3… 2…1…zéró…2016! Indul a visszaszámlálás, a parlament előtt a törvénymódosítás!

Amikor olyan kicsi voltam még, hogy nem tudtam egyedül megbirkózni egy narancs hámozásával, a nővérem tette meg ezt helyettem. Ha ilyenkor olyan gerezdre akadtunk, amelyhez egy kisebb „gerezd-kezdemény” tapadt, ő mindig azt mondta, „nézd, ennek a gerezdnek kisgyereke van!”

Ez a régi történet jutott eszembe most, hiszen úgy tűnik, a júliusban elfogadott adócsomagnak is „kisgyereke” van: az Országgyűlés előtt az október 13-án benyújtott törvényjavaslat – a számviteli törvényt érintő módosításokkal együtt.

Ezeket később bővebben is megtárgyaljuk, első lépésként most igyekszem dióhéjban összefoglalni a legfontosabb változásokat. Igaz, ennyi dióból egy átlagos család karácsonyi bejglije is könnyedén kitelne…

 

AZ ADÓZÁS RENDJÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY

Azok a vállalkozók, akik – hm…- nem kifejezetten mai csirkék (kakasok), biztosan emlékeznek még arra a szociális hozzájárulási adó és munkaerő-piaci járulék előtti korszakra, amikor a járulékokat nemes egyszerűséggel társadalombiztosítási járuléknak hívták, és egyetlen (!) számlára kellett befizetni. Természetesen ekkor is több célt szolgált – nem „csak” a nyugdíjra, de az egészségügyi ellátásra való jogosultságot is biztosította. Az egy tételben befizetett járulékot azonban az Egészségbiztosítási Pénztár (korábban Társadalombiztosítási Igazgatóság) osztotta fel és könyvelte át a megfelelő jogcímeknek megfelelő központi számlákra.

A jogalkotó a „folyószámla integráció” intézményével valami ehhez hasonló dolgot tervez. Ehhez – az adóhatóság, a vámszervek közös adatbázisa miatt is – közös adatkezelési szabályokat, és az adózók átvezetési kérelmeit érintő új előírásokat is társít a javaslat. A törvénymódosítás gátat szabna a rétestésztaszerűen elnyúló hatósági eljárásoknak is, maximálva ezek időtartamát azzal, hogy az ügyintézési határidőt csak kivételesen indokolt esetben, és csak egyszer hosszabbíthatná meg az eljáró adóhatóság vezetője – de ekkor is csak 30 nappal.

Az Art. módosításának deklarált célja, legalábbis a törvényjavaslat részletes indoklása szerint, ugyanis az „adózó-centrikus” adóztatás, a szolgáltató adóhatóság megteremtése. Persze a hatóság a vállalkozásokhoz hasonlóan minősíti majd az ügyfeleit: megbízható vagy kockázatos adózókként megjelölve őket (bővebben lásd erről korábbi cikkünket). Nem nehéz kitalálni, hogy az utóbbiak hátrányokkal – az általános szabályokhoz képest szigorúbb elbírálással-, míg az előbbiek előnyökkel, azaz az általános szabályokhoz képest elnézőbb hatósági hozzáállással (mondjuk alacsonyabb mulasztási bírsággal) számolhatnak. Egyelőre a magánszemély adózók fellélegezhetnek, mert az új módi kizárólag a cégjegyzékbe bejegyzettekre és az áfa regisztráltakra vonatkozik. A „szolgáltató adóhatóság” imidzsét erősíti az a rendelkezés is, hogy az adóhatóság először csak figyelmezteti a mulasztó megbízható adózót a bejelentési, bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítésére, határidő kitűzésével és bírság kiszabása nélkül.

Felvirrad jövőre a jövedéki ügyintézők napja is, mivel képviseleti jogot kapnak az adóhatóság, illetve a szakminisztérium előtti, jövedéki tárgyú hatósági ügyekben! Azaz eljárhatnak a velük munka- vagy megbízási szerződéses viszonyban álló jövedéki adóalanyok ügyében.

A törvényjavaslat az eddiginél (is) szigorúbb szabályokat vezet be az adóregisztrációs eljárásban.

Emlékeztetőül: arról a jogintézményről van szó, amelynek keretében - a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően - a NAV megvizsgálja, hogy fennáll-e az adószám megállapításának valamilyen törvényes akadálya. Akadálynak minősül – többek között-, ha az új cég vezető tisztségviselőjére, valamint kft. és rt. esetében 50 százaléknál több szavazattal, illetőleg minősített többséggel rendelkező tagja olyan másik társaságban volt korábban, vagy jelenleg is vezető tisztségviselő, vagy tag, amely az állami adóhatóságnál 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében pedig 30 millió forintnál több adótartozása van. Ugyancsak kizáró körülmény, ha az új cég leendő vezető tisztségviselője, tagja olyan, másik cégben volt vezető tisztségviselő vagy tag, amely a megalapítása iránti kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül a NAV-nál a fenti értékhatároknak megfelelő adótartozással, jogutód nélkül szűnt meg.

Jövőre a fenti összeghatárok 5 és 10 millió forintra csökkennek.  A feltételrendszer pedig kiegészül annak vizsgálatával is, hogy az új cég (tervek szerinti) vezető tisztségviselője nincs-e eltiltva e pozíciótól, illetve az adott foglalkozástól. Így például a foglalkozása gyakorlásától eltiltott orvos nem lehet ügyvezetője egy egészségügyi szolgáltató kft.-nek.

Az adótartozásokat a jövőben egyébként is egyre szigorúbban ítélik meg, és a korábbinál szélesebb körű szankciókra számíthat a bűnös – például, elveszítheti a munkáját, tisztségét.

Az önkormányzati törvény előírja az önkormányzatok képviselő-testületeinek, hogy méltatlansági eljárás keretében megszüntessék azon képviselők, bizottsági tagok, de akár a polgármester megbízatását, akinek az állami adóhatóságnál tartozása van. Az Art. ehhez kapcsolódó módosítása lehetővé teszik, hogy a képviselő testületek jogszerűen hozzájussanak az e kötelezettségük teljesítéséhez szükséges – egyébként adótitoknak minősülő – információkhoz.

Az Art. fentieken túl is jó néhány, adatkezeléssel, az adó- és vámhatóság illetékességével összefüggő új szabályt, illetve a régiek idevágó pontosítását célzó módosításon esett keresztül. Ezek jelentős részben érintenek más jogszabályokat is. Ezek címszavakban:

• Az e-SZIGkártya bevezetése miatt a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv adótitoknak minősülő (a magánszemély adóazonosító jelével kapcsolatos) információkról is tájékoztatást kap az adóhatóságtól.
• Az online pénztárgép üzemeltetője hozzájárulhat az üzembe helyezési kód igénylésére szolgáló PTGREG adatlapon tett nyilatkozatával ahhoz, hogy a NAV átadja a távközlési szolgáltató részére a szerződés megkötéséhez szükséges adatokat (például adószám, név, székhely, üzemeltetési hely).
• Az eddig a vámhatóság hatáskörébe tartozó fizetési kedvezményekkel kapcsolatos kérelmeket ezentúl az adóhatóság bírálja el.
• Az együttes adóigazolás megszűnik, a tartozásmentesség igazolása jövőre egységesen, NAV szinten lesz kérhető: az igazolás tartalma kiegészül a végrehajtásra vagy visszatartásra átadott köztartozások adataival.
• Az EKAER-ellenőrzések során, ha a hatóság nem tapasztal szabálytalanságot, csak akkor vesznek fel jegyzőkönyvet, ha azt az ellenőrzött kifejezetten kéri.
• Nem lesz kötelező valamennyi végelszámolással megszűnő cég adóhatósági ellenőrzése, csak azoknál kopogtat a revizor, amely cég adóügyi szempontból kockázatosnak minősül.

2016-tól az adóhatóság – a korábbinál szélesebb keretek közt - beszáll az „adóbevallás-bizniszbe”, azaz lényegében minden munkavállaló 2015. évi adóbevallását elkészíti, a munkaadók által havonta benyújtott 08-as bevallások adataiból. Ehhez kapcsolódik némi-nemű házi feladata a munkaadóknak is: az adóhatósági adó-megállapítás feltétele ugyanis az lesz, hogy a 2016. január hónapról beküldött 08-as bevallásban a munkáltató adatot szolgáltasson azokról a dolgozóiról, akiknek – vonatkozó nyilatkozatuk szerint – kizárólag munkaviszonyból származott bevételük volt 2015-ben. Fontos, hogy a szóban forgó adatszolgáltatás egyszeri, és jól meg kell fontolniuk az érintetteknek, mert a későbbiekben nem vonható vissza. (Ez – a munkavállalók bárminemű sanda szándéka nélkül – érdekes helyzeteket fog teremteni…)

Amennyiben a törvényjavaslatot elfogadja a parlament, a magánszemélyek a korábbi 150 ezer forint helyett már 200 ezer forint összeghatárig kérhetik a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségük pótlékmentes részletfizetését. Ráadásul e lehetőség jövőre már az egészségügyi hozzájárulásra is kiterjed majd.

Picit átalakulnak a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvétel szabályai, valamint a törvényjavaslat késedelmi pótlékra, nettó pótlékszámításra, mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezéseket is rögzít.

 

ILLETÉKTÖRVÉNY

A törvényjavaslat nem hagyta érintetlenül az illetéktörvényt sem, de a tervezett – a Szanálási Alap vagyonszerzési illetékmentessége, a műemléképületek állagmegóvásához kapcsolódó, öröklés és ajándékozás esetére illeték-visszatérítés - módosítások kevéssé érintik a vállalkozásokat.

Az viszont számukra is örvendetes, hogy a javaslat illetékmentessé tenné a tehergépjárművek, autóbuszok, nyerges-vontatók tulajdonjogának ellenérték fejében történő szerzését (azaz vásárlásukkor az új tulajdonosnak nem kell visszterhes gépjárműszerzési illetéket fizetnie). Az illetékmentesség a legkorszerűbb környezetvédelmi követelményeknek megfelelő járművekre is kiterjed.

 

HELYI ADÓK

A javaslat mindössze fél tucat, de a vállalkozások számára annál lényegesebb pontban változtatná meg a helyi adókról szóló törvényt.

A jelenleg hatályos szabályok szerint azok a vállalkozások, amelyek külföldön kénytelenek – a magyar „cégzsebnek” sokszor igencsak borsos – úthasználati díjat megfizetni, az iparűzési adó számításakor e tételt akár el is felejthetik. Ezzel szemben a belföldön ugyanezen jogcímen elszámolt ráfordítás 7,5 százaléka csökkenti az adóalapot. A tervek szerint jövőre életbe lépő új előírás nem tesz különbséget a belföldi és a külföldi úthasználati díj között, a ráfordításként, költségként elszámolt, külföldön megfizetett útdíj 7,5 százalékát is levonhatóvá teszi az iparűzési adóból.

Jó hír a személyszállítással foglalkozó vállalkozóknak, hogy ugyancsak ebben a mértékben lesz levonható 2016-tól az ipa-alapból az autópályák, autóutak és főutak használatáért az autóbuszok után hazánkban megfizetett úthasználati díj is.

Tekintve, hogy az iparűzési adó maximális kulcsa 2 százalék, jellemzően még az érintett körben sem a külföldi úthasználati díj részbeni levonhatóságának köszönhetően gazdagodnak majd meg a cégek. A 3,5 t össztömegnél nagyobb teherautókat és vontatmányaikat rendszeresen külföldön is „megmozgató” vállalkozások számára azonban érezhető adócsökkenést hozhat a módosítás.

A törvénytervezet véget vetne a nullás bevallások dömpingéjnek is. Jövőre mentesülnének azok az adóalanyok az adóévi iparűzési adóbevallás benyújtásának kötelezettsége alól, amelyeket az önkormányzati adórendelet mentességi, kedvezményi szabálya alapján az adóévre adófizetési kötelezettség nem terhel. A Fővárosi Önkormányzat – például – mentesíti az iparűzési adó fizetése alól azokat a vállalkozókat, akiknek a vállalkozási szintű iparűzési adóalapja nem haladja meg az 1 millió forintot. Egyes önkormányzatok pedig mentesítik az iparűzési alól a tevékenységüket kezdő vállalkozókat, tevékenységük első évében. Az érintetteknek ezentúl nem kell majd bevallást beadniuk – a mentességük alapján – nulla forint adóról.

Jövőre – ha a törvényjavaslatot elfogadja a parlament -, már azt a rendelkezést is hiába keressük majd a helyi adótörvényben, amely szerint két részletben kell megfizetni a kivetéses helyi adót. Természetesen nem arról van szó, hogy megszűnik ez az adóteher, hanem a jogalkotó „kigyomlálta” a felesleges, kétszeres szabályozást. Ugyanis a helyi adófizetés esedékességét és gyakoriságát az Art. eleve szabályozza, nincs szükség tehát az erre vonatkozó előírásra a helyi adótörvényben is.

A hatályos szabályozás alapján a kincstár a hozzá beérkezett – a helyi adó mértékére, a rendeleti kedvezmény és mentesség tartalmára vonatkozó – adatokat és az önkormányzati adóhatóság elérhetőségi információit – települések (fővárosban a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzat) szerinti bontásban – dolgozza fel és teszi közzé honlapján. A törvényjavaslat igyekszik ezt ügyfélbaráttá tenni: jövőre a kincstár az adatokat a honlapján úgy teszi közzé, hogy az adózó azokat – igénye szerint – elektronikus úton letölthesse, csoportosítsa és táblázatos formába rendezze. Tegye ezt az adózó bármilyen okból – kézenfekvően az iparűzési adója tervezése, számítása során -, azt fontos tudnia, a kincstár honlapján elérhető „adatállomány” 2016-ban sem minősülhet hiteles nyilvántartásnak, azt az adózó az adóigazgatási eljárásban (így az iparűzési adóbevallás elkészítésekor) saját felelősségére használhatja fel.

Úgy tűnik, az erdők egy része is megmenekül, a papíralapú ipa-bevallások miatt legalábbis nem irtanak ki több fát. A jogalkotó felfigyelt arra a problémára – pontosabban adminisztrációs többletteherre -, hogy az iparűzési adóbevallásokat jellemzően papíralapon várják az önkormányzatok. Magát a formanyomtatványt sem könnyű beszerezni, ez ugyanis önkormányzatonként változó, és nem biztos, hogy letölthető az adott önkormányzat honlapjáról - legalábbis használható, „normálisan” kitölthető formában.

Ez a több telephellyel is rendelkező vállalkozásoknak nem kevés munkát okoz, de a bevallásokat feldolgozó önkormányzatok sem járnak e téren jobban. Ráadásul, ha egyes önkormányzatoknál – ez azért most is elég gyakori már – van is lehetőség az elektronikus bevallás-benyújtásra, az ezt támogató programok távolról sem egységesek. Az is gyakori, hogy az adott önkormányzatnál van ugyan a bevallás kitöltését támogató program, de a bevallást mégis kinyomtatott formában kell benyújtania az adózónak.

Ennek az áldatlan állapotnak vet véget az a javaslat, amely az adózók számára lehetővé teszi, hogy az adóévi bevallási kötelezettséget az állami adóhatósághoz, az általános nyomtatványkitöltő program alkalmazásával teljesítsék.

Fontos, hogy ez nem érinti a települési önkormányzati adóhatóság adóigazgatási hatáskörét, továbbá az iparűzési adóból származó bevétel változatlanul a települési önkormányzat saját bevétele, az adót az önkormányzati adóhatóság számlájára kell megfizetni.

A javaslat szerint az állami adóhatóság – sajnos jövőre még nem, csak 2017. január 1-től - csak „közvetítőként” lesz jelen: a hozzá beérkezett adóbevallást – tartalmi és formai vizsgálat nélkül, a befogadó nyugta kiadásával – az adóalany székhelye, telephelye(i) szerinti önkormányzati adóhatóság részére haladéktalanul elektronikus úton megküldi. Abban az esetben, ha az elektronikus úton történő adatfogadás technikai feltételeit az önkormányzat nem biztosítja, akkor 5 munkanapon belül postai szolgáltató útján juttatja el hozzá a bevallásokat a NAV.

A technika ördögére is gondolva jó tudni, a javaslat külön rögzíti, hogy az állami adóhatósághoz határidőben benyújtott iparűzési adóbevallás az önkormányzati adóhatóságnál jogszerűen teljesítettnek tekintendő.

Az önkormányzatok informatikai rendszerének teljes egységesítését is érinti a tervezet. Jelenleg – a fővárosi önkormányzati adóhatóság és két kerületi önkormányzati adóhatóság kivételével – valamennyi önkormányzati adóhatóság a kincstár által fejlesztett adófeldolgozó programot köteles használni. 2016. január 1-jéig a három „kivételezett” önkormányzati adóhatóságnak is át kell állnia a kincstár által ingyenes biztosított állami adófeldolgozó programrendszer használatára. Az érintett önkormányzati adóhatóságok esetében – azok nagyságára tekintettel – az átállás hosszabb felkészülési időt vesz igénybe. Ezért a javaslat a kincstári adó-feldolgozóprogram kötelező alkalmazását 2016. január 1-je helyett 2017. október 1-jétől határozza meg.

Jó hír a katásoknak, hogy jövőre már picit (30 nappal) több idejük lesz eldönteniük, élnek-e a Htv. által számukra előírt adó-megállapítási lehetőséggel, vagy az általános szabályok szerint járnak el. Az egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapítás választásáról a kata-alannyá válásától számított 45. napig vagy az adóév február 15-éig tehet változás-bejelentést az adóhatósághoz érintett.

Adminisztrációs egyszerűsítés érdekében - az önkormányzatoktól érkezett javaslatnak megfelelően- nem kell bevallást benyújtani a tételes iparűzési adót fizető kata-alanynak, ha KATA alanyisága bármely okból megszűnik, vagy szünetel.

Nem az iparűzési adóval kapcsolatos ugyan, de a vállalkozások számára is érdekes, hogy a törvényjavaslat az építményadó-kötelezettség keletkezésére vonatkozó rendelkezést is módosítaná. A jelenleg hatályos szabályok szerint az építési hatóság nem minden esetben hoz döntést az építmény használatba vételéről, bizonyos esetekben csak tudomásul veszi a használatba vételt. Ugyanakkor a Htv.  – jelenleg – úgy fogalmaz, hogy az építményadó kötelezettség „a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első napján keletkezik”. 2016-tól a jogalkotó kibővíti ezt, az adókötelezettség szempontjából nagyon fontos mondatot: a „jogerőre emelkedését” kitétel helyett a „jogerőre emelkedését vagy a használatbavétel tudomásulvételét” szöveget olvashatjuk majd a jogszabályban. Ez egyértelmű helyzetet teremt azokban az esetekben, ahol a hatóság csak „beletörődött” az építmény használatbavételébe, azaz tudomásul vette azt, de engedélyt nem adott ki az ügyben.

 

GÉPJÁRMŰADÓ-TÖRVÉNY

Az Illetéktörvényhez hasonlóan, a Gjt. is adómentességet biztosít a környezetkímélő és a kizárólag elektromos meghajtású gépjárműnek. Ezek után cégautóadót sem kell fizetni. Lényeges azonban, hogy e mentességek de minimis támogatásnak minősülnek!

A fuvarozók számára fontos – és jövedelmi helyzetüket kedvezően érintő – változás, hogy a Gjt. bevezeti az ún. szerelvényadóztatás intézményét. Jelenleg a nyergesvontató és az általa vontatható félpótkocsi külön-külön adótárgy, azaz a vállalkozások az után a félpótkocsi után is kénytelenek gépjárműadót fizetni, amelyhez nem tartozik nyergesvontató. A szerelvényadóztatás lényege az, hogy a jövőben az „árva” félpótkocsik – amelyekhez nem tartozik nyergesvontató- nem minősülnének adótárgynak, ezek után külön gépjárműadót nem kellene fizetni, de a vontató adóalapja tartalmazná a vontató által vontatható össztömeget is – magyarul az egy nyergesvonatóhoz tartozó félpótkocsi adóalapját is.

 

SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY

A módosító javaslat kivételesen nem tartalmaz „földrengető” változásokat a vállalkozások számára – így például, nem foglalkozik a béren kívüli juttatásokkal sem-, főként fogalmak pontosításával és a magánszemélyek bevallási nyilatkozatára tér ki.

Az agrárium, illetve „kapcsolt” ágazatai számára azonban fontos – és régi adósságát törleszti ezzel a jogalkotó -, hogy a javaslat – ennek nyomán az Szja-tv. – a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelettel (az is változik) összhangban határozza meg az egyéb szálláshely és a falusi szálláshely fogalmát.

Nem egyértelműek a vadon gyűjthető termékekből származó jövedelem adózására vonatkozó, jelenlegi szabályok sem, ha a tevékenységet nem egyéni vállalkozó vagy őstermelő végzi. A javaslat erre is konkrét előírást fogalmaz meg. Eszerint jövőre, ha a „sima” magánszemély (tehát nem egyéni vállalkozó vagy őstermelő) mondjuk bodzavirágot, vadmálnát, gombát, esetleg éti csigát gyűjt az erdőben, és azt erre jogosult felvásárlónak eladja, a bevétel 25 százaléka minősül jövedelemnek. Ebből következően a szóban forgó felvásárló ebből a 25 százalékból vonja le, mint kifizető, az adóelőleget.

 

TÁRSASÁGI ADÓ

A 2016-ra tervezett módosítások – az adócsomagot módosító adócsomagokhoz képest ez most belefért három paragrafusba – elsődlegesen jogtechnikai és nyelvhelyességi pontosításokat jelentenek, 3:2 arányban ez utóbbi szempont javára.

Így például korrigálta a jogalkotó a bábszínházi előadásnak a törvényben eddig pontatlanul szereplő TESZOR számát, és magyarról magyarra fordította a törvény – civil szervezetek által folytatott kedvezményezett tevékenységekről szóló - 6. számú melléklete A) részét is.

Persze fentiek sem haszontalanok, de az már lényegesebb, hogy a jogalkotó tartalmában ugyan nem változatta, de egyértelművé tette a (nyáron elfogadott adócsomaggal bevezetett) növekedési adóhitellel kapcsolatos előírást. Eszerint a tárgyi eszköz beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény igénybevétele során „előrehozott” értékcsökkenési leírásként nem magát az adókedvezmény összegét, hanem a mögöttes adóalapot kell figyelembe venni. A kedvezmény arra ad lehetőséget, hogy a tárgyévi adózás előtti eredménynek a megelőző adóév adózás előtti eredményét meghaladó része után az adót nem a tárgyévben, hanem a következő két adóév során kell megfizetnie a vállalkozásnak.

 

ÁFA-TÖRVÉNY

A törvényjavaslat módosítja a kapcsolt vállalkozás fogalmát, a csoportos adóalanyisággal összefüggésben. Ez azt eredményezi, hogy a jövőben az állami és önkormányzati tulajdonban lévő kapcsolt vállalkozások is létrehozhatnak csoportos adóalanyiságot.

A nemzetközi légi személyszállítást végző szolgáltatók mentesülnek a számla-kibocsátási kötelezettség alól – elegendő az Szt. elvárásainak megfelelő bizonylatot kiállítaniuk-, kivéve, ha a szolgáltatás igénybevevője kéri a számla kiállítását.

 

TBJ.-TV

A kisadózó vállalkozások tételes adóját fizető – azaz röviden katás - vállalkozók esetében egyértelművé teszi a jogalkotó, hogy az érintettek társadalombiztosítási szempontból biztosítottnak minősülnek. A dolog lényegét tekintve ez eddig is így volt, csak a törvényszövegből nem derült ki egyértelműen. A gondot az okozta, hogy e vállalkozók járulékfizetésének és bejelentésének szabályait nem a Tbj., hanem a Katv. írta/írja elő. Ezért biztosítottként való bejelentésük a már megszokott általános szabályoktól eltérően nem a T1041-es adatlapon, hanem a ’T101 jelű nyomtatványon történik. Ettől függetlenül, ők jogosultak a társadalombiztosítási – és a munkanélkülieket megillető, valamennyi ellátásra. Az egységes jogalkalmazás érdekébe fentieket a Tbj.-törvényben is rögzítik.

 

EGYÉB VÁLTOZÁSOK

Az adócsomagban tervezett módosítások érintik

• a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvényt (az Art. kapcsán már említett közös folyószámla-nyilvántartás és az adótartozások végrehajtási joga kapcsán); 
• a jövedéki adóról szóló törvényt (az átalányban befizetett jövedéki adó ezentúl nem az önkormányzatok, hanem a központi költségvetés bevétele, a fizetési kedvezmények iránti kérelmekben is az adóhatóság jár el, viszont a magán pálinkafőzőket az önkormányzat ellenőrzi majd, és változnak a bérfőzdékre irányadó szabályok is);
• az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvényt (a jogutódlással történő megszűnést követő időszakra előírt különadóadó-fizetési kötelezettség módosítása);
• a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvényt (baleseti adó visszatérítésének időpontja);
• a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvényt (hivatkozások az Art.-ra, közös folyószámla és bírság kapcsolata);
• a fémkereskedelemről szóló 2013. évi CXL. törvényt (közös folyószámla és bírság kapcsolata); 
• az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a NAV-ról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvényt (indokolatlan önellenőrzések elkerülése, időszakos elszámolású ügyletek adófizetési kötelezettsége keletkezése maximális határideje 60 nap);
• a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvényt (jogtechnikai jellegű pontosítás);
• a Mozgóképről szóló 2004. évi II. törvényt (jogtechnikai jellegű módosítás),
• az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényt (jogtechnikai jellegű és nyelvhelyességi pontosítások).

 

SZÁMVITELI TÖRVÉNY

A törvényjavaslat középpontjában az IFRS-ek alkalmazása és hazai bevezetése áll.

A jogalkotó 2016. január 1-jétől 2018. január 1-jéig fokozatosan vezetné be az IFRS-ek használatát – az egyedi beszámolók összeállítása során. Ezen belül egyeseknek kötelező, míg másoknak tulajdonosi döntés alapján kell/lehet majd a nemzetközi számviteli standardok szerint eljárniuk. A nemzetközi szabályok tehát nem csupán az IFRS-eket alkalmazó anyavállalat miatti konszolidációba bevont hazai társaságokat érintik majd, hanem az egyedi beszámolók szintjén is megjelenik.

A kisvállalkozásoknak egyelőre még nem kell aggódniuk emiatt, mert 2016. január 1-jétől az egyedi beszámolóira vonatkozóan

• a tőzsdén jegyzett, és
• azon vállalkozások dönthetnek e szabályok alkalmazásáról (tehát még nem kötelezően), amelyek közvetlen vagy közvetett anyavállalata az összevont (konszolidált) beszámolóját eszerint készíti.

A következő lépcső 2017. január 1-je, amikor már kötelező lesz az egyedi beszámolóikat az IFRS-ek szerint összeállítaniuk

• a tőzsdén jegyzett vállalkozásoknak,
• a hitelintézeteknek,
• a hitelintézetekkel azonos elbírálás alá eső pénzügyi vállalkozásoknak.

Szabadon dönthetnek ezen időponttal az IFRS-ek alkalmazásáról a vállalkozás tulajdonosai, ha a vállalkozás

• közvetlen vagy közvetett anyavállalata az összevont (konszolidált) beszámolóját eszerint készíti,
• néhány kivétellel a biztosítók,
• az MNB felügyelete alá tartozó intézmények (kivételekkel),
• a fentiekben nem említett, könyvvizsgálati kötelezettség alá eső vállalkozások,
• az EU bármely tagállamában található – a könyvvizsgálati kötelezettség alól az Szt. 154/A.§.(1) bekezdése alapján mentesülő – fióktelepek.

2018. január 1-jétől kötelezően alkalmazniuk kell az IFRS-eket

• a szövetkezeti hitelintézeteknek, és
• a fentiek integrációjában részt vevő egyéb hitelintézeteknek, valamint
• a kisebb hitelintézeteknek, továbbá a hitelintézetek számára előírt 2017. január 1-jei határidő alól kiemelt Takarékbank Zrt.-nek és a Magyar Export-Import Bank Zrt.-nek azzal, hogy e körben szabad döntésük alapján a 2017. január 1-jei áttérés is megengedett.

Egyes formációkban viszont tiltott az IFRS-ek alkalmazása egyedi beszámoló készítési célokra, így

• az állami vagy önkormányzati vagyonkezelést folytató vállalkozások,
• nonprofit gazdasági társaságok, és a civilszervezetek (alapítványok, egyesületek),
• társasházak,
• ügyvédi irodák,
• pénztárak,
• szociális szövetkezetek,
• vizitársulatok, stb..

Lényeges, hogy az Szt.-nek azok sem inthetnek végleges búcsút, akik áttérnek az IFRS-ek használatára. Ugyanis azon kérdésekben, amelyeket a nemzetközi számviteli standardok nem szabályoznak – mint például a bizonylatolásra, a leltározásra, a könyvvizsgálatra, a beszámoló letétbehelyezésére nem térnek ki a standardok -, a számviteli törvényt kell irányadónak tekinteniük – az IFRS-ekkel összhangban.

Ráadásul a számviteli törvény mellett, számviteli kérdésben, más jogszabályokra is tekintettel kell lenniük az IFRS-ekre áttért cégeknek, ha az adott jogszabály előír valamilyen speciális, számviteli nyilvántartásokhoz kapcsolódó kötelezettséget. Ilyen kötelezettség például a távhőszolgáltatásról vagy az elektronikus adatközlésről szóló törvény alapján, a beszámolóban szereplő adatok bizonyos szempontok szerinti szétválasztása vagy a tevékenységek költségeinek és bevételeinek elkülönített nyilvántartása és bemutatása.

A törvényjavaslat részletesen bemutatja az IFRS-ekre történő áttérés, és egyes speciális céghelyzetek (átalakulás, végelszámolás, felszámolás, kényszertörlés) esetében való alkalmazásának szabályait.

Találkozhatunk a magyar számviteli szabályozás számára (eddig) idegen „intézménnyel”, a saját tőke megfelelési táblával, amely az IFRS szerint készített beszámoló, illetve közbenső mérleg kiegészítő mellékletének részét képezi majd. Ezt az teszi indokolttá, hogy az IFRS-ek nem adnak definíciót a saját tőke egyes elemeire, ezért ezeket külön-külön elemezve is be kell a beszámolóban mutatni. (Értékelésüket azonban nem érinti.)

A javaslat kitér továbbá olyan változásokra is, amelyek az IFRS-ekre való áttéréstől függetlenül – bár azokkal összhangban - érintik a vállalkozásokat, így például az osztalékfizetés elszámolásának és az eredménytartalék igénybevételének szabályai, vagy az üzleti vagy cégérték (goodwill) értéke leírásának szabályai.

A számviteli törvény – különösen az IFRS-ekre figyelemmel történő - módosítása indokolttá teszi egyéb törvények módosítását is, így például (a teljesség igénye nélkül):

• a társasági adótörvény,
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény,
• a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény,
• a helyi adókról szóló törvény

módosítását, pontosítását.

Ez utóbbi azért is érdekes, mert az IFRS-ek másként kezelik – szűkebben értelmezik - a nettó árbevétel fogalmát, mint a magyar számviteli törvény. Ez azzal járna, hogy jelentős mértékben csökkenne a nemzetközi számviteli szabályokat alkalmazó cégek ipa-alapja, ráadásul a magyar számviteli törvény hatálya alatt maradó vállalkozásokkal szemben is igazságtalan lenne. A Htv. igyekszik egyensúlyozni az IFRS-ek előírásai és az önkormányzati költségvetések elemi érdekei közt, ezért a standardok szerinti nettó árbevételt növelő és csökkentő tételeket ír elő.

 

HOGYAN? TOVÁBB!

Ezek tehát a legfontosabb várható változások. Hamarosan, egy cikksorozat keretében, vállalkozói szemmel vesszük górcső alá az adó- és számviteli törvények jövő évi változásait, ahol ez lehetséges, szükséges példákkal, esettanulmányokkal is fűszerezve, és olyasféle cégtulajdonosi kérdésekre is választ keresünk, mint

- mikor, miért jó ez nekem,

- mit lehet, kell még az idén megtennem, hogy jól járjak a változásokkal.

Az igazán kitartó és az Áfa-törvény szerinti csoportos adóalanyiságot fontolgató Kedves Olvasók számára készítünk egy, a csoporton belüli számviteli elszámolást segítő szabályzatmintát is.