Év végéig erről is dönteni kell – „házi feladatok” cégtulajdonosoknak (1.)

A számviteli zárás a könyvelők felségterülete, de az év végéhez közeledve a vállalkozások tulajdonosainak is meg kell hozniuk néhány, e körbe tartozó döntést. Az alábbiakban ezek közül szemezgetünk.


Bérelt cégautó áfája

Az őszi adócsomag a személygépkocsik bérleti díjának áfájával kapcsolatban is tartalmaz módosító javaslatot.
Azok, akik már legalább 6-7 éve vezetik a vállalkozásukat – és emellett a cégautót -, azok biztosan emlékeznek a 2012. év egyik adószenzációjára: az Áfa törvényben megszűnt a személygépkocsi bérletére vagy lízingjére vonatkozó tételes áfa levonási tilalom.
A vállalkozók lázasan böngészték a lízingszerződéseket, az „apró betűs” részekkel egyetemben – ez egyébként is hasznos -, hogy kiderítsék, zárt-, vagy nyílt végű lízingnek köszönhetik-e a céges verdát.
Ez ugyanis vízválasztó volt az áfa levonhatóságában, és ha némi adminisztrációt is bevállaltak a nyílt végű lízing mellé, akkor zöld utat kapott az áfa levonása. Jellemzően havi szinten sem filléres tételekről volt szó, így megérte bíbelődni az útnyilvántartással.
A jelenleg hatályos szabályok szerint ugyanis, ha egy vállalkozás személygépkocsit bérel, akkor a bérleti díjhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adót az adóköteles tevékenysége arányában helyezheti levonásba. Az adólevonási jog érvényesítéséhez szükséges az is, hogy a vállalkozás a bérelt személygépkocsi használatához kapcsolódóan olyan nyilvántartást vezessen, melyből elkülöníthető az adólevonásra nem jogosító tevékenység (magáncélú használat) aránya.
Jövőre újra terítékre kerül, a van útnyilvántartás kontra nincs útnyilvántartás kérdése.
Ugyanis az említett törvényjavaslat szerint, 2019. évtől a személygépkocsik bérleti díjához kapcsolódóan a cég döntésétől függően 50 százalékos levonási hányad alkalmazását vezeti be.

Ehhez nincs szükség útnyilvántartás vezetésére, anélkül is levonható a bérleti díjhoz kapcsolódó áfa 50 százaléka.
Ugyanakkor e diktált levonási hányad mellett változatlanul alkalmazható a „régi szabály” is, azaz útnyilvántartás vezetése mellett, az adóköteles tevékenyre jogosító használat arányában a személygépkocsi bérleti díjának áfája továbbra is levonásba helyezhető lesz.

Ha korábban sem lépte túl a céges használat aránya az 50 százalékot – ez nem valószínű, de nem is kizárt-, akkor az új szabállyal csak nyerhet a társaság.
Egyébként pedig érdemes már most fontolóra venniük az érintett társaságoknak, hogy megéri-e számukra a továbbiakban is az útnyilvántartás vezetésével járó adminisztrációs teher vállalása, vagy az áfa felének elvesztését éppen eléggé kompenzálja az említett feladat költségeinek „kiiktatása”.

Erre nézve – természetesen – a könyvelő adhat javaslatot, tanácsot, de a döntést a tulajdonosoknak, a társaság vezetőségének kell meghoznia.

Osztalék Karácsonyra?

A várható adózás előtti eredményt november végén, december elején a könyvelők amúgy is kénytelenek górcső alá venni, figyelemmel a társasági adó-feltöltési kötelezettségre.

Bár ez távolról sem olyan egyszerű feladat, mint a számvitelből felmentett cégtulajdonosok gondolnák, de azért már meglehetősen megbízható becslés adható arra, hogy a 2018. év zárásával milyen nagyságrendű adózott eredménnyel számolhat a társaság.

Idén a befizetendő adó összegének tudomásulvétele és kigazdálkodása mellett, a tulajdonosok jól teszik, ha elvégeznek egy szorgalmi feladatot is.

Ellenőrizzék, gondolják át, hogy korábbi évekről – mondjuk 2016-ról vagy 2017-ről – tartoznak-e jóváhagyott osztalékkal önmaguknak, illetve tulajdonostársaiknak.

Ha az adófeltöltésre befizetni muszáj összegek (például az iparűzési adóra, a környezetvédelmi termékdíjra is érvényes e kötelezettség), az egyébként is esedékes kötelezettségek mellett mód van a „régi” osztalék kifizetésére, akkor ezt tegyék meg 2018. december 31-ig.

A 2018. július 20-án hatályba lépett törvénymódosítás ugyanis – és e téren újabb változást nem hozott a fentebb már említett törvényjavaslat sem - az osztalék adójának közterheibe is alaposan beletenyerelt.

A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentésére hivatkozással a jogalkotó megszüntette az Egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényt, és helyébe a Szociális hozzájárulásról szóló törvény lépett. Ez azon túlmenően, hogy jövőre nem két törvény, hanem csak egy kezeli a jövedelmek után – személyi jövedelemadó mellett - megfizetendő adókat, az osztalék kifizetése szempontjából adóemelést is jelent.

Ráadásul a 2018. évi eredményből fizetendő osztalék esetében nem is lehet megoldani „okosban”, hiszen ennek kifizetése mindenképpen 2019. évre esik.
Az osztalék kifizetését pedig mindig egy, a taggyűlés által elfogadott beszámolónak kell megelőznie. Ezt az év fordulónapját követően – azaz 2018. december 31-e után – lehet összeállítani. Ez amúgy sem kétperces munka, de a 2019-ben ismertté vált, de 2018. évre vonatkozó gazdasági eseményeket is figyelembe kell venni a beszámolóban (számviteli politikai döntés függvénye, hogy e tételeket a mérlegkészítés időtartamán belül, meddig „fogadja” a társaság), és utána lehet szó az elfogadásáról és a döntésről, fizet-e a cég osztalékot, ha igen, mennyit, vagy inkább a társaság későbbi fejlesztésére fordítják az adózott eredményt.
Ebből következően az osztalék kifizetése is átcsúszik a 2019. évre.
Ebben az évben pedig az osztalék kifizetésével kapcsolatban már megszokott 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást felváltja a szociális hozzájárulási adó, ami 19,5 százalékos mértékű.
E változás 1 millió forintra vetítve 55 ezer forint közteher-többletet jelent, bár a szociális hozzájárulási adónál is érvényesül majd egy, az egészségügyi hozzájárulásnál ismert értékhatár, amely eléréséig meg kell fizetni a közterhet.
Az adóterhek százalékos mértékét tekintve az alábbi a helyzet:

Fontos hangsúlyoznom – ahogyan erről fentebb már esett szó -, hogy az osztalékfizetéséről szóló döntést az üzleti év zárása előtt nem lehet meghozni, csak az adott évre vonatkozó beszámoló elfogadását követően.
Kiskaput az sem adhat, ha december 31-ig osztalékelőleget fizetnek ki. Ebből személyi jövedelemadót ugyan le kell vonnia a kifizetőnek, de az osztalékelőleg még nem végleges bevétele az érintett magánszemélynek.
Ezért az egészségügyi hozzájárulást nem kell/nem lehet megfizetni utána, csak akkor, amikor már az elfogadott beszámoló és ennek alapján a taggyűlés döntése szerint véglegessé válik.

Ez eddig „egy kutya” volt, de jövőre már 5,5 %- pontos közteher-többletet jelent (a táblázat szerinti értékhatárig).

Ugyanakkor azoknál a cégeknél, amelyeknél még tartoznak a korábban megszavazott osztalékkal a tulajdonosaiknak, érdemes mérlegelniük ennek 2018. évi kifizetését, illetve azt, hogy vállalják-e a későbbi években való kifizetést, immár megemelkedett adóteherrel.
Előfordulhat, hogy a tulajdonosok fejében megfordul, hogy az osztalékot tagi hitelből – esetleg más forrásból származó hitelből – fizetik ki.

Ez sem az ördögtől való megoldás, de a tagi kölcsön fentiektől függetlenül is ingoványos terület: a szerződést és az összeget rendelkezésre bocsátó személyét – adott pillanatban legális forrásból rendelkezzék a szükséges pénzzel – alaposan meg kell fontolni, míg a más hitelforrások kamatterheit, mint veszteséget is indokolt összevetni a közterhek emelkedésének „kicselezésével” elérhető nyereséggel.

Cikkem folytatásában adok néhány újabb tippet a megfontolt cégtulajdonosoknak.