Könyvelők világnapjára 2024.

Ügyvezetői döntések és adózási következményeik

****

Az Álomlak Építőipari Kft ügyvezetője, Alma Béla bajban van. Egy cége számára mind volumenében, mind az ebből származó bevétel szempontjából kiemelt fontosságú projekt – egy belbudai lakópark építése – befejezése csúszik, mert nem sikerült beszerezniük a szükséges burkolóanyagokat. A lakások leendő lakói pedig ragaszkodnak a nekik korábban megígért kivitelű és minőségű burkolólapokhoz, azaz az eredeti terveket ebben a vonatkozásban nem lehet megváltoztatni. Ez nem csupán pénzügyi okokból, de amiatt is rendkívül kínos a társaság tulajdonosai számára, mert bár évtizedes zavartalan működésüknek, elismerten minőségi munkavégzésüknek hála, jó hírük van a piacon, de ez a beruházás az eddigieknél is értékesebb referenciaként szolgálhatna jövőbeni ügyfeleik számára.

Alma úr valamennyi beszállítójukat – azokat a cégeket is, amelyektől ilyen-olyan okokból, de már huzamosabb ideje nem rendeltek építési anyagot – megkereste az ügyben, de a szóban forgó, prémium kategóriás burkolólapokat nem sikerült megvásárolnia. Az olasz gyártó cég raktárának leégése miatt kérdéses, hogy külföldről is mikor érkezhetnek majd újabb szállítmányok Magyarországra.

Béla barátunk vállalkozói élete eddigi éveiben még soha nem volt ilyen kínos és kilátástalan helyzetben. Azért, hogy valamicskét megnyugodjon és átgondolja a helyzetet, talán rálelve a lehetséges megoldásra is, elment a közeli edzőterembe – a környék vállalkozói szerették itt „kiereszteni a gőzt”.

Elgondolkozva lépett be az ajtón, szinte fellökve az éppen távozót. Ismerős hang dörren rá:

– Mi van veled, Bélus? Csak mész, mint a vak légy, se nem látsz, se nem hallasz?

– Ne haragudj, Misu – ismert rá egykori gimnáziumi osztálytársára és padtársára –, de te is magad alatt lennél, ha ilyen komoly gondjaid lennének, mint nekem!

Misu együttérzőn hallgatta végig panaszkodó cimboráját, majd pár pillanatnyi tétovázás után azt mondta:

– Lehetséges, hogy most éppen jókor vagy jó helyen! Látod ott azt a vézna kis fickót? Azt a kopaszodót, a zöld tornazsákkal a vállán? – bökött a recepciós pult felé. Barátja bólintott és kérdőn nézett rá.

– Tudod, hogy nem szokásom telefonbeszélgetéseket kihallgatni, főként nem edzés közben, de ezt a srácot mindenki hallotta, aki legalább három kilométeres körzetben tartózkodott és nem teljesen süket. Azzal dicsekedett, hogy csak azt az építőanyagot nem tudja beszerezni, amit még nem találtak fel. Lehet, hogy csak megjátszotta magát, hiszen az izmaival nem igen büszkélkedhet, de egy próbát megér. Beszélj vele! – még bíztatóan megveregette Béla hátát, majd ruganyos léptekkel elindult a parkoló felé.

Mintegy öt perc múlva Béla úgy érezte, hogy kisütött a nap felette (és így persze az Álomlak Kft felett is), mert Körte Zénó – így mutatkozott be a kis cingár –, megnyugtatta, mi sem egyszerűbb, mint azokat a bizonyos burkolólapokat leszállítani. Persze, hogy van raktáron! Nálunk minden van – tette hozzá, hangjában némi sértődöttség érződött: miként is vonhatja kétségbe bárki, hogy az XLarge Kerekedelmi Kft számára – amelynek ő az értékesítési vezetője – mindez gondot okozhatna.

– Mennyi kell? – kérdezte magabiztosan. Béla félve rebegte el a választ.

– Szerencséje van, Alma úr! A raktárunkban pont ennyi van, egy kevéssel talán több is. Egy majdnem csődbe ment vállalkozástól érkezett vissza, pénzügyi okokból nem tudják befejezni a tervezett beruházásukat, így ez a cucc feleslegessé vált. Mivel így azt is mondhatnánk, hogy használt áruról van szó, adunk önnek 5 százalék kedvezményt is! Persze ezt még egyeztetem az ügyvezetőnkkel, Citrom Dezső úrral, de szinte biztosra veheti! Nálam sajnos nincs névjegykártya, edzésre nem szokásom magammal hurcolni, de adja meg a telefonszámát, holnap délelőtt keresni fogom.

Alma úr a jóleső testedzés után, megnyugodva indult haza, úgy látszik, minden jóra fordult.

Mit lesz Alma Béla első dolga másnap reggel, amint beér az irodájába?

Válassz az alábbi lehetőség közül, és olvasd tovább a történetet!

Bónusz – a górcsõ alá vett esetekhez kapcsolódó, lényeges tudnivalók

A nem természetes személy adózók automatikus részletfizetése

Az Álomlak Kft esetében 1 millió forintot számottevõen meghaladó adóhiányról van szó, de hasznos lehet a vállalkozások döntéshozói számára is, ha ismerik e lehetõséget is.

A nem természetes személy adózó kérelmére

• az általa nyilvántartott, legfeljebb 1millió forint összegû adótartozásra,
• évente egy alkalommal,
• legfeljebb 6 havi pótlékmentes részletfizetést engedélyez a NAV.

A kérelem elõterjeszthetõ elektronikusan az Online Nyomtatványkitöltõ Alkalmazásban (ONYA) az AUTRESZ-ûrlapon, illetve az ÁNYK programban a FAG01 elnevezésû ûrlapon.

Az elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett adózók pedig papíron is benyújthatják a kérelmet.

Az engedélyezett részletfizetésrõl szóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

Érvényét veszti a részletfizetés, ha az adózó az esedékes részletet nem fizeti be. Ekkor a tartozást egy összegben kell megfizetni, és az adóhatóság a tartozás fennmaradó részére az eredeti esedékesség napjától késedelmi pótlékot számít fel.

[Art. 199.§ (2a) bekezdése]

A megbízható adózó elektronikusan elõterjesztett kérelmére

• a felróhatóság és a fizetési nehézség fennállásának, illetve átmeneti jellegének vizsgálata nélkül,
• az Art. hatálya alá tartozó adónemeken fennálló nettó módon számított legfeljebb 3millió forint összegû adótartozásra,
• a kifizetõ által magánszemélytõl levont adó- és járulékkötelezettségek kivételével,
• évente egy alkalommal,
• legfeljebb 12 havi pótlékmentes fizetési könnyítést: fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezhet a NAV.

Ez az úgynevezett automatikus fizetési könnyítés. A kérelem kizárólag elektronikusan terjeszthetõ elõ a NAV honlapjáról (www.nav.gov.hu) letölthetõ ûrlapon (FAG01) vagy az ONYA-ban az AUTRESZ-ûrlapon.

A megbízható adózó automatikus fizetési könnyítési kérelmének helyt adó határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

Érvényét veszíti az automatikus fizetési könnyítés, ha az adózó a részletfizetést vagy a fizetési halasztást nem teljesíti. Ekkor a még fennálló tartozást késedelmi pótlék felszámítása mellett egy összegben kell megfizetni.

[Art. 156.§]

Az adóhatóság 30.1. számú információs füzete – ez szabadon letölthetõ a NAV honlapjáról – foglalja össze a fizetési kedvezmények gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályait – érdemes az ügyvezetõknek is tanulmányozniuk ezt az okos kis kiadványt!

Befogadjuk, visszaküldjük? Támpontok a céghez érkezõ számlák ellenõrzéséhez

 

Mindennapos eset, hogy egy vállalkozáshoz számlát hoz a posta. Az sem különleges esemény, hogy azt iktatják, könyvelik, bevallásokban elszámolják. A számla befogadásának – fõként, ha a dokumentum nem felel meg a vonatkozó elõírásoknak – azonban számos olyan jogkövetkezménye lehet, amelyre esetleg elõször nem is gondolnánk. Az alábbiakban arról lesz szó, hogyan kell „jól befogadni” a számlákat, mi mindenre kell figyelniük a vállalkozóknak ezzel kapcsolatban.

Számla mint bizonylat a számviteli törvényben

 

A számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) egyrészt megfogalmazza, értelmezésében mit, milyen kritériumok mentén kell bizonylatnak tekintenünk, másrészt elõírja e dokumentumok kiállításának, megõrzésének – általában véve: kezelésének – szabályait.

Számlabefogadói minõségünkben is – a késõbb részletezett, adójogi elvárások mellett – ezek azok a szabályok, amelyeket iránymutatónak kell tekintenünk.

A számviteli törvényben elõírtaknak megfelelõen, számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerzõdés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minõsíthetõ irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb elõállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

A számviteli bizonylat – így a számla, egyszerûsített számla, sõt, a számlával egy tekintet alá esõ okirat – adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.

(A továbbiakban a „számla” kifejezés alatt az elõbb felsoroltakat – úgymint egyszerûsített számla, számlával egy tekintet alá esõ okirat – is értjük.)

A bizonylat szerkesztésekor is figyelembe kell venni a számviteli törvény fontos alapelvét, a világosság elvét.

A számlára mint számviteli bizonylatra is érvényes a számviteli törvény elõírása, miszerint azt a gazdasági mûvelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának idõpontjában, illetve idõszakában, magyar nyelven kell kiállítani.

A magyar nyelven kiállított bizonylaton az adatok más nyelv(ek)en is feltüntethetõk.

Fentiektõl eltérõen, a számviteli bizonylatot idegen nyelven is ki lehet állítani, ha azt az adott gazdasági mûvelet, esemény, illetve intézkedés jellemzõi indokolják. Azonban a könyvelés, az azt megalapozó nyilvántartások pontossága érdekében, és azért is, hogy a beszámoló adatainak hitelt érdemlõ dokumentumaiként szolgáljanak, az idegen nyelven kibocsátott, illetve a befogadott idegen nyelvû bizonylaton azokat az adatokat, megjelöléseket, amelyek a bizonylat hitelességéhez, a megbízható, a valóságnak megfelelõ adatrögzítéshez, könyveléshez szükségesek, belsõ szabályzatban meghatározott módon, a könyvviteli nyilvántartásokban történõ rögzítésüket megelõzõen, magyarul is fel kell tüntetni.

Lényeges, hogy a számviteli törvény – az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel összhangban –azt is elõírja, hogy a számviteli bizonylatokon az adatok idõtállóságát a „számviteli” megõrzési idõn belül biztosítani kell.

Az elõzõeken túlmenõen, a számviteli törvény meghatározza a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylatok általános alaki és tartalmi kellékeit is:

---

a) a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója;

b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;

c) a gazdasági mûveletet elrendelõ személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettõl függõen az ellenõr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevõ, az ellennyugtákon a befizetõ aláírása;

d) a bizonylat kiállításának idõpontja, illetve - a gazdasági mûvelet jellegétõl, idõbeni hatályától függõen - annak az idõpontnak vagy idõszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági mûvelet teljesítésének idõpontja, idõszaka);

e) a (megtörtént) gazdasági mûvelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági mûvelet okozta változások mennyiségi, minõségi és - a gazdasági mûvelet jellegétõl, a könyvviteli elszámolás rendjétõl függõen - értékbeni adatai;

f) külsõ bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét;

g) bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az idõszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;

h) a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történõ hivatkozás;

i) a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés idõpontja, igazolása;

j) továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály elõír.

---

Mind a vállalkozás által kibocsátott, mind az általa befogadott bizonylatokra érvényes a számviteli törvény azon elõírása – lényegében nevezhetnénk egyfajta megengedõ szabálynak is –, miszerint, ha a bizonylat alaki és tartalmi hitelessége, megbízhatósága más módon nem biztosítható, az a gazdálkodó képviseletére jogosult személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerinti képviseletet is), vagy belsõ szabályzatban erre külön feljogosított személy aláírásával is igazolható.

Minden gazdasági mûveletrõl, eseményrõl, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági mûveletek (események) folyamatát tükrözõ összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendõ és a más jogszabályban elõírt adatokat a valóságnak megfelelõen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – elõírásszerûen javítottak.

Ha az adott bizonylat – jelen esetben az üzleti partnertõl érkezõ számla – nem tesz eleget azoknak a számviteli törvényben rögzített kritériumoknak (ideértve az esetleges hibák javításának módját is), amelyek alapján alkalmas az ügylet könyvviteli elszámolására, azt nem szabad befogadni, intézkedni kell a szükséges kiegészítésérõl, javításáról.

Azt már csak a teljesség kedvéért teszem hozzá – nyilván tisztában vannak ezzel a vállalkozók, könyvelõik még inkább –, a helyesbítésre szoruló bizonylatokat érintõen is igaz, hogy mindenki csak a saját portáján söpörhet: azaz az általa kiállított bizonylatokat áll jogában módosítani, de a külsõ bizonylatokat akkor sem javíthatja, egészítheti ki a társaság, ha egyébként helytállóak lennének azok az adatok, amelyeket utólag rávezetnének a bizonylatra.

A számlákat, mint a könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshetõ módon megõrizni.

A megõrzési idõn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszûnést is) nem hatálytalanítja e kötelezettséget: a bizonylatok megõrzésérõl a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell.

Az elektronikus formában kiállított bizonylatot – a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály elõírásainak figyelembevételével – elektronikus formában kell megõrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli elõállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetõségét.

Ez természetesen, a befogadott elektronikus számlákra is vonatkozik!

Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról – a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történõ másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály elõírásainak figyelembevételével – készített elektronikus másolattal az e törvény szerinti bizonylatmegõrzési kötelezettség teljesíthetõ, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli elõállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetõségét.

Mikor lehet és kell egy számlát visszaküldeni?

Természetesen nem arról az ügyeskedésrõl van szó, amikor a szükséges fedezet hiányában a cég addig küldözgeti vissza ilyen-olyan – jellemzõen mondvacsinált – okból a számlát, míg végre lesz elég pénz a számláján a kifizetésére, hanem arról, hogy a számla befogadása, átvétele lényeges jogi következményekkel járhat.

Az elõzõekben már esett szó a számviteli törvény elõírásáról, miszerint „A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendõ és a más jogszabályban elõírt adatokat a valóságnak megfelelõen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - elõírásszerûen javítottak.”

A számla befogadása tehát fizikai értelemben a bizonylat átvételét, jogilag az elismerését jelenti. A számla befogadásával a vállalkozás élhet a számlához fûzött jogokkal (adólevonás, költségelszámolás), illetve köteles teljesíteni a kapcsolódó kötelezettségeket (adófizetés)

Így tehát a számla befogadása elõtt a vevõnek elõször alakilag, formailag meg kell vizsgálnia a számlát, tartalmaz-e minden kelléket, amelyet ebben a vonatkozásban jellemzõen az áfatörvény elõír: a számlakiállító neve, adószáma, adóalap, adókulcs, és ezek az adatok pontosak vagy sem. Az esetleges adóellenõrzésekre is gondolva, bármilyen formai hiba esetén is javasolt már a számlát azonnal visszaküldeni a kiállítóhoz javításra.

Továbbá, a könyvelésbe bevezetni egy számlát csak akkor lehet, ha elismert követelésen alapul. Ha a vevõ – a számlát befogadó fél – nem ismeri el a követelést, a szállító ellenben mégis számláz, a számlát vissza kell küldeni. A számla befogadása ilyen esetben ugyanis azt eredményezheti, hogy a vevõ a vitatott követelést is köteles lesz kiegyenlíteni, mert különben akár fel is számolhatják a cégét.

Ezzel összefüggésben fontos a Csõdtörvény[1] 27.§ (2) bekezdése a) pontja is, amely szerint:

„A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha

a) az adós szerzõdésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idõ lejártát követõ 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követõ hitelezõi írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.”

Emiatt (is) fontos feladata a számla befogadójának, hogy vizsgálja meg a számlát a kézhezvételékor azonnal, abból a szempontból, hogy elismeri-e a teljesítést, amelyet a számla dokumentál.

Azaz: a számla összhangban van-e a szerzõdéssel, illetve a teljesítéssel. Ha a vevõ a követelést vitatja, akkor azonnal küldje is vissza a számlát a kibocsátónak.

Természetesen ilyen esetben nemcsak a jó modor kívánja meg, hogy kísérõlevéllel (visszaküldés oka) kísérve adja postára a cég a visszaküldött bizonylatot, és arról se feledkezzenek meg, hogy ajánlott tértivevényes küldeményként adják azt fel.

A számla visszaküldésének határidejét érintõen – a Csõdtörvény idézett rendelkezése alapján – a fizetési határidõ lejárata és az azt követõ 20 nap a vízválasztó: a vevõnek eddig van jogi lehetõsége vitatni a számlát egy ellene indított felszámolási eljárásban. Ezt követõen már csak kifizetheti a számlát, különben a bíróság elrendeli a felszámolását.

A tartozatlanul megfizetett összeget peres úton követelheti vissza.

Fiktív számla a könyvelésben – mi a teendõ?

Egy fiktív (valótlan adattartalmú) számla nemcsak jogi, de adózási, könyvviteli szempontból is aggályos:

• A számla áfa-tartalma nem helyezhetõ levonásba, mivel az nem valós termékhez, szolgáltatáshoz kapcsolódik. Ha a vállalkozó mégis levonta az áfát, és egy adóellenõrzés során erre fény derül, az adóhatóság adóbírságot szab ki. Ennek összege a jogosulatlan visszaigénylés 200 százalékáig terjedhet. Ez ún. feltételes adóbírság kedvezmény alkalmazásával 100 százalékra enyhíthetõ, azzal a feltétellel, hogy az adózó lemond az adóhatóság elsõfokú határozata elleni fellebbezési jogáról [Art[2]. 215-216.§]

Ez azt jelenti, hogy az adóbírság fiktív számla esetén legalább ugyanakkora összegû lesz, mint a számla áfatartalma.

• A fiktív számla könyvelése sem követheti a „szokásos” lépéseket. A nettó összeget elvileg, a szállítóval (a számla kiállítójával) szembeni követelésként számolnánk el, abból kiindulva, hogy a bizonylat ténylegesen nem teljesített ügyletet igazol, azaz a szállító az e számla alapján kifizetett pénzzel tartozik a vállalkozásnak. Ez a tétel nem írható le költségként sem, nem tekinthetõ készletnek vagy igénybe vett szolgáltatásnak sem. Viszont az ilyen számlát követelésként sem lehet kimutatni, mivel az tartalmát tekintve nem jogszerû: ez azt is jelenti, hogy nem felel meg a számviteli törvény szerinti követelések fogalmába sem. [„Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerzõdésekbõl jogszerûen eredõ, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott (…)”; Szt. 29.§ (1) bekezdése]

Fentiekbõl következõen, a fiktív számla nettó összege csak egyéb ráfordításként könyvelhetõ, és a társasági adóról szóló törvény alapján kizárólag nem a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minõsíthetõ. Ebbõl következik, hogy a társasági (kisvállalati) adóalapot növelni kell ezzel az összeggel. [Tao[3]. tv. 8.§ (1) bekezdése; 3. számú melléklete]

Az is megtörténhet, hogy a fiktív számla korábban már lezárt év könyvelésében szerepel.

Ilyenkor a társaságiadó-bevallás és a beszámoló önellenõrzésére van szükség.

A beszámolóban ezt attól függõen kell szerepeltetni, hogy a fiktív számla könyvelt adataihoz kapcsolódó hibák és hibahatások jelentõsnek minõsülnek-e vagy sem:

• ha a hiba jelentõs, akkor a hiba feltárásának évérõl összeállított mérleg középsõ oszlopában kell korrigálni azt,
• ha a hiba nem jelentõs, akkor azt a folyó évben számoljuk el,
• mindkét esetben a kiegészítõ mellékletben is bemutatva a hibát és hatásait.

Nézzünk néhány, a gyakorlatban is elõforduló példát a fiktív számlákkal kapcsolatos számviteli következményekre!

• Utólag megállapított túlszámlázás

2023. év végén derült ki, hogy a társaság ügyvezetõje 2022-2023. évekre vonatkozóan fiktív számlákat fogadott be, illetve a számlák számos esetben túlszámlázott összegben megállapított ellenértékrõl szóltak. A szóban forgó számlák a cég épületeinek bekerülési értékét növelték, felújításhoz kapcsolódtak, és minden esetben kifizette ezeket a társaság. Az ügyben rendõrségi vizsgálat is indult, a túlszámlázás értékét mûszaki értékbecslõ állapította meg. Növelheti-e a tárgyi eszköz értékét a kiszámlázott, de el nem végzett munka? Mi a teendõ azokkal a számlákkal, amelyek összegét már 2022-ben aktiválták?

Természetesen, a fiktív számla, illetve az el nem végzett munkákat tartalmazó számla könyvelésével nem lehet valódi értéket elõállítani, így az el nem végzett munkák számlázott értéke nem növelheti a tárgyi eszköz bekerülési értékét, akkor sem, ha azokat már aktiválták. Ezért a példaként hozott esetben is önellenõrzést kell végeznie a társaságnak azzal az idõponttal, amikor a túlszámlázás tényét és összegszerûségét megállapították. Az önellenõrzés idõpontjában természetesen nemcsak a 2023. évben könyvelt tételeket kell helyesbíteni, hanem a 2022-ben könyvelteket is. Ez utóbbi esetben számolni kell a hibahatások keresztülvezetésével is.

Az önellenõrzés során csökken a beruházásként (felújításként) elszámolt összeg, amelyet a szállítóval szemben kell elõírni:

T 455. Beruházási szállítók –

K 161. Befejezetlen beruházások/162. Felújítások

A bruttó érték módosítása miatt változhat az elszámolható terv szerinti értékcsökkenési leírás összege, az adózás elõtti eredmény, az adófizetési kötelezettség is. A szállítók számlájának Tartozik egyenlege valójában a szállítóval szembeni követelés összegét mutatja.

Ez a követelés azonban tartalmában nem felel meg az Szt. 29. § (1) bekezdésében leírt követelés fogalomnak, ezért nem lehet azt követelésként kimutatni (bár jogilag követelhetõ lehet!), el kell számolni mint hiányt az egyéb ráfordítások között:

T 869. Különféle egyéb ráfordítások –

K 455. Beruházási szállítók

A túlszámlázott összegre jutó áfa, a fiktív számlák áfája nem vonható le. Ha a társaság mégis levonta ezt az adót – ami valószínû, mert a könyveléskor még nem tudták, hogy túlszámlázott vagy fiktív tételrõl van szó –, akkor a jogalap nélkül levont áfa összegét is az egyéb ráfordítások között kell elszámolni, csökkentve a levonható áfát:

T 869. Különféle egyéb ráfordítások –

K 466. Elõzetesen felszámított, levonható áfa

Az elõbbiek szerint a 869. fõkönyvi számlára könyvelt összegekkel a társasági adó adóalapjának megállapítása során az adózás elõtti eredményt is növelni kell.

A túlszámlázások, a fiktív számlák miatt (szállítókkal szembeni) követelést csak akkor kell kimutatni, ha azt a bíróság már megítélte, és a bírósági határozat jogerõre emelkedett, a jogerõre emelkedés napjával. A jogerõs bírósági határozattal kimutatott követelés esetében, a mérleg-fordulónapi értékelés keretében indokolt lehet az értékvesztés elszámolása.

• A kivitelezõ hibája miatt fiktívnek minõsített számlák alapján elszámolt beruházás

Egy társaság 2023-ban nagy volumenû beruházást valósított meg, nagyrészt külsõ vállalkozók bevonásával. A számlák alapján az elõzetesen felszámított áfát levonásba helyezték. Az adóhatósági ellenõrzés során ezeket a számlákat fiktívnek minõsítették, mert a számla kibocsátója az adott idõszakban nem nyújtott be adóbevallást, és mert a vállalkozót a számla kibocsátása elõtt a nyilvántartásból törölték.

Ugyanakkor, a számlákon feltüntetett munkákat elvégezték, a számlázott és készpénzben kifizetett ellenérték reális volt: ezt a büntetõeljárás során kirendelt mûszaki szakértõ is megállapította.

A beruházás üzembe helyezése megtörtént, a cég az értékcsökkenési leírás elszámolását is megkezdte. A társaság továbbra is nyilvántarthatja az e beruházással megvalósult tárgyi eszközeit?

Az Szt. 15. §(2) bekezdésének elõírásából kell kiindulnunk: „A gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni, ideértve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak, amelyek egyrészt a mérleg fordulónapját követõen, de még a mérleg elkészítését megelõzõen váltak ismertté, másrészt azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeibõl erednek, a mérleg fordulónapja elõtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelõzõen ismertté váltak (a teljesség elve).”

Továbbá, az Szt. 23. § (1) bekezdése alapján a mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó mûködését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket. Ehhez kapcsolódóan is fontos a számviteli törvény 165. §-a, amely meghatározza a bizonylati elv és bizonylati fegyelem követelményrendszerét.

E rendelkezések együttesébõl az következik, hogy minden gazdasági mûveletrõl, eseményrõl, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani, a könyvviteli nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni.

Ezek figyelembevételével, ha a példánkban említett cégnél ténylegesen megvalósult a beruházás, akkor annak értékét a beszámolóban ki kell mutatni, természetesen a könyvviteli nyilvántartásokban is rögzíteni kell, szabályszerûen kiállított bizonylat (az adott esetben: számla) alapján.

A társaság a szabályszerûnek tekintett készpénzes számlák alapján vonta le az elõzetesen felszámított áfát. Késõbb azonban kiderült, hogy ezek a készpénzes számlák nem feleltek meg az alaki és tartalmi követelményeknek, sõt még bizonylatnak sem tekinthetõek, ezért ezek alapján az általános forgalmi adót elvonni nem lehetett volna, sõt azt könyvelni sem lehetett volna.

Ez a levonható áfa esetében mindenképpen érvényes, viszont az adóalapjának elszámolása már összetettebb kérdés.

Az Szt. 47. §(9) bekezdése alapján a beszerzési költség (a beszerzési ár) részét képezõ tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésõbb az üzembe helyezéskor) számításba kell venni a számlázott, kivetett összegben. Amennyiben a számla nem érkezett meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerzõdés) alapján kell meghatározni.

A gazdasági esemény megtörténtét (a beruházási munkákat ténylegesen elvégezték) tehát akkor is könyvelni kellett volna, ha nem lett volna számla (vagy a számla bármilyen ok miatt nem fogadható el: illetve nem fogadható el teljes összegében). A könyvelés bizonylata ebben az esetben a beruházás megtörténtét és értékét dokumentáló belsõ bizonylat.

Ezért, ha a vizsgált eset szerinti beruházás ténylegesen megvalósult, a tárgyi eszközöket rendeltetésszerûen használatba vették, és ténylegesen is használják, akkor azokat az eszközök közül nem kell kivezetni, azok bekerülési értéke alapján az értékcsökkenési leírást a számviteli politikában meghatározott módon kell elszámolni azzal, hogy a beruházás bekerülési értékeként a kirendelt mûszaki szakértõ által megállapított értéket el lehet fogadni.

Amennyiben az elõzetesen felszámított és levont áfát az adóhatóság le nem vonhatónak minõsíti, akkor annak összegét egyéb ráfordításként kell elszámolni, annak összegével az elszámolási idõszak adózás elõtti eredményét növelni kell.

A számviteli törvény azonban – ahogyan erre e jogszabály maga is utal – nem az egyetlen, amely a bizonylatokkal szemben követelményeket fogalmaz meg.

 

Számla az adózásban

 

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) elõírja a számla (egyszerûsített számla, számlával egy tekintet alá esõ okirat) – az általános forgalmi adó rendszerében – elvárt, minimális adattartalmát, ideértve az elektronikus számlával kapcsolatos szabályokat is [169.-172.§; 175.-176.§]. Ezek alapvetõen összhangban vannak a számviteli törvény bizonylatokkal kapcsolatos elvárásaival, azzal a többlettel, hogy az adókötelezettség teljesítését, az adólevonási jog alkalmazását és ezek ellenõrzését biztosító adatokat is szerepeltetni kell a bizonylaton (például vevõ, megrendelõ adószáma, az adómentesség jogcíme, stb.).

Ezek mindegyikének felsorolása túllépné a jelen kereteket, de nem is az a célunk, hogy a jogszabályt idemásoljuk a Magyar Közlönybõl.

Az adótörvény által elvárt adatokkal kapcsolatban azt azonban hangsúlyozni kell, hogy számlabefogadóként vizsgálnunk kell, hogy a bizonylat eleget tesz-e a hivatkozott tartalmi elvárásoknak: ideértve az ügylet és szereplõinek valamely sajátos jogállására, körülményére vonatkozó kitételt is, mint például a „fordított adózás”, esetleg a „különbözet szerinti szabályozás – használt cikkek” feltûntetése, vagy az arra való utalást, hogy a kibocsátó a „pénzforgalmi elszámolás” szabályai szerint jár el.

Az áfatörvény mellett, más jogszabályok is tartalmaznak a számlát érintõ rendelkezéseket, például a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (Jöt.) is, amely a jövedéki termékek forgalmazása kapcsán ír elõ a számla adattartalmát érintõ követelményeket, és úgy rendelkezik – egyebek mellett –, hogy „A jövedéki termék belföldi értékesítésérõl a jövedéki engedélyes kereskedõ olyan számlát állít ki, amelyen feltünteti a jövedéki termék KN-kódját és az engedélyének számát.”

A számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megõrzött számlák adóhatósági ellenõrzésérõl szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet pedig a számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságát érintõen fogalmaz meg követelményeket, mind a nyomtatványokat, mind a számlázó programokat illetõen.

A számlabefogadó feladata tehát az, hogy az adott ügylet, annak szereplõi sajátosságai és a törvényi elvárások figyelembevételével megvizsgálja a bizonylat adattartalmát. Ha ezekben eltérést tapasztal, akkor intézkednie kell arról, hogy a számla kibocsátója kijavítsa ezeket.

Az adott ügylet jellegétõl függ, hogy a fentebb hivatkozott jogszabályok (esetleg más jogszabályok) követelményei közül melyeknek kell érvényesülniük a számla adataiban is, így erre általános útmutató nem adható. (Természetesen, olyan alapadatok, mint például, a vevõ, megrendelõ, illetve a szállító adatai és azok pontossága, minden esetben elvárhatóak.)

Célszerû, hogy a vállalkozók kidolgozzák a saját körülményeikre szabott, a számlák kiállítását és befogadását támogató belsõ szabályzatukat, függetlenül attól, hogy ennek összeállítása nem kötelezõen elõírt feladat. Viszont segíthet eligazodni a számlával kapcsolatos követelmények között, és a vállalkozás számlák kiállításával és befogadásával érintett munkavállalóit terhelõ felelõsség kérdésében is irányt mutat. Ezzel pedig az adminisztráció költségeit is csökkentheti a cég, de azt is megtakarításként értékelheti, ha ezzel elkerülheti az adóhatósági szankciókat, az adólevonási joga érvényesítését alá nem támasztó számlák miatti adóbírságot.

Mûködjék a vállalkozás bármely területen, és fogadjon be számlákat bármely ágazattól, az Áfa tv. 168/A.§-ában rögzítetteknek eleget kell tennie:

• A számla kibocsátásának idõpontjától a számla megõrzésére vonatkozó idõszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát.
• A fentebb említett követelménynek bármely olyan üzleti ellenõrzési eljárással eleget lehet tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenõrzési kapcsolatot biztosít.

Mit, milyen feladatokat, kötelezettségeket is jelentenek mindezek?

 

Az áfatörvényben megjelölt üzleti ellenõrzési eljárás széles körû fogalom.

Üzleti ellenõrzési eljárás alatt olyan eljárás értendõ, melyet a vállalkozó a számlának a saját pénzügyi követelésével, illetve kötelezettségével való összevetése érdekében alkalmaz.

Az üzleti ellenõrzési eljárás fontos eleme, hogy a számlát az üzleti és számviteli folyamaton belül ellenõrzik, nem pedig független, önálló dokumentumként kezelik.

A cég az általa választott, kidolgozott üzleti ellenõrzési eljárás során a saját érdekében számlakibocsátóként és számlabefogadóként is elsõdlegesen azt ellenõrzi – a fentebb részletezett, jogszabályokban rögzített alaki és tartalmi kellékek mellett –, hogy:

• a számla lényegében megfelelõ-e, vagyis, hogy a számlában feltüntetett ügylet ténylegesen a feltüntetett mennyiségben és minõségben teljesült-e, továbbá számlabefogadóként vizsgálja, hogy
• a számla kibocsátójának ténylegesen a feltüntetett fizetési igénye van-e,
• a számla kibocsátója által megadott bankszámlaszám megfelelõ-e, és hasonlókat annak biztosítására, hogy ténylegesen csak azokat a számlákat egyenlítse ki, melyek kiegyenlítésére kötelezett.

Fontos, hogy az üzleti partnerek ellenõrzése nem csupán törvénnyel elõírt kötelezettség, hanem a számla befogadójának is elemi érdeke: az üzleti és egyben adókockázat minimalizálását is szolgáló folyamat.

Sok vállalkozó csak egy adóhatósági ellenõrzés során szembesül az üzleti partnerek ellenõrzésének és az ehhez kapcsolódó dokumentáció meglétének jelentõségével, amikor is be kell mutatniuk a társaság szerzõdéskötési gyakorlatát és bizonyos, az adóhatóság által kijelölt partnereknél azok ellenõrzésére vonatkozó dokumentációt is.

Az adóellenõrzés vége nem ritkán olyan jegyzõkönyv és határozat lesz, amelyben az adóhatóság – bizonyos objektív körülményekre és elvárható körültekintés hiányára hivatkozva – elvitatja a befogadott számlában szereplõ általános forgalmi adólevonási jogot, sõt még adóbírságot is kiszab, miközben az ügylet teljesítése rendben megtörtént.

Ennek oka az áfatörvény hivatkozott szakasza, amely elõír egy olyan elõzetes üzleti ellenõrzési eljárást, amely a számla tartalmának hitelességét, tehát a tényleges teljesítés számla adattartalmával való összhangját biztosítja.

Komolyan kell tehát venni, hogy a partner által kiállított számla csak abban az esetben jogosít adólevonásra, ha az adóköteles – adólevonásra jogosító – gazdasági tevékenységgel összefüggésben merült fel, és tartalmilag is hiteles, vagyis minden adata valós és helytálló.

A tartalmi hitelesség körében az adóhatóság elsõsorban azt vizsgálja, hogy

• a számlát valós adóalany állította-e ki,
• a számlán szereplõ gazdasági esemény megvalósult-e, és
• ha megvalósult, akkor a számlán megjelölt adóalany felek között ment-e végbe, továbbá,
• a számla helytállóan tartalmaz-e minden, az Áfa tv. által elõírt kötelezõ adattartalom körébe tartozó adatot, illetve,
• a gazdasági esemény megvalósulása során, azzal összefüggésben történt-e adókijátszás.

Mindezek vizsgálatára szolgál az üzleti partnerek elõzetes ellenõrzésére irányuló eljárás, ezért is ajánlatos minden cégnek kidolgoznia az elõzõekben már említett belsõ szabályzatot, beépítve abba a vállalkozásnál alkalmazott szerzõdéskötési folyamatot és ennek részeként a leendõ partner „átvilágítása” módszereit.

Ahogy arról fentiekben már esett szó, az üzleti ellenõrzési eljárást a gazdasági tevékenység sajátosságaihoz igazodóan a cég maga alakítja ki, módszerét maga választja meg, de annak ki kell terjednie az ügylet egészére, a számlakibocsátóval való kapcsolatfelvételtõl kezdve, a megrendeléstõl, a teljesítésen át a pénzügyi rendezésig.

Ha ezt a társaság elmulasztja, és fény derül arra, hogy üzleti partnere szabálytalanul járt el – hivatalosan: adóelkerülõ magatartást tanúsított –, akkor az adóhatóság a számla befogadójánál is megállapítást tesz általános forgalmi adóban vagy rosszabb esetben a társasági adóban is.

(Joggal, hiszen a vállalkozó nem tudja bizonyítani, hogy kellõ körültekintéssel, az adott helyzetben elvárható módon járt el az ügylet során.)

Mi a teendõ egy üzleti kapcsolat létesítésekor?

Elsõ lépésként, ha a tervezett ügylet pénzügyi kihatásai jelentõsek, javasolt írásbeli szerzõdést kötni a partnerrel (akkor is, ha olyan jellegû szerzõdéses kapcsolatról van szó, amelynél a Ptk. nem követeli meg az írásbeliséget). A szerzõdést érintõen indokolt figyelembe venni az alábbiakat is:

• a partner részérõl mindig az ügyvezetõ, vagy meghatalmazás alapján a szerzõdéskötésre feljogosított munkavállaló ügyleti képviselõ írja alá a szerzõdést,
• a szerzõdés térjen ki a kapcsolattartás módjára,
• a kijelölt kapcsolattartók nevesítve kerüljenek bele a szerzõdésbe.

A vállalkozók nyilván tudják, miért fontos – és persze nem csupán csak az adóhatóság „kedvéért” –, hogy ellenõrizzék a partnert képviselõ eljárási jogosultságát, és azt is, hogy a számlakibocsátót képviselõ természetes személy milyen jogcímen, milyen jogviszony alapján, és milyen okiratok birtokában jár el.

A NAV véleménye szerint az adózóktól ésszerûen elvárható intézkedések körébe tartozik:

• a számlakibocsátó székhelyének, telephelyének ellenõrzése,
• referencia és árajánlat bekérése,
• nullás igazolás kérése,
• eredmény-kimutatás és mérleg megtekintése, továbbá
• a partner bejelentett munkavállalóinak számára irányuló ellenõrzés lefolytatása.

Az üzleti ellenõrzési eljárás folyamatában arra is figyelni kell, hogy az új piaci szereplõk esetében alaposabb ellenõrzést vár el az adóhatóság, mint mondjuk, egy 15-20 éve már mûködõ vállalkozást érintõen. Emellett, egyes ágazatok esetében, az adott tevékenység jellege alapján kell összetettebb ellenõrzést lefolytatni: ilyen például, az építõipar.

A szerzõdéskötés elsõ lépése tehát nem a részletek kávé és üdítõ melletti megbeszélése, hanem annak ellenõrzése, hogy az, akivel szerzõdni szándékozik a vállalkozó, szerepel-e az e-cégjegyzékben, illetve az elérhetõ nyilvános adatbázisokban. Mérlegelni kell azt is, hogy a késõbbiekben lesz-e olyan esemény, ügylet, amelynek kapcsán bizonyítani kell, hogy a cég végrehajtotta az üzleti ellenõrzési eljárást az érintett partnerre vonatkozóan.

A már többször említett belsõ szabályzat mellett, érdemes fontolóra venni, hogy az ügyletekben az adóhatóság által is vizsgált tényeket alátámasztó dokumentumokat a szerzõdéskötést megelõzõen – feltételként – az üzleti partner mutassa be.

Mindezekkel összefüggésben, fontos az ingyenes adatbázisok ismerete is. Az adóhatóság is ezekbõl az adatokból végez elõzetes kockázatelemzést, így a vállalkozóknak is érdemes ezeket az információkat felhasználniuk.

Az üzleti ellenõrzési eljárás eredményeként összegyûjtött adatokat a számlabefogadónak az elévülési idõn belül meg kell õriznie, és szükség esetén hiteles formában az adóhatóság rendelkezésére kell bocsátania.

A nyilvános adatbázisok mellett, okos lépés, ha a vállalkozó az interneten is tájékozódik a gazdasági partnerérõl: például, rendelkezik-e honlappal, megtalálható-e a közösségi portálokon, ott milyen adatokat ad meg magáról, megnevezi-e olyan korábbi üzletfelei, akiktõl véleményt, ajánlást kérhet a leendõ ügyfél.

Az „Elõzetes tájékozódás az üzleti partnerrõl” címû tájékoztatójában – ezt ugyan még 2021-ben tette közzé a NAV, de most is helytálló – az adóhatóság kiemeli, hogy „ha valaki szerzõdést köt, a szokásos üzleti gondosság körében minden esetben elvárható, hogy meggyõzõdjön üzletfele megbízhatóságáról, azaz tájékozódjon arról, hogy leendõ partnere létezõ, valós adóalany-e, és ellenõrizze a nyilvános adatbázisokból elérhetõ, partnerével kapcsolatos alapvetõ információkat. Arról is meg kell gyõzõdni, hogy a szerzõdéses partner képviseletében a törvényes képviselõ, vagy meghatalmazás birtokában ügyleti képviselõ jár-e el.”

Ha adókijátszásra utalnak a körülmények – emeli ki az adóhatóság –, a konkrét ügylet kapcsán vagy akár általában az érintett gazdasági ágazatban, a szerzõdõ féltõlelvárható, hogy észszerû intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy adókijátszásnak ne legyen részese, és részletesebben tájékozódjon partnerérõl, amelytõl termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni.

A NAV a partnerrõl való tájékozódáshoz szükséges információk alkalmas forrásaira is tesz javaslatot:

• anyilvános és közhiteles cégnyilvántartások adatai,
• a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adatbázisai,
• egyéb, a tájékozódást segítõ lekérdezõ felületek.

 Ezeket az adóhatóság be is mutatja, és elérhetõségeiket is megadja a tájékoztatóban, amely elérhetõ az alábbi linken:

https://nav.gov.hu/ugyfeliranytu/nezzen-utana/tudjon_rola/Elozetes_tajekozodas_az_uzleti_partnerrol

Érdemes megfontolni a NAV „egyéb, tájékozódást segítõ lekérdezõ felületek” címszó alatt adott javaslatait is.

Például, még a szerzõdés megkötése elõtt célszerû utánajárni annak is, hogy a lehetséges üzletfél valóban képes-e a szerzõdésben foglaltak teljesítésére. Azaz

• vannak-e például szakképzett munkavállalói a feladat elvégzéséhez, különösen akkor, ha a szerzõdés teljesítése különleges szakértelmet kíván, vagy a szolgáltatás bizalmi jellegû;
• rendelkezik-e továbbá a feladat ellátásához szükséges tárgyi eszközökkel, amennyiben a munka jellegébõl adódóan ez szükséges (természetesen a megbízott vállalkozó teljesítheti a feladatot alvállalkozók bevonásával is, de akkor e ténynek, lehetõségnek a szerzõdésben szerepelnie kell, a szerzõdés megkötése elõtt célszerû erre rákérdezni az adatbázisok szerint alkalmazottak nélkül mûködõ partnernél));
• mióta mûködik az érintett vállalkozás, vannak-e a munka elvégzéséhez releváns korábbi tapasztalatai, referenciái.

Jelentõsen megnöveli az ügyletben rejlõ kockázatokat, ha nagy mennyiségû és értékû termékbeszerzést vagy szolgáltatást egy újonnan alakult, ismeretlen, tapasztalatokkal és referenciákkal nem rendelkezõ társaságtól szerzi be a vállalkozás.

Persze – figyelmeztet a NAV – a nyilvános adatbázisok, körülmények (dokumentált) ellenõrzése önmagában természetesen nem elegendõ, szükséges a tényleges ügyletek teljesítésnek megfelelõ, szabályszerû dokumentálása is.

Az adóhatóság az elõzõekben hivatkozott tájékoztatót ajánlja az adózók figyelmébe a január végén, egy szálloda adóellenõrzésével kapcsolatos esettanulmányában is, amely ugyancsak megtalálható a NAV honlapján: https://nav.gov.hu/sajtoszoba/hirek/Elazott_a_hotel

Az ellenõrzés során a vizsgált vállalkozás által bemutatott számlákról a NAV megállapította, hogy azok között fiktív bizonylatok is vannak. A szóban forgó számlákat kiállító cégeknek ténylegesen nem voltak recepciós, takarító, konyhai kisegítõi munkát végzõ alkalmazottaik. Ráadásul ezek a partnerek áfa-bevallási kötelezettségüknek sem tettek eleget, sõt bejelentett székhelyükön, telephelyükön nem voltak elérhetõk sem, iratanyaguk nem állt rendelkezésre.

A szállodának mintegy 13 millió forint adókülönbözetet kell megfizetnie, a hiányzó, illetve hiteltelen bizonylatok miatt.

A szállodát üzemeltetõ társaság egyébként nem a véletlen balszerencsének köszönhette a revizorok látogatását. A tájékoztatás szerint a NAV elõzetes kockázatelemzési eljárás után jelölte ki ellenõrzésre a céget.

Az adóellenõrzéskor a cég beázásra hivatkozva nem tudta hiánytalanul átadni az áfa-visszaigénylésére jogosító számlákat. Viszont az adóhatóság kiderítette, hogy a társaság a biztosítónak a kárigényben nem jelezte, hogy a káresemény az iratokat érintette.

Az is rontott az ellenõrzött cég helyzetén, hogy a fiktívnek bizonyult számlák szerint munkát végzõk korábban közvetlenül vagy munkaerõ-kölcsönzéssel a szállodában dolgoztak.

Az üzemeltetõ – állapította meg az adóhatóság – tehát tudott arról, hogy a munkát végzõk felett a cégek rövid idõn belül cserélõdnek. Arról is tudnia kellett, hogy a társaságok között személyi összefonódások vannak. Mindezek a körülmények adókijátszásra utaltak.

Az adózó elmulasztotta a számlakibocsátókról elérhetõ adatok ellenõrzését is, holott – jegyzi meg az adóhatóság az említett tájékoztatójában –, az üzleti partnerekrõl való tájékozódást a NAV honlapján elérhetõ tájékoztató megkönnyíti.

Hogyan kell javítani a hibás számlákat?

Az, hogy miként kell javítani a hibás számlákat, a számla befogadójának szempontjából is fontos kérdés, hiszen, ha egy szabálytalanul javított bizonylatot fogad be, akkor lényegében ugyanabba a helyzetbe kerül, mint a számla javítása elõtt volt, és számíthat ennek jogkövetkezményeire is.

A kibocsátott számla módosítása számos ok indokolhatja. Módosításra van szükség valamely utólag bekövetkezett körülmény (például utólag adott árengedmény) vagy a számla hibás volta is (például ha a számlán helytelenül tüntették fel az adóalapot és/vagy az adó összegét, illetve egyéb adatot). A módosítás járhat az adóalap, illetve adó összegének módosulásával, de történhet ezen értékek korrekciója nélkül, egyéb adatot érintõ módosítással is.

A számla módosításának formájára, technikájára vonatkozóan nincs kötelezõ jogszabályi elõírás. Kézi kiállítású számla esetén a számla módosításának lehetséges módja például az eredeti számla érvénytelenítése és új számla kiállítása vagy számlával egy tekintet alá esõ, önálló módosító okirat kibocsátása.

Nem kifogásolható a számla adót, adóalapot nem érintõ hibája esetén a rontott adat áthúzása (az eredetileg feltüntetett adat olvashatóságának megõrzése mellett) és a helyes adat alá-, fölé- vagy melléírása, a hiányzó adat pótlása, a javítást végzõ aláírása, a javítás idõpontjának feltüntetése mellett, minden számlapéldányon.

Gépi – számítástechnikai eszköz útján kiállított – számla esetén egyaránt elfogadható az eredeti számla érvénytelenítése és új számla kibocsátása vagy számlával egy tekintet alá esõ, önálló módosító okirat kibocsátása.

Lehetséges a kézi kiállítású számla gépi számlával történõ módosítása, de ennek fordítottja is. Arra azonban nincs lehetõség, hogy a gépi számlát kézzel átírva javítsa az adóalany.

A számlával egy tekintet alá esõ okirat kötelezõ adattartalmát az áfatörvény 170. §-a szabályozza. A számlával egy tekintet alá esõ okiratnak tartalmaznia kell

a) az okirat kibocsátásának keltét,

b) az okirat sorszámát, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja,

c) hivatkozást arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja,

d) a számla adatának megnevezését, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természetét, illetõleg annak számszerû hatását, ha ilyen van.

Nincs akadálya annak, hogy az adóhatóság a számlakibocsátót nyilatkoztassa, illetve ellenõrizze, ha a hiba javításának körülményei vagy egyéb okok miatt a számla hitelességét illetõen – eljárása során – kétsége merül fel.

Az adólevonási jog szempontjából is kiemelt jelentõséggel bír a számla szükséges javítása.

Ha a számla módosítására van szükség – mert bármely okból nem tartalmazza, vagy nem megfelelõen tartalmazza az áfatörvényben elõírt, kötelezõen feltüntetendõ adatokat, azaz „hibásnak” minõsül –, úgy a számla megfelelõ javítása, adattartalmának módosítása hiányában az adólevonási jog nem gyakorolható.

Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a számlakibocsátói oldalon felmerült okból (például a számlakibocsátó társaság idõközben megszûnt) a számla módosítására, javítására már nincs lehetõség, de az adólevonási jog egyéb feltételei teljesülnek.

A fenti értelemben tehát akkor minõsül „hibásnak” a számla, ha az áfatörvény által meghatározott kötelezõ adatokat nem vagy nem megfelelõ módon tartalmazza. A hiányzó vagy nem megfelelõ, hibás adat érintheti az adóalapot, illetve az adó összegét, de a hiba adódhat ettõl független okból is.

Ha a bizonylatot befogadó adóalany maga észleli a hibát, a hiba javítása, illetve a hiányzó adat pótlása érdekében kérnie kell a számla módosítását a számla kibocsátójától. Erre sor kerülhet az eredeti számla visszaküldésével vagy anélkül is (ettõl eltérõ az adóalap utólagos módosításának esete, amely nem valósulhat meg a számla visszaküldésével, mert a számla befogadójának mind az eredeti, mind a módosító bizonylattal rendelkeznie kell).

Amennyiben a számla módosítása az áthárított adót tartalmazó számla alapján adólevonási jogot érvényesítõ vállalkozó által eredetileg levonható adó összegét érinti, abban az esetben annak az önadózás keretében a következõképpen kell eljárnia:

• ha a módosítás eredményeként az eredetileg levonható elõzetesen felszámított adó összegét a számlamódosításból eredõ különbözet csökkenti, az adóalany a különbözetet abban az adó-megállapítási idõszakban köteles a fizetendõ adó összegét növelõ tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, az áfatörvény 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító, vagy azt érvénytelenítõ okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem késõbb, mint a módosító vagy érvénytelenítõ okirat kibocsátásának hónapját követõ hónap 15. napja [Áfa tv. 153/C § (1) bekezdés a) pont].
• ha a változás eredményeként az eredetileg levonható elõzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, az adóalany – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban, abban az adó-megállapítási idõszakban jogosult az elõzetesen felszámított adó összegét növelõ tételként figyelembe venni, amelyben személyes rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, az áfatörvény 127. paragrafusának (1) bekezdésében említett okiratot módosító okirat [Áfa tv. 153/C § (2) bekezdés].

Számlabefogadóként (is) fontos ismernie a vállalkozóknak azt a gyakorlatot, amely szerint az adóhatóság a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenõrzés és hatósági eljárás során eljár:

• Amennyiben az ellenõrzés megállapítása szerint a gazdasági esemény a számlában foglaltak szerint megtörtént, azonban a számla tévedésbõl, az áfatörvény által elõírt, kötelezõen szerepeltetendõ adatok valamelyikét nem vagy helytelenül tartalmazza, az adóhatóság felhívja az adóalanyt a számla hibájának a kijavíttatására, illetve a hiányok pótoltatására.
• Ha az adóalany a valós adatok alapján az áfatörvény rendelkezéseinek megfelelõen módosított számlát az eljárás során, legkésõbb az adóhatóság határozatának jogerõssé válásáig bemutatja, az adólevonási joga – az egyéb feltételek fennállása esetén – az adólevonási jog keletkezésének adó-megállapítási idõszakára, illetve az azt követõ adó-megállapítási idõszakra vonatkozóan sem korlátozható.

Lényeges, hogy az áfatörvény 299. §(2) bekezdése alapján, a 2016. január 1-jén és az azt követõen keletkezett levonási jog esetében az áfatörvény 153/A. § (1) bekezdésének 2016. január 1-jétõl hatályos elõírása alkalmazandó.

Ez azt jelenti, hogy a levonható adónak az aktuális adó-megállapítási idõszakban való érvényesítésére az adólevonási jog keletkezésének évében (legkorábban az adólevonási jog keletkezésének adó-megállapítási idõszakában) és az azt követõ naptári évben van lehetõsége az adóalanynak, vagyis egy legfeljebb két évben meghatározott idõkorlát érvényesül.

A legfeljebb kétéves idõkorláton túl, de még elévülési idõn belül keletkezett levonható elõzetesen felszámított adót az adóalany önellenõrzés keretében abban az idõszakban érvényesítheti, amelyben a levonható adó keletkezett.

A fõszabálytól eltérõen a fordított adózás alá esõ ügyletek, a közösségen belüli termékbeszerzés és az önadózással megfizetett importáfa vonatkozásában az elõzetesen felszámított adó abban az adó-megállapítási idõszakban vonható le, amikor a fizetendõ adót meg kell állapítani.

Amennyiben az ügylet teljesítési idõpontja hibásan szerepel a számlán, és ezért a gazdasági esemény tényleges teljesítésének idõpontja, valamint a számlában feltüntetett teljesítési idõpont eltér, a tényleges teljesítés idõpontja az irányadó.

Attól függetlenül, hogy a számlán szereplõ, téves teljesítési idõpont és a valós teljesítési idõpont azonos adó-megállapítási idõszakba esik-e vagy a téves teljesítési idõpont a valósat megelõzõ adó-megállapítási idõszakba tartozik, a levonási jog gyakorlásához módosítani kell a számlát.

A teljesítési idõpont helyes feltüntetése, a számlamódosítás megtörténte esetén a levonási jog legkorábban a keletkezése szerinti adó-megállapítási idõszakban gyakorolható.

Ha a téves teljesítési idõpont a valósat megelõzõ adó-megállapítási idõszakba esett, az adólevonási jog gyakorlásának jogosulatlanságát a tényleges teljesítési idõpont szerinti adó-megállapítási idõszakot megelõzõ idõszak(ok)ra vonatkozóan megállapítja az adóhatóság, ugyanakkor figyelembe veszi a konkrét körülményeket (a számlamódosítás megtörténtét) az alkalmazandó jogkövetkezmények meghatározása (például késedelmi pótlék, adóbírság kiszabása) során.

Abban az esetben, ha a számla módosítása érinti az adóalapot és/vagy az adó összegét, az adóalany levonható adóját az adóhatóság a módosított számla figyelembevételével az adott ügylet esetén a valós adóalapra jutó helyes adókulccsal megállapított összegben elfogadja, kivéve, ha a módosítás eredményeként keletkezõ különbözet elszámolására az adóalany által önadózás keretében korábban már az áfatörvény 153/C. §-ában foglaltaknak megfelelõen sor került. Ez utóbbi esetben, tehát ha a számla módosítása megtörtént, és a különbözetet az adóalany az áfatörvény 153/C.§-ában elõírtak szerint elszámolta, az eredeti („hibás”) számla szerinti elõzetesen felszámított adó összegének erejéig levonási jogot gyakorolhat.

Ezzel szemben, ha a vállalkozó nem intézkedik a számla javításáról, akkor az adóhatóság a hibás számla teljes adótartalmára vonatkozóan – a hiba jellegétõl függetlenül – megtagadhatja az adóalany adólevonási jogát.

Ezen túlmenõen az adóalanynak az adóellenõrzéssel lezárt bevallási idõszak tekintetében módja van az adó, költségvetési támogatás ismételt vizsgálatát kérnie, ha az általa feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenõrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, feltéve, hogy az új tény, körülmény korábban nem állt és jóhiszemû eljárás esetén nem állhatott az adózó rendelkezésére, illetve arról az adózó nem tudott és jóhiszemû eljárás esetén nem is tudhatott.[Air[4]. 92.§ b) pont]

Így kell eljárni abban az esetben is, ha az adóalany által korábban befogadott számlát a számlakibocsátó módosítja, azonban – az ellenõrzéssel lezárt idõszakra tekintettel – nincs lehetõség az Áfa tv. 153/C.§-ának alkalmazására, feltéve, hogy az adóalany a korábbi ellenõrzés során mindent megtett annak érdekében, hogy az ellenõrzés alatt beszerezze a számlát módosító bizonylatot, de önhibáján kívül nem állt, nem állhatott rendelkezésére az említett dokumentum.

A számla azon adatainak hibái, hiányosságai, amelyek nem az áfatörvény 169. §-ban elõírt kötelezõ adattartalom körébe tartoznak, az adólevonási jogot nem érintik. Vagyis: az adólevonási jog – feltéve, hogy e jog gyakorlásának az áfatörvény által elõírt feltételei teljesülnek – más törvény által a számla (többlet)adattartalmára vonatkozóan elõírt rendelkezések megsértése ellenére is gyakorolható.

Az Álomlak Kft és az EB döntései

 

Az Európai Bírósának az esettanulmány kapcsán releváns ítéletei, például:

• C-18/13. számú Maks Pen-ügy;
• C-324/11. számú Tóth-ügy;
• C-80/11 (Mahagében) és C-142/11 (Dávid) ügyek;
• C-439/04. és C-440/04. számú egyesített ügyek, Kittel ügy.

Érdemes tanulmányozni a hasonló esetekhez kapcsolódó kúriai döntéseket is, például:

• Kúria Kfv.I.35.109/2012/5. számú ítélete;
• Kúria, Kfv.III.35.551/2015/6. számú ítélete.

Ezekben a Kúria – egyebek közt – kiemelte, hogy „Az általános forgalmi adó levonásához való jog gyakorlása körében az Európai Unió Bírósága széles joggyakorlatot alakított ki. Kimondta, hogy a jogbiztonság elve kötelezettséget is megfogalmaz minden adóalany számára annak érdekében, hogy az ügyleteik ne segítsenek másokat adókijátszáshoz.

Ha az adóhatóság az ellenõrzés során objektív tényekkel bizonyítja, hogy az adózó tudott arról, hogy az általa adólevonási jog gyakorlására felhasznált számla fiktív, vagy a számla valótlanságáról azért nem tudott, mert elmulasztotta a terhére elõírt ésszerû intézkedéseket, az adózót magát is, az adókijátszást elkövetõ személynek kell tekinteni. Ilyen esetben az adóhatóság jogosult arra, hogy megfossza õt az adólevonás jogától (C-439/04. és C-440/04. számú egyesített ügyek, Kittel ügy)”.

A szövegben – általam – kiemelt rész is igazolja, milyen fontos az, hogy a vállalkozások vezetõi pénzügyi döntéseiket megelõzõen könyvelõjükkel is megbeszéljék az adott ügylet adó- és számviteli kihatásait, adott esetben jogászt, adótanácsadót is bevonva.

Szerencsés helyzetben van az a társaság, amelynek könyvelõje adótanácsadói végzettséggel is rendelkezik. A könyvelõk pedig e képesítés birtokában, elõnyösebb szerzõdéseket köthetnek ügyfeleikkel.

---

A tartalomhoz kapcsolódó képzéseink:

Kreditpontos továbbképzések »

Adótanácsadó »

Bevezetés az adózásba »

Adózás középfokon: az ÁFA világa »

Vezetői számvitel »