Forintból euró, euróból forint – devizás ügyletek a tulajdonosokkal

Bár a mérlegbeszámoló még éppen csak megpihent a Céginformációs Szolgálatnál, újabb kihívás elé néznek a könyvelők: a társaságok külföldi tulajdonosai euróban szeretnék megkapni az osztalékot, vagy éppen e devizában adnak kölcsönt a veszteséggel küzdő cégüknek.

A kft. 2021. évi beszámolót elfogadó taggyűlésén 145 000 eFt osztalékról határozott a két tulajdonos, melyet két részletben szeretnének megkapni: az első részletet 2022 júliusában, fejenként 120 000 euró összegben. Az átutalásra a kft. devizaszámlájáról kerül sor, az érintettek devizaszámlájára. Milyen árfolyamon kell a számfejtést elkészíteni és a levont adót számolni?

Amikor a taggyűlés döntést hozott a kifizetendő osztalékról, akkor annak összegét forintban határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a társaság tulajdonosainak a bevétele nem külföldi pénznemben (euróban) keletkezett, hanem forintban.

A forintban megszerzett osztalék bruttó összegét az Szja-tv. 66. §-a alapján 15 százlék személyi jövedelemadó és a Szocho-tv. 1. §-a (5) bekezdésének c) pontja alapján 13 százalék szociális hozzájárulási adó (ez utóbbi az adófizetési felső határig) terheli.

A megszerzett osztalék adókkal csökkentett összege, az osztalék nettó összege az, amit a tulajdonosok részére forintban ki lehet fizetni. Viszont a két tulajdonos 120 000 euró átutalását kérik a társaságtól, a devizaszámlájukra.

Noha ennek jogilag nincs akadálya, az átutalás azonban – külön törvényi előírás hiányában – csak olyan formában történhet meg, mintha a nettó osztalék forintban meghatározott összegéért vagy annak egy részéért a tulajdonosok eurót vásárolnának a cégtől.

Az euró eladási/vételi ára meghatározása során – a visszaélések elkerülése érdekében – célszerű a számlavezető bank euróeladási árfolyamának a használata (nettó osztalék osztva az euró árfolyamával). Mivel a példaként hozott esetben a vállalkozás devizaszámlájáról történik majd az euró átutalása, valószínű, hogy az euró bekerülési árfolyama eltér a számlavezető bank euróeladási árfolyamától. A két árfolyam különbözetét a cégnél árfolyam-különbözetként kell a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként, illetve egyéb ráfordításaként elszámolni.

Nézzük, mi történik fordított esetben, vagyis akkor, ha nem a tulajdonosok kapnak devizát a cégtől, hanem ők utalnak annak számlájára!

Egy belföldi Kft 30 százalékos részesedéssel rendelkezik egy ugyancsak belföldi társaságban, amely jelentős veszteséggel zárta 2021. évi működését. A cég tulajdonosai – köztük az említett Kft és egy osztrák társaság – megállapodtak abban, hogy a veszteség fedezetére, illetve az általuk tulajdonlott vállalkozás külföldi ügyleteinek finanszírozására tagi kölcsönt nyújtanak, amelyet euróban folyósítanak majd. A kölcsönt, amelynek futamideje 2024-ben zárul, 2022 júniusában átutalták.

A futamidő alatt hogyan kell a Kft-nek szerepeltetnie a kölcsönadott pénzt a könyveiben, figyelemmel az év végi devizás átértékelésekre és a járó, de nem esedékes kamatok elszámolására?

A kérdés eldöntéséhez az Szt. 60. §-ának (1) és (2) bekezdéséből kell kiindulnunk. Eszerint a devizában fennálló tagi hitel (kölcsön) folyósításakor a devizás tagi hitelt is, mint külföldi pénzértékre szóló követelést, a folyósítás napjára vonatkozó – a társaság által választott – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell könyvelni.

Ez attól függetlenül így van, hogy a devizaszámlán milyen árfolyamon szerepel, illetve, ha vásárolták a devizát, a valutát, annak mennyi volt a nyilvántartásba vételi árfolyama.

Ha van a bekerülési devizaárfolyam és a folyósításkor érvényes árfolyam között eltérés, az ebből adódó különbözetet árfolyamkülönbözetként kell a folyósításkor elszámolni.

A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést (ideértve természetesen a devizában fennálló tagi hitelt is) az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó, a társaság által választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. Az így megállapított forintérték és a nyilvántartás szerinti forintérték különbözetét árfolyamkülönbözetként kell elszámolni.

Fentiek szerint kell eljárniuk 2022-ben és 2023-ban is a mérlegfordulónapon. A járó és nem esedékes, százalékosan megállapított kamatot, ha forintban fizetik, akkor a mérlegfordulónapi – a társaság által választott – devizaárfolyammal forintra átszámított devizakövetelés alapján kell meghatározni, és elő írni az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben a pénzügyi műveletek bevételei között kamatbevételként.

A járó és nem esedékes kamat devizában is előírható a taggal szemben, ha azt a devizában fennálló tartozása arányában kell majd megfizetnie. Ez esetben a devizában kiszámított követelést a mérlegfordulónapi, a társaság által választott devizaárfolyamon forintra átszámított összegben kell a pénzügyi műveletek bevételei között kamatbevételként előírni az időbeli elhatárolásokkal szemben.

Retro romantika és gazfickópörkölt

Véget ért a tanév, sokan választják a nyaralás kevésbé komfortos, de annál inkább élménydús módját, a sátorozást. Előkerül a hátizsák, a túrabakancs és velük együtt a bogrács is.
Nem tudom, a mai gyerekek olvasnak-e még indiános könyveket, vagy olyasféle kalandregényeket, mint a „Kincses sziget” – tartok tőle, hogy nem –, de talán az alábbi, hamisítatlan vadnyugati (és nem mellesleg akár bográcsban is főzhető) fogás számukra is érdekes lehet. Azt, hogy az alábbi recept inkább elrettenti, vagy – ha némi célszerű átalakítással is, de – kipróbálására ösztönzi a kedves olvasót, az ízlés kérdése. Én mindenesetre most közkinccsé teszem a „Mit ettek a Vadnyugat hősei?” című füzetkében (Borsányi László és Lorencz József, Ezerjó-Budapest, 1988.) leírtakat.
A gazfickópörkölt (nem kell megijedni, a névadók nem az étel alapanyagát adják, annyira azért még a Vadnyugat sem volt vad) érdekessége, hogy bár jellegzetes „cowboy-ételként” tartják számon, mégis ahány szakács, annyiféleképpen készítette el.

»A receptjét egy L. T. Mansfield nevű szakács így mondta el:
„Igazán egyszerű: mindent beleteszek a kondérba, ami zöld, ami csípős, ami kalapáccsal és foggal szétaprítható, azután az állat összes részéből adok hozzá, kivéve a bőrét, a patáját és a szarvát.”
Ennél pontosabb leírást nem is igen lehet találni, ám ügyes szakács, ha nem is igazit, de hasonlót tud főzni.
A gazfickópörkölt annyiban tér el a mi pörköltünktől, hogy csak borjúból készülhet, ráadásul nemcsak a húsából, hanem miközben puhul a saját levében a zsiradékra tett hús a fedő alatt, folyamatosan hozzá kell adni a borjúbelsőségeket is: a szívet, a májat, a vesét, legvégül a velőt. Ha a pörkölt lefövi a levét, meleg vízzel föl kell engedni, de csak annyira, hogy a lé ellepje a belevalókat.
Sóval, borssal, ritkán hagymával ízesítették, s órákig főzték, hogy minden kellően megpuhuljon, s hogy az ízek összeérjenek.
Bár fejenként és naponta 1-1,5 kg húst számítottak egy-egy legényre, csak hússal aligha lakhattak volna jól. Előfordult, hogy körítésnek riszt vagy krumplit ettek, de a különböző tésztafélék tették teljessé a főétkezéseket.«

Persze a vadnyugati fiúk ettek édességeket is (például lekvárospitét), sütöttek (nyugati) esküvői tortát, de ettek texasi lepényt is bablevessel. Ezekről azonban legközelebb lesz szó.