A szállító tilosban jár - veszélyben a vevő adólevonási joga?

Néhány nappal ezelőtt, az adóhatóság több mint 3 ezer vállalkozásnak küldött tájékoztatást arról, hogy hibás a számlaadat-szolgáltatásuk vagy az áfa-bevallásuk. Ennek kapcsán érdemes átgondolni az adólevonási jog és a „sáros” üzletfél problémáját is.

A napokban az adóhatóság több mint 3 ezer vállalkozásnak küldött tájékoztatást arról, hogy hibás a számlaadat-szolgáltatásuk vagy az áfa-bevallásuk.

Jó szándékú lépésről van szó a hatóság részéről, amely – ahogyan a tájékoztató fogalmaz:

 az adózói tudatosság erősítését és az ügyfélközpontú szemléletet egyaránt szolgálja –, az érintettek lehetőséget kapnak a hibájuk javítására.

E lehetőséget jobb, ha nem veszik félvállról az adózók: egyrészt, legalább a javított adatok legyenek pontosak, másrészt, ha a meg sem történik az adatszolgáltatás, a bevallás helyesbítése, akkor a következő lépcső az akár 1 millió forintot is elérő bírság lesz.

Ne legyenek kétségeink, a bírságot szemrebbenés nélkül kiszabja a NAV, hiszen az általános forgalmi adóból a költségvetésbe befolyó összegek milliárdokban mérhetőek, kiemelten fontos, hogy az adóhatósághoz pontos adatok érkezzenek.

A most lefülelt adózóknak a NAV azt tanácsolja, válasszák az eÁFA-rendszert, mert így minimálisra csökkenthetők az adateltérések és a hibázási lehetőségek, továbbá az adminisztrációs teher is csökkenthető.

Ha „elrontott” áfa-bevallásról beszélünk, nem kerülhető ki az adólevonási jog – és mint ennek tárgyi feltétele: a hitelt érdemlő számla – kérdése sem. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik az üzleti partnerek ellenőrzésének feladata.

Az adóhatóság általánosságban elvárja az üzleti partnerek ellenőrzését: ha az üzleti partner valamilyen adókijátszással érintett, és az adóhatóság szerint nem ellenőrizte azt a cég megfelelő mértékben, akkor az adott partnerrel lezajlott ügylet, az arról kibocsátott számlát érintően, a NAV megtagadhatja az áfa-levonási jogot és bírságot vethet ki.

 Mi az, amit az üzleti partner ellenőrzése címszóval az adóhatóság elvár tőlünk, adózóktól?

 A kérdés megválaszolásához induljunk ki abból, hogy az adóhatóság akkor mutatja a legzordabb arcát, amikor az adóalany beszállítója vagy szolgáltatást nyújtója valamilyen módon nem teljesíti az adóalany felé kiállított számlából eredő adófizetési kötelezettségét.

Hasonlóképpen veszélyes helyzet, ha az említett beszállító vagy szolgáltatást nyújtó előtt a számlázás láncolatban álló adóalany mulasztja el befizetni az áfát.

Ha a vállalkozásunk szénája egyébként rendben van, akkor a revizor azt látja, hogy

Olyan társaság élt adólevonási jogával (esetleg kérte az adó kiutalását), amely jogkövető módon működik (legalábbis eddig még nem sikerült rajtakapniuk szabályszegésen), adókötelezettségeinek rendben eleget tesz, és természetesen elhatárolódik a számlázási láncban előtte állók mulasztásától.

Ahogyan azt az Európai Unió Bírósága számos ítéletében – köztük magyar vonatkozású ügyekben – is leszögezte, egy jogkövető adóalanytól az adólevonási jogot elvileg nem lehet megtagadni, ha valós gazdasági tevékenység során hárítottak át rá áfa-t, és a beszerzése adólevonásra jogosító tevékenység érdekében került sor.

Ezzel szemben, az adótanácsadók, az adózók tapasztalatai szerint a gyakorlatban az a valós helyzet, hogy ha a számlázási lánc korábbi eleménél adózási szempontból – különösen, ha tendencia jelleggel – szabályszegő magatartást tapasztalnak, úgy a számla láncolat végén álló személy adólevonási jogát az adóhatóság az esetek jelentős hányadában megpróbálja elvitatni.

Arról, hogy mit is kellene az adólevonási jogával élni kívánó adózónak már a szerződéskötéskor is megtennie ahhoz, hogy a számlázási lánc korábbi elemeinek mulasztása ne hasson ki az ő adólevonási jogára, milyen nyilvántartásokat kellene rendszeresen böngésznie, „szokásos üzleti ellenőrzési eljárás” címén mi mindent kellene tennie, számos szakkönyv, a témában publikált cikk, sőt adóhatósági tájékoztatók is szólnak. (E fórum keretei között is esett már szó erről, többször is.)

Mindezeket ezért most nem boncolgatjuk. Hasznosabb, ha azt a helyzetet gondoljuk át, amikor az adózó magánnyomozó-versenyt – ha lenne ilyesmi – nyerhetne, olyan aprólékosan utánajárt üzleti partnere adatainak, az adóhatóság mégis megkérdőjelezi a szóban forgó partnerrel lezajlott ügylettel kapcsolatos adólevonási jogát, mert a számlázási lánc valamely korábbi szereplője „elfelejtett” adót fizetni. Erre bizton számíthat a cég, ha tetemes levonható adó a tét: a revizorok időt és fáradságot nem kímélve igyekeznek az adólevonási jogot az ügyletben kizáró hibát, szabálytalanságot lelni a lánc vétlen eleménél is.

Erre joggal mondhatnák a vállalkozók, hogy akkor miért is pazaroljam az időmet az üzletfelem utáni nyomozásra, ha úgysem méltányolja az adóhatóság, hogy elvégeztem a „házi feladatot”.

Ennek ellenére, érdemes, fontos ellenőrizni az üzletfelet! Egyrészt azért, mert megtörténhet, olyan adatokra bukkanunk, amelyek alapján nemhogy levonható adót, de magát a szerződést sem szeretnénk az érintett céggel. Másrészt, ha az ellenőrzésünk során nem találunk olyan információt, amely „adócsalóként” mutatná be üzleti partnerünket, hanem az derül ki, ha felmerült is a neve ilyen ügyletben, annak jóhiszemű szereplője volt, a „bűnös” a számlázási lánc korábbi tagja volt, annak hasznát vehetjük az adóellenőrzéskor. Ugyanis az adóellenőrzést követő jogorvoslati szakban hivatkozhatunk arra, hogy minden olyan lépést megtettünk, amely lépésre a szakirodalom, szakmai publikációk – ideértve különösen a NAV kapcsolódó tájékoztatóit – alapján szükség volt. Sajnos csak szakirodalomra hivatkozhatunk, mert a szerződéskötést megelőző ellenőrzési kötelezettséget megfogalmazó kógens jogszabály nincs.   Az áfatörvény a 168/A. paragrafusát, ezen belül mindössze két, kurta bekezdést szenteli az üzleti ellenőrzési eljárásnak, lényegében csak említve a fogalmat, de útmutatót nem adva a hogyanokhoz: „(1) A számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát. (2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással eleget lehet tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít.”

Ha a cég már kidolgozta ezt az eljárást, annak módját, rendjét, akkor okos lépés, ha írásba (belső szabályzatba) is foglalja azt. Ez adott esetben a frissen belépő, új pénzügyes munkatársnak is hasznos fogódzó lehet.

Az előzőekben már esett szó azokról az uniós bírósági döntésekről, amelyek az adólevonási jog megtagadását érintik.

Ezeket összegezve, az alábbi esetekben tagadható meg az adólevonási jog – az adóhatóságnak e kérdések köré rendezve kell tisztáznia az adott ügyben a valós tényállást – egy a számlázási láncolatban elkövetett jogsértés esetében:

·        az adóhatóságnak azt kell bizonyítania, hogy a számlát kiállító személy nem minősül adóalanynak;

·        bizonyítania kell az adóhatóságnak, hogy a gazdasági esemény nem valósult meg, vagy nem a számlán szereplő felek között valósult meg;

·        objektív bizonyítást kell végeznie az adóhatóságnak arra vonatkozóan, hogy az adót levonó személy közreműködött a számlázási láncolatban előtte elkövetett adócsalásban, vagy tudott az adócsalásról.

Mindezekhez kapcsolódóan érdemes tanulmányozniuk a vállalkozóknak az európai bírósági döntések alapján, a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma 5/2016. (IX.26.) KMK véleményét. Ebben a Kúria összegezte az adóhatóság számára, hogy a tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségének milyen irányban tegyen eleget a számlaláncolatban elkövetett visszaélések vizsgálata során.