Tagi kölcsön: hétköznapi esemény vagy orosz rulett? 2. rész

Az írás első részében a tagi kölcsön tízparancsolatának első 6 pontját vizsgáltuk. Nézzük most a többit!

7. FIGYELJÜK A PIACOT?

Pontosabban, figyeljük a piaci kamatokat?

Előfordul, hogy a társaság kamatmentesen kapja a tagi kölcsönt. Tekintve, hogy nem tűnik túl ésszerű döntésnek, hogy valaki évekig lemondjon a pénzéről, és még annyi hozamra se tartson igényt, mint más, a legcsekélyebb hozammal kecsegtető piaci befektetés, felmerül a kérdés, hogy nincs-e ennek valamilyen következménye a felekre – így kifejezetten a cég adóalapjára- nézve.

Az alultőkésítettség kapcsán a törvény előírja a társaságiadó-alap módosítását. A társaság részére nyújtott tagi kölcsön összegének a társaság saját tőkéjéhez viszonyított kiemelkedően magas aránya is az adóalap növelésére vonatkozó kötelezettséget eredményezhet. Ez lényegében a tagi kölcsön után a társasági adó alapjának terhére elszámolható kamat mértékének korlátozását jelenti, de a módosító tétel számításánál a kapcsolt vállalkozások közötti esetleges adóalap csökkentést is figyelembe kell venni.

Amennyiben a társaság a tagi kölcsönön kívül más olyan kötelezettséggel nem rendelkezik, amelyet az alultőkésítettségre vonatkozó szabályok alapján figyelembe kell venni, és nem alkalmazott a szokásos piaci ártól eltérő kapcsolt vállalkozások közötti ellenérték miatt adóalap csökkentést, akkor a saját tőke háromszorosát meghaladó mértékű tagi kölcsön nyújtása esetén sem kell a társasági adó alapját megnövelnie (a saját tőke háromszorosát meghaladó részre elszámolt kamat összegével).

(A társasági adó alapjának az alultőkésítettséggel kapcsolatos módosításához az adózás előtti eredményt növelő tétel számításánál nem vehető figyelembe az előírt kötelezettségek összegét csökkentő tényezőként az áruszállításból és szolgáltatásnyújtásból származó (vevő)követelések összege, a Tao. tv. 8.§ (5) bekezdés a) pont alapján.)

Nincs olyan jogi rendelkezés, amely tiltaná a tagi kölcsönök kedvezményes kamat-terhelését, vagy éppen kamatmentességét. Ekkor azonban erről kifejezetten rendelkezniük kell a feleknek a kölcsönszerződésben (Ptk. 6:388. §. §.)

Az adóalapot a közvetve vagy közvetlenül többségi befolyással érintett kapcsolt vállalkozásnak minősülő személyek által nyújtott kölcsön esetében sem kell megemelni.

A társasági adó hatálya alá tartozó adózó esetében, a kapcsolt vállalkozásnak minősülő magánszemély tulajdonos által, de nem egyéni vállalkozói minőségben kötött szerződésekre egyáltalán nem vonatkozik az adóalap növelésének kötelezettsége a szokásos piaci ártól különböző ellenérték alkalmazása esetén.

A kapcsolt vállalkozás tulajdonos által kamatmentesen vagy a szokásos piaci kamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott tagi kölcsön esetén nem kell megnövelni az adózás előtti eredményt, mivel az alacsonyabb kamat következtében az adózás előtti eredmény nem lett kevesebb annál, mintha a kölcsönnél a szokásos piaci kamatot alkalmazták volna. Éppen ellenkezőleg: az alacsonyabb, vagy éppen nulla forint kamat a vállalkozás számára kisebb (vagy semmilyen) ráfordítást jelent, ezért az adózás előtti eredmény az alacsonyabb kamat miatt magasabb.

Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben a szokásos piaci ártól eltérő ellenértéket alkalmaznak, a különbözetnek megfelelő összeggel az adózó adózás előtti eredményét növelni kell (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), amennyiben az alkalmazott ellenérték következtében az adózás előtti eredménye kisebb – azaz a piaci kamatnál magasabb kamatot fizetett -, mint amennyi a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna (Tao. tv. 18. § (1) bekezdés b) pont alapján).

Azaz: a piaci kamatnál alacsonyabb kamat miatt a cég adózás előtti eredménye magasabb, mint amennyi a szokásos piaci kamat alkalmazása – kamatfizetés - mellett lett volna. A társaság ezért adóalap csökkentő korrekciót hajthatna végre, ha a kölcsönt olyan kapcsolt féltől kapta volna, amely ugyancsak a társasági adó alanyának minősül. (Ehhez szüksége lenne a kölcsönt adó cégnek a Tao.-törvényben előírt nyilatkozatára, amit természetesen a magánszemélytől nem kaphat meg.) Ezért a magánszemély által nyújtott tagi kölcsön esetében az adóalap csökkentésére nincs lehetőség. (Tao. tv. 18. § (1) bekezdés a) pont alapján.)

A kölcsönt nyújtó magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a kamatmentesen nyújtott tagi kölcsön esetében, azonban a kamatmentesség tényét, illetve kedvezményes kamat mellett nyújtott tagi kölcsön esetében a szokásos piaci kamat mértékétől való eltérést a kölcsönszerződésben célszerű rögzíteni az adókötelezettségek szabályos megállapításának bizonyítása érdekében (Szja. tv. 1. § (4) bekezdés.)

8. ADÓS FIZESS! (LEGALÁBB AZ ÉV VÉGÉIG...)

Jobb, ha az adóhivatal nem szerez tudomást a tagi kölcsönről, főként, ha az folyamatosan „gömbölyödő” összeg. Ha a hátrasorolt kötelezettséggel nem akar a cég „trükközni”, akkor lehetőség szerint még adott év december 31-e előtt fizessék vissza a kölcsönt, és így nem kerül bele a mérlegbe (és a társasági adóbevallásba) a tartozás.

9. HA NINCS MÁS MEGOLDÁS: ENGEDJE EL CÉGÉNEK A TULAJDONOS A TARTOZÁST!

Amennyiben a cég képtelen adósságainak rendezésére, a tagi kölcsönt nyújtó tulajdonos el is engedheti e követelését. Viszont a cégnek ekkor ajándékozási illetéket kell fizetnie, ráadásul a társasági adóalapját is meg kell emelnie az elengedett kölcsön összegével (azaz társasági adót is fizet emiatt). Padlón lévő társaságnál e tételek miatt is a tulajdonosnak kell a zsebébe nyúlnia.

10. MINIMUM A NYERESÉGMINIMUMMAL SZÁMOLNUNK KELL!

A nyereségminimum alapjába beleszámít a társaság valamennyi bevétele mellett a vissza nem fizetett, magánszemélyektől kapott tagi kölcsön fele. Végső esetben kiválthatjuk ezt a kölcsönt egy másik cégtől kapott hitellel, legalább átmenetileg. Ha egy társaságnak egy másik társaság a tulajdonosa, és ettől kapta a tagi hitelt, azt itt nem kell figyelembe venni. Ahogyan nem számít növelő tételnek az áruszállításból és a szolgáltatásból származó kötelezettség, valamint a ki nem fizetett osztalék sem. (A jóváhagyott osztalék is a taggal szembeni kötelezettség, ez igaz, de az osztalékkötelezettség tárgyévi napi átlagos állományának nincs növekménye a megelőző adóév utolsó napján kimutatott osztalékkötelezettséghez képest, így itt nem játszik szerepet.)

A jövedelem-nyereség minimum meghatározásakor tehát az összes bevételt növeli a taggal szemben fennálló kötelezettség (Tao.-tv. 6.§. (9) bekezdése) napi átlagos állományának a megelőző adóév utolsó napján a taggal szemben fennállt kötelezettséget meghaladó részének 50 százaléka, vagyis az előző év utolsó napjától a tagi kölcsönök napi átlagos állománya növekményének a fele. (A taggal szemben fennálló kötelezettségek meghatározásakor sem kell az áruszállításból és a szolgáltatásból származó kötelezettségeket nem kell figyelembe venni.) Amennyiben csökken a kötelezettségállomány az előző évihez képest, akkor nincs növelés, de csökkentés sincs, vagyis csak pozitív különbözet (meghaladó összeg) esetén van korrekció.

Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, mert ez a játék a számokkal nem is olyan könnyű, mint első pillantásra látszik!

Látszólag az adóalap növelő tétel megállapítása könnyűnek tűnhet. Abban az esetben, ha mindkét év végén a tagi kölcsön egyenlege nulla lesz, első látásra úgy tűnhet, hogy nem keletkezik növekmény. A valóság ezzel szemben az, hogy a napi átlagos állományt kell figyelembe venni, amelynek az évközi mozgások miatt lesz értéke, és ennek az 50 százalékát kell beszámítani a nyereségminimum alapjába.

Persze erre a problémára is van megoldás: mondjuk a tag december 29-én ad kölcsönt a társaságnak, majd a cég ezt január 3-án visszafizeti. A szóban forgó összeg a lezárt év záró állományában teljes mértékben szerepel, míg az új év napi átlagos állományában elhanyagolható tételt jelent.

TÖRZSTŐKEEMELÉS TAGI KÖLCSÖNBŐL

Az is egy lehetséges módja a menekülésnek a tagi kölcsön csapdájából, ha összekötve a kellemest a hasznossal, az amúgy is aktuális jegyzett tőkeemelést ebből fedezzük. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan tesszük!

A régi és az új Ptk. megegyezik abban, hogy egy cég törzstőkéje a tagok pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásaiból áll. A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás, vagy közismertebb nevén apport lehet például valamilyen értékkel bíró dolog, ingatlan, de lehet értékkel bíró jog vagy akár a tag valamely elismert követelése is. Ehhez hasonlóan a tag a törzstőke emelésekor kötelező hozzájárulását is teljesítheti apportként.

Nem vitatható, hogy a tagnak a céggel szemben fennálló, tagi kölcsön visszafizetése iránti igénye olyan követelés, amely vagyoni értékkel bír. Így a Ptk. alapján a tagi kölcsön-követelés apportálható.

Azaz lehetséges, hogy a tag a cég törzstőkéjének megemelésekor a céggel szembeni tagi kölcsön-követelését ruházza át a cégre. Ebben az esetben a cég meg fogja szerezni a saját magával szemben fennálló tagi kölcsön-követelést, így a visszafizetési kötelezettsége természetesen megszűnik. E lépéssel egyúttal a törzstőke-emeléskor a cég tagja teljesíteni tudja a hozzájárulási kötelezettségét, és egyben a társaság is megszabadul a tagi kölcsön-tartozásától.

Illetékfizetési kötelezettség?

Ismert, hogy abban az esetben, ha a tag elengedi a céggel szemben fennálló tagi kölcsön-követelését, a vállalkozásnak ajándékozási illetéket kell fizetnie, hiszen a fennálló követelését ellenszolgáltatás nélkül szüntette meg. Felmerül a kérdés, hogy a tagi kölcsönből való törzstőke-emelés nem ugyanilyen „elengedésnek” minősül-e, ami ajándékozási illeték fizetésével jár?

Az illetéktörvény szerint ajándékozási illetéket akkor kell fizetni, ha vagyoni értékkel bíró jogról valaki ingyenesen lemond. Ezért a tagi kölcsön apportálása esetén is azt kell megvizsgálni, hogy fennáll-e az ingyenesség. Véleményem szerint ez esetben nincs szó ingyenességről, mert a tagi kölcsön apportálásával a tag egyrészt nagyobb értékű részesedést szerez a cégben, az ezzel járó jogokkal együtt. Másrészt ezzel a tag is mentesül a törzstőke-emeléskor a társaság irányában vállalt hozzájárulási kötelezettsége alól.

HÁZIPÉNZTÁR ÉS TAGI KÖLCSÖN

A tagi kölcsön gyakran azért kerül a vállalkozás könyveibe, mert a negatív pénztáregyenlegre nem talál más gyógyírt sem a vezetőség, sem a könyvelő.

Az adóhatóság 2012. augusztus 24-én közzétette honlapján a vállalkozások házipénztáraival kapcsolatos ellenőrzési tapasztalatait.

Amellett, hogy az adóhatóság szerint a kisvállalkozások rendkívül tájékozatlanok a vonatkozó szabályokkal kapcsolatban – amit ismernek, azt sem alkalmazzák -, a hatóság az „én cégem az én pénzem” szemléletet- a vállalkozás tevékenységéhez kapcsolódó és a tulajdonos személyes szükségleteit szolgáló kiadások összemosását – tartja jellemzőnek és ezért „riasztónak” is egyben.

A tájékoztató további részét – az érintettek okulására, hosszabban – idézem:

„Az adóhatósági ellenőrzés során mulasztási bírság kerül megállapításra minden esetben, ha adózó pénzkezelési szabályzata hiányos, vagy ellentmond a számviteli törvény előírásainak. Adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék kiszabására számíthatnak azok a vállalkozások, melyek valós pénzügyi helyzete eltér a cég könyvelésében nyilvántartott, kimutatott pénzkészlettől. Jelentős összegű adó-megállapítások keletkeznek abból, hogy a társaságok nem dokumentálják a tagi kölcsönöket, negatív pénztáregyenleget szerepeltetnek könyveikben, vagy a vállalkozás házipénztárában valótlanul kimutatott, „magánszemélyként felélt, elköltött” pénzt az ellenőrzés során bemutatni nem tudják. Az adóhatósági ellenőrzések során volt olyan vállalkozás, amelynek házipénztárából 10 M Ft-ot meghaladó összegű készpénz hiányzott.

A gazdasági társaság pénztárából a képviselő által elköltött pénz a magánszemély jövedelmét képezi, ezért az ez után keletkező adófizetési kötelezettség a magánszemélyt is terheli, ilyen esetben a társaság „értékesítése” sem mentesítheti őt a kötelezettségek alól.

Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, amikor adózó a helyzet mentése érdekében „kreált” szerződésekkel próbálja igazolni az ellenőrök számára a hiányzó pénzösszeget. Ha a revízió során a szerződés hitelessége is megdől, és bebizonyosodik az adózatlan pénz kivonása a vállalkozási tevékenység alól, az adókülönbözet és a szankciók megfizetésén túl, a társaság képviselőjének a számvitel rendjének megsértése, adócsalás, 2012. év óta költségvetési csalás, illetve (3 szereplős ügylet esetén) a sikkasztás vétsége miatt is felelnie kell.

Az ellenőrzési eljárások során az adóhatóságnak büntetőfeljelentési kötelezettsége van minden olyan esetben, amikor a pénzeszközöket illetően felmerül a visszaélés gyanúja.”

Bár a szóban forgó tájékoztató már az adóhatóság „archív” anyagai közt szerepel, de tanúságai cseppet sem koptak meg az azóta eltelt idő alatt…

Érdemes a vállalkozóknak figyelmesen újra és újra elolvasniuk. Letölthető innen >>