Milyen közterheket kell fizetnie a két jogviszonyban dolgozó kisadózónak?

Dr. Radics Zsuzsanna

Szerző: Dr. Radics Zsuzsanna

A végzettségem közgazdasági szakokleveles jogász és egészségügyi menedzser. Dolgoztam mind magán-, mind közszférában. CO-NEXUS Gazdálkodási és Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaságnál kezdtem a munkámat, mint jogi előadó. Később a Pénzügyminisztériumban Nonprofit Osztály osztályvezetője voltam, majd a járulék szabályozás területén szakmai tanácsadóként dolgoztam. Rövid ideig voltam a PricewaterhouseCoopers Kft. munkatársa, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Jogi Főosztályát vezettem. 2011. óta megbízásokban, illetve vállalkozóként dolgozom. 2014. januárjától tanítok a Pallas-ban.

A vállalkozók egy része, beleértve a kisadózást választókat is, egyidejűleg több helyen is folytathatnak keresőtevékenységet. A kisadózók esetében azonban az az érdekes helyzet állhat elő, hogy több jogviszonyban folytatott keresőtevékenységük miatt kisadózóként nem lesznek főállású kisadózók, és ezáltal kisadózóként társadalombiztosítási ellátásokra sem lesznek jogosultak. Az alábbi cikkben összefoglalva bemutatom azokat a többes a jogviszonyokat, amelynek eredményeként a kisadózók nem főállású kisadózói körbe kerülnek. 

1.)Munkaviszony mellett folytatott kisadózói tevékenység

Ha a kisadózó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, akkor kisadózóként nem lesz főállású kisadózó. 

Munkaviszony kapcsán az alábbi két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a kisadózó ne minősüljön főállású kisadózónak:

-Az egyik feltétel, hogy munkaviszonyban a munkaidőnek el kell érnie minimum heti 36 órát. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani. Ha a munkaviszony csak a heti 20 órát éri el, akkor ez esetben a kisadózó főállású kisadózónak minősül.

-A másik feltétel, hogy fenn kell állnia a munkaviszonyban a foglalkoztatásnak. Ha például heti 40 órás munkaviszonyban álló munkavállaló idős hozzátartozójának ápolása céljából két évig fizetés nélküli szabadságon van, akkor ebben a két éves időszakban nem valósul meg a foglalkoztatás, így ezen időszakban a kisadózó főállású kisadózónak minősül.

Munkaviszonyban a munkavállaló által fizetendő 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, 10 % nyugdíjjárulék valamint a munkáltató által fizetendő 22 % szociális hozzájárulási adó alapja a munkaviszonyból származó jövedelem, amelynek napi 8 órás foglalkoztatás el kell érnie legalább a minimálbért. 

(Minimálbér: havi 127 500 Ft, legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum, azaz havi   161 000 Ft - középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás-iskola is-.) 

A munkavállaló járulékfizetése alapján jogosulttá válik a társadalombiztosítási ellátásokra, és adott esetben álláskeresési ellátásra is jogosultságot szerezhet.

 

A kisadózó vállalkozó nem főállású kisadózónak minősül és ez esetben havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni. A nem főállású kisadózó nem minősül biztosítottnak, így ennek következtében nem lesz kisadózóként társadalombiztosítási ellátásokra és álláskeresési ellátásra jogosult. 

2.)EGT tagállamban fennálló biztosítási jogviszony mellett folytatott kisadózói tevékenység

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján, külföldön biztosított személynek minősülő kisadózó Magyarországon nem lesz főállású kisadózó.  

Az uniós szabályok (elsősorban a 883/2004/EK rendelet és 987/2009/EK rendelet) alapján egyidejűleg a több tagállamban tevékenységet folytató személy kizárólag egy tagállamban lehet biztosított. Erre tekintettel, ha a kisadózást folytató személy az EGT egy másik országában biztosítottnak minősül, akkor Magyarországon kisadózóként nem lehet biztosított, így nem lesz főállású kisadózó. Ez esetben a kisadózásban havi 25 000 forint tételes adófizetési kötelezettség áll fenn.

Példa: Olaszországi lakóhellyel rendelkező személy Olaszországban munkavállalóként biztosított. Olasz munkaviszonya mellett Magyarországon működő betéti társaság kültagja, amelyben kisadózóként dolgozik.   Ez a személy az olasz biztosítási jogviszonyára tekintettel kisadózóként Magyarországon nem főállású kisadózó lesz.

3.)Egyezményes országban vagy államban fennálló biztosítási jogviszony mellett folytatott kisadózói tevékenység

Magyarországgal szociális biztonsági-, illetve szociálpolitikai egyezményt kötött országban vagy államban biztosítottnak minősülő személy kisadózóként nem lesz Magyarországon főállású kisadózó. 

Magyarország az alábbi országokkal illetve államokkal kötött szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági egyezményt:

-Amerikai kontinensen: Kanada, Québec, Amerikai Egyesült Államok, 

-Ázsiában: India, Mongólia, Dél-Korea, Japán

-Ausztrália 

-Európában: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova, Ukrajna, Szerbia, Koszovó, Macedónia, továbbá

-Oroszország, Törökország 

 

Példa: Montenegróban biztosított személy, aki Magyarországon kisadózóként is tevékenykedik, a montenegrói biztosítási jogviszonyára tekintettel kisadózóként Magyarországon nem főállású kisadózó lesz, így nem minősül biztosítottnak és esetében a kisadózásban havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni.

4.)Nevelőszülői tevékenység mellett folytatott kisadózás

 A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személy, ha a nevelőszülői tevékenysége mellett kisadózást is folytat, akkor kisadózóként nem lesz főállású kisadózó. Nem főállású kisadózó nem biztosított, és ez esetben havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni.

Megjegyzés: A fenti személy nevelőszülői tevékenysége alapján biztosítottnak minősül. 

5.)Egyéni-, illetve társas vállalkozás mellett folytatott kisadózói tevékenység

Azok a vállalkozók sem lesznek főállású kisadózók, akik a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősülnek, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózást is. 

Példa: Egyéni vállalkozó kisadózóként dolgozik, és egyidejűleg tagként egy Kft-ben társas vállalkozói jogviszonyban is tevékenykedik. A Kft-ben társas vállalkozóként megfizeti a tb közterheket legalább az ún. minimális tb alapok szerint, azaz 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese, 10 % nyugdíjjárulék alapja minimum a minimálbér. A társas vállalkozó járulékfizetése alapján jogosulttá válik a társadalombiztosítási ellátásokra, és álláskeresési ellátásra is jogosultságot szerezhet. 

A Kft megfizeti a 22 % szociális hozzájárulási adót, amelynek alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka.

(Minimálbér: havi   127 500 Ft, legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum, azaz havi 161 000 Ft - középfokú végzettségnek minősül a szakmunkás-iskola is-.) 

A kisadózó egyéni vállalkozó ez esetben szintén nem minősül főállású kisadózónak, így havi 25 000 forint tételes adót kell fizetni. A nem főállású kisadózó nem lesz biztosított, ezáltal kisadózóként nem lesz jogosult társadalombiztosítási ellátásokra, és álláskeresési ellátásra.