Kifizették az osztalékot, a befektetés „köddé vált”

 Ahogyan e keretek között is már többször esett róla szó: a NAV előzetes kockázatelemzést követően megkezdte a „gyanús” osztalék-ügyek és a házipénztárak tényleges pénzkészletének vizsgálatát. Most e tárgykörből veszünk górcső alá két tanulságos esetet.

Leértékelt befektetés

Nagymenő Kft saját tőkéje többszöröse a jegyzett tőkéjének.  A Befektető Kft megvásárolja ezt a társaságot, és arra számítva, hogy a Nagymenő Kft továbbra is jól teljesít, a részesedésért a saját tőke másfélszeresének megfelelő összeget fizetett.

Ezt követően, a Befektető Kft az első adandó alkalommal – a Nagymenő Kft felvásárlása évének számviteli beszámolója elfogadásakor – a jegyzett tőkén felüli tőkét teljes összegben kifizeti magának, mint tulajdonosnak osztalékként. A Nagymenő Kft saját tőkéje lecsökken a jegyzett tőke szintjére.

Ráadásul, már az év második félévében már az is látható, hogy a Nagymenő Kft működése nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, nem várható, hogy a következő években számottevő nyereséget érjen el. A Befektető Kft mit tehet, kell tennie, ebben a helyzetben: értékvesztést számoljon el a befektetésére?

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 69. §-ában előírtak szerint, a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani (…), amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza (...) a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és az eszközök forrásait mennyiségben és értékben.

Ebből következően, az eszközöket – ideértve természetesen a befektetett eszközöket és ezeken belül a befektetett pénzügyi eszközöket is – minden üzleti év végén értékelni kell.

A példaként hozott esetben, a Befektető Kft-nek a Nagymenő Kft-be történt befektetését az osztalék kifizetése évének mérlegfordulónapjához kapcsolódóan értékelnie kell(ett).

Az előbbiekben részletezett körülmények miatt, értékvesztést kell(ett) a befektetésre elszámolniuk, figyelemmel az Szt. 54.§ (1) bekezdésében foglaltakra:

„A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.”

Mivel a Befektető Kft a megvásárolt cég adatait elemezve, szerződéseit vizsgálva megállapította, hogy több éven át sem várható a társaság oly mértékű nyereséges működése, mint amit „beáraztak” a felvásárlásakor, a befektetés könyv szerinti és a piaci érétke közötti veszteségjellegű különbözet tartósnak ítélhető.

Az osztalék kifizetésének következtében a Nagymenő Kft saját tőkéje a jegyzett tőke szintjére csökkent. A Befektető Kft e befektetése ezért lényegében a Nagymenő Kft jegyzett tőkéjével azonos értékűvé vált. Ez indokolja az értékvesztés elszámolását, a Nagymenő Kft jegyzett tőkéjét meghaladó összegben. Amennyiben a Nagymenő Kft várható, jövőbeni jövedelemtermelő képességének vizsgálatakor (és rendszeres felülvizsgálatakor) remény van arra, hogy bizonyos intézkedésekkel – átszervezés, technológiaváltás, az üzletág bővítése, stb. – várhatóan visszaáll a társaság megvétele előtti jövedelmezősége, akkor is kell értékvesztést most elszámolni, de adott esetben az előbb említett különbözetnél kisebb összegben (illetve, a már elszámolt értékvesztés egy része visszaírható).

 Házipénztár pénzkészletéből tőkeemelés

A Bátor Kft egyszemélyes társaság. Házipénztárában évek alatt felgyülemlett több mint 7 millió forint. A havi rendszerességgel kiállított készpénzes számlák ellenértéke ugyanis a házipénztárba folyik be. A pénztárból teljesített kifizetések viszont elhanyagolható nagyságrendűek. Az eredménytartalékban is szerepel az előző évekről származó nyereség, amit a tulajdonos nem vett fel osztalékként. 2024 júliusában Bátor úr úgy döntött, hogy törzstőkét emel, de ennek értékét nem fizeti be a pénztárba vagy a bankba, hiszen a pénztárban már rendelkezésére áll az ehhez szükséges fedezet. A Cégbírósághoz még nem nyújtották be a kapcsolódó dokumentumokat.  A „tőkeemelés a pénztárból” eset könyvelhető úgy, hogy Bátor úr a házipénztárból kölcsönt venne fel, majd azt törzstőke-emelés címén fizetné vissza? Esetleg osztalék-követelése terhére történjék a tőkeemelés? Később (adózási okokból) ezt a pénzt a tőke leszállításával venné ki a cégből a tulajdonos, tervei szerint.

Elöljáróban gondoljuk át a számviteli törvény pénzkezelési szabályzattal kapcsolatos elvárásait! Az Szt. 14.§ (8) bekezdése szerint:

„A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól, a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzszállítás feltételeiről, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.”

A vizsgált esetben a társaság a napi készpénz záró állomány maximális mértékét nem a működésének körülményeit, annak készpénzigényét figyelembe véve állapította meg szabályzatában, vagy a gyakorlatban nem tartja be azt, amit a saját szabályzatában előírt! Ez már önmagában megalapozhatja egy adóhatósági ellenőrzés során a bírság kiszabását.

[Az Art. 227/A. §-ban rögzítettek szerint, a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzatban foglaltaktól eltérő eljárás és a közzétett beszámolóban a lényegesnek minősülő információ nem vagy téves szerepeltetése bírságolható esetkör. Az adózó az általános bírságszabály szerint szankcionálható, ha a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el (továbbá, ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be).

Az „általános bírságszabályt” az Art. 220. §-ban találjuk. Eszerint a nem természetes személy adózót ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja az említettek miatt.]

A példaként hozott esetben tehát a házipénztárban több mint 7 millió forintot tárolnak – feltételezhetően – a pénzkezelési szabályzattal össze nem egyeztethető módon. Ha ez az összeget csak papíron őrzik a házipénztárban, akkor még súlyosabb a helyzet!

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:198.§-a alapján, a törzstőke felemeléséről szóló határozatnak tartalmaznia kell

a) a törzstőkeemelés mértékét;

b) annak meghatározását, hogy milyen összetételű és értékű vagyoni hozzájárulásokkal kell teljesíteni a törzstőkeemelést;

c) nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás esetén ennek tárgyát és értékét, továbbá azt, hogy ennek teljesítésére mely személy jogosult;

d) azoknak a személyeknek a megjelölését, akik a pénzbeli hozzájárulások teljesítésére jogosultak abban az esetben, ha az elsőbbségi joggal rendelkezők nem vállalják a pénzbeli hozzájárulások teljes összegének szolgáltatását, továbbá a kijelölt személyeknek a törzstőkeemelésben való részvételi arányát; és

e) a vagyoni hozzájárulások teljesítési idejét.

A vizsgált esetben a határozat szerint, a tőkeemelés vagyoni hozzájárulással történik: jelen esetben szerencsésebb döntés lett volna, ha erre a törzstőkén felüli vagyonból kerül sor.

A cégnek ugyanis van pozitív eredménytartaléka, van törzstőkén felüli vagyona, így jobb lenne/lett volna, ha utóbbiból emeli fel a tulajdonos a törzstőkét. Ez esetben viszont a törzstőke felemeléséről szóló határozatban is ennek megfelelően kell(ett volna) rendelkeznie a tulajdonosnak, ami a számvitelben ezzel a lépéssel jelenne meg:

T 413. Eredménytartalék

K411. Jegyzett tőke

Ezzel egyúttal azt is megalapozná a cég, hogy évek múltával a törzstőke leszállításához kapcsolódjon a magánszemély adófizetési kötelezettsége.

A tulajdonos osztalék miatti követelésének elengedése nem segít a társaság pénztár-problémáján. Ezzel a lépéssel csak az eredeti állapot állítható helyre, azaz a pénz visszakerül az eredménytartalékba.

A tulajdonosnak a társasággal szembeni követelése csak az adózás utáni osztalék lehet, csak a nettó osztalékkal tudja kompenzálni a – pénztár problémái miatt „kitalált” – kölcsön miatti kötelezettségét. Így a kölcsön az osztalék adóinak megfelelő összegben fennmarad úgy, hogy a tulajdonos osztaléka utáni adókat a társaságnak ki kell számítania, a fizetendő osztalékból levonnia és bevallania, az adóhatósághoz befizetnie.

A társaság számára is szerencsés megoldás az lehet, ha az eredménytartalékból történik a törzstőke felemelése – az ennek megfelelően módosított határozat alapján –, míg a készpénzkészletet az elszámolási betétszámlára befizetik, illetve rendszeresen befizetik.

Ezt megelőzően célszerű belső ellenőrzést végezni a társaságnál annak vizsgálatára, hogy a házipénztár tényleges pénzkészlete egyrészt megegyezik-e a könyvelési adatok szerint kimutatottal, másrészt mind a bevételek, mind a kiadások elszámolása pontos és teljes körű-e az Art. szerinti elévülési időn belüli időszakban.