Társasági adó 2017. Faragjunk az adóalapból!(1.)

Murphy: „Ami jó az életben, az vagy erkölcstelen, vagy hizlal és minden valószínűség szerint rákot okoz kísérleti egerekben. De egészen biztosan megadóztatják.” Adót fizetni muszáj – de tervezni is szabad!

Hogyan csökkenthető a társasági adó?

Minden könyvelő – és szerencsés esetben a cég tulajdonosa is – tudja, hogy a számviteli törvény szabályai szerint megállapított adózás előtti eredmény általában a „legegyszerűbb” társaságoknál sem azonos az adóalappal!

Természetesen a kiindulópont mindig ez, de legalább a számviteli törvény szerint elszámolható értékcsökkenési leírás eltér a társasági adótörvény szerint figyelembe vehetőtől.

A 2017. év társasági adózására is érvényes, hogy az adótörvény a számviteli értelemben vett adózás előtti eredményt „eltéríti”, azaz előír ún. korrekciós tételeket: az adóalapot növelő, illetve csökkentő jogcímeket. Az ezek figyelembevételével kiszámított, pozitív összegre vetítve kell megállapítani a vállalkozást terhelő adót.

Szerencsére a társasági adótörvény szerinti korrekciós tételek egy része kedvezményt – bizonyos esetekben akár többszörös kedvezményt is – jelent.

Dióhéjban a „legnépszerűbbeket”, a beruházásokhoz kapcsolódóakat veszem most sorra azzal, hogy a kapcsolódó szabályokat csak olyan mélységben mutatom be, amely e keretek közt feltétlenül szükséges. A részletekről eligazítást ad maga a társasági adóról szóló törvény és – a cégtulajdonosok számára - a vállalkozások könyvelői.

Fejlesztési tartalék

A vállalkozás tulajdonosainak döntése szerint – a jövőbeni beruházásaira – fejlesztési tartalékot képezhet. Számvitelileg ezt az összeget az eredménytartalékból a lekötött tartalékba kell az év végén átvezetni. A mérlegkészítés időszakában erre is gondolni kell!

Ugyanis – és ez nagyon-nagyon fontos -, a lekötés tényét a társaság érintett évi záró főkönyvi kivonatának is alá kell támasztania, és így mérlegében is szerepelnie kell! Ellenkező esetben a kedvezmény figyelembevétele a társasági adóbevallásban jogszerűtlen és adóhiány alapja lehet.

Ha a társaság kihasználja ezt a lehetőséget, akkor csökkentheti az adózás előtti eredményét ezzel az összeggel, de kettős korlát figyelembevétele mellett: legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 50 százalékával és legfeljebb adóévenként 500 millió forinttal kurtítható meg e jogcímen az adóalap.

Lényeges, hogy „beruházás” alatt az adótörvény is ugyanazt a fogalmat érti, mint a számviteli törvény! Ebből következően egy immateriális jószág aktiválása – akkor is, ha az ügyvezető az új termék bevezetésével kapcsolatos, tetemes kiadásokat azzal magyarázza, hogy „a licence megvásárlása jelentős beruházás volt” – nem alapozhatja meg a fejlesztési tartalék elszámolását.

Ugyanakkor egy már meglévő tárgyi eszköz bővítése, felújítása viszont ebben az értelemben is beruházás.

Tekintve, hogy ez az adóalap-kedvezmény lényegében az értékcsökkenés előrehozott elszámolására ad lehetőséget, azok a beruházások nem jöhetnek itt szóba, amelyek után nem számolható el terv szerinti értékcsökkenési leírás, mint például az építési telek.

Az adott, az adóévben megvalósított beruházás értékéből a fejlesztési tartalékból feloldott részt meghaladó összegre viszont számolható értékcsökkenési leírás, az üzembe helyezésének napjától – a bekerülési értékre vetített kulccsal számítva.

Azaz, ha a fejlesztési tartalékként lekötött összeg háromszorosa a beruházási érték, akkor az értékcsökkenés elszámolását megkezdjük az előírt kulccsal, de – figyelemmel az előrehozott leírással már elszámolt részre - a leírási idő kétharmadánál befejezzük.

Mivel a kedvezmény egy előrehozott értékcsökkenési leírást jelent, ezért elsősorban azoknál a tárgyi eszközöknél kedvező lehetőség, amelyeknél az adótörvény alacsony leírási kulcsokat – ennek megfelelően hosszú leírási időt – ír elő. Ilyenek például az épületek.

Továbbá valóságos mentőöv lehet e kedvezmény azon termelő vállalkozásoknak, amelyek már megkezdték működésüket – azaz van már letárandó évük, adóalapjuk-, a tevékenységükhöz szükséges eszközökkel többé-kevésbé rendelkeznek, de fejlődésük érdekében nem ártana tárgyi eszközállományukat – gépeiket, épületeiket - bővíteniük.

Nézzünk egy példát is a fejlesztési kedvezmény és adóalap kapcsolatára!

Elsőként arra az esetre, ha a fejlesztési tartalékot meghaladó összegű beruházásról van szó. Az egyszerűség kedvéért itt most nem számolunk maradványértékkel. A megvásárolt tárgyi eszközt a vállalkozás négy évig szándékozik használni, az adótörvény szerinti leírási kulcs 33,33 százalék. Tudjuk, a számviteli törvény szerint elszámolt értékcsökkenés növeli, míg az adótörvény alapján megállapított csökkenti az adóalapot. (Az adatokat ezer forintban tartalmazza a táblázat.)

 

Megnevezés	2017.	2018.	2019.	2020.	2021.	Összesen
Adózás előtti eredmény	50 000	0	0	0	0	–
Megvalósított beruházás	0	20 000	0	0	0	–
Fejlesztési tartalék képzése	10 000	0	0	0	0	10 000
Fejlesztési tartalék feloldása	0	10 000	0	0	0	–
Szt. szerinti écs. (25%)	0	5 000	5 000	5 000	5 000	20 000
Tao-tv. szerinti écs. (33,33%)	0	6 666	3 334	0	0	10 000
Adóalap-korrekció	- 10 000	- 1 666	1 666	5 000	5 000	0

 

 Lehetséges, hogy egy cég – közép-, vagy hosszú távon –, a tervezett bevételei, költségei figyelembevételével, jobban jár azzal, ha az értékcsökkenési leírást az általános szabályok szerint, több év alatt számolják el az adóalappal szemben, mintsem egy adóévben jelenne meg egy jelentősebb összeg: ekkor a fejlesztési tartalék képzéséről célszerű lemondania.

E körbe tartozhatnak azok a vállalkozások, amelyek ingatlan, vagy jelentősebb értékű tárgyi eszközök bérbeadásával foglalkoznak, mivel esetükben a bevételek jellemzően ütemesen jelentkeznek.

Gondolni kell arra is, hogy a fejlesztési tartalék címén igénybe vett kedvezmény csak feltételekkel végleges: azaz késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetni, ha a társaság a tartalék képzését követő 4 adóévben nem, vagy nem a célja szerint használja azt fel.

Nem ajánlatos élnie e lehetőséggel annak a vállalkozásnak, amelynek nincsenek beruházási szándékai, csak gyors „hitelként” venné azt igénybe, adott évi kötelezettségeinek csökkentésére.

Felmerülhet a kérdés, milyen adójogi következményekkel jár az, ha a fejlesztési tartalékból fedezett eszközt eladja a cég.

Mivel a tárgyalt adóalap-kedvezmény nem más „csak” egy előrehozott értékcsökkenési leírás, nincs olyan törvényi feltétel, hogy ezt az eszközt bizonyos időtartamon belül nem adhatja el a társaság. Persze a fentebb említett adókövetkezményekkel itt is számolnia kell a menedzsmentnek.

Továbbá a vállalkozóknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy az adóhatóság kiemelten kezeli ellenőrzései során, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét miként tartja be a vizsgált cég.

Előfordul, hogy a társaság kényszerhelyzetben vásárol – azaz a fejlesztési tartalékból megvalósítandó beruházásra rendelkezésre álló idő lejárta, és a szankciók elkerülése miatt –, a lekötött összegnek megfelelő értékben, mondjuk egy használt eszközt, de arra valójában nincs szüksége, és azt gyorsan el is adja. Ilyen esetben számíthat némi vitára (és megállapításokra) egy esetleges adóellenőrzéskor!

Ugyanis a fejlesztési tartalék elszámolását beruházásnak kell megalapoznia, és ennek lényege az, hogy olyan eszközöket szerzünk be (hozunk létre), amelyek egy éven túl szolgálják a vállalkozás tevékenységét.

(Egyébként ezzel a „trükkel” a vállalkozás csak a büntetőkamatokat kerüli el, de az adóalap megnövelésének kényszerét – az eszköz eladásából származó bevétel összegében – nem, azzal, hogy nem számolhat az adótörvény szabályai szerint még el nem számolt értékcsökkenési leírással, mint csökkentő tétellel, hiszen azt már a tartalék lekötésekor „elhasználta”.)

Természetesen minden vállalkozás működése során adódhat olyan helyzet, amikor hirtelen át kell alakítania működését, tevékenységi körét, és az eddig nagyon fontos eszközei egyszerre feleslegessé válhatnak. Az ilyesmi azonban meglehetősen ritka. (Célszerű már az első figyelmeztető jeleknél erre felkészülni és az üzletág eladásával menteni, ami menthető. Az így elért bevétel – szerencsés esetben – fedezi a kedvezményhez nem teljesült feltételeinek következményeit.)

Nézzünk erre is egy példát!

A Tétova Kft a fejlesztési tartalékból megvalósult beruházását (ingatlant) még üzembe helyezés előtt értékesíti, a vállalkozás üzletmenetét és pénzügyi helyzetét érintő, előre nem tervezhető okokból. Mi lesz ennek számviteli és adózási következménye?

Az Szt. 77. §-a (3) bekezdésének e) pontja értelmében az értékesített beruházás (amit az értékesítés miatt nem kell aktiválni!) - áfa nélküli - ellenértékét az egyéb bevételek között kell kimutatnia a társaságnak.

Ezzel párhuzamosan - az Szt. 81. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján - az értékesített beruházás könyv szerinti értékét az egyéb ráfordítások között kell elszámolniuk.

(Figyelem: előfordul, hogy az érintett társaságok terven felüli értékcsökkenést számolnak el ilyen esetekben! Ez hiba! A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának eseteit az Szt. 53. §-a mutatja be, melyek között a beruházás értékesítése nem szerepel.)

A fejlesztési tartalék képzésével a Kft az adózás előtti eredményt csökkentette a társasági adó alapjának megállapítása során. Amennyiben a beruházást rendeltetésszerűen használatba venné, úgy a számított nyilvántartási értéket csökkentő tételként számolná el a beruházáshoz felhasznált fejlesztési tartalék összegét.

Ebből következően a tárgyi eszközként történő használat során lenne olyan időszak, amikor a számviteli előírások szerint elszámolt értékcsökkenési leírással növelni kellene az adózás előtti eredményt, de a Tao-tv. szerint ezzel összefüggő csökkentő tételt nem vehetne figyelembe a társaság.

Viszont ez – jelen esetben - az értékesítés miatt nem következhet be, a fejlesztési tartalék képzésének adózási előnyét a beruházás értékesítésekor kell az adózás előtti eredmény növelésével ellentételezniük, a Tao-tv. 8. §. (1) bekezdésének b) pontja, illetve a Tao-tv. 7.§. (1) bekezdésének d) pontja előírásának megfelelően.

Ez azt jelenti, hogy az adózás előtti eredményt növeli a tárgyieszköz-állományból (a beruházás is idetartozik) bármilyen jogcímen történő kivezetésekor az eszköz könyv szerinti értéke. Továbbá az adózás előtti eredményt csökkenti a tárgyieszköz-állományból bármilyen jogcímen történő kivezetésekor az eszköz számított nyilvántartási értéke. 

(A példaként hozott esetben a számított nyilvántartási érték a beruházás könyv szerinti értéke, csökkentve a beruházáshoz felhasznált fejlesztési tartalék összegével.)

Persze, ha a társaság nem szándékozik idő előtt „megszabadulni” a fejlesztési tartalékból megvalósított beruházástól, akkor is figyelnie kell a látszólag apró, de annál fontosabb részletekre: mint a számvitelben, adózásban általában, itt is fontosak a dátumok!

Így a beruházáshoz köthető szerződések, az előlegek kifizetésének időpontjai.

Nézzünk erre egy több szempontból is tanulságos esetet!

A Ráérős Kft korábban lekötött fejlesztési tartalékát 2017. december 31-ig használhatta fel jogszerűen. Ezzel összefüggésben magánszemélytől vásárolt ingatlant.

 Az ingatlant értékesítő magánszemély nem jogosult számlát kiállítani az ügyletről.

Az adásvételi szerződést a felek 2017. 09. 30-án írták alá, és megegyeztek abban, hogy a vételárat a kft négy egyenlő részletben egyenlíti ki, az utolsó részletet december 31-ével.

Ügyvédi letétbe helyezték az eladó nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez, azzal, hogy az csak az utolsó részlet megfizetése után nyújtható be a földhivatalhoz. Az adásvételi szerződés alapján az eladó az ingatlant 2018. március 1-jén adja a vevő birtokába. A vevő ezen időponttól szedheti annak hasznait, viseli terheit, illetve a kárveszélyt. Milyen időponttal lehet könyvelni a beszerzést beruházásként? Feloldható ennek fedezetéül a fejlesztési tartalék?

Sajnos a Ráérős Kft alaposan elrontotta a dolgot! Ugyanis esetükben, legkorábban az ingatlan birtokba adásakor, 2018. március 1-jén kerülhetne sor a fejlesztési tartalék feloldására.

Ez egyben azt is jelenti, hogy erre a beruházásra a 2017. december 31-ig feloldható fejlesztési tartalék már nem használható fel.

Tekintve, hogy az eladónak (az Áfa-tv. vonatkozó rendelkezései alapján) számlaadási kötelezettsége nincs, az ügyletet a számviteli törvény rendelkezéseinek megfelelő bizonylattal kell dokumentálni. Ilyen bizonylat az adásvételi szerződés (amely az ingatlanra vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazza, ideértve az ellenérték rendezésére, a birtokba adásra vonatkozó adatokat is), valamint az ingatlan átadását/átvételét, birtokba adását rögzítő, a felek által aláírt jegyzőkönyv.

A társaság azonban csak akkor könyvelheti a beruházást, az eszköznövekedést, ha azt a rendelkezésére, használatára bocsátották, azaz az ingatlant birtokba adták. A birtokba adás előtt fizetett vételárrészletet beruházásra adott előlegként kell a kft-nél kimutatni. A számviteli elszámolás és az adóalap-kedvezmény jogszerűségének szempontjából tehát nem a szerződéskötés időpontja, a vételár utolsó részletének, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének az időpontja a döntő, hanem az, hogy a társaság mely időponttól tudja azt gazdasági tevékenysége során hasznosítani.

Akadhatnak olyan „mindenre elszánt” társaságok is, amelyek a fel nem oldott fejlesztési kedvezmény mellett úgy döntenek, búcsút intenek a társasági adózásnak és áttérnek a kivára.

Mi történik akkor, ha a kiva-alanyiság 2018. január 1-jével kezdődik úgy, hogy 2017. évben élt a fejlesztési tartalék képzésének lehetőségével a cég! Feloldhatja az így képzett tartalékot már a kiva hatálya alatt?

A Tao-tv. (7 § (1) bekezdés zs) pont, (11) -(12) bekezdés, 16. § cf) pont, (7) bekezdés) nem tiltja a megszűnés adóévében a beruházási adóalap kedvezmény érvényesítését.

A kisvállalati adózást szabályozó törvény (Katv. 27. §, 28. (1) bekezdés) előírása szerint a kiva adózást választó adózónak az áttérés előtti adóévi társasági adót a jogutód nélküli megszűnés szabályai szerint kell meghatározni, de - többek között – a beruházási adóalap csökkentés érvényesítése esetén nem kell a megszűnés miatt a kétszeres összeggel növelni az adóalapot, hanem – választható – a feltételnek a Katv. hatálya alatti teljesítése. E választás esetén – ha a feltételek nem teljesülnek, azaz a fejlesztési tartalékot a kiva-alany adóéveket is figyelembe véve nem használja fel a Tao-tv. 7. §-ának (15) bekezdése szerinti időszak alatt, az ott meghatározott beruházásra, és nem ennek alapján oldja fel a lekötött tartalékot – a társasági adót a kiva bevallásban kell megállapítania és megfizetnie a cégnek.

Cikkem folytatásában a beruházási kedvezményben rejlő lehetőségeket vizsgáljuk meg.