Könyvviteli zárás pandémia idején 2/1.

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései Honlap: www.sinkatax.hu E-mail: info[kukac]sinkatax.hu

A 2020. év rendhagyó volt. A koronavírus-járvány számos vállalkozás üzleti tervét írta felül, sok cégnek kell számolnia jelentős tőkevesztéssel. Ez pénzügyi kihatásai mellett számviteli probléma is. Egyéb területeken is újra kell gombolni a céges „kabátot”az éves zárás során.


Ha vesztésre állunk – Tőkevesztés és mérleg

A társaságok saját tőkéje elfogyhat szép lassan és gyorsan is eléghet hibás döntések sorozatával állandósult veszteség vagy akár egy gazdasági válság következményeként.

A tulajdonosoknak mindkét esetben lépniük kell – a probléma észlelését és a tanulságok levonását követően, helyre kell állítaniuk a társaság jogszerű működését, azaz rendezniük kell a vállalkozásuk tőkehelyzetét.

A Ptk. a részvénytársaságokra, korlátolt felelősségű gazdasági társaságokra vonatkozóan rögzít a saját tőkéhez kapcsolódó követelményeket, de az egyéni cégekre vagy a betéti társaságokra nem. Továbbá eltérő szabályok érvényesek a hirtelen tőkevesztésre, illetve a „lassú” tőkevesztésre.

Ez utóbbiról akkor beszélünk, ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét (így kft esetében a 3 millió Ft-ot), és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak. E határidő leteltével hatvan napon belül a tulajdonosoknak a társaság átalakulásáról vagy jogutód nélküli megszűnéséről kell határozniuk.

Ebben az összefüggésben is fontos, hogy a tört üzleti évek beszámolóit is figyelembe kell venni a tőkevesztésre vonatkozó kritériumok vizsgálatakor. Ennek megfelelően, ha frissen alapított társaságnak az előtársasági időszakáról, majd ezt követően egy tört üzleti évről is beszámolót kell készítenie, akkor a tőkevesztés számításánál ezt a két beszámolót figyelembe kell venniük, annak ellenére, hogy a cég működése egy naptári évet sem ért még el.

Hirtelen tőkevesztés helyzetébe akkor kerül a társaság, ha

  • a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére (rt. esetébe kétharmadára) csökkent;

  • a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent;

  • a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy

  • ha vagyona tartozásait nem fedezi.

A Ptk. előírja, hogy ilyen helyzetben az ügyvezetőnek, a tulajdonosoknak mit és milyen határidővel kell intézniük – ezekre e keretek között nem térek ki-, és rendezniük kell a társaság saját tőkéjének helyzetét is.

A saját tőke rendezésének lehetséges útjai közül azt mérlegelve célszerű választani, hogy a társaságnak, illetve a társaság tulajdonosainak melyik a legmegfelelőbb megoldás. Természetesen az esetek többségében cég, illetve tulajdonosainak aktuális helyzete a megoldások egy részét ki is zárja.

Lássuk, milyen lehetőségek közül választhatnak!

  • Pótbefizetés: hátránya, hogy ehhez arra van szükség, hogy a társasági szerződésben szerepeljen olyan kitétel, amely feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezetére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára, meghatározva azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, valamint rögzítve azt is, milyen gyakorisággal rendelhető el pótbefizetés. Amennyiben a társaság alapító okirata nem tartalmaz előírást a pótbefizetést illetően, úgy a beszámoló elfogadását megelőzően ennek módosításáról is intézkedni kell. A taggyűlés pótbefizetést elrendelő határozatának végrehajtására a Ptk. három hónap határidőt ad. A pótbefizetés előnye, hogy amennyiben a vállalkozás a későbbiekben nyereségessé válik és a veszteség pótlásához már nem szükséges a pótbefizetés összege, azokat kötelező visszafizetni a tulajdonosok részére, mivel e befizetés a tag törzsbetétjét nem növeli.

  • A jegyzett tőke leszállítása a jegyzett tőkén felüli saját tőke javára: ez – a vonatkozó tulajdonosi döntés alapján - a tőketartalék vagy az eredménytartalék javára történhet. A tranzakciót a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet a könyvekben elszámolni. 

  • A jegyzett tőke emelése ázsióval: a saját tőke/jegyzett tőke arány helyreállítása miatt csak ázsiós tőkeemeléssel teljesíthető a Ptk. tőkekövetelménye. Ez történhet pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás teljesítésével. Az ázsió mértékét ugyan a Ptk. nem szabályozza - meghatározása tulajdonosi hatáskörbe tartozik-, de a saját tőke/jegyzett tőke arány helyreállítása érdekében minél nagyobb összeget kell a tőketartalékba helyezni. Hátránya e megoldásnak, hogy szükség lesz a társasági iratok módosítására. Nehézséget okozhat továbbá az is, hogy amennyiben nem lesz szükség az így rendelkezésre bocsátott (pénz) eszközökre, az csak a társasági iratok újbóli módosításával és a törzstőke, valamint a tőketartalék egyidejű és arányos leszállításával fizethető vissza a tulajdonosoknak. Lényeges, hogy a tulajdonos tőketartalékba csak jegyzett tőkeemeléssel egyidejűleg helyezhet vagyont. Ebből következően, ha a tulajdonos nem emeli meg a jegyzett tőkét, akkor a tőketartalékba sem adhat vagyont. A jegyzett tőke emelését a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg vagy a változás időpontjával lehet elszámolni. 

  • A tulajdonossal szembeni kötelezettség elengedése: ha a társaságnál van tulajdonossal szembeni tartozás (tagi kölcsön, illetve hitel, szállítói kötelezettség, stb.), akkor a tulajdonos a társasággal szembeni követelését is elengedheti. Ezt az összeget a társaságnál bevételként kell elszámolni (kivéve az osztaléktartozás elengedése). Ezzel a bevétellel - az adózott eredményen keresztül - a saját tőke összege helyreállítható, bár a fizetendő társasági adót is növeli. Tudni kell azonban, hogy magánszemély tulajdonos – és a társaságok túlnyomó többségében magánszemélyek a tulajdonosok - által elengedett tartozás után azonban az ajándékozási illetéket meg kell fizetni (kivéve az osztaléktartozás elengedését). Ha külföldi anyavállalat engedi el a követelését, úgy azt is meg kell vizsgálni, hogy más országban nem keletkezik-e adó vagy illetékfizetési kötelezettség emiatt.

  • Pénzeszköz végleges átadása: a tulajdonosoktól véglegesen kapott pénzeszközt a társaságnál egyéb bevételként kell elszámolni. Ez az egyéb bevétel is az adózott eredményen keresztül rendezheti a saját tőke összegét a kívánatos szintre. Itt is érvényes azonban, hogy magánszemély tulajdonostól véglegesen kapott pénzeszköz után ajándékozási illetéket kell fizetni. (A külföldi anyavállalat kapcsán az előző pontban említettek itt is érvényesek.)

  • Értékhelyesbítés alkalmazása: ha a társaság rendelkezik olyan befektetett eszközökkel, amelyeknél a piaci érték jelentősen meghaladja azok könyv szerinti értékét – például, árverésen, áron alul vásárolt ingatlan -, az értékhelyesbítés, mint értékelési eljárás alkalmazásával is rendezhető a saját tőke. Az értékelési eljárás alkalmazásához a számviteli politika előzetes módosítására is szükség lehet, ha az nem rendelkezik erről az értékelési eljárásról. Az értékelési tartalék a saját tőke része és így helyreállítható a saját tőke Ptk. szerint elvárt mértéke. Ez a megoldás azonban növeli a cég költségeit, mivel ezt az értékelési eljárást könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, akkor is, ha egyébként a társaságnál a számviteli törvény vonatkozó előírásai szerint nem kötelező a könyvvizsgálat. 
  • Kölcsönök apportja: ha a saját tőke rendezése a saját tőke megemelését igényli, lehetőség van a kölcsönök saját tőkévé konvertálására, akár a jegyzett tőkébe, akár pedig a tőketartalékba – a törzstőke egyidejű megemelésével. Ez a lehetőség is a társasági iratok módosítását igényli, továbbá ez esetben is érvényes, hogy csak akkor fizethető vissza a tulajdonos részére a pénzösszeg, ha a törzstőkét és a tőketartalékot egyidejűleg és arányosan leszállítják. Lényeges, hogy abban az esetben, ha az apporttá átalakított kölcsönt a cég kapcsolt vállalkozásától kapta, az ügylettel összefüggésben transzferár-nyilvántartáskészítési kötelezettsége is lesz a társaságnak.


Természetesen a veszteség pótlásának ideális módja a vállalkozás nyereségessé tétele- például használaton kívüli, feleslegessé vált eszközei értékesítésével-, amelyet évközben akár egy közbenső mérleg elkészítésével lehet alátámasztani.

Tekintettel a lehetőségek viszonylag széles körére, illetve az egyes megoldásokhoz kapcsolódó többletköltségekre, célszerű már a vállalkozás megalapításakor megtervezni a működés finanszírozásának módját és meghatározni az esetleges veszteségek pótlásának eszközeit, mert megfelelő tervezéssel (ideértve az adótervezést is) megelőzhető a saját tőke csökkenése.


A számviteli törvény 2020-ban hatályba lépő változásai a számviteli politikában és beszámolóban


  • Azonnali értékcsökkenési leírás értékhatára: a 2020. január 1-je után használatba vett (üzembe helyezett) 200 ezer forint egyedi bekerülési érték alatti vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök egy összegben elszámolhatóak terv szerinti értékcsökkenési leírásként. Ha a társaság ezt az értéket tekinti a kis értékű eszközei értékhatárának – nem muszáj, meghatározható ennél alacsonyabb összegben is -, akkor a számviteli politikáját 2020-ban módosítania kellett, és e tényt, valamint hatásait a kiegészítő mellékletben is be kell mutatnia. Az értékhatárt érintő döntés kapcsán célszerű azt is mérlegelnie a cégnek, hogy a koronavírus-járvány miatt esetlegesen kevesebb bevétel, eredmény elbírja-e ennek költséghatásait, hiszen a megemelt értékhatár tovább növelheti az amúgy is meglévő veszteséget.

  • Devizás tételek mérlegfordulónapi átértékelése: a év mérlegfordulónapjára vonatkozó devizaárfolyamok meghaladták a 2019. évben érvényeseket. A 2020. év folyamán ugyanakkor jelentős árfolyammozgásokra került sor. Ezért attól függően, hogy az adott devizás ügylet mikor került be a könyvekbe az átértékelés egyenlege lehet árfolyamveszteség és árfolyamnyereség is.


Az átértékelés érinti

- a devizaeszközöket: pénzeszközök (valutapénztár, devizabetét-számla), külföldi pénznemben fennálló követelések, külföldi pénznemre szóló részesedések és értékpapírok, külföldi pénznemben adott előlegek, külföldi pénznemben meghatározott követelésjellegű aktív időbeli elhatárolások (pl. devizában járó kamat);

- devizakötelezettségeket: külföldi pénznemben fennálló kötelezettségek, külföldi pénznemben kibocsátott értékpapírok, külföldi pénznemben kapott előlegek, külföldi pénznemben meghatározott tartozásjellegű passzív időbeli elhatárolások (pl. devizában fizetendő kamat).


A részesedés, így az üzletrész, a részvény, az egyéb társasági részesedés, akkor minősül devizás eszköznek, ha a tulajdonolt társaság jegyzett tőkéje devizában meghatározott. Ebből következően, a részesedés minősítése nem függ attól, hogy a részesedés vételárát milyen pénznemben fizették meg. A részesedés devizanemét a tulajdonolt társaság jegyzett tőkéjének devizaneme határozza meg.

Az értékpapírok minősítésénél pedig az a kiindulópontunk, hogy az adott értékpapír névértékét milyen pénznemben határozták meg. Azaz az értékpapír minősítését szintén sem befolyásolja, hogy a vételárat milyen pénznemben fizették meg. Az értékpapír kibocsátásból adódó kötelezettségeket is így kell minősíteni.

A devizás eszközöknél értékvesztés elszámolása is indokolt lehet. Értékvesztést részesedésnél, értékpapírnál, követelésnél és követelésjellegű aktív időbeli elhatárolásnál kell elszámolni. Amennyiben ezek az eszközök devizás eszközök, akkor az értékvesztésüket is devizában kell meghatározni: első lépésben az értékvesztés forintértékét a devizaeszköz árfolyamán kell meghatározni, majd ezek után kell az év végi átértékelést végrehajtani. Természetesen az értékvesztés is devizás tételnek minősül, így az értékvesztést is a mérlegfordulónapi árfolyamra át kell értékelni.

Az átértékelés összevont különbözetét kell előjelének megfelelően a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként (ha egyenlegében árfolyamnyereség), vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként (ha egyenlegében árfolyamveszteség) elszámolni.

A devizás tételeket mérlegfordulónapi árfolyamon kell átértékelni, a számviteli törvény nem engedi meg a mérlegkészítés időpontjáig realizált árfolyam-különbözetek figyelembevételét.

Ha az év végi átértékelés egyenlege árfolyamveszteség lesz, akkor az év végi átértékelési árfolyamveszteség elhatárolása beruházási hitelnél, pénzügyi lízingtartozásnál, forgóeszközhitelnél lehetséges a vállalkozás tulajdonosainak döntése alapján, ha az

- Árfolyamnyereséggel nem ellentételezett és

- devizakészlettel nem fedezett.


Az árfolyamveszteség elhatárolását akkor is be lehet vezetni, ha a korábbi években erre nem került sor. Fontos azonban, hogy a számviteli törvény az elhatárolás esetére céltartalék képzését írja elő (Szt. 41. §-a (4) bekezdése).


Ehhez egy arányszámot kell alkalmazni, amely

- beruházási hitelnél, pénzügyi lízingnél: beruházás aktivásától eltelt időtartam/hitel teljes futamidő (vagy a tárgyi eszköz élettartama, ha az rövidebb a hitel futamidejénél);

- forgóeszközhitelnél: hitelfelvételtől eltelt időtartam/hitel teljes futamidő.


A számviteli törvény ugyancsak kötelező jelleggel írja elő, hogy lekötött tartalékot kell képezni az eredménytartalékból az elhatárolt veszteség és a képzett céltartalék különbsége összegében (Szt. 38. §-a (3) bekezdése d) pontja).

Ha a vállalkozás a korábbi években élt az árfolyamveszteség időbeli elhatárolásának lehetőségével, ezen devizahitel- és pénzügyi lízingtartozás év végi átértékelési veszteségéből – az árfolyamnyereséggel nem ellentételezett és devizakészlettel – nem fedezett részét a mérlegfordulónapon kötelező elhatárolnia.

Emellett 2020-ban ezen kötelezettségeknél nincs választási lehetőségük az elhatárolást érintően. Az elhatárolást követően pedig újra kell számolniuk a céltartalékot és a lekötött tartalékot.

Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolható a nem realizált árfolyamveszteség, azaz a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó - hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó - beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt (árfolyamnyereséggel nem ellentételezett) árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (Szt. 33.§. (2) bekezdése).


Az elhatárolható összeg számítása során figyelembe kell venni, hogy a hitel akkor fedezett devizakészlettel, ha a hitelszerződés előírása, vagy saját döntés alapján a hitel fedezeteként az annak megfelelő deviza elkülönített (zárolt) devizaszámlán folyamatosan rendelkezésre áll.

A folyószámlán lévő deviza – az ugyanis minden megkötés nélkül bármire felhasználható – azonban nem tekinthető ilyennek. Az elhatárolandó összeg meghatározásánál arra is figyelni kell, hogy a hitel átértékelési árfolyamvesztesége árfolyamnyereséggel nem lehet ellentételezett.

Ez egy példán keresztül bemutatva azt jelenti, ha a devizahitel mérlegfordulónapi átértékeléséből 15 millió Ft árfolyamveszteség keletkezett, de a devizás tételek mérlegfordulónapi átértékelési egyenlege összességében csak 11 millió Ft árfolyamveszteséget mutat, akkor 11 millió Ft árfolyamveszteség elhatárolásáról lehet dönteni, függetlenül attól, hogy a hitel átértékelési vesztesége 15 millió Ft volt.

A realizált árfolyamveszteséget érintően: a hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor - az előző időszakokban elhatárolt halmozott összegből - a törlesztő részletre jutó - halasztott ráfordításként kimutatott - nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével.

A halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget - a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként elszámolva - meg kell szüntetni, ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást, a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást teljes összegében visszafizették, illetve - tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog finanszírozása esetén - ha a devizahitellel, a devizakötvény-kibocsátással finanszírozott tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot értékesítették, vagy más jogcímen az állományból kivezették (Szt. 33. §-a (3) bekezdése).

A halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget - a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként könyvelve - csökkenteni kell az érintett devizakötelezettség után az egyes üzleti évekre elszámolt árfolyamnyereségnek megfelelő összeggel is (Szt. 33.§. (4) bekezdése).


Terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatása, terven felüli értékcsökkenés elszámolása


A számviteli törvény 53. § (5) bekezdésében előírtak alapján, ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. 

A koronavírus járvány okozta gazdasági helyzetben a vállalkozások többsége a tárgyi eszközeit vagy nem tudja az eredetileg tervezettek szerint lecserélni, vagy azok eredetileg megállapított értékcsökkenési leírása bizonyult „túlzásnak” a járvány idején nem vagy csak korlátozottan működtetett eszközöket érintően.

Ebből következően e cégeknek vagy az eredeti üzembe helyezéskor megállapított várható használati időn túl is tovább kell használniuk a pótlásukhoz szükséges források hiányában, vagy az eszköz használatában bekövetkezett körülmények változása miatt módosítaniuk az értékcsökkenési leírás összegét.

A tárgyi eszköz üzembe helyezésekor meghatározott várható használati idő és az ezt figyelembe véve becsült maradványérték alapján kell a terv szerinti értékcsökkenést megállapítani és elszámolni. A megállapított használati idő végén a tárgyi eszköz nettó értéke – fő szabály szerint – az üzembe helyezéskor megállapított maradványértékkel egyezik meg.

Mindezek azért is fontosak, mert a számviteli törvény kimondja, hogy nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni a maradványértéket elért tárgyi eszköznél (Szt. 53.§. (6) bekezdése).

Akkor tehát, ha az üzembe helyezéskor megállapított használati idő eltelik és az eszközt tovább használják, úgy a számviteli törvény szabályai szerint a tárgyi eszköz üzembe helyezéskor figyelembe vett körülményeiben változás következik be (Szt. 53.§. (5) bekezdése).

Ha a tárgyi eszközt fentieknek megfelelően tovább használják, azzal megváltozik a használati ideje, ami pedig azzal jár, hogy megváltozik/megváltozhat az eszköz várható maradványértéke is. A tárgyi eszköz terv szerinti értékcsökkenésének az elszámolása – az említettekre tekintettel meghozott vállalkozói döntés alapján – tovább folytatható.

A számviteli törvény előzőekben említett előírásaiból következik az is, ha a termelés (a használat) leállításával a használat körülményeiben változás következik be, akkor a terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatható, alacsonyabb terv szerinti értékcsökkenés számolható el.

Azzal, hogy átmenetileg nem használják a tárgyi eszközt – gondoljunk például az éttermek eszközeire -, megváltozik/megváltozhat a használati ideje és ezzel a maradványértéke is, azaz a terv szerint értékcsökkenése is megváltozhat.

Emellett a tárgyi eszköz fizikailag, erkölcsileg avulhat az átmeneti leállás során is, és e körülmény megjelenhet a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásában is, ha a vállalkozó az időarányos terv szerinti értékcsökkenés módszerét alkalmazza.

Ez az oka annak, hogy a terv szerinti értékcsökkenés mértékét nem lehet nullában meghatározni akkor sem, ha a tárgyi eszközt átmenetileg nem használják.

A leállított tárgyi eszközök állásidőre elszámolt terv szerinti értékcsökkenését azonban az előállított termék, nyújtott szolgáltatás közvetlen önköltségében nem lehet figyelembe venni, mivel azok a termék előállításával, szolgáltatás nyújtásával közvetlenül össze nem függő költségeknek minősülnek, és azokat vállalati általános költségként kell elszámolni. 

A vállalkozási tevékenység volumenének csökkenése, a vállalkozási tevékenység megváltoztatása azt is eredményezheti, hogy az adott tevékenység során használt tárgyi eszközök részben vagy egészen feleslegessé válnak. 

Erre az esetre, azaz ha az eszköz használata, rendeltetése a besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja, a számviteli törvény előírja (23. §-a (5) bekezdése), hogy az eszköz besorolását meg kell változtatni, a befektetett (tárgyi) eszközt át kell sorolni a készletek (anyag, áru) közé.

Amennyiben a tárgyi eszköz használati célja megváltozik, a tartós használati cél már nem áll fenn, úgy azt legfeljebb az adott üzleti évben lehet a tárgyi eszközök között kimutatni, legkésőbb a mérlegkészítéskor a mérlegfordulónapra vonatkozóan kötelező azt a forgóeszközök közé átsorolni (az átsorolásig a terv szerinti értékcsökkenést el kell számolni).

Ha pedig az adott tevékenység során használt tárgyi eszközök részben vagy egészen feleslegessé válnak, indokolt lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolása is.

Ebben az esetben a piaci érték jellemzően az adott tárgyi eszköz hulladék-, illetve haszonanyag-értéke, illetve a várható eladási ára. A készletre vétel után – feltéve, hogy a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke nem nulla-, a különbözet összegében először terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni.


Céltartalék képzése várható kötelezettségekre: a számviteli törvény óvatossági elvéből következik az az előírás, hogy a tárgyévi eredmény meghatározása során a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatokat és a feltételezhetően bekövetkező veszteséget akkor is, ha ezek az információk az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között váltak ismertté.

A céltartalék képzési kötelezettség akkor is fennáll, akkor is el kell számolni egyéb ráfordításként, ha az adott üzleti év eredménye veszteséges.

A céltartalékot a képzés jogcíme szerinti esemény bekövetkezésekor (a veszteség elszámolásakor, felmerülésekor), illetve a képzési jogcím megszűnésekor kell feloldani.

(A céltartalék képzésének és felhasználásának szabályait a számviteli törvény 41. §-a tartalmazza.)

Cikkem következő részében a hátrányos szerződésekhez kapcsolódó céltartalék képzésről, a projektekkel kapcsolatos elszámolásokról lesz szó, továbbá a koronavírus-járvány miatt felfüggesztett kamatfizetések számviteli kezelése is terítékre kerül.


Legfrissebb...

Szakértőink

Jelmagyarázat

Bárki számára szabadon hozzáférhető
A cikk olvasásához Pallas fiók nyitása szükséges
Szakmai csomag előfizetéssel olvasható