Ezekre figyeljen oda a könyveléskor, ha nem akar hibás mérleget, adóbevallást beadni! (1. rész)

VEGYÜK GÓRCSŐ ALÁ A FŐKÖNYVET!

A mérleg összeállítása előtt nézzük át a főkönyvet, hogy megfelelő helyre könyveltük-e az egyéb ráfordítások és egyéb bevételek körébe tartozó tételeket. Ennek az előző évben kiemelt jelentőséget az ad, hogy a rendkívüli ráfordítások, rendkívüli bevételek kategóriája 2016-tól megszűnt. Az eddig e jogcímeken könyvelt gazdasági események azonban velünk maradtak, csak egy részük az egyéb, míg más részük a pénzügyi műveletek ráfordításai, bevételei közé kerültek át.

Ugyancsak figyeljünk a munkavállalókra áthárított büntetések, bírságok, az ingatlan-bérbeadás kapcsán továbbszámlázott építmény- és telekadó, valamint a számviteli önellenőrzés (esetleg adóellenőrzés) során feltárt, előző évi hibák helyes könyvviteli elszámolására!

Könyvvizsgálók tapasztalatai szerint a fenti tételekkel kapcsolatban az alábbi „baklövések” fordulnak elő gyakran.

 

ÁTHÁRÍTOTT ADÓK ÉS BÍRSÁGOK SZÁMLÁZÁSA, „KEVERÉS-KAVARÁS” AZ ADÓALAPPAL

Az áthárított jogkövetkezmények, adók esetében a vállalkozás a kötelezettség áthárításával nem nyújt szolgáltatást. Ezért akár a társaság dolgozójától, akár másik cégtől várjuk e tételek megfizetését, áfás számla kiállításának nincs helye.

Ez fordítva is igaz: ha például egy lízingcég a vállalkozásunkra hárítja át a bérelt gépkocsival kapcsolatos bírság - mondjuk gyorshajtásért – megtérítését, és a kérdéses összeget kiszámlázza nekünk, akkor azt nekünk sem szabad befogadnunk. (És főként nem vonhatjuk le a bírság „áfáját” az aktuális bevallásunkban.)

Fontos, hogy az áthárított bírságok, adók, más jogkövetkezmények esetében így közvetített szolgáltatásról sincs szó, tekintve, hogy vétkes magatartás miatti büntetésről és annak megtérítéséről beszélünk. Ez nem „csak” számviteli szempontból lényeges, de az iparűzési adó alapjának számítása kapcsán – nem vonható le ebből – sem mindegy.

Gyakori, hogy a bírságok, más jogkövetkezmények – és ezek áthárítása – esetében nem számolják el a társasági adóról szóló törvényben előírt, az adóalapot módosító tételeket.

A Tao.-tv. 8. §. (1) bekezdése e) pontja értelmében a jogerős határozatban megállapított bírság, továbbá az adózás rendjéről, továbbá a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti jogkövetkezményekből adódó kötelezettség ráfordításként elszámolt összege – kivéve, ha önellenőrzéshez kapcsolódik – adóalap növelő tétel.

Ugyanakkor az adótörvény az adóalapot csökkentő jogcímek közt is említi a bírságot, valamint az Art. és a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti jogkövetkezmények azon összegeit, amelyeket a társaság az adóévben bevételként könyvelt el, a Tao-tv. 7.§. (1) bekezdése r) pontja alapján.

Kérdés, hogy ennek megfelelően az adóalapot a bevételként bármilyen okból megjelenő bírság, más jogkövetkezmények összeg csökkenti, vagy kapcsolódik-e ehhez további feltétel.

A hivatkozott jogszabályi helyen ezt olvashatjuk: „a bírságnak, továbbá az adózás rendjéről és a társadalombiztosításról szóló törvényekben előírt jogkövetkezménynek az elengedése, a visszatérítése miatt az adóévben bevételként elszámolt, az adóévben vagy az előző adóévekben az adózás előtti eredményt növelő tételként figyelembe vett összeg csökkenti az adóalapot.”

Azaz a jogalkotó itt nem említi az adóalapot csökkentő lehetőségként azt az esetet, ha az említett jogkövetkezményeket vagy azok egy részét más fizeti meg a cégünk helyett (átvállalja, áthárítjuk, üzleti partnerrel megosztjuk a „költségeket”, stb.), és így ezeket az összegeket egyéb bevételként elszámoljuk. Az adóalapból akkor vonható le a visszatérült bírság, jogkövetkezmény, ha azt annak kiszabására jogosult elengedi, vagy visszatéríti. Például az adóhatóság a cég kérelmére, méltányosságból elengedi a mulasztási bírságot, vagy a társaság fellebbezését megalapozottnak ítélve visszautalja azt.

Más a helyzet, ha a bírságot nem a társaság jogellenes magatartása miatt rótták ki, hanem a munkavállalója vétsége – például gyorshajtás a cégautóval- vagy valamely mulasztása miatt. Ekkor nem kifogásolható az az eljárás, ha a cég rendezi a kötelezettséget, kifizeti a bírságot, de rögtön elő is írja az érintett dolgozóval szembeni követelésként. Ezt a munkavállaló befizeti a házipénztárba, vagy jóváhagyásával a béréből levonják. Ebben az esetben nem merül fel a társasági adóalap növelése, mivel ez a tétel nem is jelenik meg az eredményszámlákon a vállalkozás könyvelésében.

Ezzel szemben, ha a társaság nevére szól a közigazgatási határozat, akkor a bírságot ki kell mutatni egyéb ráfordításként, és ha áthárítására kerül sor, az egyéb bevételként a megfelelő összeget.

Fentiek – de különösen az ott ki nem emelt kártérítések - kapcsán felhívnám a figyelmet az Szt. 77.§. (2) bekezdésében, illetve a 81.§. (2) bekezdésében előírtakra is. Ennek megfelelően a kártérítést a pénzügyi rendezéskor kell elszámolni egyéb bevételként, viszont az óvatosság elve alapján a fizetendő kártérítés esetében mérlegkészítésig csak ismertté vált, de még meg nem fizetett tételeket is könyvelni kell.

 

ELŐZŐ ÉVEKET ÉRINTŐ RÁFORDÍTÁSOK VAGY BEVÉTELEK 

E körben gyakori elszámolási hiba az, hogy a becslés alapján elhatárolt összeg eltér a később számlával igazolttól, és az eltérés könyvelése hibás. Jellemzően az előző évben szerződés és az ezen alapuló számítások (becslések) szerint elhatárolt, de végül késve, alacsonyabb összegben beérkezett, igénybevett szolgáltatás számla és az elhatárolás különbözetét egyéb bevétel sorra könyvelik.

Az is előfordul, hogy az előző évben nem könyvelt, és el sem határolt, késve beérkezett szolgáltatási számlát, melynek összege nem volt jelentős, az egyéb ráfordítások körében számolták el. Ezekben az esetekben is az Szt. 77. és 81.§-ai az irányadóak!

Az Sz. 77.§-a sorolja fel az egyéb bevételként elszámolható gazdasági eseményeket. Az alacsonyabb összegben beérkezett számla miatt – az elhatárolt összeghez képest - „olcsóbb” szolgáltatás látszólagos „árengedménye” nem tartozik e körbe. A helyes megoldás az, hogy az eredeti igénybevett szolgáltatás főkönyvi számlára könyvelünk, akkor is, ha emiatt negatívba megy az adott főkönyvi számla, vagy akár az egész eredmény-kimutatás sor összege. Viszont ilyenkor a kiegészítő mellékletben meg kell magyaráznunk, mi is történt, miért ilyen „furcsa” a főkönyvi számla egyenlege.

Az egyéb ráfordítások körébe tartozó tételeket az Szt. 81. §. mutatja be, összhangban az egyéb ráfordítások tartalmával. Önmagában az, hogy egy szolgáltatás bekerülési értéke nem tekinthető jelentősnek, nem jelenti azt, hogy nyugodtan lekönyvelhetjük – akár az indokolt elhatárolást is mellőzve – az egyéb ráfordítások közt.

A könyvviteli hibákat akkor is javítani kell, ha összegüket tekintve nem jelentősek! A jelentős vagy nem jelentős hiba kérdésének a könyvelés javítása módja – a hiba kihatásainak mérlegben, eredmény-kimutatásban történő megjelenítése, az adóalappal való kapcsolata – szempontjából van szerepe.

Ugyanis a tárgyévben feltárt nem jelentős összegű hiba a korábbi évek adóalapjának, adójának önellenőrzése helyett a tárgyévi adóalap megállapításakor vehető figyelembe, feltéve, hogy a nem jelentős összegű hibával érintett adóév adóalapja meghaladja a nem jelentős összegű hiba összegét, vagy az nem volt negatív, vagy ha az nem jelentene adótöbbletet az eredeti időszakra vonatkozóan.

A „nem jelentős hiba” értékhatára - a számviteli törvényben meghatározottak alapján -  legfeljebb a mérlegfőösszeg 2 százaléka, illetve 1 millió forint, ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem éri el az 1 millió forintot.

A számviteli törvény még a gyakorlott könyvelők számára is tartogat kellemetlen meglepetéseket, amelyek a könyvelésben hibát okoznak, és ez „átgyűrűzik” a társasági adóbevallásba. Gondoljunk csak a felújítás és a karbantartás megkülönböztetésének feladatára!

Ráadásul – sajnos - a társasági adóbevallást még akkor is el lehet rontani, ha a könyvelésben még a számviteltanárunk sem találna hibát! (Pedig ő tényleg keresné, akárcsak a NAV…) Hogyan? A leggyakoribb bevallás-bakikról a folytatásban lesz szó.

Az írás itt folytatódik >>