A bombabiztos tagi kölcsön-szerződés: számviteli és adózási kérdések (2/2. rész)

 

 

A cikk első részében – többek között- azt boncolgattuk, hogyan vegyünk fel szabályosan tagi kölcsönt, mit írjunk a szerződésbe, és egyáltalán, milyen adójogi következményei lehetnek a kölcsönnek. Az alábbiakban azt vesszük górcső alá, hogy szabadulhat meg – a szó szerinti visszafizetésén túl – ettől a kötelezettségétől a társaság.

 

KÍNOS ADAT A TÁRSASÁGI ADÓBEVALLÁSBAN VAGY HÁTRASOROLT KÖTELEZETTSÉG?

 

Ugyanis az az eset is előfordulhat, hogy a társaság nem tudja a kölcsönt a szerződésben meghatározott feltételek szerint visszafizetni. Ráadásul a szép „kövér” tagi kölcsönt felhalmozó cégeknek általában a saját tőke címszó alatt is egy negatív összeg szerepel a könyvelésükben. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a társasági adóbevallásban a vállalkozásoknak a tagjaikkal szemben fennálló kötelezettségeikről – tagi kölcsönről- adatot kell szolgáltatniuk, ezzel szinte felkérve az adóhatóságot a cég és az érintett tag ellenőrzésére (vagyonosodási vizsgálat!).

 

Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy ha a társaság vagyoni- és pénzügyi helyzete, belátható időn belüli lehetőségei alapján nem valószínű, hogy a taggal szembeni kötelezettségét a cég ki tudja fizetni, minősülhet-e az hátrasorolt kötelezettségnek? (Ez azért is fontos, mert a társasági adóbevallás fentebb említett lapján e tételt nem kell részletezni.)

 

A hátrasorolt kötelezettség fogalmát és szigorú tartalmi követelményeit az Szt. 42. §-ának (4) bekezdése rögzíti. Ennek alapján hátrasorolt kötelezettségként kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt, amelyet

• ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak, és
• a vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a vállalkozó adóssága rendezésébe, valamint
• a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni,
• a kölcsön visszafizetési határideje vagy meghatározatlan, vagy a jövőbeni eseményektől függ, de eredeti futamideje öt évet meghaladó lejáratú, és
• a kölcsön törlesztése az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges.

 

„Fő szabályként” tehát a tagi kölcsön - ha azt a tag a társaság átmeneti likviditási problémáinak megoldására adja - nem tartozik e körbe. Viszont semmi nem tiltja a szerződés módosítását - már ha az szükséges!

 

 

Amennyiben a szerződés, vagy annak módosítása tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek alapján a hitel hátrasorolt kötelezettségnek minősül, úgy a társasági adóbevallás többször említett adataiból a hatóság számára nem derül ki - direkt módon legalábbis nem -, hogy a cégnél van még vissza nem fizetett tagi kölcsön.

 

A kötelezettség „hátrasorolt” minősítése azonban nem írja felül azt a tényt, hogy a kölcsön-(hitel-) ügylet a gazdasági társaság és annak magánszemély tagja között köttetett, így mind a nyereség-minimum számítása során, mind a kapcsolt vállalkozással kötött szerződéshez kapcsolódó bejelentési kötelezettség teljesítésekor figyelembe kell venni.

 

Ezért a tagi kölcsön „újraértelmezése” csak azokat a cégeket - pontosabban társasági adóbevallásuk részletező adatait - rejti el a hatóságok fürkész tekintete elől, amelyeknek tagi kölcsön állománya nem növekszik (illetve nem kell a nyereség-minimumra vonatkozó szabályokat alkalmazniuk).

 

Sajnos a már átadott tagi kölcsönt nem lehet visszamenőlegesen pótbefizetésnek sem minősíteni – hogy ezzel lefaragjunk a saját tőke negatívumából -, de fordítva működik a dolog: pótbefizetésből kifizethető a felhalmozott tagi kölcsön.

 

 

TAGI KÖLCSÖNBŐL APPORT?

 

Jogilag a tagi kölcsön a kívülálló kölcsönével egy tekintet alá esik. Ezért nincs akadálya annak, hogy ezt, mint a kötelezett által elismert követelést, apportként a társaság jegyzett tőkéjének emelésére felhasználják a felek, függetlenül attól, hogy a követelés jogosultjaként – apportőri minőségben – a társaság tagja szerepel.

 

A cégbíróságnak benyújtott kérelemhez a 2006. évi V. tv. 1-2. számú mellékletében felsorolt dokumentumokat kell csatolni, így az ügyvezető nyilatkozatát a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról, a tagoknak a nem pénzbeli hozzájárulás értékelésére vonatkozó nyilatkozatával együtt.

 

A tagi kölcsönről, mint apportként átadott követelésről, szóló megállapodásban hangsúlyozzuk, hogy a felek kifejezett szándéka a követelés/kötelezettség átadásával/átvételével az érintett tag apporttal összefüggő kötelezettségének rendezése (beszámítás), és ezzel a tag nem lemondott a tagi kölcsön visszafizetéséről.

 

A szerződés, a megállapodás megszövegezését mindenképpen jogászra kell bízni, mert formai hiányosságok miatt is könnyen abban a helyzetben találhatja magát a társaság, hogy az elengedett (annak minősített) – és emiatt rendkívüli bevételként elszámolandó - tagi kölcsön miatt adót és illetéket kell fizetnie.

 

 

 

EGY MEGTÖRTÉNT ESET

 

A tagi kölcsön apportjával kapcsolatban az ezen az oldalon közzétett esetből, az ezzel összefüggő bírósági döntésből sokat tanulhatnak a vállalkozások a „papírmunka” fontosságáról (is).

 

Az ügyben érintett Kft egyedüli alapító tagja külföldi társaság. A kft jegyzett tőkéje 500 000 forint volt. Az alapító tag - azaz a külföldi társaság - 2013. december 31-én hozott határozatával a kft törzstőkéjének 3 000 000 forintra történő felemeléséről döntött. Ezt úgy kívánták megoldani, hogy a tag által a társaságnak nyújtott 22 550 000 forint összegű, elismert tagi kölcsönből 2 500 000 forint összegű részt nem pénzbeli tagi hozzájárulásként adta át az alapító. Az alapító okirat erre vonatkozó módosításait a tulajdonos – ugyancsak 2013. december 31-én kelt - határozatával elfogadta, megállapította továbbá, hogy ezt egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratba foglalják, amit magára nézve kötelezőnek ismert el.

 

A cég jogi képviselője útján 2014. január 30-án benyújtotta az elsőfokú bírósághoz a változásbejegyzési kérelmet, melyben a 2013. december 31-ei alapítói határozatokat, létesítő okiratot, a jogi képviselő meghatalmazását, illeték- és közzétételi díj befizetési igazolást, tagjegyzéket, ügyvezetői nyilatkozatokat a törzstőke szolgáltatásáról, valamint a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról és a külföldi cég cégkivonatát csatolta.

 

Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra hívta fel a társaságot, arra hivatkozva, hogy a tagi kölcsönből történő tőkeemelésnél igazolni kell, ki, mikor, milyen összegű tagi kölcsönt nyújtott a társaságnak, s ezt a tagi kölcsönt a társaság a nyilvántartásában miként jelenítette meg. Felszólította társaságot, hogy a tagi kölcsön keletkezését és összegét okirattal igazolja, valamint arra, közbenső mérleggel igazolja, hogy ezt a lejárt követelést a társaság mérlegében hol helyezte el, és azt hogyan akarja tőkeemelésre átfordítani, a társaság mérlegében ez hogyan jelenik meg.

 

A társaság a hiánypótlási felhívásban foglaltakat vitatta, arra hivatkozva, hogy a bíróság által előírtak a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek nem felelnek meg, kérte a változások kérelem szerinti bejegyzését.

 

Az elsőfokú bíróság végzésével a Fővárosi Ítélőtábla – hasonló ügyekben hozott végzéseiben részletezettekre utalva - továbbra is kérte az általa megjelölt hiánypótlás teljesítését, majd végzésével a társaság változásbejegyzési kérelmét elutasította. Az elutasítás indokolásában kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a társaság – noha a hiánypótlási felhívást 2014. február 5-én átvette – hiánypótlási kötelezettségének a 45 napos határidő alatt nem tett eleget.

 

A végzés ellen a társaság terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és a változásbejegyzési kérelemben foglaltak teljesítésének elrendelését kérte. Fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a törzstőke felemelésének bejegyzéséhez szükséges valamennyi, a cégbíróságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) által előírt mellékletet csatolta a változásbejegyzési kérelemhez, ezen túlmenő okirat-benyújtási kötelezettsége a társaságnak nem lehetett, a változás bejegyzésének nem volt akadálya. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt – tartalmában a társaság által nem ismert – jogorvoslati döntések nem gátolhatták a változásbejegyzési kérelem teljesítését.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést megalapozottnak találta. Az alábbiakban, dióhéjban összefoglalt álláspontjuk szerint, a cégbíróság a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban kizárólag olyan okiratok csatolását rendelheti el, amelyek szerepelnek a Ctv. 1-2. számú mellékletében, és amelyek – értelemszerűen – a bejegyezni kért cég vagy változások jogi természetéhez logikailag kapcsolódnak. A törvény nem tesz különbséget a társaságnak kölcsönt nyújtó személy kilététől függően, azonos megítélés alá esik a kívülálló vagy a tagsági jogviszonyban álló kölcsönadó egyaránt.

 

A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és elrendelte a változások bejegyzését a cégbírósághoz 2014. január 30-án benyújtott kérelemben megegyező tartalommal, amelynek foganatosítására felhívta az elsőfokú bíróságot.

 

Az ismertetett döntést (Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 47 026/2014/4.) teljes egészében a Bírósági Döntések Tára folyóirat 201/11. számában 179. szám alatt olvashatják.

 

 

Sinka Júlia