Júliustól több adó terheli a megtakarításokat

A megtakarításokból eredő kamatjövedelem után az eddigi adónak közel a kétszeresét kell majd megfizetni: ezentúl nemcsak személyi jövedelemadó terheli, hanem szociális hozzájárulás is.


2023. július 1-jén lép hatályba a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 205/2023. (V. 31.) Korm. rendelet, amely az Szja tv. 65. § (1) bekezdése szerinti kamatjövedelem – az ingatlanalap befektetési jegyéből származó kamatjövedelem kivételével – utáni szociális hozzájárulási adó fizetését írja elő.
(A jogszabályt a Magyar Közlöny 2023.május 31-i, 79. számában hirdette ki a jogalkotó.)

A hivatkozott kormányrendelettel tehát a kormány – az eddig is érvényes, 15 százalékos (kamatadó) személyi jövedelemadó mellé – bevezeti a 13 százalékos szociális hozzájárulást (szocho) is, a megtakarítási formák egy részére. Ezt a július 1-je után keletkező kamatokra és az újonnan vásárolt értékpapírok árfolyamnyeresége után kell megfizetni. Az ingatlanalapok befektetési jegyeire, a részvényekre és az állampapírokra nem vonatkozik az „új szocho”, de a bankbetétekre, egyéb nyilvános befektetési jegyekre és kötvényekre viszont igen.

Ez azt jelenti, hogy 13 százalékos mértékű szociális hozzájárulást kell fizetni:

• bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), fizetési számla követelés-egyenlege esetében a magánszemély és a pénzforgalmi szolgáltató között fennálló szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat összegéből a szokásos piaci értéket meg nem haladó részre, mint kamatjövedelemre a 2023. július 1-jét követő időszakra járó kamatra, lekötött betét esetében a 2023. június 30. napja után lekötött betét kamatára;
• a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, a tőkepiacról szóló törvényben ilyenként meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír utáni hozam (kamatjövedelem) esetén a 2023. július 1-jétől megszerzett értékpapír kamatára, hozamára;
• ha az előző két pont szerint megállapított kamatjövedelem olyan vagyoni érték (például a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, az értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, adó alapja a vagyoni érték szokásos piaci értékének (a nyereményalapnak) 1,18-szorosa: a magánszemélyt teljes egészében 2023. július 1-jét követő időszak kamatjövedelmeként megillető vagyoni értékre;
• a biztosítói teljesítésből – kivéve, ha a biztosító teljesítése az Szja tv. 1. számú melléklet 6. pont 6.6. alpontja szerint adómentes vagy az Szja tv. más rendelkezése alapján minősül adóköteles jövedelemnek – a befizetett díjat (ideértve a nyugdíjbiztosítási nyilatkozat alapján a nyugdíjbiztosítási szerződésen jóváírt összeget is) meghaladó összegre a 2023. július 1-től kötött biztosítási szerződés biztosítói teljesítésére (nem minősül befizetett díjnak a kockázati biztosítás díja); hatálybalépésétől;
• az Szja tv. 65.§ (1) bekezdése e) pontjában felsorolt jogszabályok alapján létrejött szövetkezetek tagja által a szövetkezetének 2023. július 1-től nyújtott tagi kölcsön kamatának azon részére, amely a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot legfeljebb 5 százalékponttal haladja meg (az e kamatmértéket meghaladóan juttatott, kamatként megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelme);
• a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagját (kedvezményezettjét, örökösét) a tag munkaviszonyának a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtti megszűnése miatt megillető összegből a tag által befizetett hozzájárulás-kiegészítés összegét meghaladó rész esetében a teljesített feltételes jogszerzési időtartamnak 2023. július 1-jét követő időszakkal arányos részére.

Fentiekből az is következik majd, hogy a megtakarításos élet- és nyugdíjbiztosításokat július 1-től kicsit nehezebb lesz „szeretni”, hiszen a 15 százalékos személyi jövedelemadón (kamatadó) felül, 13 százalékos szociális hozzájárulás (szocho) is terheli majd ezeket.

A megtakarításos életbiztosítási szerződésre befizetett díjaknak ugyanis van egy úgynevezett befektetési része is, amelynek hozama az Szja tv. fogalmai szerint kamatjövedelem. Erre eddig 15 százalékos személyi jövedelemadót kellett fizetni, de csak akkor, ha a biztosító kifizette a befektetett összeget lejáratkor vagy a szerződés idő előtti megszűnése (visszavásárlás) esetén.

A 2023. július 1-től azonban a személyi jövedelemadón túl, már 13 százalék szochót is fizetni kell azokban az esetekben, amikor az szja-fizetési kötelezettség is fennáll.
Ennek lényege az, hogy a 15 százaléknyi közteherből immár 28 százalék lett, vagyis majdnem kétszerese az eddiginek! Vannak azonban kivételek:

• az egyszeri díjas szerződések (a futamidő alatt csak a szerződéskötéskor van díjfizetési kötelezettség, és a biztosító kifizetése a szerződés létrejöttét követő 5. év elteltével vagy azt követően következik be) esetében nincs szja- és szocho-fizetési kötelezettség, tehát a megtakarítás adómentes;
• ha a fentiek szerinti szerződés kapcsán a biztosító kifizetésére a 3. és az 5. év között kerül sor, akkor a közterhek „feleződnek”, azaz az szja 7,5 százalék, a szocho pedig 6,5 százalék, így összesen 14 százalék adóteherrel kell számolni.

Abban az esetben viszont, ha az előbb említetett szerződés alapján a kifizetés a 3. évet megelőzően történik, akkor a kamatjövedelemre a teljes adóterhet, vagyis összesen 28 százalékot kell fizetni (szja 15 százalék, szocho 13 százalék).

A júliustól életbe lépő rendelkezés a rendszeres díjas szerződéseket – a biztosítás díját havonta, negyedévente, félévente vagy évente fizeti a magánszemély – is annak függvényében érinti, hogy az Szja tv. mely esetben és milyen mértékben tekinti adókötelesnek ezek hozamát. Vagyis:ha a biztosító kifizetése 10. év után történik, akkor a jövedelem adómentes és így szochót sem kell fizetni;
• akkor viszont, ha a kifizetésre a 6. és a 10. év között kerül sor, a kamatjövedelmet 14 százalék adó (7,5 százalék szja + 6,5 százalék szocho) terheli;
• amennyiben a szerződés első 6 évben történik a kifizetés, akkor az adóteher már a teljes 28 százalék, azaz 15 százalék szja-t és 13 százalék szochót kell fizetni.

Ha a helyzet eddig nem tűnt volna bonyolultnak, akkor tehetünk még egy lapáttal a szabályozásra: az eseti díjfizetések közterheit külön kell vizsgálni.
A biztosítási piacon jelenleg elérhető megtakarításos életbiztosítások mindegyikéhez kapcsolódik eseti (más néven: rendkívüli) díjfizetési lehetőség. Ezt eddig azért kedvelték a biztosítottak, mert így kedvük szerint bármikor növelhették a megtakarításaikat.
Az eseti díjakra az előzőekben részletezett adózási szabályok az egyes díjak befizetésének időpontjától érvényesek. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden egyes rendkívüli díj befizetésénél a biztosítónak külön-külön figyelnie kell az eltelt évek számát.

A nyugdíjbiztosítások sem maradnak ki a „buliból”, igaz esetükben csak a „renitens” szerződőknek kell adót fizetniük. A nyugdíjbiztosítások ugyanis olyan megtakarításos életbiztosítások, melyek a szerződéskötéskor érvényes nyugdíjkorhatár elérésekor, azaz a jelenlegi szabályok szerint a 65. életév betöltésekor járnak le. E konstrukciók minimális időtartama jellemzően 10 év: ha ezt kivárja a biztosított, akkor adófizetés nem merül fel.
Viszont, ha a szerződést a lejárat előtt szünteti meg az érintett, akkor már számolnia kell az adókötelezettséggel is! A nyugdíjbiztosítások kamatjövedelmét az előzőekben, a megtakarításos életbiztosításokat érintően bemutatott adók terhelik.

Ráadásul, ilyen esetben a jelenleg (július 1-jét megelőzően) hatályos szabályozás szerint is, a díjbefizetések után igénybe vett kedvezményt (20 százalékos adó-visszatérítés) is vissza kell fizetni, méghozzá 20 százalékos kamattal növelt összegben.

A biztosítói kifizetések utáni közterheket a türelmes ügyfelek kikerülhetik: ha 10 éves, vagy annál hosszabb tartamú megtakarításos élet- vagy nyugdíjbiztosítási szerződést köt a magánszemély, és azt a futamidő végéig (vagy legalább 10 évig) fenntartja, akkor az ebből eredő kifizetést sem személyi jövedelemadó, sem szocho nem terheli.

Az előzőekben részletezett változásokat úgy is összegezhetnénk, hogy ezek miatt a 100 forint hozamból eddig megmaradt 85 helyett, júliustól már csak 72 forintra lehet számítani, és mindezt ezt megspékelve az éves inflációval. Az a helyzet tehát, hogy ugyanazon nettó hozam eléréséhez mintegy 18 százalékkal magasabb bruttó hozam elérésére van szükség. Így biztos, hogy a megtakarítók mosolya nem igazán lesz őszinte a Magyar Közlöny említett számának lapozgatása és némi számolgatás után.

Az adóbevételek kiegészítésén, növelésén túl – ennek ténylegesen a büdzsében landoló összegét persze az elérhető hozamok alakulása határozza meg –, vélhetően a jogalkotói szándék a bemutatott intézkedésekkel elsősorban az, hogy a lakosságot az adómentes állampapírok vásárlására buzdítsa (ezzel egyben az államadósság szerkezetén is javítva). Így szinte borítékolható, hogy az állampapírok is új, az eddigieknél vonzóbb konstrukciókkal bővülnek majd.