Vészhelyzeten innen és túl – változások a járulékfizetésben 2020. július 1-jétől
Szerző: Sinka Júlia
Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)
Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései
Az új jogszabály módosítja az egészségbiztosítással érintett személyek körét, egységesíti a járulékfizetési rendszert, a kiegészítő tevékenységet folytató személyek csoportját és az eddig csak a vállalkozók járulékfizetése kapcsán értelmezett járulékfizetési alsó határt – eltérő szabályrendszerrel, de - kiterjeszti a munkavállalókra is.
Az alábbiakban az „új” Tbj. törvényt vesszük górcső alá, az abban rögzített legfontosabb változásokat bemutatva.
Egyéni járulékok helyett társadalombiztosítási járulék
A magánszemélyeket terhelő, eddig már megszokott járulékok mértékén az új Tbj. nem változtatott, viszont egyetlen közteherré olvasztotta össze őket, ez a társadalombiztosítási járulék. 2020. július 1-jétől tehát ezen a jogcímen, egy összegben fizetjük
a nyugdíjjárulékot (10 százalék),
az egészségbiztosítási járulékot (7 százalék),
a munkaerő-piaci járulékot (1,5 százalék),
együttesen tehát (változatlanul) 18,5 százalék járulék terheli a járulékköteles jövedelmeket.
Az önálló nyugdíjjáruléknak sem intünk búcsút, speciális körben az a korábbi mértékében fennmarad. Azaz továbbra is 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot kell a magánszemélynek fizetnie az alábbi esetekben:
a gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban részesülő személy,
a fejlesztési foglalkoztatási díjban részesülő személy,
az álláskeresési támogatásban részesülő személy az ellátás után,
a rehabilitációs ellátásban részesülő személy (2012.01.01-jét követően megállapított juttatások),
a rendvédelmi egészségkárosodási kereset kiegészítésben, rendvédelmi egészségkárosodási járadékban, honvédelmi egészségkárosodási kereset kiegészítésben, honvédelmi egészségkárosodási járadékban részesülő személy,
a tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezeti tag a tevékenysége ellenértékeként kapott pénzbeli juttatás után
és az egyházi szolgálati viszonyban egyházi személy esetén.
A fenti ellátások és jövedelmek esetében továbbra is csak a 10 százalékos nyugdíjjárulékot kell megfizetni.
Az új, összevont járulékkal azon jogviszonyok esetében, ahol eddig nem kellett munkaerő-piaci járulékot fizetni, e közteher-rész is kötelezettséggé válik 2020. július 1-től. Ugyanakkor ezzel az érintettek jogosultságot szereznek az álláskeresési támogatásra.
Biztosítottak köre
Alapvető változás a társadalombiztosítási szabályokban az, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató személyek nem minősülnek biztosítottnak, ebből következően társadalombiztosítási járulék fizetésének kötelezettsége sem terheli őket. Nekik csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót kell fizetniük. Esetükben szociális hozzájárulási adót sem kell fizetni.
Ezzel az „új” Tbj. a saját jogú nyugellátásban részesülők további csoportját vonta be a járulékmentes körbe. Így viszont az érintettek kikerültek az egészségbiztosítási ellátásokra jogosultak köréből.
Járulékfizetési minimum munkaviszonyban
Az, hogy a mindenkori minimálbért a kötelező járulékfizetés alapjaként határozza meg a jogalkotó, régóta ismert – gondoljunk csak a kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő, egyéni- és társas vállalkozókra.
Az viszont merőben új, hogy a járulékfizetési minimum a munkaviszonyban állókat is érinti. Esetükben azonban nem a minimálbér egésze, hanem annak 30 százaléka jelenik meg a társadalombiztosítási járulék alapjaként (új Tbj. 6.§. (1) bekezdése a) pont).
Ez a jelenleg érvényes minimálbért figyelembe véve azt jelenti, hogy legalább havi 48.300 forint után meg kell fizetni a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot.
Lényeges, hogy ha a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben, gyermekápolási táppénzben részesül, vagy egyéb okból szünetel a biztosítása, akkor ezen időszakokat nem kell figyelembe venni a járulékfizetési határ számításakor. Nem lehet ebbe beszámítani azokat a naptári napokat sem, amelyeken még a biztosítási jogviszony nem állt fenn (hónap közben történő belépés vagy kilépés esetén).
Ezekben az esetekben a járulékfizetési alsó határ kiszámítását nem havi szinten kell vizsgálni, hanem naptári naponként, azaz a járulékalap harmincad részével kell számolni.
A minimum járulékalap – vállalkozókon kívüli körre való kiterjesztése - különösen a részmunkaidőben foglalkoztatott személyeket érintheti és esetükben e rendelkezése alkalmazásával a járulékalap eltérhet a személyi jövedelemadó alapjától.
(A járulékfizetési minimummal kapcsolatos szabályt a szociális hozzájárulási adóról szóló törvénybe is átvezették.)
A járulékfizetés kötelező minimuma a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a munkavállaló tényleges jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, akkor a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem és a járulékfizetési alsó határ közötti különbözet után fennálló társadalombiztosítási kötelezettséget a munkáltatónak kell viselnie (bevallania és megfizetnie) anélkül, hogy ezt az összeget később a munkavállalótól visszakövetelné.
A különbözet alapján fennálló társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget a 2020. július és augusztus hónapokra vonatkozóan azonban nem kell majd teljesíteni, ezekre a hónapokra a járulékalapot képező jövedelmet az általános szabályok szerint kell megállapítani.
Nem kell alkalmazni a járulékfizetési alsó határt, ha a foglalkoztatott:
ápolási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, részesül;
a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban, a köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, továbbá a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató esetében.
A nem biztosított személyek egészségügyi szolgáltatási járuléka
Az, hogy azoknak a belföldi személyeknek, akik nem biztosítottak, és más jogcímen sem jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, egészségbiztosítási szolgáltatási járulékot kell fizetniük, nem új keletű szabály. Eddig is e közteher megfizetésével szereztek jogosultságot Magyarországon egészségügyi ellátásokra. (Az egészségbiztosítási szolgáltatási járulék összege továbbra is 7.710 forint/hónap (257 forint/nap).
A változást e tekintetben az jelenti, hogy a korábbinál lényegesen szigorúbb következményekkel jár az, ha valaki az egészségügy potyautasaként igyekszik igénybe venni az ellátásokat.
2020. július 1-jétől azok, akik nem biztosítottak, és nem fizetik az egészségbiztosítási szolgáltatási járulékot sem, illetve abban hat havi elmaradást halmoznak fel, nem lesznek jogosultak a térítésmentes egészségügyi ellátásra. Eddig e körben a jogviszony-ellenőrzés alkalmával „piros lámpás” figyelmeztetést kapnak azzal, hogy mielőbb rendezzék e jogállásukat, fizessék meg visszamenőlegesen az elmaradt közterheket.
2020. július 1-jétől azonban már nem lesz lehetőség az elmaradt egészségbiztosítási szolgáltatási járulék befizetésével a jogviszony utólagos rendezésére, tehát a nem biztosított (és egészségügyi szolgáltatási járulékot sem fizető) beteg, ha egészségügyi ellátást kapott, ki kell fizetnie a szolgáltatást. A sürgősségi ellátást azonban továbbra sem lehet megtagadni.
Egyéni- és társas vállalkozók
Az egyéni vállalkozók, és a társas vállalkozók után továbbra is megmarad, de csökken a járulékfizetés alsó határa, az „új” Tbj megszünteti az egyéni járulékokhoz kapcsolódó járulékalap korrekciókat, ezért a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér (garantált bérminimum) után kell megfizetni, a korábbi 150%-os minimálbér (garantált bérminimum) helyett.
2020. július 1-től a főállású társas vállalkozókat az alábbi közteher-fizetési kötelezettségek terhelik:
szociális hozzájárulási adó 17,5 százalék, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 112,5 százaléka;
szakképzési hozzájárulás 1,5 százalék, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 112,5 százaléka;
társadalombiztosítási járulék 18,5 százalék, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 100 százaléka;
személyi jövedelemadó (szja) 15 százalék, ami csak tagi jövedelem után fizetendő. Ha a társas vállalkozó nem vesz fel díjazást, akkor nincs személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség sem. Ebből viszont az is következik, hogy ha a társas vállalkozónak nem keletkezik jövedelme – és értelemszerűen e jogviszonyához kapcsolódóan – nincs jövedelemadat a személyi jövedelemadó bevallásában, akkor természetesen adókedvezményt sem tud érvényesíteni.
A társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettségét továbbra is befolyásolja az egyéb jogállásuk, biztosítási jogviszonyuk (például heti 36 órát elérő munkaviszony vagy nappali tagozaton egyetemi, főiskolai tanulmányok mellett folytatott vállalkozás, valamint az is, hogy részesülnek-e például gyermekek után járó ellátásban, vagy saját jogú nyugdíjban.
Az egyéni vállalkozók közterhei azonosak a társas vállalkozókéval, a különbség csupán annyi, hogy egyéni vállalkozó nem fizet szakképzési hozzájárulást.
A járulékalap meghatározásával kapcsolatban lényeges, hogy adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem hiányában vagy abban az esetben, ha a jövedelem részben vagy egészben Magyarországon kívül adóztatható, a járulékalapot speciális szabályok alapján kell meghatározni (bizonyos esetekben a járulékfizetés a KSH által a tárgyévet megelőző év július hónapjára publikált bruttó nemzetgazdasági átlagkeresethez kötött vagy akár további összetett szabályok mentén kell a járulékalapot megállapítani). A szociális hozzájárulási adó alapját is az új szabályokhoz igazítottan kell majd meghatározni.
Nyugdíjakat érintő új szabályok
Új jogintézményként került a törvénybe a nyugellátás megállapítása során az elévülési idő figyelmen kívül hagyása. Ez lehetőség nyílt arra, hogy az adózásban általános 5 éves elévülési idő elteltével is pótolhatóak legyenek a nyugdíjjárulékkal és alapjával kapcsolatos kötelezettségek (bevallás, befizetés). Amennyiben pedig nem állt fenn a biztosítási kötelezettség, akkor a befizetett járulék visszaigénylésére is mód van.
A fentiekkel kapcsolatos eljárás az érintett magánszemély kérelmére indul. Ebből az is következik, hogy az adóhatóságot továbbra is köti az általános elévülési idő, azaz továbbra sem állapíthat meg a NAV az elévülési időn túl - hivatalból - kötelezettséget.
Az Art. szerinti elévülési időn belüli járulékfizetés rendezésére továbbra is az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Legfrissebb
- 2024. október 01. Csőd: igen/nem – miről fecseg a mérleg? (1.)
- 2024. szeptember 12. Az adóellenőrzéseknek ősszel is „szezonja” van
- 2024. szeptember 10. Forint helyett euró és fordítva?
- 2024. szeptember 07. Külföldi áfa visszaigénylése – hamarosan lejár a határidő
- 2024. augusztus 08. 2024. nyarán hatályba lépett társadalombiztosítás szabályok