Számláz a könyvelőiroda (1. rész) - Az Áfa-tv. 2015. július 1-től életbe lépő változása

 

 

Alapvetően egy „nyögvenyelős” passzusról van szó. Eredetileg az 58.§. módosítását már tavaly eltervezték: ekkor a közszolgáltatókon kívül mindenkire, aki folyamatos szolgáltatást teljesít, vonatkoztak volna az új szabályok. Majd a szóban forgó szakaszt „megfelezték”, és a jogalkotó úgy döntött, két év alatt (2015-2016-ban) lépnek majd hatályba az új szabályok. Ráadásul, az idén július 1-jétől érvényes változások – az eredetileg tervezettől eltérően -, csak egy meghatározott kört, a könyvelőket, adótanácsadókat, adószakértőket érinti. (Tegyük hozzá, hogy őket sem minden esetben, de erről még lesz szó.)

Vajon miért ilyen nehéz ezt a szakaszt lenyomni a vállalkozások torkán, miről van szó egyáltalán?  

A válaszhoz egyrészt közelebbről meg kell vizsgálnunk a folyamatos szolgáltatások kategóriáját, másrészt ki kell veséznünk egy adótervezési lehetőséget, melynek az új előírások véget vetnek. (Vagy mégsem? Erről is lesz még szó.) 

 

FOLYAMATOS SZOLGÁLTATÁS

A „folyamatos szolgáltatás” kitétel még a „régi”, azaz a 2008. január 1-jét megelőzően hatályos Áfa-törvényből származik. Túlélte az említett jogszabályt, a szakma most is ezt a jól bejáratott definíciót használja az e körbe tartozó tevékenységek összefoglalójaként - és korántsem véletlenül.

A meghatározás ugyanis rendkívül beszédes – a folyamatos teljesítésű, illetve rendszeresen ismétlődő ügyleteket foglalja magában. Ide tartoznak a közüzemi, vagy távközlési szerződések keretében értékesített termékek, szolgáltatások, ahol a termék, a szolgáltatás állandóan a vevő rendelkezésére áll. Így például a villamos energia megszakítás nélkül, állandóan igénybe vehető, mindegy, hogy hajnali kettőkor, vagy délután ötkor, esetleg éjfélkor támad kedvünk felkapcsolni a villanyt, az működik (ha nem, akkor azt üzemzavarnak hívják, és nem „lejárt a munkaidőnek”).

Úgyszintén e kategóriában a helye a rendszeresen ismétlődő termékértékesítéseknek és szolgáltatásnyújtásoknak! Ide gyakorlatilag minden „belefér”, feltéve, hogy a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el – a jelenleg hatályos adótörvény ezt a kifejezést is használja gyűjtőnévként -, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg. Példa erre a számvitel klasszikus állatorvosi lova az időbeli elhatárolások, a bérleti díj, vagy az újság-előfizetés. Szerződhet időszakos elszámolással – például – egy pék is, aki rendszeresen szállít árut egy boltba, szállodába, vendéglőbe. 

És valószínűleg egy kívülálló - azaz nem könyvelő vagy adótanácsadó – azonnal e körbe helyezné a számviteli szolgáltatást és az adótanácsadói tevékenységet is. (Bár valljuk be, a jogalkotó folyamatosan dolgozik azon, hogy a szakma átkerülhessen a „megszakítás nélkül, állandóan rendelkezésre áll” kategóriába.) Ugyanakkor a könyvelők (és adótanácsadók, adószakértők) nem feltétlenül teljesítenek folyamatos szolgáltatást, amikor a munkájukat végzik!

Nem mindegy, hogy ügyfelükkel határozatlan idejű szerződést kötöttek, és minden hónapban könyvelnek az adott cégnek, vagy eseti feladatra „szerződtek” (nem is feltétlenül írásban). 

Biztosan minden könyvelő kolléga és kolléganő ismeri a „zacskós” vállalkozót. Igen, arról az ügyfélről van szó, aki bevallási határidő előtt kb. egy héttel jelenik meg az irodában, reklámszatyorba dobált egész évi könyvelési anyagával, és megbízást ad a könyvelés elvégzésére és a bevallás elkészítésére. Nos, esetében, szó sincs folyamatos szolgáltatásról, függetlenül attól, hogy egy egész év termését gyűrte be a műanyagtáskába. Itt egy „egyszerű” megbízásról beszélünk, teljesítési időpontja az, amikor a munkát – polgári jogi értelemben is – szerződésszerűen elvégezte a könyvelő. A számlázásra, a teljesítés időpontjának meghatározására az általános szabályok (tehát nem a boldogtalan 58/A.§.) az irányadó.   

Ugyanez, csak „pepitában”, amikor az adótanácsadó nem folyamatosan, hónapról hónapra nyújt szakmai segítséget megbízójának (vagy legalábbis rendelkezésére áll), hanem az ügyfél egy beruházási szerződéstervezettel a hóna alatt „esik be” az irodába, és kéri annak adójogi véleményezését.

 

AZ 58/A§-RÓL

A néhány nap múlva hatályba lépő változás lényege az, hogy a fenti szakterületek folyamatosan teljesített szolgáltatásai esetében az Áfa-törvény szerinti teljesítési idő – azaz az adófizetési kötelezettség keletkezése, az előzetesen felszámított adó levonási jogának megnyílta – már nem a fizetési határidő napja, hanem az elszámolt időszak utolsó napja lesz.

Ezzel lényegében nem csupán fogalmilag, de szabály szinten is a „régi” Áfa-törvényhez, illetve a 2007. december 31-ig érvényes szabályokhoz tértünk vissza, azzal a különbséggel, hogy számos esetkörre most bizonyos részletszabályok felülírják ezt a (z egyébként fő-) szabályt. A részletszabályok léte akár örömhírként is szolgálhat azok számára, akik óvatos adótervezési eszközként éltek a fizetési határidőben, mint teljesítési határidőben rejlő lehetőségekkel.

Így például a számla ellenértéke megtérítésének esedékessége lesz az adótörvény szerinti teljesítési időpont akkor, ha a fizetési határidő későbbi időpont, mint az elszámolt időszak utolsó napja. Fontos, hogy az ellenérték megtérítése esedékességének napjával ekkor sem lehet az adófizetési kötelezettséget a végtelenségig elhúzni, mint a rétestésztát: legfeljebb az elszámolt időszak utolsó napját követő 30. napot már teljesítési időpontnak kell tekinteni. Ezzel a furfangos megoldással az adótörvény végül is nem avatkozott bele a szerződő felek „magánügyeibe” – megsértve ezzel a szerződések polgári jogi szabadságát, hiszen az továbbra is az ő dolguk, milyen fizetési határidőt tartanak elfogadhatónak-, de gátat szabott az adókötelezettség túlzott halasztásának.

Ugyancsak egy részletszabálynak köszönhetjük azt a kibúvót (?) is, hogy a számla kibocsátásának keltét kell teljesítési időpontként figyelembe venni, ha a fizetés esedékessége megelőzi az elszámolt időszak utolsó napját: feltéve, hogy a számla kibocsátása is megelőzi az adott ügyletre vonatkozóan elszámolt időszak utolsó napját.

Amint látjuk, a jogalkotó – érthető okokból - éberen őrzi a költségvetés érdekeit, de nem óhajtja „agyoncsapni” az érintett vállalkozókat sem (legalábbis nem feltétlenül), azaz

  • ha az adóalany elvileg hamarabb hozzájuthat az ellenértékhez, mint az elszámolt időszak utolsó napja (mint főszabály szerinti teljesítési időpont), mert a számla kibocsátásának és a fizetési határidőnek napja megelőzi azt, akkor az adókötelezettséget is előbbre hozza, de
  • ha az adóalany a neki járó pénzre csak az elszámolási időszak utolsó napját követően számíthat, akkor lehetséges az adófizetési kötelezettség – legfeljebb 30 napos- halasztására.

Ha gondosan tanulmányozzuk a tárgyalt paragrafust, azt fogjuk látni, hogy sajátságos módon végül is az adótörvény ún. főszabálya lesz az, amit legritkábban kényszerülünk majd alkalmazni. (Mondjuk akkor, ha a fizetési határidő pontosan az elszámolási időszak utolsó napjára esik.)

 

TELJESÍTÉSI ÉS FIZETÉSI IDŐPONTOK 

A teljesítési időpontokkal kapcsolatos tudnivalókat egy táblázatban is összefoglaltuk. Ez szemléletesen példázza azt, hogy a tipikus eset – az ügyfélnek a lezárt időszakot követen néhány nappal kiállítjuk a számlát és kap 8, legfeljebb 15 napos fizetési határidőt - áfa-elszámolásában lényegében nem történik változás.

 

Amint látjuk, a táblázat utolsó sora szerinti esetben a könyvelőiroda figyelmen kívül hagyta az Áfa-törvény számla-kiállítási kötelezettséggel kapcsolatos - ezen belül a számla kibocsátásának határidejére vonatkozó – előírásait, és késve állította ki a bizonylatot. 

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a könyvviteli szolgáltatások tipikusan abba a körbe tartoznak, amelyeket igénybevevőjük nem ritkán határidőn túl fizet ki (nem csupán „lazaságból”- bár ilyen is van -, hanem azért, mert a szolgáltatás jellegéből adódóan annak igénybevevője maga is vállalkozó, aki adott esetben szintén arra vár, hogy vevői fizessenek.) Ezért szegény könyvelők – tisztában az adótörvény vonatkozó előírásaival is -, akkor állítják ki a számlát (esetleg hosszabb időre való elszámolással, legalizálva ezzel a fizikai értelemben vett teljesítés „késve” számlázását), és olyan fizetési határidővel, amikor ügyfelük képes azt pénzügyileg rendezni.

Viszont ekkor nagyon-nagyon fontos, hogy jól végezzék el a papírmunkát, és ne mondjanak ellent a köztük lévő, érvényes szerződésnek! Ellenkező esetben csúnya vége lehet egy adóellenőrzésnek…

 

A lehetséges „kiskapukról” az írás következő (csütörtökön megjelenő) részében lesz szó.

 

Sinka Júlia