Váratlan vendég a cégnél – a NAV 2015. évi ellenőrzési irányelvei (3/1. rész) - Tippek, trükkök, hogy ne legyen baj

Az állami költségvetés egyik legfontosabb adóbevételi forrása az áfa, így nem meglepő, hogy a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések 60,5 százalékát ezen adónemben végzik majd idén is az adóellenőrök.

KEZDJÜK A FELKÉSZÜLÉST MI IS AZ ÁFÁ-VAL!

Mint minden ellenőrzés, az adóellenőrzés feladata is az, hogy lefülelje a hatóság a csalókat.  Az áfa esetében csalást (törvénybe ütköző adóminimalizálást) a vállalkozások

• valós bevételeik eltitkolásával, és/vagy
• valótlan tartalmú számlák befogadásával

követhetnek el. Az a vállalkozó, aki bevételei eltitkolásán fáradozik, nyilvánvalóan nem ad nyugtát, számlát a „lenyelni” szándékozott összegekről, azaz nem tesz eleget bizonylat-kiállítási kötelezettségének.

Az efféle feledékenységre hajlamos cégek kiszűrését sokban segíti az on-line pénztárgépek bevezetése. Egyrészt hatékonyabbá teszik az operatív ellenőrzéseket (próbavásárlások), másrészt az adóhatóság közvetlen információkat kap a pénztárgépben rögzített tételekről, amelyeket utólagos kockázatelemzésre is felhasználhat. Például, kiszűrheti azokat, akik azonos tevékenységet folytató konkurenseikhez képest gyanúsan kevés forgalmat bonyolítanak. Akár egy néhány száz forintos vásárlást dokumentáló nyugta kiállításának elmulasztása is az adóhatósági ellenőrzések egész lavináját indíthatja el.       

A bevételükhöz képest csekély összegű fizetendő áfát bevalló (azaz jelentős költségarányt mutató) vállalkozások is felkeltik a hatóság gyanúját. Az ellenőrzésre történő kiválasztás – az ún. előzetes kockázatelemzés – szempontjai között az áfa-bevallás szerinti nagy forgalom mellett az egyéb bevallási kötelezettség hiányos teljesítését, a közösségi beszerzés, illetve a továbbértékesítések eltitkolását, a gyanús export-import ügyleteket találjuk.

Ugyancsak időzített bomba a cég számára, ha az egyes bevallások között ellentmondás van. Ez akár egy minden hátsó gondolat nélküli, egyszerű adminisztrációs – például kerekítési - hiba is lehet: például, ha a közösségi árubeszerzés áfa-bevallás szerinti értéke nem egyezik meg az ugyanazon időszaki összesítő nyilatkozatban megadott értékkel. (Ne feledjük, a nyilatkozatban és a bevallásban a jelentéktelen kis „1”, az ezer forintot jelent!)

2015. január 1-jétől bővült a belföldi fordított adózás alá eső értékesítések köre a vas- és acélipari termékekkel, valamint a munkaerő-kölcsönzéssel. Nem meglepő, mindkét terület valóságos tárháza (volt) az adórövidítés eszközeinek. A revizorok az új áfa-szabályok maradéktalan betartásán túl, ezért arra is figyelnek, mely adóalanyok azok, amelyek e két területről „menekültek át” hirtelen valami egészen más tevékenységben látva cégük jövőjét. A revizorok látogatására és átfogó ellenőrzésre e társaságok is számíthatnak.

Az idén ráadásul az előleg utáni áfa-fizetés szabályai is módosultak – pontosabban kiegészültek a nem pénz vagy készpénz-helyettesítő eszközzel, hanem bármely más formában fizetett előleggel – további feladatokat róva az ellenőrzésekre is.

Örökzöld téma és revizori kedvenc a fiktív számlák befogadásának vizsgálata is.  Eltekintve a szándékos szabálytalanságoktól – úgy is fogalmazhatnék, adócsalástól -, fiktívnek minősíthet az adóhatóság egy ügyletet, és így az azt alátámasztó számlát, a bizonylat befogadójától független okból is. (A vétlen vállalkozás adólevonási joga nem vitatható el a partner által elkövetett szabálytalanság miatt, de azért jobb elkerülni a kellemetlen meglepetéseket.) Így például, előfordulhat, hogy a vállalkozás számlát kap egy részére valóban elvégzett építési munkáról, de kiderül, hogy a számla kibocsátója az adott időszakban nem rendelkezett a munka elvégzéséhez szükséges munkavállalói létszámmal, és alvállalkozói szerződéseknek sincs nyoma. Ekkor maga a szolgáltatás nem kérdőjelezhető meg, de a számla mégis aggályos, mert minden jel arra mutat, nem az állította ki, aki a munkát elvégezte, azaz az ügylet nem a számlán megjelölt felek közt ment végbe.

Az adóhatóság honlapjáról elérhető adatbázisban az üzleti partner adószáma alapján lekérdezhető adatokból a bejelentett munkavállalók száma is kiderül. Érdemes itt górcső alá venni – legalább a vállalkozás nagyságrendje alapján jelentős összegre szóló ügyletek esetében – az üzleti partnert az előbbi szempontból is, de azt is jó tudni, ha adószámát felfüggesztették, vagy törölték.

Javaslom, hogy az Áfa-tv. 168/A.§-a szerint elvárt üzleti ellenőrzési eljárásnak a cég által kidolgozott módszerét foglalják írásba (a törvény nem írja elő szabályzat készítését e tárgyban /még/, de célszerű azt kidolgozni), és a gyakorlatban is alkalmazzák.

A 2015-BEN „VESZÉLYES” TEVÉKENYSÉGEK

A hatóság idén is bizonyos tevékenységi köröket (ezekről később még lesz szó) fokozottan ellenőriz majd, és ezen belül kiemelten jövedelmezőségi szempontból vizsgálja (TESZOR szám szerint)

• a 4532 Gépjárműalkatrész kiskereskedelem, és
• a 4778 Egyéb máshova nem sorolt új áru kiskereskedelme

tevékenységgel foglalkozó vállalkozásokat. Abban az esetben, ha jövedelmezőségük (azaz eredményük nettó árbevételükhöz mért aránya) nem éri el az adott térségre, gazdálkodási formára alapozva megállapított jövedelmezőségi mutató 50 százalékát, akkor baj van: nem csak a cég „nadrágszíját” kell szorosabbra húzni, de borítékolható, hogy még az idén kéretlen látogatók fogják firtatni a vállalkozás pénzügyi problémáinak okát.

A NAV által kiadott irányelvekben a szóban forgó jövedelmezőségi mutatókat is megtaláljuk. Így például a Dél-alföldi régióban működő gépjárműalkatrész kiskereskedőknek nettó árbevételük 6,9 százalékának megfelelő nyereséget illik elérniük – legalábbis a hatóság szerint-, és ha az elvárt nyereségnek még a felével (3,45 százalék) sem büszkélkedhetnek, akkor könnyen felkerülhetnek a hatóság check-listájára.

BANÁNHÉJ: AZ „ELVÁRTNÁL” ALACSONYABB NYERESÉG

Felmerülhet a kérdés – ha valaki nem foglalkozik könyveléssel, és a vállalkozók többsége nem szakmabeli -, honnan veszi a NAV pont azt az adott százalékot, pont azt az „elvárt” jövedelmezőségi mutatót. Egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy a hatóság egész egyszerűen elvár ez ügyben, teljesen figyelmen kívül hagyva a – korántsem „hatósági áras”- piac szeszélyeit?

Nos, a NAV számol: az adóbevallások adataiból (bevételek, költségek főbb költségnemenkénti alakulása) egy átlagos jövedelmezőségi mutatót számít – akár régiónkénti bontásban is. Tudjuk, a statisztika furcsa tudomány: tényleges adatokból képes létrehozni egy újat, ami pontos, és még sem igaz, azaz valójában senkire (jelen esetben egyetlen vállalkozásra) sem érvényes szó szerint, de a tendenciát azért mégis jól mutatja.

Valamikori statisztikatanárom kedvenc példája erre: „ha maga vacsorára megevett egy egész grillcsirkét, a szomszédja pedig korgó gyomorral ment aludni, akkor a statisztikusok szerint maga és a szomszédja elfogyasztottak egy fél-fél csirkét!”

A hatóság abból – az egyébként a számviteli törvény által is „támogatott”- feltételezésből indul ki, hogy a vállalkozások továbbra is működni szeretnének, ehhez pedig legalább a költségeiket fedező, és némi, az adóterhek megfizetése után is megmaradó nyereséget biztosító bevételre van szükség.

TÁRSASÁGI ADÓ ÉS SZÁMVITEL

A bevétel- és költségszámlák elszámolása és a bevallások kitöltése során arra is gondolni kell, hogy az ezekből az adatokból számított árrés (az eladási árból a tevékenység adott termékre jutó teljes önköltségének levonásával fennmaradó fedezeti összeg) fenti szempontok alapján is megállja-e a helyét. Természetesen bármely vállalkozás kerülhet olyan helyzetbe, hogy minden igyekezete ellenére bevétele, nyeresége elmarad versenytársaiétól. Ez azonban más, és igazolható, a hatóságnak is „magyarázható” helyzet.

A bevétel számlázásával kapcsolatos feledékenység, illetve a nem valós költségszámlák befogadása – ez utóbbi jelenség a gyakoribb –, mint az adóoptimalizálás stratégiája, igényel némi józanságot a cégtulajdonosoktól, a fentiekre is gondolva.  Az adózás előtti eredmény terhére indokolatlanul elszámolt költségek és ráfordítások kiszűrése, az adóalapot módosító tételek jogszerű elszámolásának vizsgálata (ideértve a veszteségelhatárolási szabályokat is) a társasági adó ellenőrzésének is klasszikus területe. A kizárólag csak az adó elkerülését célzó, de valós gazdasági tartalommal nem bíró ügyletek leleplezése pedig mind az áfa, mind a társasági adó vizsgálata kapcsán hangsúlyos feladat a hatóság számára.

Mind a társasági adóval, mind a fentebb tárgyalt áfával összefüggésben érdekes, hogy az adóhatóság a számviteli rend és a bizonylati fegyelem területét is vizsgálja. Így ellenőrzik a könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztását, a nyilvántartások és benyújtott bevallások egyezőségét, valamint azt is, hogy az előírt belső szabályzatokat elkészítette-e vállalkozás, és számviteli munkája során az azokban rögzítettek szerint jár-e el. Kiterjed a revizorok figyelme a bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, valamint a bizonylat kiállítás és iratmegőrzés szabályainak betartására is.

Ugyancsak kíváncsiak még az ellenőrök arra, hogy szabályosan történt-e

• a beruházásnak minősülő tételek elszámolása,
• a kutatás-fejlesztési tevékenység és az azzal összefüggő adóalap-korrekció elszámolása,
• az adó- és adóalap-kedvezmények, mint például a látvány-csapatsport, filmalkotás, előadó-művészeti szervezet támogatása, kis-és középvállalkozások kamatkedvezménye figyelembevétele.

A kedvezményeket elszámoló vállalkozások önmagában emiatt is – függetlenül az áfa-bevallásból nyert adatoktól és az elvárt nyereségarány kérdésétől – számíthatnak némi figyelemre a NAV részéről.

Az idén ellenőrzésre esélyes vállalkozások, vagy a velük üzleti kapcsolatban álló társaságok vezetői, könyvelői jól teszik, ha beszámolójukat, bevallásaikat - mind a már benyújtottakat, mind a még csak készülőket – a hatóság ellenőrzési irányelveinek tükrében is felülvizsgálják, és ha kell, önellenőrzéssel javítják azokat. Ez olcsóbb megoldás, mint az ellenőrzés következményeként kivetett bírságok vállalása.  

Sinka Júlia