszámban.

Ez a lényeges körülmény lehet az oka annak is, hogy a szabályzat az adótartozások behajtásának felfüggesztését javasolja, mondván, vészhelyzetben inkább az aktuális adók beszedésére kell koncentrálniuk a túlélő adóellenőröknek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az adótartozásokat elfelejtik. Ahhoz több kell, mint egy „csip-csup” atombomba. :)

Ha valaki azt gondolná, mégiscsak a zseniális filmpápa keze van a dologban, azt a tekintélyes The New York Times cikke bizonyára meggyőzi a szóban forgó finánc-túlélőkönyv létezéséről. Annál is inkább hihetünk ebben, mert úgy tűnik, nem csupán az IRS, de a rendőrség is, már most komoly edzéseket tart kérlelhetetlenségből.

A SZABÁLY AZ SZABÁLY 

A hírek szerint a texasi rendőrség két – apák napi meglepetésre gyűjtő – kislány limonádés standját záratta be, mert a gyerekek nem szerezték be a szükséges engedélyeket.

A nyolc-, illetve hétéves kislányok az út szélén felállított pultjuknál adagonként 50 centért árulták a saját kezűleg készített limonádéjukat. 105 dollárt szerettek volna kiárulni a tikkasztó melegben meglehetősen népszerű frissítőből. Ennyi pénzre lett volna ugyanis szükségük, hogy az édesapjuk számára kiválasztott ajándékot megvásárolhassák.

A rend éber őreit – arról nem szól a fáma, ők maguk édesapák-e vagy sem - ez nem hatotta meg. A szabály az szabály – a más esetekben egyébként oly „laza” Texasban is -, így a megszeppent kislányok anyukájának rögvest fel kellett keresnie a városházát, a szükséges engedély kiváltása miatt. Kiderült, ez 150 dollárba kerül, de kellenek itt még más papírok és hivatalos pecsétek (mondjuk a megyei egészségügyi hivataltól) is, ami további kiadást jelentett volna az üdítőital-bizniszbe - a jelek szerint már az első lépéseknél - belebukó család számára.

Mit volt mit tenni, a két vállalkozópalánta inkább bezárta a standot, és a jólelkű – és az eseten bizonyára jócskán felháborodott- helyiek adományaiban reménykedtek. Nem tudni, sikerült-e összegyűjteniük az édesapjuk apák napi meglepetéséhez szükséges pénzt (bár ha valami, a rendőrség eljárása tuti, hogy meglepte a szóban forgó apukát), és – ezek után - abba sem merünk belegondolni, hogy vajon mit szólt az „amerikai NAV” az adományokhoz…

Sinka Júlia