Változások a NAV-nál (1. rész)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Természetesen nem arról van szó, hogy az adónyomozók ezentúl csúzlival vagy vízipisztollyal lesznek kénytelenek felvenni a harcot a milliárdos áfa- vagy jövedéki adócsalást elkövető, némi piff-pufftól sem visszariadó „nehézfiúkkal”. Viszont a revizorok mégis úgy jártak, mint az a hadsereg, amelytől elkobozták a vállról indítható aknákat. 

Ugyanis a köztársasági elnök aláírására vár az egy héttel ezelőtt elfogadott törvényjavaslat, amely jelentősen korlátozná a becslés intézményét a vagyonosodási vizsgálatoknál. A jövőben csak meghatározott esetekben élhetne ezzel a lehetőséggel a hatóság. 

Ez azt jelenti, hogy a – legalábbis a hivatal feltételezése szerint – „összecsalt” vagyont két kategóriára osztja a jogalkotó: az egyik esetben jöhet a becslés, a másiknál nem. Lássuk az új szabály részleteit! (Azt, hogy a szervezeti átalakítás mit jelent az adózók számára fontos eljárási rendben, egy másik cikkben vesézem ki.)

 

Ismert, hogy a vagyonosodási vizsgálat a személyi jövedelemadó-kötelezettség teljesítését érintő speciális ellenőrzés, speciális szabályokkal.

Gyakorlati oldalról nézve ez azt jelenti, hogy a NAV a mindenféle forrásból szerzett - ideértve a saját adatbázisát, de a sajátos szociális érzékenységgel bíró jó szomszéd feljelentőlevelét is - információk alapján kiválasztja a vizsgálat alanyát, és megpróbálja becsléssel felmérni, mennyi pénzből tartható fenn az illető életmódja. 

Összeszámolják a lakás, a nyaraló, a kocsik értékét, de nem feledkeznek meg az utazásokról, sőt a gyerekek magánóvodája és iskolája díjáról sem. Szóval összeírnak mindent, amire az ellenőrzött személynek pénzt kellett költenie a vizsgált időszakban. Az így kapott számot összehasonlítják az alany és családja számára hivatalosan – adózott forrásból – rendelkezésére álló jövedelemmel. 

Ha a különbözet negatív, azaz a költségek meghaladták a bevételeket, akkor az eltérést úgy tekinti az adóhatóság, mint olyan bevételt, amelyet a vizsgált személy elfelejtett bevallani és adóját megfizetni. Ez utóbbi kötelezettségét rögvest pótolják is: utólag megfizettetik az adóbírsággal jócskán felhizlalt adót.

A vagyonosodási vizsgálatok eddig viszonylag jól működtek (bár mondhatnánk, ez ízlés, és főleg érdekeltség kérdése), jellemzően több tízmillió forint eltitkolt jövedelmet találnak a revizorok egy-egy gyanúsan gazdag alanynál.

Nos, 2016-tól, az Art. 109.§-nak módosítása miatt, vége az adóhatósági édes életnek: jövőre ugyanis becslésnek kizárólag a vagyon elleni bűncselekmények, a pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények, a költségvetést károsító bűncselekmények, a pénzmosás és a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények gyanúja miatt indított büntetőeljárás esetén van helye.

Azaz a vagyongyarapodást nem „csak” a jövedelem eltitkolásának, adózás alól való kivonásának kell megalapoznia, hanem forrásának is valamilyen bűncselekménynek kell lennie. Például áfacsalás, jövedéki csalás, zárjegyekkel való visszaélés szerepelhet a bűnlajstromon.

Ez azért érdekes, mert személyi jövedelemadóról lévén szó, vagyonosodási vizsgálatot magánszemélyek ellen lehet indítani. Viszont a fentebb, példaként hozott bűncselekményeket vállalkozók, jellemzően társas vállalkozások követik el. 

Kérdés tehát, hogy adott esetben ki lesz ügyesebb: a vagyonosodási vizsgálat magánszemély alanya túlzott „tollasodása” és a csalást elkövető cég közti kapcsolatot bizonygató NAV, vagy az ezt elkenni igyekvő társaság.

A helyzet iróniája, hogy a feladatot a hatóság pontosan a becslési eljárás alkalmazásával tudná elvégezni, de ezt csak akkor teheti, ha már bizonyította, hogy az illegális vagyon forrása a cégben „összecsalt” milliók. Mondhatjuk, hogy alaposan feladták a leckét a NAV-nak. Talán ezért is igyekeznek még mindent kihozni az idei évből… 

A Mikulást például, már elcsípték!

 

Ahogyan arról maga, az egyik televíziónak nyilatkozó Mikulás beszámolt, az adóellenőrök – szülői minőségben – egy budapesti családi házhoz hívták, némi csokiosztásra, közös éneklésre a gyerekekkel, és családi fotózásra. A csapdába csalt Télapó annak rendje és módja szerint megtartotta a műsorát, majd kiosztotta a meglepetés csomagokat a gyerkőcöknek. 

Aztán őt is meglepték: megkapta ugyan a díjazását, de megbízói a NAV-igazolványukat is megmutatták. Ez azért volt Mikulásunk számára kellemetlen, mert nem adott sem nyugtát, sem számlát a családi vidámodásról.

Megbízóit cseppet sem hatotta meg, hogy ezt jogszerűen nem is tehette volna, hiszen vállalkozói engedélye sem volt. Bírság viszont lesz. (Akár 200 ezer forinttal is megkurtíthatják a Mikulás család karácsonyi költségvetését.)

Egyébként, ahogyan az már megszokott, decemberben azok a szolgáltatók és kereskedők is számíthatnak a vevőnek álcázott navosokra, akik az adventtel és a karácsonnyal kapcsolatos terméket, szolgáltatást árulnak.