Munkajogi tudásra mindenkinek szüksége van!

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Két évtizedes HR területen szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy a magyar emberek nem szeretnek munkajogi kérdésekkel foglalkozni. Sajnos, ez sokszor még a szakmabeliekre is igaz, a toborzás-kiválasztás-tréning hármas bűvkörén túl kevés szakember jut, pedig a munkajog megkerülhetetlen része a HR-es munkának. Csodálkozunk hát, hogy a mindennapi munkavállaló még annyira sem érez késztetést, hogy beleássa magát a paragrafusokba? Vajon mi ennek az oka, s mit lehetne ellene tenni?


Képzeljünk el egy világot, ahol az autóvezetéshez nem kell vizsgát tenni, nem szükséges hozzá jogosítvány, amivel igazoltuk, hogy megtanultuk a KRESZ szabályait elméletben, és a valóságban is tudunk vezetni. Tehát bárki, aki a tizennyolcadik életévét betöltötte, nyugodtan beülhet egy autóba, és vezethet. És ha balesetet okoz? Ha saját, vagy más életét, és egészségét veszélyezteti? Ha megsebesít például közlekedési balesetben egy munkába igyekvő édesapát, akit otthon 3 gyermeke és felesége vár? És így az édesapa több hónapra kórházba kerül, a családja pedig a biztos anyagi megélhetését veszíti el?


Ugye, hogy senki sem engedélyezné a jogosítvány az előzetes tanulás, és a vizsga nélküli autóvezetést! Nos, ugyanez a munkajogi tudás is az én szememben. 16 évesen már jogosult egy fiatal munkaszerződést aláírni, felelőssége teljes tudatában. Valóban tudja mit ír alá? Tisztában van azzal, hogy a munkaszerződésében foglaltak mit jelentenek rá nézve? Milyen jogai és kötelességei vannak? Mit tehet meg vele a munkáltató és mit nem? S egyáltalán, amit aláírt, az megfelel úgy, olyan formában a magyar munkajogi szabályozásnak, vagy csak egyszerűen becsapták?


Tapasztalatom szerint nem csak a fiatalabb, de az idősebb generáció sincs tisztában azzal, mit ír alá. És így vállal olyan dolgokat, amikről fogalma nincs, kerül olyan helyzetekbe, ahol kihasználják, s a saját, és később a családja anyagi megélhetését kockáztatja ezáltal. Számomra ez ugyanolyan, mint a jogosítvány nélküli autóvezetés: nagy felelősség, amivel a legtöbb ember nincs is tisztában, s sokkal többet kockáztat a saját és a családja esetében, mint amit ő átlát, vagy amire ő gondol.
Nézzünk csak néhány példát! Nem mindegy, hogy mennyi próbaidőt kötnek ki a szerződésünkben, hogy azt esetleg később meghosszabbítják-e, vagy utólag erőlteti ránk a munkáltató a próbaidőt – mert ezzel is szoktam találkozni. Ugyanis a próbaidő alatt azonnali hatállyal, indoklás nélkül el lehet küldeni a munkavállalót… kevesebb költséggel és kockázattal, mintha betartaná a munkáltató a szabályokat. Hogyan kell a szabadságot kiadni? Mennyi nap jár egy munkavállalónak? Mennyit vehet ebből ki ő, s mennyiről dönt a munkáltató? Ezek a kérdések a pihenésünket, a családunkkal, szeretteinkkel, barátainkkal töltött időnket érintik, ami szintén fontos, hiszen ha nem tudunk pihenni, egy idő után a sok munkától megbetegedhetünk. Ugyanilyen magánéletet, pihenést érintő kérdés, hogy mennyi túlórára kötelezhetnek minket, s azt anyagilag kell-e ellentéteznie a munkáltatónak, vagy elég, ha pihenőidőt az cserébe érte?


Női munkavállalóknál pedig előbb vagy utóbb eljön a gyermekvállalás gondolata, s ezzel a munkahelyi konfliktusok is nagy valószínűséggel előre megjósolhatók. Hiszen ha valaki próbaidő alatt lesz várandós, nem mindegy, hogy az állapotát ekkor, vagy csak a próbaidő letelte után jelenti be, s arra is fel kell készülnie, hogy a munkáltató nem biztos, hogy örömmel fogadja a hírt. Idehaza nagy „gyakorlata” van a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésének ilyen esetben, amire ráveszik a kismamákat, megszabadulva így a többlet költségektől. Persze mondanom sem kell, kényszerítéssel, fenyegetéssel rávenni valakit erre jogellenes. De vajon az a kismama tisztában van azzal, hogy ilyen helyzetben mit kell tennie, mondania? Hogy védelem illeti meg? Hogy nem helyezhetik át másik városba, nem túlóráztathatják, s egyéb módon sem élhet vissza a jogaival a munkáltató? Sajnos gyakran nem tudják, így rossz döntést hoznak.
Ugyanígy a családi életet érinti a gyermekek betegsége miatti keresőképtelenség, ami esetén még ma is szokatlan dolog, hogy az apuka marad távol a munkától, holott neki is joga van ehhez a gyermeke ápolása esetén. A szülés utáni munkába visszatérésnél pedig az édesanyák újra azzal találkoznak, hogy alapos munkajogi felkészülés nélkül több százezer forinttal is megrövidíthetik őket a furfangos munkáltatók, egy jogszerű munkáltatói felmondást közös megegyezéssel – és kevesebb pénzzel –kiváltva.


Tudom, hogy a magyar törvények nagyon bonyolult fogalmazással, nem emberi nyelven íródtak, így nem csoda, hogy senki nem szokta hobbiból olvasgatni őket. Ám valljuk be, ha iskolában elkezdenénk a jogi szövegek olvasását és megértését, illetve érhető nyelven készülnének munkajogból tananyagok iskolásoknak, sokkal nagyobb jogi tudásra tenne szert minden munkavállaló, mire élete első munkaszerződését elé teszik. És ahogy adott szakmákhoz megköveteljük a végzettséget, a bizonyítványt, a munkavégzéshez is meg kéne követelni az alap jogi ismereteket. Ám ehhez előbb meg kéne tanítani azokat mindenkinek, kötelező tantárgyként az iskolákban. Üdvözítő lenne, ha végre eljutna erre a fejlettségi és partneri szintre a magyar oktatás, s valóban életképes, használható tudást adna a diákok kezébe, segítendő őket a munka világában minél többet elérni.