Újra itt a nyár és az ifa – Kinek kell idegenforgalmi adót fizetnie?

Az idegenforgalmi adó a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó adó. Elnevezéséből arra következtethetnénk, hogy csak a turizmusban érdekelt vállalkozásokat terheli. Senki sem nevezné a hétvégi házába meghívott barátait „idegeneknek” és jövés-menésüket sem minősítené „forgalomnak” - „idegenforgalomnak” pedig különösen nem. Így az adót sem követelik a vidáman fürdőző és napozó, vagy éppen a kertben zöldséget grillező cimboráiktól. Pedig lehet, hogy kellene?

A válaszhoz gondoljunk át néhány határozottan életszerű esetet!

1) Bori néni nyugdíjas, balatoni házának néhány szobáját nyaranta kiadja – általában külföldi – turistáknak.

2) Bori néni unokája, Andris (budapesti egyetemista) júliusban egy hétre meghívja barátait és két unokatestvérét - ők 17 és 21 évesek- a nagyihoz.

3) Zsuzsinak nyaralója van a Balatonnál. Lánya, Évi 16 éves, és hétvégére meghívja a nyaralóba gimis osztálytársait és angoltanárnőjét.

Az érintett önkormányzatok bevezették az idegenforgalmi adót (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban az „ifa” kifejezést használom).

Kérdés: főszereplőink közül kell-e, és ha igen kinek, a szóban forgó adót megfizetnie?

Dióhéjban összefoglalva a helyi adókról szóló 1900. évi C. törvény (Htv.) vonatkozó szabályait – és ezzel tulajdonképpen meg is válaszolva a fenti kérdést- az ifát gyakorlatilag mindenkinek meg kell fizetnie, aki legalább egy éjszakát időzik egy olyan településen, ahol bevezették ezt az adót, és a törvény szerinti adómentesség feltételeinek nem felel meg.

 

AKIK MENTESÜLNEK AZ IDEGENFORGALMI ADÓ ALÓL

Mentesek az ifa alól a fiatalkorúak, vagy helyben tanuló diákok, helyi vállalkozók vagy azok alkalmazottai, azok, akik gyógykezelésük miatt tartózkodnak a településen, esetleg itteni szociális intézmény ellátottai, a háztulajdonosok (azaz, akik lakásként használják az ingatlant) és ezek közeli rokonai (Htv. 31.§.). Akire a fenti ismérvek nem illenek, annak szép rendben meg kellene fizetnie az adót. Így például a meghívott barátoknak, és az unokatestvéreknek is.

Persze a jog világában soha, semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik! Ezért vegyük górcső alá azokat a kategóriákat, amely megalapozzák az adómentességet!

A fiatalkorú a 18. életévét még be nem töltött magánszemélyt jelenti – Magyarországon egyébként is, de a Htv. ezt ki is mondja. 

A szociális intézmény fogalmát is megtaláljuk az értelmező rendelkezések között (52.§. 33. pont), így a „szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott személyes szociális gondoskodást nyújtó szervezet, vállalkozás” tartozik ide. A hivatkozott jogszabály az 1993. évi III. törvény, és a kérdéses definíciót meglehetősen hosszan – több helyütt is – tárgyalja. E cikk keretében számunkra elég annyi, hogy például egy idősek otthonát kell a fogalom alatt értenünk.

A gyógyintézet meghatározását a jogalkotó a fantáziánkra bízza, de a szó hétköznapi értelmében nyilvánvaló, hogy kórházról, szanatóriumról van szó.

A diákok esetében azok mentesülnek az ifa alól, akik közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, vagy szakképzés keretében tartózkodnak a településen.

A vállalkozók közül azok ússzák meg a dolgot, akik az adott településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkeznek – ők viszont szinte biztos, hogy iparűzési adóval fizetik meg e mentesség árát-, vagy az ideiglenes jelleggel végzett tevékenységük miatt iparűzési adó fizetésére kötelezettek. Szóval, aki vállalkozó az vagy ipa vagy az ifa miatt, de nem kerülheti ki az adófizetést.

A közeli hozzátartozó – és itt végre elérkeztünk a cikkem elején feltett kérdéshez - a Ptk. szerint (8:1. §. (1) bekezdése 1. pont) az ennek minősülő rokon, azaz a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér. Egyenesági a rokonság (Ptk. 4:96.§. (1) bekezdése) azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

 

AZ IFA MÉRTÉKE

Az adó alapjául szolgálhat 

• a vendégéjszakák száma, 
• a szállásért fizetett díj, és 
• az üdülő hasznos alapterülete (Htv. 32-33.§.).

Fontos, hogy a Htv. csak keretjelleggel szabályozza a kérdést. Ez azt jelenti, hogy az ebben meghatározott adómértékeket nem lépheti túl az önkormányzat, de helyi adókról szóló rendeletében megállapíthat ennél enyhébb feltételeket: például kisebb adómértékkel számol, vagy bővíti az adómentességre jogosultak körét. Ezért mindig gondosan át kell tanulmányozni az érintett önkormányzat említett rendeletét, a Htv. csak „háttérként” szolgál.

A) Vendégéjszakák alapján számolva az adót, az legfeljebb:

• a megkezdett vendégéjszakák száma és az adó mértékének felső határa (ami jelenleg 300 forint) szorzata lehet, személyenként és vendégéjszakánként vagy
• a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, ennek hiányában a szállásért bármilyen jogcímen (mondjuk üdülőhasználati jog) fizetendő ellenérték (például üzemeltetési költség) esetén, az adó mértékének felső határa a szállásdíj 4 %-a.

B) Az üdülésre, pihenésre alkalmas épület után fizetendő adó esetében az adó alapja az építmény hasznos alapterülete, az adó mértékének felső határa az épület után évente 900 Ft/m2. 

BORI NÉNI ÉS AZ IFA

És most jöjjenek a válaszok, azaz lássuk fizetnek-e Bori néni és társai ifá-t!

1) Fentiek szerint az 1. esetben Bori néni saját maga, illetve az ingatlan után nem fizet ifát, hiszen ő helyi lakos az adott településen. A külföldi turisták azonban nem élveznek mentességet. Az ifa alapja a szállásért fizetett díj.

2) Ebben az esetben Bori néni változatlanul megússza az adót, az unokája, Andris is, mivel ő közeli hozzátartozója az ingatlan tulajdonosának. Andris egyetemista, így évfolyamtársai – kivéve, ha akad köztük „csodagyerek”- már nagykorúak, így ők érintettek az adóban. A vendégéjszakák száma alapján számítható ki az adókötelezettség.

Andris unokatestvérei esetében picit bonyolultabb a helyzet. Ha egyben ők is unokái Bori néninek, akkor nem kell ifát fizetniük. Ha nem egyenesági rokonai Bori néninek – mondjuk Bori néni veje húgának gyerekei -, akkor a 21 éves unokatestvér fizet, a 17 éves nem, mert fiatalkorúként a törvény biztosítja mentességét.

3) A 3. esetben Zsuzsi (ő az üdülő hasznos alapterülete után fizet) és az angoltanárnő jár pórul- őt a vendégéjszakák figyelembevételével számított adó terheli-, mindenki más mentesül az ifa alól.

 

A SZÁLLÁSADÓK EGYÉB KÖTELEZETTSÉGEI

Fontos, hogy azoknak a vendégeknek az esetében, akikre valamely adómentességi jogcím érvényes, e tényről nyilatkozatot kell kérnie a szállásadónak. Ha ezt elmulasztja, akkor az adót neki kell megfizetnie. A jogszabály szerint a nyilatkozaton megjelölt adómentességre jogosító tényt a szállásadónak vizsgálnia, illetve ellenőriznie kell. Ez a baráti kör esetében nyilván nem életszerű, és az is biztos, hogy az adókötelezettség esetében a vendéglátó vagy nagyvonalúan megfizeti ezt – ki az, aki azt mondja legjobb barátjának, Zolikám, légy szíves adjál 600 forintot az idegenforgalmi adóra -, vagy szépen elfeledkezik az egészről. Ez utóbbi a valószínű, hiszen sasszemű és egyben „jó szándékú” szomszédok hiányában az önkormányzat nem valószínű, hogy tudomást szerez a cimborák hétvégi vendégeskedéséről.

Egyébként az adó beszedésére kötelezett:

• a kereskedelmi szálláshelyeken az üzemeltető,
• az üdülőt fenntartó szerv,
• a fizető-vendéglátó szálláshelyeken a szállásadó, illetve a közvetítésre jogosított szerv,
• bármely egyéb ingatlan (építmény, telek) üdülés céljára történő bérbeadása, ingyenes használatba átadása esetén, a helyiség tulajdonosa, bérlője.

Annak, akit a törvény az adó beszedésére kötelez, további feladatai is vannak. Így e tényt az adókötelezettség keletkezését követő 15 napon belül be kell jelentenie az önkormányzati adóhatósághoz. Ugyancsak be kell jelentenie az önkormányzati adóhatósághoz minden olyan változást, amely az adókötelezettséget érinti, annak bekövetkeztétől számított 15 napon belül. Továbbá az idegenforgalmi adót is az adóbeszedésre kötelezett állapítja meg azzal, hogy azt közli a magánszeméllyel, és az adót átveszi, majd a beszedett idegenforgalmi adóról bizonylatot ad.

Sőt, mindezekről még olyan nyilvántartást is vezetnie kell, amely alkalmas az általa beszedett adóról az adó alapjának, és összegének megállapítására. E nemes cél érdekében a nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

• a szálláshelyet igénybevevő személy nevét,
• lakcímét,
• születési helyét és idejét (ezzel rögtön az egyik – a fiatalkorúakat érintő – mentességet igazolta),
• de: biztos, ami biztos alapon a jogalkotó nem elégszik meg a fenti, egyértelmű bizonyítékkal a kérdésben, az „életkorhoz” kapcsolódó adómentesség esetén annak megjelölését is külön fel kell tüntetni,
• útlevelének vagy személyi igazolványának számát,
• a szálláshelyre történő megérkezésének és távozásának idejét,
• a szálláshelyen töltött napok számát,
• a beszedett idegenforgalmi adó összegét.

A nyilvántartás vezetése – ahogyan a bevallása és a megfizetése is - akkor is kötelező, ha a szállásadó a magánszemélytől átvállalja az idegenforgalmi adó megfizetését – így elvileg a „meghívom a barátaimat” szituációban is. Az adóbeszedésre kötelezettnek, az adómentes és adóköteles vendégéjszakákról, valamint az általa beszedett helyi adóról a beszedést követő hó 15. napjáig bevallást kell benyújtania és befizetnie az önkormányzat e célra nyitott számlájára.

Az adóbeszedésre kötelezettnek az adókötelezettség megszűnését követő 30 napon belül bevallást kell benyújtania az önkormányzati adóhatósághoz. Amennyiben az érintett a felsorolt kötelezettségeit nem teljesíti, vagy hiányosan teljesíti, az Art. szerinti szankciókkal (mulasztási bírság, késedelmi pótlék) kell szembe néznie.

Azok számára, akik vállalkozás keretében nyújtanak szállást, fontos, hogy az idegenforgalmi adó nem képez áfa-alapot a szálláshely-szolgáltatás nyújtójánál. Az ifa kötelezettje ugyanis az adott önkormányzat területén nem állandó lakosként vendégéjszakát töltő személy, a szállásadó pedig csak az adó beszedésére kötelezett. Azaz a beszedett adó nem a beszedésben közreműködő, nem a szállásadó szolgáltatásának ellenértéke, így nem is árbevétel, az eredményre nincs hatással. Az, aki fizeti, a ráfordításai között elszámolhatja- feltéve, hogy vállalkozói minőségében fizeti, nála adóalapot csökkent. Ez mind a társas-, mind az egyéni vállalkozó szállásadókra igaz. A magánszemélyek és a bevételi nyilvántartást vezető Eva-alanyok számára sem bevételt, sem kiadást nem jelent az idegenforgalmi adó, de a vendégekkel kapcsolatos nyilvántartást nekik is vezetniük kell.