Dr. Számvitel: az egészségügyi alapellátást folytató vállalkozások speciális elszámolásai (Egészségbiztosítási Alapok)

AMI BETEGKÉNT NEM LÁTSZIK

A járulékfizetők (biztosítottak) azért vehetik térítésmentesen igénybe az egészségbiztosítási törvényben szabályozott egészségügyi ellátásokat (szolgáltatásokat), mert az OEP finanszírozza ezeket az ún. Egészségbiztosítási Alapból. Természetesen csak akkor, ha a szolgáltató - az orvos, egyéni-vagy társas vállalkozó-, rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító engedéllyel, és erre szerződést köt az OEP-pel.

Az orvosok által havi rendszerességgel, a finanszírozónak megküldött B300 tételes betegforgalmi jelentések alapján az OEP visszaigazolást küld (Elszámolás a társadalombiztosítási támogatás kiutalásáról) az orvosnak járó összegről, és át is utalja azt.

Ehhez kapcsolódóan az orvosnak – akár egyéni vállalkozóként, akár társas vállalkozás keretében végzi tevékenységét - speciális könyvviteli feladata is van. Ugyanis jogszabály írja elő az ún. E. Alapból finanszírozott ellátások más tevékenységektől való elkülönítését – ideértve a finanszírozásként érkező összeget is, amelyeket más pénzeszközöktől elkülönítve kell a vállalkozásnak kezelnie. Ez az elkülönítési kötelezettség mind a bevételi, mind a kiadási oldalon – azaz a szóban forgó bevételből teljesített kifizetésekre vonatkozóan is fennáll. A finanszírozás keretében folyósított összeg csak a céljának megfelelően, azaz a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra használható fel.

MEGOLDÁSOK

E nyilvántartási kötelezettség teljesítésére minden olyan megoldás elfogadható, amelyből nyomon követhető, hogy az E. Alapból és más forrásból származó bevételek mely kiadások fedezetéül szolgáltak. E feladat tehát mind bevételi, mind kiadási oldalon teljesíthető:

• főkönyvi könyvelésen belül elkülönített főkönyvi számlák, illetve alszámlák alkalmazásával,
• analitikus nyilvántartás vezetésével,
• elkülönített bankszámla és házipénztár vezetésével.

Ez utóbbi két megoldás az egyéni vállalkozó – és pénzforgalmi szemléletben könyvelő – orvosok számára is megfelelő. Mivel a könyvviteli elszámolásokat e körben is számítógéppel végzik, a megfelelő gyűjtőkódok bővítésével – a főkönyvi számlákhoz hasonló „alszámlák” nyitásával – eleget tehetnek az OEP jogszabályi elvárásainak.

Vásárolhatóak kifejezetten egészségügyi vállalkozások számára készített szoftverek is.

Fontos, hogy ha az orvos, illetve a vállalkozása a kata vagy a kiva hatálya alá tartozik, az elszámolási kötelezettség akkor is vonatkozik rá.

A fenti „trükkökkel” azonban még nem pipálhatjuk ki a nyilvántartást teljesen, mert annak meg kell felelnie az esetleges ellenőrzés elvárásainak is.

PÉNZFORGALMI SZEMLÉLET

Az OEP az általa folyósított összeg felhasználását rendszeresen ellenőrzi, méghozzá pénzforgalmi szemléletben. Ez azt jelenti, hogy akkor távozik az OEP revizora elégedetten a rendelőből, ha a szóban forgó nyilvántartások is pénzforgalmi szemléletűek – ami jelent némi problémát a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozásoknál.

Az OEP által folyósított pénz cél szerinti felhasználását bizonyító nyilvántartásnak egyrészt eleget kell tennie a fentieknek, másrészt a vállalkozás általános pénzügyi-számviteli szabályzataival, nyilvántartásaival is összhangban kell állnia. 

Így - például-, ha az OEP által elvárt analitikát kézzel vezeti, vagy mondjuk Excel táblázatban a vállalkozás, akkor annak adatait, mellékletként a kapcsolódó könyvviteli elszámolások (főkönyvi kivonat, karton, stb.) támasztják alá. Továbbá a számviteli politikában is ki kell térni az alkalmazott megoldásra: hogyan biztosítják a bevételek és kiadások szükséges elkülönítését, a pénzügyileg teljesített tételek szűrését, ellenőrzését, az „E. Alap analitika” mely főkönyvi számlákról, nyilvántartásokból kapja az adatokat, stb..

Térjünk vissza a pénzforgalmi szemlélet kérdésére, ugyanis az egészségbiztosító az ellenőrzései során a vállalkozási formától függetlenül ezt tekinti „tárgyalási alapnak”, azaz a vizsgált időszak pénzügyileg teljesült bevételeit és kiadásait veszik górcső alá. A vonatkozó nyilvántartásba tehát azokat a könyvelési adatokat kell valamilyen módon kiemelni, amelyek az E. Alapból pénzügyileg teljesült bevételeket és azokból pénzügyileg ténylegesen teljesített kiadásokat rögzítik.

Azokat a költségeket, amelyek nem járnak/vagy még nem jártak pénzmozgással – így az értékcsökkenés, vagy a még ki nem fizetett számlák – nem lehet figyelembe venni.

A tárgyi eszközök beszerzésére fordított kiadások – a számviteli és adózás előírásoktól függetlenül – akkor jelennek meg az OEP-pel szembeni elszámolásban, amikor azt kifizették.

Nézzünk erre egy példát!

PÉLDÁK

A társaság vásárolt egy gépkocsit 4 millió forintért.  Tegyük fel, hogy ezt teljes egészében azonnal ki is fizette. Ekkor ez a tétel az elszámolásban, a kifizetés időszakában 4 millió forint összegben szerepel, függetlenül attól, hogy adójogilag és számvitelileg több év alatt – értékcsökkenési leírással -  számolja majd el költségként. Ha a kocsit lízingelik derék doktoraink, úgy a fizetett lízingdíjak kerülnek kiadásként az elszámolásba.

Az ellenőrzés során ezt összevetik a könyveléssel, azaz a pénzár – és banknaplót (egyszeres könyvvitel esetében magát a könyvelés alapnyilvántartását, a pénztárkönyvet, a naplófőkönyvet) is megnézik.

Nézzünk példát arra is, hogyan kell festenie egy egyéni vállalkozó orvos éves nyilvántartásának és elszámolásának! (Egyébként ezt a formát egy társas vállalkozás is használni tudja.)

Alanyunk, dr. Gyógyító Győző egyéni vállalkozó háziorvos, szerződésben áll az OEP-pel, de nem csak az egészségbiztosítónak dolgozik, az E. Alapból nem finanszírozott szolgáltatásokat is nyújt.

A fenti táblázatban kiadásként az alábbi jogcímeken szerepelnek tételek:

• befektetett eszközök (ingatlan felújítás, gépek, berendezések beszerzése, stb.), megbontva az ún. kis értékű eszközökre és a jelentősebb értéket képviselőkre,
• anyagköltség (gyógyszer, szakmai anyagok, stb.),
• igénybe vett szolgáltatások (bérleti díj, oktatás, továbbképzés, stb.),
• egyéb szolgáltatások költségei (pl. vagyonbiztosítás, szakmai felelősségbiztosítás),
• személyi jellegű kifizetések (asszisztens, takarító nettó bére, járulékok, stb.),
• vállalkozói nettó kivét,
• adók, járulékok,
• közvetített szolgáltatások,
• reprezentáció,
• hiteltörlesztés.

A költségekkel kapcsolatban fontos, hogy a praxis jog megvásárlására fordított kiadást nem lehet az E. Alap kiadásaként figyelembe venni, annak ellenére, hogy az szükséges előfeltétele a tevékenység végzésének!

Az írás következő részében foglalkozunk még a bevételekkel – például azzal a helyzettel, amikor az ügyeleti ellátás díját a helyi önkormányzat fizeti -, és sorra vesszük az egyéni és társas orvosi vállalkozások által elszámolható költségeket adójogi szempontból. Választ keresünk majd arra a kérdésre is, hogy kell-e számlát kiállítania az orvosnak az OEP számára.

Sinka Júlia