Beruházás vagy felújítás, esetleg karbantartás? Nem – és miért nem –mindegy?

Nem kell különösebb következményekkel számolnunk, ha egy átlagosnál drágább karbantartást felújításnak minősítünk – ha mondjuk a lakásunkról van szó. A vállalkozások esetében azonban nem mindegy, hogy az adott munkálatokat megfelelően minősítettük-e.

A hétköznapi életben többnyire különbséget tudunk tenni a három fogalom között, de sokszor tapasztalhatunk némi átfedést e tevékenységek között. Ennek nincs jelentősége a mindennapokban, ha mondjuk a lakásunkról van szó.

A vállalkozások gyakorlatában azonban már koránt sem mindegy, hogy az adott munkálatok a karbantartás kategóriájába tartoznak-e, vagy már felújításról van szó: a működés éves költségei között elszámolt tétel vagy az értékcsökkenési leírás más-más jellegű és nagyságrendű változást okoz a vállalkozás eszközeiben, eredményében.

Fontos tehát, hogy tisztában legyünk azzal, a számviteli törvény értelmezésében mi minősül karbantartásnak, mikor beszélhetünk felújításról és mit kell értenünk a beruházás fogalmán.

(Adott esetben még a mérlegkészítés utolsó heteiben is javíthatjuk az elszámolásokat, ha támadt némi zavar a szóban forgó kategóriák értelmezésében.)

Beruházás alatt tárgyi eszköz beszerzését, létesítését, saját vállalkozásban történő előállítását értjük. Ide tartozik még – azaz a beruházás értékét növeli – a beszerzett tárgyi eszköz használatbavételéig annak érdekében történő tevékenység, például a szállítás, vámkezelés, biztosítás.

Ezen felül beruházásról van szó abban az esetben is, ha egy már meglévő eszközön végzünk olyan bővítést, átalakítást, amely ezen eszköz élettartamát, teljesítőképességét jelentősen megnöveli.

A felújítás egy elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állagának helyreállítását szolgáló– tevékenység. Általában bizonyos időközönként újra elvégzik, ezzel együtt az eszköz teljesítőképessége jelentősen javul, vagy teljesen visszaáll az eredeti állapotára.

Egy eszköz akkor szorul felújításra, ha a rendszeres karbantartás elvégzése során már nem lehet olyan állapotba hozni, amely nem veszélyezteti a mindennapi működését.

Lényeges, hogy a karbantartás vagy beruházás kérdésében nem feltétlenül az erre fordított pénzösszeg nagyságrendje a döntő. Így nem számít felújításnak egy eszköz hosszabb ideje elodázott karbantartásának egy időpontban való elvégzése, függetlenül attól, hogy adott esetben eléri egy felújítás költségeit.

Az is fontos, hogy bár a beruházás és a felújítás közti különbséget nem mindig lehet egyértelműen meghatározni – ugyanis mindkettő fogalma tartalmazza az élettartam és a teljesítőképesség növelését-, számvitelileg azonban a két fogalom egyként kezelendő, mindkettőt tárgyi eszközként számoljuk el.

Karbantartásnak minősül az eszköz zavartalan, folyamatos működésének elérése érdekében végzett javítási, karbantartási tevékenység. Ez azt jelenti, hogy az adott eszköz teljesítményét, annak minőségét rontó, az eszköz folyamatos elhasználódásából eredő hibákat bizonyos időközönként kijavítják.

Ráfordítások elszámolását érintően a különbség az, hogy

·        beruházás és felújítás esetén: a költségeket hosszabb időtartam alatt, értékcsökkenés formájában számoljuk el, tehát az eszköz hasznos élettartama alatt csökkentik az eredményt, több éven keresztül;

·        karbantartás esetén: a költségek elszámolása azok felmerülési időpontjában történnek meg, a tárgyévi eredmény terhére.

Fentieket még a tanulmányaikat éppen csak megkezdő könyvelőjelöltek is pontosan visszaidézik, bármikor is tennénk fel nekik a kérdést.

Ennek ellenére, a karbantartás vagy felújítás dilemma sokszor teszi próbára a gyakorlott szakembereket is, különösen, ha ingatlanokhoz kapcsolódó munkálatokról kell dönteni.

De miért is bír kiemelt jelentőséggel e kérdés a vállalkozások számára?

A befektetett eszközök közé tartozó tárgyi eszközök a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgálják, így a vállalkozó eredményére, vagyoni helyzetére más-más hatással van az, ha például a pótlólagos beruházást, a felújítást a bekerülési értéket növelő tételként számolják el (és ebből következően több év alatt csökkenti az eredményt értékcsökkenési leírással), vagy ha azt karbantartásnak minősítve, teljes összegében a felmerülés évének eredményét terhelő tételként mutatják ki.

A megbízható és valós összkép szempontjából sem mindegy, hogy a pótlólagos beruházást, illetve a felújítást a mérlegben a vagyoni eszközöket növelő tételként szerepeltetik, vagy azok összegével – a tárgyévi eredmény csökkentésén keresztül – a saját tőke összegét csökkentik.

A számviteli törvény előírásai azonban a beruházás, a felújítás, a karbantartás fogalmának meghatározásával csak a kereteket adják meg a számviteli elszámolásokhoz.

A konkrét esetekben viszont mindig az összes körülmény figyelembevételével dönthető el, az adott munkálatokat mely kategóriába is kell besorolnunk.

Gyakori, hogy a felújítás, a karbantartás szinte „elválaszthatatlan” egymástól:

ilyenkor a törvényi előírások körültekintő értelmezése mellett sokat segíthet, ha a vállalkozó a számviteli politikában foglaltakkal is alá tudja támasztani az e téren követett gyakorlatát.

Ehhez támpontokat adhat az is, hogy a számviteli törvény előírásából következően a beruházás két nagy – egymástól jól elkülöníthető – csoportba sorolható:

·        egyrészt olyan eszközbeszerzés, eszközlétesítés, amelynek következtében a tárgyi

eszközök állománya nő (mennyiségi növekedés),

·        másrészt olyan tevékenység (bővítés, átalakítás, rendeltetésváltozás stb.), amely a már állományban lévő tárgyi eszközökhöz kapcsolódik (nem jár mennyiségi növekedéssel, ezt hívjuk pótlólagos beruházásnak), a már meglévő tárgyi eszközök bekerülési értékét növeli.

(A mennyiségi növekedéssel járó, illetve nem járó beruházás bekerülési értékébe tartozó

tételek meghatározásának módszere is jellemzően eltér egymástól, főként a vállalkozási

tevékenységet szolgáló eszközök esetében.)

A felújítás is két nagy csoportba sorolható:

·        egyrészt a folyamatosan elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását

szolgáló, az élettartam növelésével járó tevékenység,

·        másrészt a korszerűsítési tevékenység.

A felújítás bár nem jár a tárgyi eszközök mennyiségi növekedésével, értéke a tárgyi eszköz bekerülési értékét növeli.

Fentiekhez kapcsolódóan meg kell még említenünk a rekonstrukciót: erre a számviteli törvény nem tartalmaz értelmező rendelkezést, viszont a gyakorlatban használt fogalom.

A rekonstrukció a tárgyi eszközök technikai megújítását jelenti, a tárgyi eszközök egyedi pótlását meghaladó olyan részleges vagy teljes újralétesítésével, illetve cseréjével jár, amely magasabb műszaki színvonalat eredményez, és amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök eredeti állapotának megközelítő és teljes helyreállításán túl a tárgyi eszközök kapacitása, funkciója, az ellátható feladatok köre bővül.

Ennek megfelelően a rekonstrukció eredményeként megvalósulhat

·        az eszközök cseréje, állományból történő kivezetése és újak beszerzése,

·        de lehet pótlólagos beruházás és lehet felújítás (korszerűsítés) is,

·        sőt egyes tárgyi eszközök vonatkozásában még karbantartás is.

A beruházás, a felújítás, a rekonstrukció költségei több éven át – értékcsökkenési leírás formájában – jelennek meg a vállalkozás költségei között, figyelemmel az összemérés számviteli alapelvére: a tárgyi eszközök huzamosabb ideig, több éven át szolgálják a vállalkozás tevékenységét, így költségeiknek is ezt az ütemet követve kell befolyásolniuk a társaság eredményét.

A karbantartás – ahogyan arról az előzőekben is volt szó – a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység. A karbantartás költségei a felmerülés időszakának eredményét terhelik.

Az ingatlan felújítása vagy karbantartása dilemmára nézzünk egy „határeset ” példát!

A Kocka Kft kicseréltette az irodája víz- és villanyvezetékeit, és a külső homlokzat szigetelését is elvégeztette. A tető is javításra szorult, és az ingatlant ki is festették.

A szóban forgó ingatlan egésze a vállalkozás irodájaként működik. Beruházásról (felújításról) van szó, vagy csak egyszerűen a régóta esedékes karbantartást végeztették el?

A beruházás számviteli fogalmát a számvitelről szóló törvény Szt. 3. § (4) bekezdésének 7. pontjában találjuk. Az Szt. 3. § (4) bekezdésének 8. pontja pedig meghatározza, mit kell értenünk felújítás alatt. Ennek alapján felújítás lehet a korszerűsítés is, amennyiben az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz (a példaként hozott esetben az iroda épülete) egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz (az épület) üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli.

A víz- és villanyvezetékek cseréje, a külső homlokzatra felrakott szigetelés csak akkor tekinthető korszerűsítésnek – azaz felújításnak –, ha egyrészt az épület egészére kiterjed

(valamennyi vezeték cseréjére sor kerül), másrészt – számításokkal alátámasztottan – javul az épület használhatósága, kevesebbe kerül az épület üzemeltetése (mondjuk a fűtési költségek csökkennek jelen esetben).

Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor a vezetékek cseréje és a külső homlokzat szigetelése is karbantartásnak minősül, és a felmerülés időszakában az eredmény terhére kell elszámolni.

Ha a vezetékek cseréje, a külső homlokzat szigetelése felújításnak minősül, akkor az ezekhez közvetlenül kapcsolódó munkákat is felújításként kell elszámolni. Ennek költségeit rá kell aktiválni az épület értékére, és értékcsökkenési leírás formájában, több év eredményével szemben lehet elszámolni.

Épületek esetében felújítás például a födémcsere, a légkondicionáló berendezés teljes cseréje (a központi, helyi készülékek, vezetékek teljes cseréje), a lift, a mozgólépcső, a kaputelefon külön-külön végrehajtott, teljes cseréje, a fűtéskorszerűsítés, a kazánok cseréje, az épület technológiai vezetékeinek együttes, teljes cseréje.

Ezzel szemben karbantartásnak minősül a rendeltetésszerű használat érdekében elvégzett külső és belső állagmegóvási munka, mint például a festés, mázolás, vakolás. Ezek akkor is karbantartásként számolandók el, ha az épület egészére kiterjedően végzik el a munkálatokat, például a homlokzat tatarozását, vagy a nyílászárók cseréjét.

Lényeges, hogy akkor is karbantartásról beszélünk, ha a javítási munka korszerűbb formában, új módszerrel történik, mondjuk meszelés helyett festés, vagy tapéta helyett faburkolat elhelyezésével. Karbantartásnak számít az egyes részegységek, darabok, alkatrészek cseréje is (azaz a részleges csere).

Az sem ritka, hogy egy cég nem a saját tulajdonú, hanem bérelt ingatlanon végez, végeztet olyan munkálatokat, amelyekről nehéz eldöntenie, felújításról vagy karbantartásról van-e szó. Nézzünk egy szemléletes példát erre az esetre is!

Egy gazdasági társaság bérelt ingatlanon salétromos fal utólagos vízszigetelési munkáinak elvégzését rendelte meg, az általános forgalmi adóval együtt, 2 millió forint értékben.

Az épület szerkezete korábban is rendelkezett vízszigeteléssel. Az elvégzett munkák felújításnak vagy karbantartásnak minősülnek a számviteli törvény értelmező rendelkezése alapján?

Fontos tudni, hogy a bérelt ingatlanon végzett vízszigetelési munkákat nem a bérlőnek, hanem a bérbeadónak kellene elvégeztetnie a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) bérleti szerződésre vonatkozó előírásai figyelembevétele mellett.

Ha a bérbeadó helyett a bérlő végzi, végezteti el, ezeket a munkálatokat, akkor annak a költségeit „lelakhatja” – azaz beszámítják a bérleti díjba –, külön megállapodás alapján.

Ha a felek nem így járnak el – egy esetleges adóellenőrzés során az adóhatóság a társaság által elvégzett munkákat nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősítheti, és adóhiányt állapíthat meg.

A Kocka Kft esetében az elvégeztetett munkákat nem lehet utólagos vízszigetelési munkáknak tekinteni, mert már volt korábban is, de elöregedett, elhasználódott, és ezért kell újból a falakat szigetelni. A salétromos falak szigetelése a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállításának tekintendő, és éppen ezért karbantartásnak minősül, akkor is, ha az ezért kifizetett összeg meghaladja a karbantartások „szokásos” nagyságrendjét, és akkor is, ha a cég saját eredménye terhére végezteti el azt, és akkor is, ha a bérbeadó terhére végezteti el a munkát, majd továbbszámlázza a bérbeadónak.