Váratlan vendég a cégnél – a NAV 2015. évi ellenőrzési irányelvei. Tippek, trükkök, hogy ne legyen baj… (3/2.rész)

A cikksorozat első részében az ÁFA ellenőrzésekre koncentráltunk, ebben az írásban az SZJA ellenőrzések lesz a fő téma.

KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA?

Az adóhatóság kedvenc közmondása, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, azaz biztos, hogy az a vállalkozó, akit már „rajtakaptak” valamin a revizorok, az számíthat rá, hogy ismét a körmére néznek. Fentiek érvényesek a magánszemélyekre is, ha a vizsgálat a személyi jövedelemadót érinti!

Az adóhatóság hivatalos szóhasználatával élve, a „költségvetésnek szándékosan kárt okozó, valamint a jelentős jövedelmeket eltitkoló magánszemélyek vizsgálata” kiemelt szerepet kap a személyi jövedelemadóval kapcsolatos ellenőrzések során. Ugyanis az adóhatóság szerint honfitársaink hajlamosak a tőkejövedelmek – e körbe tartozik az osztalék és a vállalkozásból kivont jövedelem –eltitkolására, másrészt rendre „elfelejtik” bejelenteni az alkalmazottaikat. Az is gyakori, hogy a bejelentési kötelezettségének eleget tesz a munkaadó, de a munkaidővel és/vagy a munkabérrel van némi keverés-kavarás: a valóságosnál alacsonyabb munkaidő, vagy munkabér szerepel a bevallásokban.

Némi cinizmussal mondhatnánk, hogy a „zsebből fizetés” módszere olyan, mint kamaszoknál a dohányzás: legalább egyszer minden vállalkozó próbálkozott vele. Egyesek mégis folyton lebuknak, míg mások megússzák a dolgot. Mi lehet ennek az oka – a vállalkozások stratégiai terveiből okkal kimaradó- szerencse-faktoron túl?

Nos, ha válaszként azt írom, vagyonosodási vizsgálat, akkor vérmérsékletétől függően sok minden eszébe jut a Kedves Olvasónak, de ha szakmabeli, vagy már alanya volt egy ilyen kutakodásnak, akkor tudja, egy cég vizsgálata elvezethet tagjainak, munkavállalóinak vagyonosodási vizsgálatához, és fordítva: a gyanúsan tollasodó magánszemély vállalkozása is hamar górcső alá kerülhet.

Örökzöld téma a tagi kölcsön, a döbbenetesen magas készpénzmennyiséget rejtegető házipénztár, a társaság bankszámlája és házipénztára közti úton „köddé váló” készpénz.

TAGI KÖLCSÖN – MIBŐL?

Természetesen minden cég kerülhet olyan helyzetbe - legjobb szándéka ellenére -, amikor a túlélés záloga a tulajdonosok gyors pénzügyi segítsége, azaz a tagi kölcsön. Fontos azonban, hogy a tőkeinjekciót az a tulajdonos, vagy tulajdonosok adják, akiknek erre legális pénzügyi fedezetük van, méghozzá a kölcsön átadásának pillanatában is - nem előtte félévvel és nem utána két nappal. Ugyanis, ha bizonyítani kell, hogy miből adta az érintett magánszemély a tagi kölcsönt, akkor azt is igazolni kell, hogy a szükséges összeg nem csak úgy általában, „átlagosan” a rendelkezésére állt, hanem az átadásakor fizikailag is megvolt: például bankszámlán, értékpapírban.

Ha a pénz meglétét „hivatalosan” – mondjuk pénzintézet, illetve banki kivonat által– is bizonyítani lehet az jó, az otthon őrizgetett készpénz csak legvégső esetben „játszik”. (Ebből a szempontból mindegy, hogy az otthoni őrzés a párnahuzatot, a kedvenc bonbon kiürült dobozát vagy szuper biztos széfet jelent.) Készpénz esetében ugyanis óhatatlanul felmerülhet az adóhatóság ugyancsak kedvenc „gumicsontja”, az életszerűség kérdése: mennyire valószínű, hogy az adott nagyságú összeget a magánszemély nem fekteti be, vagy helyezi legalább biztonságba a bankszámláján.

A tagi kölcsönt mindenképpen kísérje írásos szerződés, ennek megfogalmazását legalább egyszer bízzuk jogászra, később lehet ezt az újabb esetekben is mintaként használni. Mind a pénz átvételét, mind a kölcsön visszafizetését dokumentálni kell – célszerűen ezt banki átutalással és nem készpénz mozgatásával bonyolítja a cég. A tagi kölcsön szükségessége egyébként felveti annak gyanúját is, hogy a társaság vagy nagyvonalúan elfeledkezik bevételei számlázásáról, vagy túlzásba viszik a költségszámlák gyűjtögetését. Mindkét esetben adóalaphiányt és ennek szankcióit állapíthatják meg a revizorok.

HÁZIPÉNZTÁR

A vállalkozások Krőzust is megszégyenítő házipénztára azt a gyanút kelti az ellenőrökben – általában igazuk is van -, hogy a vállalkozás tulajdonosai nem akartak bajlódni az osztalék utáni adófizetéssel, és csak úgy suba alatt vették ki járandóságukat a kasszából. Ráadásul mindkét „banánhéjra” a vállalkozások maguk hívják fel a hatóság figyelmét: a társasági adóbevallásban mind a vállalkozás mérleg-fordulónapi készpénzállományáról, mind a tagi kölcsön aktuális összegéről adatot kell szolgáltatniuk.

A problémában érintett cégek jól teszik, ha a mérlegkészítésének időszakában ebből a szempontból is ellenőrzik könyvelésüket. Természetesen 2014. december 31-re már nem dátumozhatnak vissza szerződéseket, bizonylatokat, de azt megnézhetik, teljes körű-e könyvelésük. A pénztár magas készpénzkészletének nem az az oka, hogy – esetleg- kétszeresen könyveltek le bevételt, vagy kimaradt valamely költség az elszámolásból? (Valószínűleg nem gyakori, de mégis megtörtént eset: egy kft-nek abból adódott az ügyvezető számára is meglepő készpénzmennyisége, hogy kéthavi bérköltséget, bérkifizetést nem számoltak el. Azt, hogy az alkalmazottak átvették a pénzt, annak rendje és módja szerint dokumentálták, de nem könyvelték.)

Ha valaki nem akar kétbalkezes adócsalónak tűnni, akkor a társaság bankszámlájáról kivett jelentős összeget – ennek ugye nyoma van a banki kivonaton - ne „varázsolja” ki rögvest a cégből úgy, hogy a pénztárba se teszi be (könyvvitelileg legalábbis nem), majd csinos kis tagi kölcsönnel foltozgatják a pénztárhiányt, hiszen költségek azok azért voltak…

Ez persze még lehet meglehetősen butuska könyvelési hiba is – általában az -, de az már csak hab a tortán – mármint a revizorok ünnepi csokitortáján-, ha a szóban forgó összeg vállalkozási célú felhasználását sem tudja bizonyítani a társaság. Vagy azért, mert nincsenek erről bizonylatai, vagy vannak, de az azok által igazolt beszerzéseket még Andersen sem volna képes a tevékenység érdekében felmerültként „eladni”. A kulcsszavak tehát az életszerűség, mértékletesség a költségek terén, és a rendszeres belső ellenőrzés.

ŐSTERMELŐK ÉS EGYÉNI VÁLLALKOZÓK

Az adóhatóság vigyázó szemét az idén az őstermelőkre is ráveti. Ők azért is érdekesek, mert egyrészt bevételük egy bizonyos határértékig (600 ezer forint) adómentes, másrészt megúszhatják az adófizetést egy nyilatkozattal, ha bevételük nem lépi túl a 4 millió forintot, és legalább bevételük 20 százalékának megfelelő költségeket tudnak igazolni. Erről csak nyilatkozniuk kell (kezdetben legalábbis…). Gondoljunk csak bele: egy hasonló bevétel- és költségaránnyal dolgozó egyéni vállalkozó megközelítőleg a bevétel 30 százalékát kitevő adó- és járulékteherrel kénytelen szembesülni (a kivétet terhelő „sarcon” túl)!

Kétszeres esélyük van a hivatal kiemelt figyelmére azoknak az őstermelőknek, akik ezzel párhuzamosan egyéni vállalkozóként is dolgoznak. Náluk arra is kíváncsiak lesznek a revizorok, hogy a két tevékenységgel kapcsolatos számlákat, bizonylatokat szabályszerűen kezelték-e, gondoskodtak-e azok elkülönített nyilvántartásáról, könyveléséről.

Izgalmas terület - a revizorok számára mindenképpen – a jövedelem-(nyereség-) minimum utáni adókötelezettség, a több éve veszteséges, de ennek ellenére jelentős beruházásokat lebonyolító, a tetemes árukészletet beszerző, de azokat aránytalanul alacsony bevétel mellett értékesítő egyéni vállalkozók vizsgálata is.

Kifejezetten rossz ómen a bevallások benyújtásának rendszeres hanyagolása, és az is, ha az egyéni vállalkozó miután megszűntette vállalkozói tevékenységét, évek múltán is fehér folt az adóhatóság rendszerében, nem tudni miből él, hisz adat az nincs róla.

Mind az egyéni vállalkozók, mind a vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyek esetében firtatja a NAV az adó-visszaigénylések és az adókedvezmények elszámolásának jogszerűségét - ideértve a családi kedvezményt is.

Az adóhatóság (is) fontosnak tartja, hogy leleplezze azokat, akik a járulékfizetéssel csalnak, azaz nem jelentik be az alkalmazottaikat, vagy igen, ám csak azokat, akik – mondjuk - 55 évnél idősebbek, vagy szakképzetlenek, és szociális hozzájárulási adókedvezmény jár utánuk. Az is gyanús, ha a cég túlzottan hatékonynak bizonyul a munkaszervezésben: kiugróan magas árbevételt, forgalmat produkál, meglepően csekély létszámmal.

Azok az egyéni vállalkozók is számíthatnak járulék-ellenőrzésre, akik szakképzettséget igénylő tevékenységet folytatnak, de a garantált bérminimum helyett megelégszenek a minimálbér utáni járulékfizetéssel. A tevékenységüket szüneteltető egyéni vállalkozók pedig jól teszik, ha – egyéb jogviszony hiányában – fizetik az egészségügyi szolgáltatási járulékot, mert az adóellenőrök ennek is utánajárnak majd.

Az érintettek, ha szükséges, inkább javítsák önellenőrzéssel bevallásaikat, esetleg pótolják az elmulasztott bevallásokat, bejelentéseket– ez még mindig olcsóbb és kevésbé fájdalmas megoldás-, mint megvárni az adóhatóság lelkes „segítségét” a papírmunka javításához.

2015-ben az adóhatóság különösen kíváncsinak bizonyul, úgy tűnik, minden érdekli majd: a szakképzési hozzájárulás, a reklámadó, a kisvállalati adó és a kisadózó vállalkozások tételes adója is. Egyes tevékenységek különösen izgatják a revizorok fantáziáját, így számíthatnak látogatásukra a magánorvosok, az állatorvosok, de a fodrászok és a weboldalszerkesztők-tervezők is. A biztosítási ügynökökről már nem is beszélve!

Legközelebb az itt felsoroltaknak is adunk néhány tippet!

Sinka Júlia