4 napos munkahét Belgiumban – minden dolgozó álma?

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Egy átfogó munkaerőpiaci reform részeként új javaslatot fogadott el a belga parlament, melyről nagyon sokat lehetett olvasni az elmúlt hetekben. A szalagcímek vonzóak: „4 napos munkahét”, „Belgium nem szakad meg a munkában”… és ha valaki csak ennyit olvas el, talán elfogja az irigység, hogy mások csak 4 napot dolgoznak, ő pedig 5-öt… Ám a kép – mint a legtöbb esetben – kissé árnyaltabb annál, hogy 5 nap helyett csak 4-et kell dolgozni innentől kezdve a belga munkavállalóknak.

A változás lényege, hogy a jelenlegi heti 38 munkaórát a dolgozó – saját döntése szerint – ledolgozhatja 5 vagy akár 4 nap alatt is. Tehát nem arról van szó, hogy a jelenlegi munkaórákat csökkentik, hanem megadja a törvény a lehetőséget arra, hogy ugyanazt a munkaidőt kevesebb nap alatt teljesítse a dolgozó. Ez 9,5 órányi munkaidőt jelent egy munkanapon. Emellett a dolgozóknak kéthetes ritmusban lehetőségük van arra, hogy a heti ledolgozandó munkaidejüket szabadon osszák be (pl. egyik héten a heti munkaidőnél többet, a másik héten pedig a heti munkaidőnél kevesebbet dolgozzanak).

Ám a munkáltatónak is van beleszólási joga: a munkavállaló először leadja a munkáltató részére az igényét a 4 napos munkahétre, de a munkáltatónak joga van adott esetekben megtagadni ezt. Ez különösen a kis és középvállalatok esetén biztosítja azt, hogy a 4 napos munkahét miatt a vállalat működése ne kerüljön veszélybe. Ha a dolgozó megkapja az engedélyt, akkor sem örökre szól ez, csak egy fél éves időtartamra, s utána újabb igényt kell benyújtania, amit újra elbírálhat a munkáltatója. Alexander De Croo belga miniszterelnök szerint a reform célja, hogy javuljon az emberek munkahelyi és magánéleti egyensúlya. A 4 napos munkahét mellett további változásokat is bevezetnek, többek között azt is szabályozták, hogy munkaidő letelte után nem lehet munkaügyekkel zaklatni a dolgozókat, akik kikapcsolhatják telefonjukat és e-mailjeikre sem kell válaszolniuk.

A 4 napos munkahét nem újdonság, több ország is kísérletezett már vele, az osztrák munkaügyi törvény például sok rugalmasságot enged meg, kollektív szerződésben, vagy üzemi megállapodásban jelenleg is lehet ilyen megállapodást kötni, míg a heti 60 órás munkaidőt nem lépik túl, s Izlandon is folyt egy több éves kísérlet, ahol a 40 órásmunkahetet csökkentették le 35-36 órásra, a teljes bér megtartása mellett. Emellett Nagy-Britanniában jelenleg is tucatnyi cég kísérletezik a 4 napos munkahét bevezetésével.

Ám a 4 napos munkahétnek ellenzői is vannak. Ők arra hivatkoznak, hogy az emberi szervezetnek is megvannak a maga határai, s a dolgozók csak egy bizonyos munkamennyiséget képesek elvégezni. Az emberek nem gépek, akik fáradság és kimerülés nélkül dolgoznak 9-10 órát, s véleményük szerint már a 8 órás munkaidő alatt is lehetetlen produktív és koncentrált munkát végezni – még egy rövidebb munkaköri szünetet bevezetve sem! Internetezés, hírek olvasása, kávé és cigiszünet, beszélgetés a kollégákkal, privát telefonok és egyéb privát ügyek intézése… ez mind-mind a 8 órás munkaidő része sok ezer dolgozó esetén, így ha 9-10 órára emelnénk a munkaidőt, ezek arány scak tovább nőne. Az ellenzők arra is rámutatnak, hogy nem mindegy, milyen jellegű munkánál akarjuk a 4 napos munkahetet bevezetni: egy rutinlépésekből álló munkánál talán könnyebb a hosszabb napi munkaidőt elviselni. Ám ott, ahol a dolgozó a fejét használja, ahol gondolkodni kell, ahol kreatívan kell ötletelni, újabb és újabb problémákra megoldást találni, a szellemi kifáradás már a 8 órás munkaidő esetén is gátolja a hatékony munkavégzést, nem hogy 9-10 óra munkavégzés során.

Véleményük szerint valódi megoldást a munkaidő csökkentése jelentene. Ezt igazolja egyébként az izlandi több éves kísérlet is, ahol a korábbi 40 órás munkaidőt 35-36 órára csökkentve – a kezdeti átállási nehézségek után – nem volt kimutatható semmilyen teljesítménycsökkenés. Természetesen nem volt elég csak a munkaidőt csökkenteni a kísérletben részt vevő munkáltatóknál, hanem a folyamatokat, a döntéshozatalt és a kommunikációt sok esetben újra kellett tervezni, s a rövidebb munkaidőhöz igazítani. Több helyen rövidebb meetingeket tartottak, vagy teljesen törölték a meetingeket. S bár sokan azt feltételezték, hogy a túlórák száma fog megnőni a munkaidő rövidítése mellett, nem igazolódtak be ezen félelmek: a túlórák száma nem emelkedett meg, holott köztudott, hogy az egyik legtöbbet túlórázó nemzet az EU-n belül. A dolgozók jóléte és egészsége egyértelműen nyert a rövidebb munkaidő bevezetésével Izlandon. A kísérletben részt vevő munkavállalók saját bevallásuk szerint pozitívabbnak és boldogabbnak érezték magukat a munka során, s az így nyert szabadidőt a családjukra, a háztartásra, új hobbikra, sportra fordították.


Hamarosan induló tanfolyamok:
Szakértőink